Költözés gyerekek nélkül

Péntek este óta Berci szüleinél vannak a gyerekek. Ilyen sokat még sosem voltak távol tőlünk, de nagyon jól érzik magukat, mi pedig egész hétvégén tudtunk pakolni.
Vasárnap találkoztunk Imre atyánál mert ők is oda jöttek misére. Simi közölte, hogy még szívesen marad Nagypapáéknál, Korinál ez nem kérdés, Nimród pedig különböző jelenetekkel és hiszti rohamokkal szórakoztatott, hogy érzékeltesse "elhagytam".
Nagyon édesek, összetartó kis banda.

Szombaton és vasárnap is takarítottunk, dobozoltunk, én főleg egyedül mert Bercinek még a másik lakással volt mit tennie, szerencsére Alex eljött és segített neki.
A fürdőszobában kicseréltek néhány csempét és áthoztak még egy rakás dobozt.
Berci egész héten egyedül cipelte át a dolgokat, múlt vasárnap Péter és Márkó segítettek a felemelhetetlen nehéz dolgok cipelésében, most meg Alex de sok mindennel egyedül kellett megbirkóznia, ami látszik a lábacskáin sajnos.

Tegnap mély pont volt, én is egész héten pakoltam és mikor még mindig jött egy doboz és még mindig akkor besokalltam, kidőltem, azt hittem még szülni is fogok idő előtt. Aztán végül nem lett baj, a fiúk gyorsan eltüntették a szemem elől az óriásdobozokat.

Nagyon hiányoznak a gyerekek, furcsa ez a csend és nyugalom de most az a lényeg, hogy minél több dolog a helyére kerüljön mert én sem bírom már sokáig tartani magam, a mindennapi teendők mellett nem lesz már erőm és időm pakolászni a 9. hónapban.

Új helyzet

Még mindig rengeteg a doboz és még mindig nagyon sok hely van a kipakolásra.
Egész nap azon gondolkodom, hogy hogy lehetséges, hogy mi itt lakunk ekkora helyen ahol mindenünk elfér.
Boldog vagyok, hogy ez az otthonunk de mikor arra gondolok, hogy Berci a másik kis lakásunkat darabokra szedi akkor összeszorul a szívem.
Két éve költöztünk oda, a legnagyobb hitelt vettük fel amit adtak - mivel saját tőkénk nem volt - és tudtuk, hogy nem lesz túl sokáig elég nagy de mégis az első közös kis otthonunk, saját pénzünkből összetákolt bútorokkal, a szívünkhöz nőtt, rengeteg emléket őriz és a miénk még mindig amíg törlesztjük és nem veszünk nagyobbat.
Bármennyire is vágytam már, hogy nagyobb és tágasabb legyen, hogy legyen életterünk, pakoló helyünk, háló szobánk, étkezőnk ahol kényelmesen le tud ülni a család, azért sosem felejtem el azt a boldogságot és izgalmat amit akkor éreztem amikor beköltöztünk Bercivel egy 16 hónapos és egy 3 hónapos babával az első lakásunkba.
Most ezt szétszedi Berci és ez neki is fáj egy kicsit mert ez így van rendjén, hogy megsirassuk egy picit azt ami elmúlt lezárult és szép volt.

Itt naphosszat rohangálank a lakásban körbe-körbe - főleg, hogy megint itt egy kis kora ősz ami nekem így nagy hassal nagyon kellemes de lemenni nem tudunk, - keresnek, hogy "Anya hol vagy?", hosszú időre eltűnnek a játszó szobában és mindig elpakolnak mert végre van hova és mire (Zsuzsi gyerekbútort is hagyott nekünk) szóval minden a legnagyobb rendben.

A 9. hónapban a könyvek szerint minden kismamát megszáll a fészekrakási láz milyen szerencse, hogy nekem itt van ez a rengeteg doboz mert így ki tudom élni e fajta vágyamat, hogy pakolgatom a fészkünket.
Szokatlan és megnyugtató ez az állandó rend és tisztaság mert itt azért lehet rendet tartani, 49 négyzetméteren 3 gyerekkel nemigazán ott játék volt a konyhában, a fürdőben, a nagyszobánkban, mindenhol.

Kori imádja, Nimród szereti, Simike pedig egyre kevésbé retteg az új helyzettől.
Sokat emlegetik Martint és Rolandot, a fiúkat akiktől "örökölték" a játszó szobát.
Simike 2 napig sírva fakadt néha, hogy "nem akarom elhagyni a Budakeszi házat" és, hogy "menjünk haza a Budakeszi házba" de most már kezdi felfogni, hogy maradunk és ez is budakeszi ház csak kicsit odébb. Kori segít neki, magyaráz, olvasgatnak együtt.
Nimród rohangál és üvölt, hozza a megszokott formát. Berci szerint Óriáscsibe.
És tényleg az!

Hétfő délutáni kipakolás a játszó szobában

1. éjszaka az új helyen: 3 kis testecske

"Vödör fej vagyok" - mondta Simi majd a többiek is csatlakoztak

Óriáscsibe elnyomja a testvéreit

Vasárnap elköltöztünk

Egészen sokat váratott magára a bejegyzés ahhoz képest, hogy milyen rengeteg gondolat kavarog most bennem.
Mintha egy álomban lennék és attól félnék, hogyha ha kimondom vagy leírom akkor felébredek és vége...
De azért mégis leírom mert ennek itt a helye.

Az egész akkor kezdődött amikor Pötty az életünk része lett...
Zsuzsi és Gábor akkortájt tudták meg, hogy kimennem külföldre és hogy a lakásukkal valamit kezdeniük kell amíg távol lesznek pár évig. Ahogy megtudta Zsuzsi, hogy mi megint egyel többen leszünk azonnal ránk gondolt.
Megbeszélték egymással, a családdal és velünk, hogy hogyan is legyen és most itt lakunk ugyanabban az utcában egy másik házban egy sokkal nagyobb lakásban.

Aki járt nálunk a kis lakásunkban annak nem kell mesélni arról, hogy ez a változás mekkora csoda az életünkben.

Nem tudom miért történt, azt sem tudom, hogy meddig tart de még mindig nehezen fogom fel, hogy egy olyan önzetlen felajánlásnak a részesei lettünk amit életünk végéig emlegetni fogunk Bercivel.

Úgy teljes ez a segítség, hogy gyakorlatilag semmit nem kellett csinálnunk, hogy most 4 nap után teljesen komfortosan bent lakjunk sőt még annál is többet kaptunk Zsuzsiéktól mint amire szűkségünk van de bevallom mégis nagyon boldogan veszem birtokba ezeket.
(Nimród például egy gurulós lábú etetőszékben trónol két napja ami még Zsuzsi fiaié volt nem is olyan régen - és még sorolhatnám a sok dolgot, ajándékot ami megkönnyíti a mindennapjainkat.)

A költözést egészen vasárnapig estig nem hittem el amikor is Berci áthozott 30 dobozt és aznap éjjel már itt aludtunk.

Nincs visszaút, ezt a segítséget elfogadtuk, hogy nekünk és a gyerekeinknek is könnyebb és nyugodtabb élete legyen.
Azt sem tudjuk meddig tart de hálát adok Istennek, hogy megint gondolt ránk és megajándékozott minket Zsuzsiékon keresztül ezzel a lehetőséggel.
Ennél nagyobb ajándékot még sosem kaptunk földi javakból nem is tudom mit kezdjek ezzel a sok jóval.

A gyerekek boldogok mert van terük rohangálnak, játszanak és rendet tartanak az új szobájukban, Berci dolgozik, hogy a mi kicsi lakásunkat minél hamarabb át tudjuk adni, én pedig nem térek magamhoz az ámulatból.

Hálát adok mindezért és teljes szívemből köszönöm Zsuzsinak, Gábornak és a szüleinek, hogy ekkora jót tettek velünk.

Kánikula nagy hassal, férj nélkül, 3 gyerekkel

Iszonyatosan fárasztó és hosszú egy nap. Persze hiába és teljesen feleslegesen siránkozom egy kertes ház után de nem látok másban megoldást.
Mert ezeket vinni kell, meg főzni kell, meg rendet kell rakni, este 11 óra és körülbelül a mai "szabadidőm" ez a fél óra amíg leülök a gép elé aztán végem van nem bírom tovább...

Délelőtt a védőnőhöz mentem le (ahol Katival találkoztam aki már két héttel túlhordta a második babáját és azt mondta az a hír járja, hogy én mennyire lazán bírom a 3 gyerekkel meg az érkezővel - na ez rettenetes túlzás, kijelentem, hogy nem bírom jól, sőt nagyon rosszul bírom), aztán vásároltam majd ebédet főztem cirka másfél óra volt aztán még 1 a romeltakarítás aztán kicsi alvás és megint kezdődött elölről.
Túlvállaltam magam, nem gondoltam, hogy ennyire meleg az a meleg, ennyire nagy has az a nagy has és ennyire sok az a három kicsi gyerek akik egyfolytában akarnak valamit vagy ha nem akarnak akkor összevesznek és püfölik egymást.

Simi új korszakba lépett, mindenen átesik, mindig megsérül, mindig jajveszékel egyszóval nagyon szerencsétlenkedik, tele van bibivel.

Kori ma a szemem láttára csapkodta Simit a játszótéren akkora pofonokkal, hogy mindig a földre zuhant. Egy hintán vesztek össze ami Simit illette de Kori erősebbnek bizonyult és mire oda értem, hogy rendet tegyek már össze-vissza ütötték egymást. Végül Kori kapott a fenekére kettőt de a szégyen nagyobb volt mint a fájdalom az én részemről is. Nehéz velük.

Nimród szerelmes lett Virágba. Ölelgeti, rádől, puszit ad és kér és nagyon aranyosan kézen fogva sétálgatnak a játszótéren. Virág nagyon aranyos, türelmes, kedves vele, rótták a köröket mintha randiznának, Nimród közben forgatta a szemét, tudta ő, hogy veszélyes vizekre evezett.
Sajnos nem vittem gépet de jól megőrzöm magamban ezt a képet mert nagyon szép volt, biztos lesz még ilyen.
Nünöke irtó férfias!

Berciék küzdenek a Balatonon 90 kilóméteres széllel, de örülnek és várják, hogy mindenki feladja és akkor nagyon elöl végeznek!
Itt miért nincs hidegfront???

Itt van Zsófi unokatestvérem, hogy ne legyek egyedül. Azt mondja ez tényleg durva ami nálunk megy, ő is aludt délután nem bírná ki anélkül. Szerinte mondunk valamit és a gyerekek elengedik a fülük mellett ez vezethet gyakran a káoszhoz. Biztos így van, belülről nehéz ezt megítélni főleg úgy, hogy sokszor azt sem tudom mi van csak várom már, hogy ledőlhessek egy kicsikét.
De ők kérdeznek, meg csinálnak, meg akarnak egyfolytában és bevallom egyáltalán nem vagyok a helyzet magaslatán és nem is leszek még jó pár évig.
Jaj szegények...

Ma vettem egy medencét a KIK-ben Anita ellátott jó tanácsokkal, hogy milyet érdemes venni a mi erkélyünkre (Anita rokonlélek ő érti mi ez az egész kert nélkül az emeleten), nagyon jó kis medence örültek neki csak a megtöltés és ürítés nagy hercehurca de a közte levő pancsolós idő igen örömteli úgyhogy megérte.
Ime néhány kép a második emeleti nyaralásról.

Berci távol

Berci mancsaftol a Kékszalagon úgyhogy szombatig egyedül leszünk itthon.
Fájdalmam enyhítésére átjöttek Anitáék délután és fagyiba majd jegeskávéba folytottam a bánatomat.
Nino szerelmesen hajlongott Virágra, Simi vadult Ágostonnal, Kori pedig nagyon élvezte Anita tanmeséit és Virággal berendezett egy állatsimogató bázist.
Mókásak így együtt ezek a gyerekek.

Jó szelet a Kékszalagra!

Újra itthon a Nagy csapat

Rengeteg élménnyel tértünk haza, sok bejegyeznivaló el is maradt mert szerdán betört Csopakra is a kánikula úgyhogy reggel 7-től este 11-ig nem volt megállás: nyaraltunk.
Nagyon féltem, hogy mi lesz amikor haza érünk, újra nyakamba szakad a három gyerek, a sok tennivaló, főzés, házimunka, állandó rendetlenség hangzavar a második emeleten a kétszobás lakásban. De azért jó itthon.

A gyerekek nagyon örültek az itthon maradt és most újra meglelt játékoknak, Simi azért a kelleténél kicsit megint többet retteg (bagoly meg mindenféle ürüggyel), Nimród pedig többet hisztizik mint kéne, gondolom megint fél a változástól nehogy eltűnjek, ráadásul megviseli őket, hogy Csopakon egy ágyban aludtunk itthon pedig mindenki a maga kis kuckójában (bevallom ez utóbbi nekem rettenetesen jól esik).
Kori jófej a hisztirohamokat leszámítva amit általában egy vízzel lecsöppentett ruhácska vagy a növőfélben levő idegesítő frufru vált ki.

Ma már a játszótérre is lemerészkedtünk - igaz, este hét volt már - , délelőtt meg Anitáékkal (Virág és Ágoston) találkoztunk és összeeresztettük a gyerekeket hadd szóljon.
Budakeszi elég üres ilyenkor, mindenki nyaral, vagy csak nem mer előjönni a meleg miatt vagy aki teheti medencézik a kertjében, így elég furcsa most újra itthon lenni és visszarázódni a hétköznapokba.

A délutáni alvás egy kis veszekedés után azért össze jön (másfél órára mindenki elhallgat), az ebéd elég lassan megy mert míg Nimród enne már addig Korit és Simit úgy kell asztalhoz parancsolni, Nimród meg már menne aludni mikor a nagyok a másodikat kezdik aztán még a fogmosás meg a pisilés meg amit még kitalálnak közben úgyhogy nem egyszerű, sőt nehézkes minden...

Ma megkérdezték a játszótéren, hogy még hány nap van hátra. Napok???
Még 5 hét a végégig és őszintén szólva fogalmam sincs hogy fogom jó arccal kibírni, mert azért jó lenne ha nem a gyerekeken csapódna az összes nyűgöm, jó lenne ha élveznénk a nyarat még ha itthon is kell lennünk...

Itt voltak Orsiék

Meleg van, most már tényleg és állítólag így is marad. Azon már nem sopánkodom, hogy miért nem egy héttel ezelőtt kezdődött csak örülünk.

Kedden Berci testvére, Orsi jött át a családjával, így az unokatestvérek összeeresztve hihetetlen jót játszottak a kertben és a játszótéren.
Simike kalózkodhatott Sebivel, Kori pedig játszhatta a királylányt a kertben a kúthoz kikötözve azt sikítozva, hogy "segítség mentsetek meg, elraboltak!".
Nimród is felvette a tempót, le sem lehetett vakarni a nagyokról, tapadt rájuk, sikítozott ő is, mindent bele adott, hogy egyenrangú tagja legyen a bandának.
Bár Kori a legidősebb a csapatban, azért Sebinek átadták a vezetést, így ő lett a falkavezér, Nimród erre jól ráérzett és ölelgette a félelmetes kalózt.
Petike névnapos a hónapban így őt felköszöntöttük és megünnepeltük.
Simi zokogott, mikor Orsiék elmentek este, az ő Sebi barátja nagyon hiányzik neki azóta is, így ma tervezünk egy kiruccanást Fűzfőre ahol megint együtt lehetnek a gyerekek.

Samu a legkisebb unokatesó 2 hónapos és elég jól vette a kalandot. Kori egyfolytában a babakocsit akarta tolni, Nimród pedig azt kiabált, hogy "bá-bá!" és mindig fogdosni akarta a kicsikét.