Minden értük van

Kemény dió

Többnyire a szívem diktál. Mert ha az eszemre hallgatnék nem kezdenék el tarhonyát főzni este fél kilenckor Siminek, és nem engednék Korinak mikor fél 10-kor kérlel, hogy "csak még egy mesét anya!" és nem hagynám Nimródnak, hogy a kebleimen aludjon el és azon legelésszen egész hajnalban, és ha elég határozott lennék akkor bizony nem hancúroznának a MI ágyunkban este 10- kor.

Sok dolgot rosszul csinálok, a türelmem is véges és még ha a világ összes kincséért se adnám őket senkinek azért hálás lennék a sorsnak ha lerövidítené ezt a meglehetősen húzós időszakot.
Most mind a háromra nagyon oda kéne figyelni, minden akciót ezért csinálnak ez biztos, de olyan rengeteg a teendő, hogy úgy érzem napi 10 percnél több egyiknek sem jut.
Frusztrál.

Nimród belépett a tapadós korszakába. Minden nagyon szép és jó amíg a kezemben van. De mivel legtöbbször erre nincs lehetőség ezért a nap nagy részét üvöltéssel tölti. Én ezalatt teregetek, mosok, pakolok, főzök, megőrülök stb. stb.
Olyan jól hangzik az, hogy "á nem foglalkozom semmivel csak a gyerekkel", "még a rendetlenség sem számít" bla bla. Badarság.
Mivel a gyerekek felforgatják az ember életét és lakását ezért úgy gondolom teljesen normális ha az illető maga körül egyébként rendezett környezetre vágyik.
Én legalábbis így vagyok ezzel.

A másik vágyam meg az, hogy este legyen csend.
Simi még épphogy elintézhető, Kori viszont fáradhatatlan és mondja mondja mondja. Nimród tejjel megnyugszik, sajnos se cumi se újjszopi csak én kellek neki vagy Apával a séta. De mivel többnyire mindenki ágyban van mire Apa haza ér ezért az esti üvöltés és tiltakozás is nekem jut és az "anya gyere nem akarok aludni" Koritól, "Anuka fész" Simitől, visítás Nimródtól, rá nyomja a bélyegét az estéimre.
És akkor itt jön az eleje, hogy a szívemre hallgatok és próbálom megoldani mindenki baját.

Vázlatokban egy napom (ahogyan én látom):
-Fél 8-kor már biztos mindenki fent van.
-Kikászálódok az ágyamból ahonnan általában az összes gyerek kitúrt reggelre.
-Kori, Simi kakaót kérnek próbálom megtalálni és elkészíteni de még szédülők a fáradtságtól.
- Felöltöztetem őket, a piciknek tiszta pelus.
-Adok nekik reggelit (én még pizsamában), Nimród ezt nem bírja már üvölt 9 körül.
-Ebédet kell csinálni mert este már semmi erőm. A leggyorsabb ebéd is 10 utánra lesz meg de akkor még nem reggeliztem , sőt Berci ebédjét is össze kell(ene) készítenem.
-Ki kell teregetni de előtte be kéne szedni és a helyére tenni a száraz ruhákat, az ebéd fő, Kori és Simi már marják egymást, Nimród sír mert jön a délelőtti alvása de nem tudja hogyan fogjon hozzá. Nagyon tud ordítani.
-Mindenki üvölt amikor Berci távozik.
-Teregetnem kell mielőtt Nimródot kiteszem aludni, különben felébresztik.
-Nimródot kiteszem az erkélyre de sokszor majdnem 11, nem tudom hogy viszem le a nagyokat ha a legkisebb elaludt.
-Ha jobban alakul akkor még le tudok velük menni délelőtt és akkor Ninó séta közben alszik.
- Ha nem viszem le a nagyokat akkor visítanak, verekednek, lökdösődnek ésatöbbi. Ha leviszem őket akkor is de azt jobban bírom.
- Délben felcsillan a remény, hogy aludni fognak és akkor én is. Sokszor úgy érzem a nap fénypontja és feltöltőállomása!
- Ebéd alatt Nimród többnyire üvölt, a gyerekek válogatnak, néha esznek is.
- Simi kidől, Kori ellenkezik, Nimród engem akar.
- Elalszanak. És akkor nagyon - nagyon szeretem őket és elhatározom, hogy délután minden sokkal jobb lesz és lesz időm játszani velük.
- Felkelnek. Uzsonna most már Nimródnak is.
- A délután tényleg jobb. Több figyelem jut nekik.
- Az este megint húzós.

Elfáradok. És tudom, hogy egyenként sokkal több idő kellene rájuk és akkor talán nem üvöltenének és marakodnának ennyit.
De az is lehet, hogy igen.
Kori látja, tudja és felfogja, hogy ideges vagyok. Nagyon rossz.
Ez most egy nagyon nehéz időszak.
Lehet, hogy visszasírom majd?

Első falat

10 perce ünnepélyesen megkezdtem Nimród hozzátáplálását. Nagyon szépen belapátolta az almát amit reszeltem neki. Mintha mindig is kanállal evett volna.
Az a finom anyatejes pelus illat nagyon fog hiányozni...
Pici Ninó, de nagy vagy!

Újra itthon a Nagy csapat

Nagyon nehéz, nehezebb mint gondoltam.
Nem csak a rengeteg ház körüli teendő de a gyerekek állandó agressziója (csípés, marás, egyebek) miatt is extra fárasztó ez a mostani hazatérés.

Berci hősiesen ebédet főzött nekünk, én addig a postára szaladtam az ajánlottért amiben megint pénzelvonásról kaptam hírt. Nem tudom hányadszorra már az elmúlt pár éveben amióta gyerekeim vannak de úgy érzem tényleg nem a magyar anyákat kéne szívatni.

Közben teljesen mással is kéne foglalkoznom nagyon-nagyon, de hát a dacos Simi, az anyamániás Nimród és a vad Kori mellett lehetetlen 2 percre kikapcsolni.
Most sikerült mert alszanak.
Tiszavirág életű szabadság ez.

Balatoni nyaralás - harmadik állomás

Még csak szombat este volt és már három balatoni üdülőhelyen megfordultunk. A gyerekeket nagyon sajnáltam amikor este kilenckor hulla fáradtam megérkeztünk Lellére és még vásárolni is kellett az inváziós Spar-ban (csak Berci ment be de ez is elég volt, hogy elszakadjon náluk a cérna- tényleg nem csodálom, eddig hősiesen bírták a meleget és az utazgatást).
Lellén is apartman várt minket de ez már klímával felszerelt szoba volt, úgyhogy csodásan aludt mindenki az első éjszaka. A nagy ágyon Kori, Simi, Nimród és én, a matracon pedig Berci. A kocsiba nagy nehezen betuszkolt utazó ágyat nem is kellett kinyitni, a gyerekek egymáshoz tapadva aludtak a hűvös szobában.

Reggel siettünk a vízhez - Korit nem lehet ennyi időre megvonni a Balatontól, ja és persze Bercit sem - Elődke testvérem is velünk tartott és észvesztően jó és kifinomult humorával szórakoztatott egész délelőtt.

Az árvaszúnyogok sajnos már a víz partra is kitelepedek itt a déli oldalon, ami azért óriási probléma ránk nézve mert Berci nagyon allergiás ezekre a zöld rovarokra és ahogy a közelébe kerül egy vagy sok, máris begyullad a szeme és viszket meg fáj meg minden szörnyűség.
Ezért folyton menekültünk hol jobban hol kevésbé, így Berci megúszta a jelenlétüket egy kis szem viszketéssel.

Az ebédet egy étteremben fogyasztottuk el, két menüt rendeltünk ami pont elég volt négyünknek. Kori gyönyörűen, Simi a melegre való tekintettel visszafogottabban falatozott de mindenki jól lakott és még desszert is járt!
Az alvás megint összehangolt volt, mindenki egyszerre dőlt ki szokás szerint.
Ez nagyon megy nekünk!

Nimród édes, drága, csak ritkán sír de akkor nagyon dühösen és felháborodva, olyankor azonnal vele kell foglalkozni. Általában az anyatej mindenhol mindenre megoldás, úgyhogy nem is kezdtem még el a gyümölcsözést, jó, hogy elég vagyok neki én.

Simi tombol a dackorszak közepén, minden baj ami nem úgy van, ahogy ő azt szeretné, sokszor nem jól reagáljuk le a dolgot ezen igyekszem változtatni, hogy ne csak tiltást kapjon állandóan hanem sok- sok dicséretet is.
Egyébként nagyon édes, látszik, hogy boldog, hogy együtt a család ezen a kalandos utazáson, egyre több mindent mond és bújik, bújik, bújik.

Kori szófogadó, csak akkor elviselhetetlen amikor nagyon kimerült, egyébként szépen eszik mostanában nagy étvággyal és általában hiszti nélkül megérti ha valamit nem lehet. Kicsit sokat hajtogatja mostanában azt, hogy "Bocsánat" - mindenre ez a megoldása -, sokszor helyén való de amikor direkt rosszalkodik akkor azért nem jogos. Azért megbocsájtunk természetesen.

Este sétálni szoktunk és kürtöskalácsot veszünk mert azt nagyon szeretjük.

Lelle egészen más mint Csopak, itt rengetegen vannak, nehéz a gyerekeket szemmel tartani mikor berobognak a tömegbe kismotorral, a fürdés viszont sokkal egyszerűbb hiszen itt van szabad strand ahonnan ki be lehet járkálni, a Balaton mindenkié, nincs elzárva, és ezt szeretem.

Balatoni nyaralás - második állomás

Szombaton reggel is hivatalosak voltunk az "Élettárs"-ra, korán reggel is nagyon meleg volt a víz, a gyerekek boldogan lubickoltak, úszkáltak, nevetgéltek.

Gyors és egyszerű, ebédnek nem nevezhető falatozás után 11-kor letettük a gyerekeket aludni az apartmanban, mert 1-re át akartunk menni Balatonfűzfőre és előtte mindenképpen pihenést kellett beiktatni.
Sajnos a nagy meleg miatt mi is kidőltünk együtt aludt a család kicsit tovább mint szerettük volna, így csak kora délután tudtuk elhagyni a csopaki szállás helyet és tovább állni.
Berci lehordta az előző nap felhordott rengeteg csomagot a kocsihoz (elég hálátlan feladat 40 fokos hőségben), mi addig a játszóházban ütöttük el az időt a gumikígyókkal és mindenféle bolondos kacattal körülvéve.

Kora délután kigurultunk Csopakról és Fűzfő felé vettük az irányt. Elég gyorsan átértünk, már nagyon vártak minket a sógornőmék és a családja (Orsi, Acsó, Sebi, Peti). A finom ebéd után együtt lementünk a kert aljában található stéghez ahonnan nincs tovább csak a Balatonba. Így csobbantunk mindahányan - még Nimród is életében először - a 30 fokos vízben, boldogan lubickoltunk ezzel, finom vacsorát szolgáltatva a szúnyogoknak.

A háznál még egy kis játék várt a gyerekekre, kávé várt rám, majd lassan tovább kellett állnunk hiszen vártak minket Anyuék Balatonlellére.
Kori sírva búcsúzott, nagyon szomorú volt, hogy csak ilyen keveset tudott játszani Sebiékkel, és azt mondta könnyes szemmel, hogy nagyon szép a házuk.
Tényleg szép.

Balatoni nyaralás - első állomás

Pénteken délelőtt érkeztünk Csopakra a legnagyobb melegben. Az autónk szokás szerint teljesen megpakolva gurult el a Balatonig (most még a kismotorok is befértek!).
Mivel a csopaki házban Berci unokatestvére nyaralt a családjával, ezért mi a Kőkorsó apartman házba kaptunk kölcsön egy szobát aminek csak annyi volt a hátulütője, hogy a legfelső harmadik emeleten volt és körülbelül 50 fokos hőség tombolt éjjel-nappal.

A nyaralókomplexumhoz tartozó medencét azon nyomban kipróbáltuk, Kori mint egy boldog kiskacsa lubickolt a vízben alig lehetett kiszedni a kis Némós karúszójával (amit anyutól kapott), Simi viszont nem akart a nagy medencében csobbanni, sőt a kicsiben sem, így ő a lábmosóban fetrengett (fúj!), amíg észre nem vettem.

A délutáni altatás a meleg és a szűkös hely ellenére simán ment, azt hiszem ebben a dologban elég jól vannak szoktatva a gyerekek, még Nimród is megvárta, hogy együtt aludjunk ebéd után (ahogy otthon is szokta).

Kora este Viktor (a nagynéném férje) vitt ki minket hajózni az "Élettárssal" (ez a hajója neve), mivel szél egy csepp sem volt, meleg viszont annál inkább ezért nagyon nagyot fürödtünk a parttól nem messze de hajóról csobbanva a Balatonba. Még a kis félénk Simi is ráérzett az esti fürdőzés ízére, Korival együtt boldogan lubickoltak és hajó körbeúszást rendeztek a langyos tóban.

Este fagyiztunk, aztán vissza sétáltunk a szállás helyre és majd' megőrültünk a rettenetes melegtől egész éjszaka. Kori sírt és dobálta magát, én ide-oda költöztem egyik gyerek mellől a másikhoz, Bercivel néha helyet cseréltünk, Simit össze szedetem néha az ágy alól meg ilyenek.
Azért jó volt, hogy kaptunk szállást de örülök, hogy csak egy éjszakát kellett ott töltenünk a katlanban.