Jaj ez a Simi!

Annyira aranyos! Olyan jól viseli, hogy beteg és nagyon köhög. Huncutkodik egyfolytában és próbál minden félét mondani. Néha nem értem mit mondott és akkor rákérdezek de ha nem jót mondok akkor csóválja a fejét, ha viszont eltalálom abból ahogy mondja akkor nagyon boldogan bólint: "U".

Nimróddal nagyon szeretetteljes. Próbálja mindig puszilgatni és hozzá bújni most néha menteni kell nehogy rá köhögjön de az igyekezete nagyon szívmelengető.

Ma itt volt a Dédimama. Simi teljesen fel volt dobva a jelenlététől ölelgette, boldogan rohangált a lakásban és kiabálta, hogy: "Dédi, Dédi". Ebédkor még táncra is perdült az etetőszékében. Jól belakmározott, majd egyszercsak felpattant és el kezdte riszálni a popsiját és vékény hangon cincogta megint csak, hogy: "Dédi, Dédi".
Nagyon megnevettetett minket.

Délután lementünk a Doktor nénihez mert még mindig makacsul köhécsel, gondoltam jobb ha meghallgatja. Mikor végeztünk az ajtóból vissza intett és köszönt: "Sió" - azaz Szia, ezen meg a doktor néni kacagott egy jót.
Haza felé majdnem minden pocsolyba bele léphetett és ennek borzasztóan örült de már alig várta, hogy az otthon maradt apáját újra láthassa: "Apa, Apa" - mondogatta.

Nimród ma jó sokat aludt a levegőn, kezd beállni valmaiféle rendszer az ő életébe is. Délelőtt és délután is alszik egy nagyobbat a levegőn, a héten az erkélyen mert nem tudtunk lemenni. Kint van a mózes kosárban, Simi gyakran oda szalad az ajtóhoz és kikabál: "Nínó".
Annyira szereti és még nem is sejti, hogy hamarosan milyen jókat fognak együtt játszani. De az is lehet, hogy már tudja és azért ilyen izgatott...

Pocsolyázás

Van úgy, hogy egy nap nagyon jól kezdődik. Hiába a kialvatlanság vagy a hisztik ha jó a kedvünk akkor egészen jól alkul a nap még ha a körülmények nem is olyan kedvezőek.
Ma lementünk sétálni. Kicsit esett még de nem érdekelt, kellett a levegő mindannyiunknak. Főleg mert Nimródot sem tudtam ma kitenni ugyanis megszállták a munkás bácsik a teraszunkat.
Korit csak azzal tudtam rávenni az indulásra, hogy megengedtem hogy beleléphet az összes pocsolyába amivel találkozunk út közben. Persze egyébként nincs kedvemre ez a fajta engedés de ma muszáj volt rávenni a sétára. Hiába rója itthon a köröket ez a kis energiabomba azért séta közben nagyon tud panaszkodni, hogy ő elfáradt és nem bírja tovább. Dehogy fáradt! Nagyon cseles mert séta után itthon még nagy erőfeszítésembe került, hogy lenyomjam ebéd után.

Simi itthon nagyon édesen viselkedik, minimálisra csökkentette a hisztiket. Az utcán viszont mindent bepótol, nem nagyon értem miért. Ha akar sétál, ha akar beülhet, ha akar pocsolyázhat de mégis kínlódott, nyöszörgött nem nagyon tdutam mi van de azért haladtunk előre.
Haza felé a kis mező mellett jöttünk el. Nincs kedvemre az eső főleg így, hogy nem tudtunk 2 napig kijönni annyira esett, de ahogy elnéztem a rügyező fákat és a gyönyörű méregzöld harmatos füvet a mezőn, örültem neki. Nagyon vágyott rá a természet, mert nem az a szutyogós, tocsogós eső volt hanem az a mélyen a földbe szívódó és a növényeket tápláló.
Nem is volt olyan rossz ez az eső. Meg a pocsolyák sem.

Kalapálás

Próbálunk nevetni de ilyen időben és ennyi impulzus mellett elég nehéz. Minden oldalról ütik a falunkat. A délutáni alvásom megint csak ábránd maradt mert a felettünk lakó becsöngetett az alvásunk közepén 2-kor, hogy meddig alszanak még a gyerekek mert ő kalapálna. Itt most hosszú sor csúnya gondolatnak kéne jönnie amit ilyenkor érzek de inkább Bercivel osztottam meg a telefonba minthogy itt leírjam.

Ez az időjárás is remekül passzol a betegségekhez és a felújítási munkálatokhoz meg a kalapácsoló szomszédokhoz. Nimródot délelőtt kitettem az erkélyre szerencsére ott egész nyugodtan aludt,a nagyokkal meg tudtunk kicsit bolondozni.
Kori viszont nehezen aludt ebéd után, mindent megtett, hogy engem kihozzon a sodromból majd nagy küzdelem után aludt 1 teljes órát, utána megjelent az én ágyamban és mondta, mondta, mondta....

Kéne valami jót is írnom, hogy el ne vegyem a kedvet a családalapítás előtt álló olvasóktól. Nos azért nagyon aranyosak a gyerekek de tényleg. Nimród például képes 5 percet is elleni az ágyában és rángatni a fölé szerelt csörgö varázst. Többet nem mert sír utánam. Nem is tudom ki mondta, hogy meglátom a harmadikkal már minden olyan könnyen megy. Én persze elhittem...mint azt, hogy a harmadik gyerek már nagyon könnyen megszületik : "kicsusszan". Hát nem így van, előbbi és utóbbi sem.

Kori számol: "Három tizen és négy." - éppen a tigáz számlát színezgeti.
Simi kijött: "Ninó" - azaz Nimród sír, vegyem fel.
A szomszédok kalapálnak.

Ezt valóban csak úgy lehet kibírni ha pihenhetek egy órát a nap közepén. Ez napok óta hiányzik. Már alig várom a holnapot...

Több a soknál

Ennyivel jellemezném a mai napot.
Éjszaka Kori kruppos lett ugatott szegény ahogy fél évvel ezelőtt (mert akkor volt utoljára beteg). Simike is regglre kezdett hurutozni úgyhogy lementünk apa és Nimród nélkül a doktor nénihez. Szerencsére szeretik a gyerekek mert nagyon szépen bánik velük úgyhogy ebből nincs gond ha oda kell menni csak nekem, mert azt jelenti, hogy baj van. Simi kicsit "zörög" de nem tüdőgyulladás, Kori kruppos piros torok nélkül. Aztán haza jöttünk, a szakadó esőben és szélviharban. Ekkor érkezett a szomszéd anyuka akik megvették a melletünk levő lakást, hogy ma zaj lesz a felújítások miatt de fél egytől fél háromig csend, úgyhogy akkor alhatunk. Rendes volt.
De nem ez lett.
Betuszkoltam őket délben az ágyba és háromnegyed kettőkor arra ébredtem a szendergésemből, hogy egy nagy fúró át akar törni a szobánkba (a másik lakásból). Akkor átmentem és kértem, hogy fél háromig ne legyen ha már megígértek (itt vagyok 3 gyerekkel ebből 2 beteg) de mire vissza jöttem Simi már ébredezett és nem sokkal később Kori is, Nimród meg pláne.

Úgyhogy 2-től bezárt program amit Kori visel a legnehezebben futja a kilómétereket a pár méter hosszú előszobánkban. És persze levezeti Simin a sok feszültséget.
Ettől persze ideges vagyok na de most jön a legjobb.
Zsófi unokatesóm felhívott, hogy jönne segíteni. Mondtam, hogy szuper jöjjön csak a gyerekeknek tök jó lesz úgy sem tudunk kimenni ebben a ronda időben, legalább játszanak. Na most Kori irtó undok volt és nem hagyott szóhoz jutni se engem se Zsófit, Simi közeledésére durva ellökéssel reagált, Nimród cumiját a kérésem ellenére nyalogatta (hátha ő is elkap valamit) és ugrált, kiabált, és vadult de játszani nem volt hajlandó Zsófival és Simivel sem.
Hú de csúnyákat gondoltam...

Ezek után a ráadás: Zsófi elment, Nimród rákezdett a sírásra, a felettünk lakó Józsi bácsi pedig az erkélye renováláshoz látott neki amiből én annyit észleltem, hogy valaki teljes erővel üti a vasat a fejünk felett.

Felhívtam Bercit, hogy elmondjam neki. Ő is gondolta, hogy nehéz napunk lesz.
Még jó, hogy a nagy eső miatt a házunk hőszigetelési munkálatai mára leálltak mert nem tudom mit kezdenék ezek mellett azzal, ha ma még kívülről is vernék a ház oldalát. Majd holnap az is lesz gondolom.
De persze minden napnak meg van a maga baja úgyhogy igyekszem ezekre koncentrálni. Illetve kizárni őket.
De ez most így tényleg több a soknál.

Hideg frontos hétvége

A hideg fronttól ideges, ingerült és fáradt vagyok és ebből következik, hogy veszekszem. Aztán megbánom. Jó lenne egy sokkal nagyobb adag türelem amit mellékelnek a kismamáknak, 3 gyerek mellé már mindenképpen.

Nem hiányzott ez a hidegfront és a betegség egyszerre. Én épp, hogy végeztem a kényszerpihenővel, jött Kori aztán ma estére Simi. Sajnos Kori amikor betegeskedik akkor nagyon nagy fokú undokság és makcsság társul az amúgy sem egyszerű, dacos természetéhez úgyhogy ezzel is meg kellett küzdenünk a hétvégén. Simi mára "döntött úgy", hogy inkább ő is bevállalja a betegséget és hamar túl lesz rajta. Szegénykém...

Simi egyébként roham tempóban fejlődik a beszéd terén. Gyűjtöget és felhasznál. És mi ujjongunk. Mert megérdemli...
"Apa, Ana" - utána meg fürdik a sikerben.

Nimród hősiesen viseli az oltások nyomát kicsit nyűgösebb mint szokott lenni de nem alszik többet semmivel mint egyébként szokott. És olyankor sír. Olyan nehéz mert tudom hogyha ott ülnék mellette egyfolytában akkor nevetne végig. Edződik ez az óriás de nagyon fáj a szívem olyankor. Este bepótolom, akkor szeretgetem és bocsánatot kérek, hogy ennyit kell várnia mindenre.

Azért elmentünk szavazni a pocsék idő és a ramaty állapot ellenére családostul.
Kori még pecsétet is nyomhatott! Nagyon büszke volt, bár nem igazán fogta föl, hogy miért is van ez az egész. De láttam rajta, hogy nagyon izgul és mondta, hogy be szeretne jönni szavazni úgyhogy engedtem neki és a jegyző nénik is kedvesen fogadták. Az urnába ő dobta be a borítékot majd elégedetten kisétált és az óvoda udvarán a játékok felé vette az irányt. A kis szavazó.

Szeretem, hogy ekkorák, ilyen picik bár sok dolog könnyebb lesz ha nagyok lesznek. Meg sok dolog nehezebb. De néha elgondolkodom milyenek lesznek mikor megnőnek, hogy fognak kinézni, mehetek velük divatos cuccokat vásárolni (ha hagyják) és majd kíváncsian várom, hogy kik udvarolnak Korinak vagy kiknek csapják a szelet a fiaim éppen.
Mert úgy veszem észre, hogy 18 éves korom óta vészesen rohan az idő. Onnantól mintha minden olyan gyorsan történne. Nem akarok közhelyeket használni ezért nem is fogok csak arra gondoltam, hogy remélem látom felnőni a gyerekeimet és azok gyerekeit. Mert nincs ennél szebb...
Na jó, még az örök szerelem ami legalább ennyire szép.

Az egészség

Kori éjjel lázas volt. Nem magas de ahhoz pont elég, hogy rosszul aludjon és én is éberen töltsem az éjszakát. Ma jól van, ha ennyivel megússzuk akkor már örülök. Reggel azért lementünk a doktor nénihez mert mégis csak hétvége jön. Ott kiderült, hogy pont jókor érkeztünk mert Nimródnak előre kell hozni a hétfői oltását ma 11-re mert a doktornéni nem lesz hétfőn. Úgyhogy a gyógyszertár után Korival haza jöttünk, össze pakoltam az összes gyereket mivel Berci ment dolgozni és elindultunk még egyszer.
A karaván. Kocsival mentünk nem akartam, hogy Kori sokat gyalogoljon, de még így is volt 200 méter a rendelő az autótól és ott bent is elég nagy felfordulást rendeztünk. Simike valamilyen okból kifolyólag el kezdett zokogni pedig a tanácsadói rendelőről igazán nem lehetnek rossz élményei hiszen ott még egy oltást sem kapott, ő mégis kiborult. Kori meg ki akart menni egyfolytában úgyhogy őt is meg kellett fékezni. Nimród viszont hősiesen tűrte a szúrásokat és engem sem viselt már meg annyira mint az első gyerekemnél, hogy oltást kapott a pici.

Minnél több gyerekem van annál könnyebben viselem ezeket a dolgokat. Most Nimród szem átfújásán van a sor mert szegénynek úgy tűnik szűk a könnycsatornája vagy teljesen el van záródva. Ezt tőlem örökölte meg a nővérkéjétől de első lévén ő megúszta mert eleget masszíroztam éjjel-nappal. Legkisebb fiammal viszont nem kis szervezés árán indulhatunk útnak a klinikák felé a jövő héten vagy utána. Amikor meg tudjuk oldani.

Az egészség a legfontosabb. Mindig bőszen bólogattam mikor "az idősek" ilyen bölcsességekkel láttak el. Fiatal fejjel még nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget ennek a mondatnak, a betegség egyenlő volt azzal, hogy nem kellett iskolába mennem és ez nekem nagyon tetszett akkoriban de most, hogy anya vagyok és feleség és a családom a legfontosabb most tényleg sokat gondolok arra, hogy minden rendben legyen velük és persze velünk is. Mert az egészség a legfontosabb. Mostmár én is bőszen mondogatom azt amit annak idején elengedtem a fülem mellett.

Sakk matt és születésnap

Körülbelül öt éve nem voltam lázas. Most, hogy meghívtam Korinkánk kereszt szüleit és kedvenc unokatestvérét, Violát a csütörtöki 3 éves szülinapra, most sikerült. Lemondtuk. Tegnap fel kelni sem bírtam, lázam is volt és persze nem is szedhettem akármit mert mindenre allergiás vagyok. Szóval fetrengtem, a gyerekek meg rajtam amíg meg nem érkezett Tandzsí nagyi és Elődke mint felmentősereg.
Nimródnak persze messze ez volt a legszebb napja hetek óta az életében, még sosem feküdtem ennyit mellette amióta kijöttünk a kórházból, nagyon boldog volt és jó sokat aludt.
Simike sem tágított mellőlem "Ana, Ana" ment egész nap, bújt, szeretgetett, megette a diétás ropimat.
Kori óriásit bulizott Elődkével (ő az én 12 éve öcsikém akinek már arcra puszizós barátnője is van), anyukám pedig segített mindenben (a gyerekeim meg hagyták, hogy össze-vissza puszilgassa őket). Estig maradtak úgyhogy még meg is fürdette Korit és Simit és vacsorát is adott mindenkinek úgyhogy kedvemre szenvedhettem. Rémes volt. Már mint ez a magatehetetlenség. Éjjel is volt lázam és csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy elkapják az én kicsikéim, nagyon rossz születésnapi ajándék lenne.
Ma kicsit jobb a helyzet, Berci marad segíteni különben nem bírnám.

Korit reggel felköszöntöttük. Simi nagyon nehezen viselte, hogy a dínó nem az ő ajándéka. Szomorúan nézegette az üres dobozt és mondta, hogy "Di" (mármint dínó).
A szívem megszakadt, amikor telefonon hívták Korit azt is el akarta venni, hogy neki is mondjanak valamit. Persze meg kell tanulnia de még annyira kicsi fiú. De mindjárt Május 1 és akkor ő következik.

Kori nagyon boldog volt az ajándékaival, énekel nekik (a saját kis költeményeit) és nem ereszti őket azóta sem. Nagyon édes!
Isten éltesse sokáig ezt a 3 éves Nagy kislányt!