Pocsolyázás

Van úgy, hogy egy nap nagyon jól kezdődik. Hiába a kialvatlanság vagy a hisztik ha jó a kedvünk akkor egészen jól alkul a nap még ha a körülmények nem is olyan kedvezőek.
Ma lementünk sétálni. Kicsit esett még de nem érdekelt, kellett a levegő mindannyiunknak. Főleg mert Nimródot sem tudtam ma kitenni ugyanis megszállták a munkás bácsik a teraszunkat.
Korit csak azzal tudtam rávenni az indulásra, hogy megengedtem hogy beleléphet az összes pocsolyába amivel találkozunk út közben. Persze egyébként nincs kedvemre ez a fajta engedés de ma muszáj volt rávenni a sétára. Hiába rója itthon a köröket ez a kis energiabomba azért séta közben nagyon tud panaszkodni, hogy ő elfáradt és nem bírja tovább. Dehogy fáradt! Nagyon cseles mert séta után itthon még nagy erőfeszítésembe került, hogy lenyomjam ebéd után.

Simi itthon nagyon édesen viselkedik, minimálisra csökkentette a hisztiket. Az utcán viszont mindent bepótol, nem nagyon értem miért. Ha akar sétál, ha akar beülhet, ha akar pocsolyázhat de mégis kínlódott, nyöszörgött nem nagyon tdutam mi van de azért haladtunk előre.
Haza felé a kis mező mellett jöttünk el. Nincs kedvemre az eső főleg így, hogy nem tudtunk 2 napig kijönni annyira esett, de ahogy elnéztem a rügyező fákat és a gyönyörű méregzöld harmatos füvet a mezőn, örültem neki. Nagyon vágyott rá a természet, mert nem az a szutyogós, tocsogós eső volt hanem az a mélyen a földbe szívódó és a növényeket tápláló.
Nem is volt olyan rossz ez az eső. Meg a pocsolyák sem.