A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. április 11., vasárnap

Hideg frontos hétvége


A hideg fronttól ideges, ingerült és fáradt vagyok és ebből következik, hogy veszekszem. Aztán megbánom. Jó lenne egy sokkal nagyobb adag türelem amit mellékelnek a kismamáknak, 3 gyerek mellé már mindenképpen.

Nem hiányzott ez a hidegfront és a betegség egyszerre. Én épp, hogy végeztem a kényszerpihenővel, jött Kori aztán ma estére Simi. Sajnos Kori amikor betegeskedik akkor nagyon nagy fokú undokság és makcsság társul az amúgy sem egyszerű, dacos természetéhez úgyhogy ezzel is meg kellett küzdenünk a hétvégén. Simi mára "döntött úgy", hogy inkább ő is bevállalja a betegséget és hamar túl lesz rajta. Szegénykém...

Simi egyébként roham tempóban fejlődik a beszéd terén. Gyűjtöget és felhasznál. És mi ujjongunk. Mert megérdemli...
"Apa, Ana" - utána meg fürdik a sikerben.

Nimród hősiesen viseli az oltások nyomát kicsit nyűgösebb mint szokott lenni de nem alszik többet semmivel mint egyébként szokott. És olyankor sír. Olyan nehéz mert tudom hogyha ott ülnék mellette egyfolytában akkor nevetne végig. Edződik ez az óriás de nagyon fáj a szívem olyankor. Este bepótolom, akkor szeretgetem és bocsánatot kérek, hogy ennyit kell várnia mindenre.

Azért elmentünk szavazni a pocsék idő és a ramaty állapot ellenére családostul.
Kori még pecsétet is nyomhatott! Nagyon büszke volt, bár nem igazán fogta föl, hogy miért is van ez az egész. De láttam rajta, hogy nagyon izgul és mondta, hogy be szeretne jönni szavazni úgyhogy engedtem neki és a jegyző nénik is kedvesen fogadták. Az urnába ő dobta be a borítékot majd elégedetten kisétált és az óvoda udvarán a játékok felé vette az irányt. A kis szavazó.

Szeretem, hogy ekkorák, ilyen picik bár sok dolog könnyebb lesz ha nagyok lesznek. Meg sok dolog nehezebb. De néha elgondolkodom milyenek lesznek mikor megnőnek, hogy fognak kinézni, mehetek velük divatos cuccokat vásárolni (ha hagyják) és majd kíváncsian várom, hogy kik udvarolnak Korinak vagy kiknek csapják a szelet a fiaim éppen.
Mert úgy veszem észre, hogy 18 éves korom óta vészesen rohan az idő. Onnantól mintha minden olyan gyorsan történne. Nem akarok közhelyeket használni ezért nem is fogok csak arra gondoltam, hogy remélem látom felnőni a gyerekeimet és azok gyerekeit. Mert nincs ennél szebb...
Na jó, még az örök szerelem ami legalább ennyire szép.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnáltuk, hogy nem tudtatok eljönni vasárnap! Mária dédi is itt volt, együtt ebédeltünk, vasárnap este meg a TV-ben szavazás helyett látható gittegyleten bosszankodtunk sokan...
    Remlem már túl vagytok a betegségek nehezén! Betegség nélkül is fárasztő ez az esős, olykor szeles idő...
    Simin már a múltkor is észre lehetett venni, milyen gyorsan nyiladozik az esze: ha már elkezdte felfedezni a beszédkészségét, biztosan nagyon jól halad majd (akkor könnyebb lesz vele bánni!!!)
    Szeretettel: Éva dédi

    VálaszTörlés