Simi

Simike annyira édes kicsi fiú. Még így Nimród mellett sem látom őt nagynak, pedig sokat nőtt az elmúlt hetek alatt. Szeretem ahogy megfordítja az állatos könyvet a lajhárnál (aki fejjel lefelé lóg a fán de Simi meggyőződése , hogy azt fordítva kell nézni), szeretem ahogy rajong a Boribon mesékért, ahogy dalol a mesekönyvek végén (a magyar népmesék dallamát), szeretem hogy minden reggel úgy ébred, hogy "Koji - Koji", hogy úgy autózik hogy közben azt mondja a kis vékony hangján, hogy "tü-tűűű", szeretem, hogy imád meztelenül rohangálni fürdés előtt és után, hogy ráül ruhában a bilire és azt mondja "psssssss" , szeretem a bóbitás fejét, hogy szeret oda bújni az emberhez és még azt is hagyja, hogy szeretgessék és, hogy szereti ha simogatjuk a puha kis bőrét. És még ezer dolog miatt szeretem de legfőképpen azért mert ő Simon, a mi fiúnk.

Nincsenek itthon...

Nem rég mentek el a nagyok és máris hiányoznak. Persze nagyon jó ez a csend és nyugalom, csak Nimród szuszogását hallani (hiszen itt alszik a hasamon) de mégis olyan üres a lakás a kis hangoskodók nélkül. Olyan boldogok most, Berci hihetetlen jó hatással van rájuk (játszanak, beszélgetnek, kalandoznak) és látszólag megnyugodtak, helyükre kerültek a dolgok, megkönnyebbültek, hogy végre megérkezett a várva várt kistestvér, a nagy változáson túl vagyunk. Pedig csak most jön a neheze, persze inkább nekem mint nekik: a hétköznapok. Mindháromra egyformán oda figyelni, a kis igényeiknek megfelelni, rengeteg türelemmel bánni velük, hogy lássák, érezzék és tudják hogy egyformán szeretem őket, mindhármat a világon mindennél jobban (és persze Bercit mert ő a negyedik de nem utolsó a sorban)...

Vasárnap

Pár óra és Nimród két hetes lesz. Hihetetlen...
Berci holnaptól dolgozik, a gyerekek ma a nagyszülőknél alszanak és akkor holnap délelőtt egy kicsit nyugodtabban indul a hét.
A tegnap éjszaka Nimród részéről nagyon jól telt, éjjel fél egy után csak hajnali ötkor kért enni és utána is szépen vissza aludt. Viszont most Kori jelent meg hajnalban, hogy nálunk akar aludni. Csak akkor vettem észre, hogy az ágyunkban fekszik amikor lecsúszott a takaróm és fel akartam húzni akkor éreztem a kis kezét (ott feküdt a lábunknál, a lábai lelógtak az ágyról). Berci is felébredt és kérleltük, hogy folytassa az alvást a saját ágyában mert nálunk nem fér el, kicsit pityergett és ellenkezett de aztán átsétált és reggel fél 9ig meg sem jelent. Simike most jobban alszik éjjel de előfordul, hogy ő is felsír - ki tudja mi jár a kis fejükben.
Ma Berci elvitte őket szánkózni a Kuruclesi erdőhöz. Orsiék is mentek (Berci nővére, és a családja: Acsó, Sebi, Petike valamint Berci nagynénje, Klári és a lánya Dóri a vőlegényével). Úgyhogy nagy csapat indult neki az erdőnek ahova Berciék kiskoruktól jártak szánkózni. Ebédre haza értek Simi ahogy szokott Berci karjaiban mély álomba zuhanva, Kori szédelgett mert ő is nagyon kifáradt a szánkózástól de nem nagyon akart aludni (a kocsiba majdnem sikerült neki, kicsit elpilledt és ezt kérdezte Bercitől: "Apa, miért csukódik le a szemem ? " ) végül csak ebéd után aludt el szokás szerint úgy, hogy mellékuporodtam a kiságyra.
Nimród ma nagyon szépen alszik, tegnap sokat volt fent úgyhogy megértem, hogy most kimerült. A testvérei hangjától láthatóan megnyugszik és mindig kiharcolja magának, hogy kint lehessen a családdal a közös reggelinél. Még érezni azt a finom, tiszta újszülött illatot ami annyira jellegzetes és semmihez sem hasonlítható és amit nem akarok soha elfelejteni de a születés után csak pár hétig lehet érezni. Az anyatejes csecsemő illat az egészen más, persze az is nagyon finom de sokkal tovább tart egészen addig amíg csak anyatejet kap a kisbaba. Hát Nimródon még mind a kettő érezhető remélem jó sokáig mert annyira szeretem szagolgatni!
Kicsi királyfink nagyon szereti ha Berci fürdeti, a köldökcsonk még nem esett le úgyhogy óvatosan kell locsolgatni a vízzel de azért látszik, hogy tetszik neki a pancsolás. A szemecskéin még mindig ott vannak a két héttel ezelőtti nagy-nagy küzdelem nyomai, (de azért már nem olyan piros) és olyan szépen nézelődik mintha mindent tudna és értene.
Simi és Kori oda húzzák a kistestvérke ágyához a kicsi fa széket és onnan szokták szórakoztatni, simogatni vagy állatokkal elhalmozni (ez utóbbi egy kicsit veszélyes úgyhogy felügyelni kell az efféle akciókat). Boldog vagyok, hogy szeretgetik puszilgatják, foglalkoznak vele és már alig várják, hogy együtt rosszalkodhassanak a legkisebb királyfival.

Végre egy kis kaland

Korival tegnap megbeszéltem, hogy ha sikerül hiszti nélkül elindulni a Nagypapáékhoz akkor ma elmegyünk csak ketten vásárolni, a fiúkat itthon hagyjuk. Nagyon izgatott lett az ötlettől és ma reggel már nagyon várta, hogy induljunk. Ma én keltem a nagyokhoz, Berci szegény tegnapra nagyon gyenge lett, megfázott, náthás volt így hát reggel hagytuk egy kicsit pihenni Nimróddal együtt. Simike nehezen fogadta, hogy nem apa emeli ki az ágyból és nem ő öltözteti (valóban egy percet sem bír ki nélküle, nem is tudom mi lesz velünk jövő héttől), Kori viszont jött, reggelizett, nagyon készült az alig 1 órás programra. 10 körül elindultunk a Müllerbe, össze írtam pár dolgot ami kellett itthonra, azokat betettük a kosárba, majd Kori választhatott a kedvenc műanyag állatai közül egyet. Persze azonnal felmarkolt 4 állatot, de mikor mondtam, hogy csak egyet hozhat szó nélkül vissza tette a többit és megtartott egy pici őzikét. (Annyira szeretem , hogy ilyen, eddig sosem követelőzött mindig megértette ha valamit nem kaphatott meg a boltban, sosem csinált még emiatt cirkuszt, tudomásul vette, hogy nincs és kész. Otthon azért más a helyzet de legalább vásárlásnál nem kell emiatt aggódnom - egyenlőre. )
Siminek egy gímszarvast hoztunk nehogy veszekedés legyen (persze így is volt), de azért nagyon örült neki bár ahogy lenni szokott 10 perc után már mind a két állat Kori kezében "ugrándozott" (Simi a már kicsit kopott duplo lovakkal is beérte - annyira édes).
Hazafelé megálltunk a papír boltnál hiszen ma farsangi buli lesz a Labanc utcában, választottunk tehát 3 álarcot, Kori talált magának egy pöttyös kutyafejet (hihetetlen boldog volt hiszen az otthoni kedvenc játéka Pepe is egy pöttyös kutyus), Siminek vettünk egy barna kutyafejet (nagyon Simis), Bercinek egy buldog kutyafejet (kicsit Bercis, de állítólag nem tud benne pislogni úgyhogy majd ki kell támasztani a szeménél). Hát sajnos erről is lemaradok pedig biztos nagyon édesek lesznek az én kis kutyuskáim...
Nagyon jó volt Korival, Simit is el kéne vinnem egy kis kalandra de kicsit félek mi van ha ő tényleg csak Bercit akarja? Annyira szeretem őket! Az összeset...

Beszélnek

Kori "R" betűi fantasztikusan peregnek, gyönyörű tisztán ejti és ropogtatja is minden egyes szónál amiben ez a hangzó szerepel (mostanában próbál sok ilyen szót mondani, még saját nevét is három "R"-el ejti). Kicsi műanyag kutyáját Sterrin-nek nevezte el, hogy nyelvtörőzhessen és minket is megnevettessen vele.
Simike is beszél. Folyamatosan jön, magyaráz, kifejt, veszekszik, kér de a saját nyelvén. Iszonyatosan édes ezzel a halandzsázással de látszik, hogy olykor nagyon dühíti, hogy nem mindig tudjuk mit szeretne. Gyönyörűen bólint ha igen a válasz, a "nem" már régóta tagja egyre gyarapodó szókincsének, de a Koji (Kori), a Mámá (nem én vagyok ám, hanem a nagymama), a Pá (Berci és a nagypapa), valamint a Tu (mint Túró Rudi) szavaknál úgy látszik egyenlőre nem akar tovább lépni. Pedig könnyebb lenne neki is, nekünk is, de várunk és addig is hallgatjuk ezt a szépen csengő "Simi eszperantót".

Vadaspark

Berci, Kori, és Simi ma elmentek a Vadasparkba, hogy addig ki tudjam pihenni az éjszakai virrasztás fáradalmait. Ma reggelre is nagy hó esett le úgyhogy gondoltam jó kaland lesz (amióta Berci megépítette házunk elé a fantasztikus hókunyhót azóta nem nagyon jutottak messzebbre - csak nagypapáékhoz - egyébként minden nap itt tettek vettek a ház előtt, együtt csinosítgatták a szép hóotthont).
Simike apa karjaiban érkezett haza mély álomba zuhanva, a kifáraszthatatlan Korikánk viszont élményekkel megpakolva izgatottan rontott be a lakásba és kezdte mesélni a nagy kalandot. Kiderült, hogy rajtuk és az állatgondozókon kívül senki nem volt viszont az állatok nagyon örültek nekik, főleg a medve pár akik február 1-én költöztek be a budakeszi Vadasparkba. Erős apa szánkóval húzta a gyerekeket hegyen völgyön át (a lejtőn még ő is felült és együtt csúsztak le - jaj de kár, hogy nem lehettem ott!).
Láttak muflont, őzgidát, szarvast, bölény családot, sast, rókát és még hollót is (aki állítólag azt mondta, hogy: "anyu") - milyen kedves.

Az éjjeli lepke

Annyira vártam az estét, mikor minden elcsendesedik gondoltam végre Bercivel is jut egy kevés időnk egymásra. Megnéztünk egy fél filmet aztán mindketten elaludtunk, Nimród viszont nem sokkal éjfél után felébredt és követelte második vacsoráját. Sajnos utána nem akart vissza aludni, (ilyet a kórházban csinált utoljára) virrasztásba kezdett. Mindent megpróbáltam ami csak eszembe jutott (nem is olyan halovány emlékek Kori és Simi csecsemőkorából mit is lehet ilyenkor tenni) de semmi nem segített, nem tudtam álomba ringatni az én éjjeli lepkémet. Nézett nagy szemeivel, mikor letettem méltatlankodott, nyöszörgött, tekergett sehogy sem akart megnyugodni. Utolsó emlékem, hogy több óra hiábavaló próbálkozás után én hamarabb elaludtam. Most Nimród őrizte az én álmomat, pedig ez fordítva szokott lenni...