Tengeri kèpek

Tenger 2016

Olyan szèp volt!
Az eleje nehezkesen indult mert vasarnap reggel mikor becsomagolva vartuk anyut, hivott hogy az auto elromlott. Nem volt nagy baj de az alkatreszre 2 napot varni kellett. Henkék házába nyaraltunk addig igy a Labanc utcat elhagyva, Bercitől elbucsuzva a nyaralàs vasàrnap delutan Sukoron, kezdetet vette. Editet hìvtuk eme őrületes kalandra segìtőnek. Èvièk màr a hàzban vàrtak ,kipakolàs utàn pedig a gyerekeket 3 napig szinte ki sem lehetett venni a medencebol. Borzasztoan èlveztèk a nem vàrt kalandot!

Szerda reggel aztàn megjavult a kocsi sajnos nem teljesen mert neha leallt az autopalyan 120 korul de kora estere csak leertunk Vir szigetre mindenki legnagyobb örömère.
Nem kell mondanom: a tenger gyönyörű!
Berendezkedtünk es nagyjabol ugyanabban a tempoban elillant hamar a 10 nap: reggeli, boltozas anyuval ès Èvivel, tenger, anyu ebèd, pihenő, tenger, esti seta fagyi, vadulàs, unokatestveres foci eb bajnoksag a teraszon, vègkimerülès.

Egyik nap vegre meglàthattam azt amit eddig csak kepeken:a kornàtokat. Meseszép ahogy a kis lakatlan sziegetek elszorva pihennek a tengerben nèmelyiket egy kapolna, egy kereszt vagy csak növènyek dìszítik. Pakostanjeval szemben tobb ilyen kis sziget van az egyik olyan kozel volt hogy Kori mondta is Apàval àtusznak jövőre.

Anyu kitartoan főzött, mindennapra valami finomat, Tibi kitartoan jatszott a gyerekekkel, Èviek kitartoan befogadtak a szobajukba az eppen nem alvo gyerekeimet, Edit pedig kitartoan vigyazott a gyerekek testi es lelki èpsègère. Közben sokat nevettünk, Bercivel pedig estenkent beszeltünk mert nagyon hianyzott...

Kori örült a kèt lànyunokatestver tarsasàgànak, Simi csatlakozott a csajokhoz, Nimrod beszelt egy kicsit horvatul (Doberdan a labdàèrt jöttem!), Boldi felt a "tengeri èlővilàgtól", Domi pedig mint a "viri càpa" pancsolt a nagy kèksègben.
Sokat nevettünk...

Nehèz elhagyni a tengert, igy volt ez mar kiskoromban is mikor haza kellett utazni, ès így volt most is.

A velencei hàzban töltöttük a hetveget, hazaerkezesunk masnapjan anyu autojan elszàllt a fèk... 

Minden jól ki volt talàlva - màr megint.
Felejthetetlen kaland volt!

Hegyek völgyek között

Véget ért a tanév. Az államvizsgám másnapján már indultunk is nyaralni de előtte még megpróbáltuk kiüríteni a "menekültszállós" szobáinkat mert Berci szülői házában is két szoba felújításra lett ítélve.
A záróvizsga hatalmas stressz volt, nagyon izgultam előtte. A szakdolgozatomra gyönyörű értékelést kaptam (kaptunk: anyuval, nagymamámmal, dédivel, barátnőmmel közös munkánkra) kiváló értékeléssel. Június 25-én már csak meg kellett védeni egy kissé nagy összefoglaló anyag kíséretében. Nem volt könnyű de hála Istennek végig mentem a kijelölt úton és az eredmény jeles lett. Büszkén de kissé meggyötörten és plusz kilókkal gyarapodva (a vizsgaidőszakos falatozásnak köszönhetően) hagytam el az iskolapadot és kértem a családomat ha még egyszer ilyenre vállalkoznék akkor inkább üssenek le....
Mindenki boldog volt, hogy sikerült de leginkább a gyerekek akik el sem hitték, hogy VÉGE és többet nem kell tanulnom.

Közben az iskolában (munkahelyemen) is eltelt az idei év. Terveim szerint maradok, a tanítványaim nagyon megszerettek (bár néhányan kérték, hogy ne éneket tanítsak - mert azt nem szeretik - hanem valami mást) és hát már nekem is van némi kötődésem hozzájuk viszont sajnos bele kellett kóstolnom a módosított feltételek visszautasításába ami nem esett jól de a családom az első akkor is!

Kori és Simi gyönyörű bizonyítványt hozott, mindketten kitűnő tanulók lettek Istennek hála érte!
Nimród lesz az új iskolásunk, művészeti osztályba kerül. Az óvodás ballagásán ő vitte a többieket, elképesztő hangja van, bátorsága és lelkesedése. Megtanult olvasni, kezdi utolérni Simit (Geronimo könyv számban) és egészen el tud mélyülni a dolgok tanulmányozásában.
Nimródnak sok baráttól meg kellett válnia (máshova mennek iskolába) ami nagyon fáj neki de lesz egy-két ovis társ és amilyen szívesen barátkozó, lesznek újak is.

Boldi még mindig a kis fekete barika a Fecske csoportban de igyekeznek nagyon szeretni és figyelni rá de tudom én, hogy nem könnyű vele. Reménykedünk, hogy pozitív változást hoz neki Nimród távozása és talán megtalálja a helyét nem mint a lázadó hanem mint ügyes okos vagány Boldika (amilyen oldalát mi ismerjük).

Dominak nem sikerült megszeretnie a bölcsit úgy igazán. Sok a bizonytalan tényező, mert két gondozó is elment az utolsó hónapban. Maradt Mona akit nagyon szeret de mivel csak ő maradt a baba csoportban ezért minden kicsi rá tapad és nem tud szétszakadni. Utolsó bölcsis napon Domi elzuhant a kismotorral és letört egy nagy darab fog az amúgy is csorba első fogacskájából úgyhogy kis cápává változott amit később a tengeren kellőképpen hangsúlyozott.
Domival kapcsolatban az aggasztó rész még mindig a nem kimutatott allergia ami hol van hol nincs és valószínűleg laktóz, a bölcsiben figyelnek rá de nem tudnak eléggé és még itthon is hibázunk mert néha elég ronda a pelusa tartalma. DE eszik meg hízik és rengeteg rizstejet fogyaszt de akkor is van egy dolog ami sok imádkozást igényelne és később meg még egy vizsgálatot hátha kiderül mi van.

Berci pedig ezermillió erejével és energiájával dolgozik a házon és helyt áll a munkahelyein. Nem tudom hogy bírja (más már lehet megőrült volna) néha azt mondja nehezen de még akkor sem látszik rajta - csak a fáradtság.
Nagyon szeret minket, hogy erre képes, még a tengerről is lemondott miattunk az én drága férjem...

Diploma

SIKERÜLT!
5-ös lett minden!
Úgy érzem soha többet nem vállalkozom ilyesmire.
Mindenki segített, nagyon sok támogatást kaptam, hogy végig tudjam csinálni ezt az egy évet!
KÖSZÖNÖM!!!

Nyakunkon a nyár...

És még egy rövid nadrágot, szandált, napsapkát se találok a gyerekeknek de annak már igazán tudatában vagyok, hogyan kell az óvodásokat hitre nevelni ugyanis a szakdolgozatomat - amit VÉGRE befejeztem és remélhetőleg pénteken köttetek - ebből a témából írtam.
Vagyis írtuk mert egy valódi team dolgozott rajta, hogy végezzek vele. Totál magam alatt voltam. Az ének tanáriságomból fakadó elvárások, az anyaságomból fakadó elvárások, az egyetem elvárásai túlnőttek rajtam, az őrület határán táncoltam. De csak úgy normálisan....
Berci is hasonlóan csak ő a házból próbál várat építeni - most éppen egyedül - mert nincs segítség, éjjel nappal utat vés az áramnak. Pedig nem tanulta de most megtanulja. Valahogy bírja de maga alatt van, hogy semennyi sem elég rá mert amit megkaptunk az nem az a nagy amit ígértek (mert hát mi sem estünk bele abba a varázslatos 10 plusz 10-be) úgyhogy most mindent amit csak lehet kis pénzekből összerakva saját fizikai (és lelki!) erőből kell megoldani. Nem könnyű....
Letenném már ezt a tanulós terhemet már nincs sok hátra 2 vizsga meg az állam és ez a szakdoga amivel rettenetesen megszenvedtem. Sok volt ez így minden mellet túl sok. De kaptam rengeteget: gondolkodtató elméletet leginkább, na meg tudást és sok kedves katolikus testvért. Hiába mondom, hogy túl sok ez így együtt, az általános iskolai munkát talán nem is bírnám enélkül a megterhelő és minden energiát igénylő teológiai felsőoktatás nélkül. "....gondos terv része vagy...."

Az autó ma szétesett alattunk.Csupán 5 gyerek volt mögöttem és egy durranó hangos zötykölődő 20 éves óriás alattunk amit alig bírtam elvezetni az első kitérőig - de sikerült (talán a tengely, vagy a futómű? életveszély szempontjából szinte mindegy) Kipakoltuk Kori kirándulós táskáit (ma jött haza 3 napos erdei iskolából), a bringát és a rollert és haza buszoztunk. Hát mit mondjak...papucsban mentem gondolván csak elugrunk a suli elé a táborozó kislányomért...

Kevés ez a 4-5 óra alvás és most se lesz sokkal több.
Hamarosan jelentkezem remélhetőleg kicsit összeszedettebben.....

Betegek voltunk

Egy hónapig tartott mire mindenkin végigment az influenza, ovisokon egy kis szalmonella, Simin egy majdnem tüdőgyulladás, Domin arcüreggyulladás előtte meg féreghajtás - ilyen finomságok jutottak az idei télre.
Nimródnál magas lázzal kezdődött aztán vonyítós hasgörcsbe csapott át a dolog azt hittem vakbélgyulladása van aztán kiderült, hogy csak szalmonellás szegény. Boldi ugyanezt eljátszotta egy nap csúszással nagy sírással, kevesebb vonyítással, az ő székletét nem vizsgálták de ő is itthon maradt hetekig. Azt mondták az idei influenza ilyen hasas vagy légúti de aztán a városban egy másik oviban szalmonella járvány lett - úgy látszik mi sem maradhattunk ki belőle (csak az a bökkenője, hogy hiába van jól a gyerek egy hét után, még hetekig vizsgáltatni kell hogy biztos meggyógyult e.)
Kori jött lázzal, fájdalommal, levertséggel ami aztán még tartott a láz után vagy egy hétig.
Simi hetekig köhögött néha belázasodott meg legyengült úgyhogy 2 hétig ő sem lépett be a suliba, aztán vissza fordult a dolog, a röntgenig nem jutottunk el, nem lett tüdőgyulladása!
Domikát meg nem volt szívem vinni ha már mindenki itthon  volt ő meg boldogan ugrált a betegek fején meg puszilgatta őket és bebújt melléjük úgyhogy csak idő kérdése volt, ráfertőződött a náthájára úgyhogy egy sikertelen (kiütést csináló) Augmentin után Zinnatot kapott ami 1 hét alatt rendbe tette a légútjait és elrontotta a beleit.
Na szóval volt itt minden, Berci is beteg lett és én is felváltva vittük őket a rendelőbe, órákat vártunk és én hol lemondtam a tanítást hol bevonszoltam magam és hála Istennek mindig volt valaki aki segített itthon. Szép része is volt a dolognak, sokáig aludtunk és néhány családi filmet megnéztünk együtt ami Berci esti munkái miatt egészséges helyzetben amúgy lehetetlen.
Úgyhogy mikor gyógyulóban de még elfekvőben voltunk akkor már boldogok voltunk.

A visszarázódás rémes volt de sikerült.

SZIASZTOK!

Köszönöm az érdeklődést és a várakozást!
Jól vagyunk már amennyire lehetséges. Vagyis igyekszünk jól lenni a lehetőségekhez képest.

Túl vagyunk néhány születésnapon, egy karácsonyon,  egy szilveszteren, részemről egy vizsgaidőszakon és sok-sok tanítási órán, néhány kisebb betegségen, kevés veszekedésen, rengeteg aggódáson, sok szervezésen és sok külön töltött napon (már ami a szombatokat illeti).

Segítség van, hiszen itt lakunk Berci szüleinél, csak ezért tanulhatok és sok a támogatás a munkába állásomat illetően. 3 szobába lakunk 9-en, olyan olaszos az egész bárki jön szívesen érkezik (bár nem nagyon fogadunk vendéget de most éppen Nimródnak tartottunk zsúrt) és meghatottan távoznak, hogy milyen jó is ez így együtt ennyien, szeretetben. Vannak súrlódások, néha vita meg sértődés de elsimul mert mindenki enged és mégiscsak jobb itt mint ideiglenesen idegenben bárhol máshol.
A ruhák lassan száradnak megsínylik a falak is meg az ablak, áll a pára és nem könnyű, ahogy nem fagy kiteregetek hogy ne a lakásban legyen csak hát sok mert ezek a kicsik mindent koszolnak én meg nem bírom nézni és kényszeresen bepakolom a mosást nap mint nap.
 Nem baj ezen is túl leszünk, jön a tavasz, nyitjuk az ablakokat és kint lesznek a ruhák meg az ágyneműk meg a törölközők.

A ház épül ahogy kell, a pénz fogy ahogy nem kéne. Elvileg mi nem vagyunk benne az új hiteles cuccba de még reménykedünk, hogy valahogy mégis bele esünk így, vagy úgy vagy utólag vagy ahogy a JóIsten akarja. Akkor nem lennénk ilyen félelmetesen megterhelve 35 évre és talán bírnánk is a mindennapokat na és be lehetne fejezni mert egyenlőre ez is kétséges. De kitartunk, izgulunk, reménykedünk és tesszük a dolgunkat napról napra ahogy kell.

A tanítás nagyon-nagyon nehéz volt október, november, december. Év végére besokalltam, hogy ezt nem lehet így bírni. Számos hisztit levágtam aminek mindig ugyanaz lett a vége: hogy csinálni kell bármilyen nehéz is és kimerítő és sokkoló és eredménytelen... és most januárba mikor azt hittem nem bírok bemenni többet, jött valami löket, hogy könnyebb lett, hogy nem kell olyan tragikusan felfogni és elfogadtak és megszerettek és nagyon jókat nevetünk majdnem minden órán. Talán már túl sokat is....Kedvenc dicséreteim, hogy "maga a legjobb fej tanár" , "maga a kedvenc tanárom" és "olyan nincs, hogy magát nem szereti valaki" - de van egyébként, de azért jól esik.
Néha azért el kell viselnem ezt-azt amit nem vehetek magamra, hogy "be ne tegye ezt a zenét!" meg "jaj csak azt ne!" meg "magának ez tetszik?" de aztán csak énekelnek valamit és csak eltelik az idő úgy, hogy átnyomom amit szeretnék.
De az izgalom mindig bennem van, hogy jaj most mi lesz megint eljött a csütörtök és mennem kell és jaj csak ne legyen senki beteg jaj csak ne történjen semmi váratlan meg ilyenek és péntek délutánra már a nevemet sem tudom megmondani annyira kimerülök a 3 db 7. osztálytól, a 3 db 8. osztálytól, a 2 db 5. osztálytól és az emelt szintű 4 - től amibe válogatott problémás gyerekekkel kell megvívnom a csatáimat.
Szerencsére van zongorám majdnem minden órán úgyhogy kedvükre valóval is tudok szolgálni....

Szombatonként pedig egyetemre járok. Hát nagyon nem örülnek a gyerekek, hogy reggelente eltűnök és este hulla fáradtan toppanok be, általában a vacsorára. Berci a szüleivel tartja a frontot ilyenkor, vagy ha ő sincs akkor csak a Nagypapa és Nagymama oldja meg hősiesen az elég húzós hétköznapok után még a hétvégét is.

A vizsgaidőszak nagyon kemény volt, rengeteget kellett tanulnom, azt hittem könnyed kikapcsolódás lesz ez az iskola szombatonként, de nem az, kőkemény egyetemi képzés kispapokkal tanulunk együtt, hittudósokkal, katekétákkal akik többéves képzésre járnak, mi csak becsatlakozunk 1 évre de ugyanazt tanuljuk viszont csak egy évig, és velünk azért a vizsgán valóban elnézőbbek. Azért jól teljesítettem 4,5 az átlagom a gyerekek meg ujjongnak ha levizsgázok és jó jegyet hozok (az egyetlen hármasnál vigasztaltak, hogy "nem baj mama, mi így is szeretünk!").

Berci dolgozik, intézi a ház ügyeit, ide-oda rohangál, fotóz, nem tudom hogy bír egyszerre ennyi helyen lenni. Reggelente bead 5 gyereket három helyre úgyhogy büszke vagyok rá!
Egymásra nem sok időnk van de talán lesz majd egy last minute út valahova egyszer....

A gyerekek küzdenek: Boldi majdnem csoportot váltott az oviban, hogy ne Nimróddal járjon együtt aztán végül meghátrált és azóta jobb a helyzet a vegyes csoportban, Domi megszokta a bölcsit, néha megveri a kisebbeket (ami elég rémes de próbálom lebeszélni róla), Kori kitünő tanuló (matek, ének, nyelvtan, olvasás dicsérettel), Simi a fontos tárgyakból kiválóan megfelelt bent van az 5 legjobb tanuló között (gyönyörű az írásképe, matekból kiemelkedő, ahol viszont lehet álmodozni ott szokott is).

Nimród pedig 6 éves lett. Neki hiányzom a legjobban szombatonként, vagyis ő mondja a legtöbbet hogy "a szombat a legrosszabb nap mert akkor mindig elmegyek"....szegény...
Megtanult olvasni már majdnem mindent tud, írogat is és nagyon komoly baráti társasága van akikkel csintalankodnak néha-néha de olyan bájosan teszik, hogy nem lehet árjuk haragudni.... (például Álmos "fingorászásán" kitűnően mulatnak alvásidőben). A zsúron is ezek a pici fiúk nagyon édesen nevetgéltek meg játszottak. És hát nem tagadom fiú párti lettem mert a fiúk nagyon-nagyon jófejek!!!

Ó és ami szívmelengető, hogy Nimród volt József a karácsonyi ovis műsorban és Kori kiemelt szerepet kapott az osztály műsorban.

Valamint Kori és Simi a Zugligeti templom kórusának a tagjai lettek, ami sok próbával, angyal ruhával és némi elkötelezettséggel jár. Nagyon büszkék vagyunk rájuk!
Emiatt keveset megyünk Imre atyához és ez nekem nagyon hiányzik, szívem oda húz a kis kápolnába...

A Soroksári Dédi pár hete elment. Reggelente már csak imádkozott és egy reggel úgy találták, hogy ült a székben az ima könyve mellett. A kórházban csak egy napot töltött, utána elaludt.
A hír hallatán Kori nagyon sírt, Nimród is, Simi  álmodozott, Boldi pedig rosszabbnál rosszabb kérdéseket tett fel, hogy a Dédi bevágja e a fejét amikor megy föl a mennyországba és hogy megnézzük e hogy most hol van és a többit le se írom...
Szombaton gyászmisén búcsúztatták.
Emléke szívünkben örökké élni fog!

                                                          /Karácsony 2016/
                                                             

                                                      /Karácsony 2015/