Nyár 2015

Nagyon jó, élményekkel teli nyarunk volt. Jó látni, hogy a gyerekek ilyen gazdag környezetben nőnek fel (a gazdagság nem anyagi jólétet jelent), olyan családban ahol sok a gyerek és nagyon sokan szeretik őket, foglalkoznak velük, áldásként élik meg a jelenlétüket!
Berci szülei, a családja, az én családom, nagyszüleim, a dédszülők, unokatestvérek nagyon sok jó ember veszi őket körül ami nagy ajándék!

SIÓFOKra a Nagycsaládos Erzsébet pályázat útján jutottunk el. Csak az utazást kellett fizetnünk és némi fagyi pénzt, a többit az állam állta. Autóval mentünk (a gyerekek vonattal akartak de Domi még nem volt teljesen jól úgyhogy kocsiztunk). Az időnk viharos volt a kedvünk viszont nagyon jó, sokat ettünk, sétáltunk, parkoztunk, kalandoztunk és pihentünk a lakosztályban, bizony azt is lehetett.
/néhány rossz kép a telefonomról/

HORVÁTORSZÁGba 2 nappal Siófok után indultunk. Azt a két napot is nehezen viseltem mivel 5 energiabomba egy lakásban nem túl nyugtató. De bepakoltam egész ügyesen és Edittel az anyós ülésen hátul az 5 gyerekkel elindultunk Velencére ahol átpakoltunk anyuékhoz és az ő kocsijukkal folytattuk tutnkat. Meg sem álltunk az Adriáig ami olyan de olyan gyönyörű, hogy a gyerekek sem tudtak betelni vele...

Az öt gyereknek két anyukája lett, Anyu beszervezte Editet egy hétre amig Berci nem tudott velünk lenni. Sokat nevettünk rajtuk és magunkon is és gyorsan telt az idő. Napról napra melegebb lett de nem volt elviselhetetlen pont jó volt fürödni is. Éviék is jöttek, anyu két családra főzött, jártunk boltba szóval leköltüztünk két hétre.

                                          /rák keresés/

Aztán megjött Berci (a tesójaáék hozták le), Edit meg haza ment busszal. Orsiék egy szomszédos faluban nyaraltak úgyhogy többször találkoztunk és fürödtünk együtt.

BUDAKESZI újra. Nehéz volt haza térni de várt ránk a ki -és átköltözés, Budakesziről Budapestre. Berci szülei itt hagyták a lakást, hogy vegyük birtokba, mi átcuccoltunk majdnem 3 hét alatt (de már az első este itt aludtunk). A gyerekek teljesen odáig voltak/vannak az új helyzettől, hogy Nagypapa és Nagymama házában lakunk, ez nekik maga a paradicsom.
Júliusban a költözés mellett találkoztunk Lauráékkal, jártunk úszó táborba Elődhöz a nagyokkal,városi játszótérre mentünk (mert Nimród nem bír meglenni kaland nélkül).

CSOPAKra  mentünk augusztus 1-től. Itt összerázódtunk. Minden nap főzött ránk Berci apukája, hogy csökkentse a terheinket, az anyukája pedig sokat játszott a gyerekekkel. A kánikulában majdnem minden nap kimentünk a kis vitorlással mert a strandon rettenetes tömeg volt. A gyerekek sokat fürödtek, Kori Simi megállás nélkül ugráltak, végre Nimród is bement a mély vízbe, Boldit sem lehetett kiszedni és a meleg miatt Domi is bekívánkozott. Szóval jó volt, sok alvással, finom ételekkel, jó idővel, fürdéssel. Voltunk kert moziba (Agymanók, Minyonok, A Kém), a Nosztori kaland parkba és a Veszprémi Állatkertbe ami gyönyörű lett és végre végig tudtuk járni az összes gyerekkel. Igazán kipihentük magunkat, csak a végére lett rossz idő amikor haza jöttünk.

ITTHON megünnepeltük Boldi 4 éves születésnapját amire eljött a Keresztapja Péter, Anyu, Tibi, Elődke, Edit, Veronka, Zsófi. Bori csinált neki sok kis Minyont a tortájára és nagy volt a mulatság és a nevetgélés. Boldi megtagadta nevét és ettől a naptól csak ÜNNEPELTNEK lehetett hívni.

Munka vagy nem munka

Nyáron éreztem először valami "burnout" féleségt. Hogy nem vagyok olyan lelkes, nem vagyok olyan oda adó ahogy annak lennie kéne. Talán GYES betegség a neve de remélem még nem olyan súlyos. Mögöttünk van egy kiköltözés a kis lakásból, egy átcuccolás Berci szülői házába úgy hogy semmi segítség nem volt itthon szóval egyedül bonyolítottuk le. Besokallotam meg Berci is aztán mikor kész lett leutaztunk a Balatonhoz 3 hétre és akkor kicsit helyre rázódott minden.
Érzem, hogy nekem ennyi gyerek adatott mert testileg-lelkileg nem vágyom többre (pedig milyen "könnyű" volt mikor biztosan tudtam, hogy szeretnék még) de hát évek óta Berci egyedüli küzdelmét nézem, hogy pótolja a hiányzót az én szerényke GYES-emhez tehát a helyzet adott, hogy nekem dolgoznom kell nem leszek örök életemben háztartásbeli anyuka, a  kérdés csak az, hogy mikor.
A házhoz újabb hiteleket kell felvennünk úgyhogy szorul a hurok (feltéve ha kapunk). Úgy érzem nekem is tennem kell valamit azon túl, hogy az öt gyerek már egy teljes állás vagy inkább kettő netán három. Nyáron el kezdtem nézni az állásokat aztán Domira néztem - kicsi még - és be is csuktam a google-t, meg el is bizonytalanodtam.

Tudom, hogy iskolát szeretnék mert sok a szünet, fél állás kell mert többet nem bírok és a közelben, hogy begyűjthessek mindekit. Találtam ilyet, de nem tökéletes mert minden nap be kéne mennem és most messzebb lakunk vagyis minden nap több autózás (a nagyok oda járnak).
Ma bementem megnézni van e hely a bölcsődében csak akkor sírtam el magam miután kijöttem mert azt mondták: lehet hogy megoldható, hogy bevegyék Domit (mert ha kizárt akkor ugye nincs mit eldönteni).
Megijedtem és folyton mérlegelek. Felfogtam e mit jelent 7. és 8. osztályban éneket tanítani, készen állok e hogy Domit minden reggel beadjam és délután érte menjek, na meg a többieket is be kell gyűjteni és felkészültem e lelkileg és fizikailag, hogy betegek lehetnek és még egy fontos szempont, hogy nem otthon vagyunk hanem ideiglenesen amig el nem készül a ház (ami mellesleg még el sem kezdődött mert nincs engterv). Ellene ez a sok dolog és mellette, hogy ott van ahova költözni fogunk és fél állás ahogy akartam. Csak az időzítés rossz...? De hát ezt sem tudom.
Vagy égi jel, vagy lemondás vagy próbatétel vagy ez mi?

Így vagyunk nyár után

Olyan sokáig nem írtam. Hiányzott és hiányoztam, legalábbis sokan kérdezték hova tűntünk...
Olyan egyszerű oka van: sokan voltunk, sok minden történt és írni, hát nem igazán sikerült.
A kezdeti nehészésegk után áldott nyarunk volt úgy értem mindenki egyészségesen tölötötte a majdnem három hónapot amiért végtelenül hálás vagyok!
Összerázódott  család, a gyerekek egymással, beálltak a szerepek (aminek most véget vet a sok intézmény), és hát elköltöztünk a bázisra amig el nem készül a házunk.

DOMIval voltunk nyár elején vérvételes gasztron annak már meg van az eredménye de időpontunk csak októberre van az orvoshoz. Ami miatt mentünk az szinte teljesen eltűnt, igaz nem kap tejet de tejterméket igen és a kakija elvétve nyákos és furcsa úgyhogy akár a foga is lehetett vagy minimális ételintolerancia ami vagy kiderül vagy nem. Hála az égnek, hogy Csopkaon ezt magunk mögött hagytuk és kisbabából kisfiú lett olyan egészséges kétéves forma. Bement a Balatonba, ugrált a nagyokal a kerti medencébe, el kezdett beszélni, kismotorozik, bohóckodik, vigyorog, szerepjátékozik, utánoz, önállóskodik, jó étvággyal eszik, kimerülten alszik: 21 hónapos  kisfiú és persze a család babája.

BOLDI a másik kisbabánk vagyis a legféltékenyebb kis gézengúz. Domit rendesen kínozza de olyan kedvesen meg angyal arccal (amely mögött vicsorgás rejlik) de  ha megkérem, hogy vigyázzon rá akkor feltámad benne a testvéri ösztön. Mókamester a javából, hatalmas visító és hiszti király óriási akarattal és önfejűséggel. A nagyokhoz akar tartozni és teljesen kiborul ha kizárják (jogosan). Ugyanakkor igényli a bújást, hogy őt is úgy szeressem (olyan babásan) mint a Domit, de engejdek meg neki mindent amit a nagy testvéreinek ("mert ő már nem kisbaba!").  Igazi kis oroszlán bébi még akkor is ha csillagjegye hivatalosan már szűznek számít. 4 éves, aki most érett meg az ovira.

NIMRÓD a kis különc, a különleges lelkivilágával férfias visélkedésével, a legnagyobb középső a szó legszorosabb értemében. Nyáron sokat változott, elmúlt a víziszonya, bátran bement a hajóról a Balatonba (ez évekig tabu volt eddig), nagyott nőtt (Simi ruhái jók rá), nagyon figyel a meséknél, sokat fejlődött rajzolásban, ügyesen bringázik, főz a Nagypapával, vigyáz a Domira mint egy kis pótapuka. A legönérzetesebb, minden csak úgy jó ahogyan kitalálja, a gúnyt nem tűri, nehezen kiengesztelhető de nagyon érzékeny az emberi sorsok, családunk tagjai nagyon foglalkoztatják, hogy ki miért mikor hogyan - sokat kérdez. Februrában lesz 6, de már most azt számolgatja, hogy mikor mehet iskolába. Jövő Szeptemberben.

SIMON a cérnafiú. Teljesen más mint a többiek, egy kis kakukktojás kívül, belül. Nagyon vékony testalkatú, nagyon szelíd fejű, borzasztóan álmodozó (sokszor nem tudja mi folyik körülötte - egy nagy kiabálós leszidás után rám néz: "imádlak anya" - meg hasonlók). Szeret olvasni (főleg Geronimo Stilton mulatságos történeteit), szeret plüss állatosat játszani Korival. Nyáron nem volt elnyomva, nem fájt a feje, nem szorongott, nagyon sokat nevetett, bolondozott, sikítozott. Vízimádó ugrált  a hajóról, nem lehetett kiszedni a vízből és úszni is ügyesen tud. Ő az aki legjobban tiltakozik az alvás ellen és mégis az első aki elalszik. Nagyon vicces dolgokat csinál, jó a humora (nem gondoltam volna, hogy ilyen vissza húzódásból ekkora nevettető lesz). Optimistának vallja magát de kishitű, nagyon kell dícsérni és bíztatni, meg szeretgetni.

KORNÉLIA a NŐ. Olyan vagány a fiúk mellett, hogy csuda. Házias, rendszerető, segítőkész a fiúk második anyukája. Rengeteget olvasott a nyáron mert azt nagyon szeret. Kreatív, fantáziadús, együttműködő, csak néha lázad ha már nagyon elege van. Kötelességtudatból csinál sok mindent (szerintem a tanulást is mert nem szereti de maximalista), viszont áldott jó lelke van és benne meg van az az igazán JÓ ami sok emberből hiányzik. Nekem hatalmas segítségem, lány társam a fiú rengetegben és hát egyetlen és első úgyhogy féltem, óvom. Már 3. osztályos.

Nehèz 2 hèt

Nehezen de megoldom az itthoni nyaraltatást teljesen egyedül. Berci nyáron is kèső estig dolgozik, hètvègèn pedig a règi-új házunkat lomtalanítja.
Segítsèg meg nincs, nem tudom így van e ez jól de most ez van ugyhogy probalok nem megőrülni.
Ès próbáltam akkor is helytállni mikor Domi vírusa miatt nem tudtuk elhagyni a lakás 10 mèteres körzetèt ès  ebèd kellett meg vásárlás meg program.
Hát ilyen az elszigeteltsèg mikor sehol senki csak èn ès az öt gyerek. Így nagyon nehèz...
A kèt nagyot úszni vittem Elődhöz a táborba azok a napok jobbak voltak mert volt program meg fáradás de azèrt sok autózás is ugyhogy nem sikerült minden nap eljutnunk.
A dèlutáni alvás majdnem mindig volt de akkor este 10 előtt senki nem aludt el Berci meg soha nem èrt haza fektetèsre.
A játszóterezès sem egyszerü mert az egyik bringázna a másik sarazna a harmadikra figyelni kell ès a többi de többnyire jobb mint itthon ülni ès Domi pelusát 2 percenkènt cserèlgetni.
A fiúk meg vadak ès rengeteg mozgas meg tèr meg minden kell nekik amit beteg gyerek mellett nem tudok megadni ès ha senki nem beteg mèg akkor is nehezen mert ott a főzès meg a pakolás meg a minden.
Talán èrti valaki mièrt is nehèz így a nyár ès ez nem panaszkodás, ez tèny.

Horvátország 2015

Anyuék megint elvittek minket Vir-re. Sosem gondoltam volna, hogy öt gyerekes anyaként adatik meg, hogy lássam a tengert és a gyerekeimnek is megmutathassam. Mérhetetlen hála van a szívemben, hogy ez létre jöhetett: Anyu és Tibi nélkül ez lehetetlen lenne!
Köszönjük, köszönjük, köszönjük!
Berci nem tudott azonnal lejönni mert még a suliban volt dolga, Anyu kitalálta, hogy Edit jöjjön el segíteni a gyerekek körül amíg Berci nem tud utánunk utazni. Edit azonnal benne volt a dologban mikor Anyu vasárnap felhívta, hogy kedden reggel indulunk. "Úgy nyaralunk mint Angelina Jolie-ék saját babysitterrel"- mondta anyu és ez mindannyiunknak megnyugvást adott mert bár elindultunk volna Apa nélkül is, de így azért sokkal jobb volt.
Éviék (testvérem, Szabi, Vilko, Írisz) is jöttek úgyhogy két kocsival indultunk Velencéről kedd délelőtt. Szakadt az eső, kerülgetni kellett a kamionokat, eléggé felverték a vizet és csak akkor győződhettünk meg róla, hogy nem alszik a sofőr mikor mellé értünk de azért repesztettünk és viszonylag hamar leértünk a tengerhez, este már fürödtünk is egyet a 21 fokos kékségben.
Edittel hamar felvettük a tempót és mint a Tortúrában Day-ben számoltuk és értékeltük a napokat attól függően, hogy mennyire durva a helyzet (a Day 4 mindent vitt...).
Anyu minden nap főzött ránk (13 emberre) változatosan és finoman, nagyon jó dolgunk volt! (Na és szuper látvány amikor Anyu a bikinijében haza teker az unokáinak ebédet készíteni!!!)
Reggel együtt mentünk a boltba (Anya, Évi meg én) Krhu Polibjueli-t, Mókus krémet, meg vizet venni.
A gyerekek este a horvát gyerekekkel bandáztak az utcán aztán mikor ők elmentek, foci bajnokságot rendeztek ami utolsó este világbajnokság keretében teljesedett ki végül cirkuszi előadással zárták a hatalmas nyaralást.
Berci vasárnap jött utánunk, a testvéréék hozták le akik hozzánk közel vettek ki apartmant és áthívtak minket egy napra (Vrsi-be) így az unokatesók együtt bandázhattak. Simi kapott egy deszkát a keresztszüleitől úgyhogy nagy volt a boldogság. Nimród is sokat fürdött, Boldit nem lehetett kiszedni, Domi a második hétre lett a víz szerelmese, Kori pedig mindig is az volt csak ne lásson tengeri uborkát mert attól sírva menekül.
Edit haza ment hétfőn busszal, sírva búcsúzott a gyerekektől (vagyis Sofia az idomítatlan kiskutyáitól) nagyon jól éreztük magunkat együtt és sokat nevettünk.
Nagyon örültünk Bercinek mikor megjött, sokat fürödtünk, napoztunk, Berci búvárkodott, minden este filmet néztünk a teraszon, megékezett a kánikula is úgyhogy az utolsó napokban csak légkondival tudtunk aludni.
Találtunk tengeri sünt (Kori szerzett is két tüskét amikor egy labda után vetette magát és leesett a lábáról a papucs: Anyu megoperálta majd két napig ecetes vízben áztatta a lábát), találtunk rákokat (Boldi hasára mászott egy onnantól sokkos állapotba került és kente magát naptejjel nehogy ez még egyszer előforduljon!), Berci hozott a mélyből kagylót, láttunk sok tengeri uborkát, Boldika tengeri salátát és tengeri gyökeret is!, kívántunk pénzbedobással (a tavalyi is teljesült amikor házat kértünk:)).
Minden bánatom és aggodalmam elnyelte a tenger.
Fantasztikus volt!

Siófok

Az Erzsébet pályázatról tavaly lemaradtunk idén viszont megnyertük és megint Siófokot választottuk mint két éve: 4 nap 3 éjszaka a Hotel Aranypartban.
Június 18-21 ig volt már csak szabad hely úgyhogy az évzárón nem voltunk itthon.
Viharos de szép idő volt, nem tudtunk strandolni de gyönyörű volt a víz, a szálloda meg fantasztikus kívülről mint egy panel ház de belül kincseket rejt.
Szuper, felújított egybenyíló szobákat kaptunk a gyerekek teljesen odáig voltak a saját és mégis külön lakosztálytól, a háromszori svédasztalos étkezés pedig iszonyatosan jólesett mindannyiunknak!
Játszótér, séta, fitness park, fagyizás, kalózhajózás, pihenés, sok finom étel: ezekben volt részünk 3 napig.
Nagyon jóóóóóóóó volt!!!!!