Szuperdadás őszi pihenő

Kornélia ma zokogva jött elő az ágyából miután lámpaoltás volt, mikor megkérdeztem, hogy miért sír ezt mondta:
- Anya! Én nem vagyok hozzá szokva, hogy ilyen jó szünet után megint menni kell iskolába és Elődke is haza megy...

Elődke volt a mi Szuperdadánk a héten, megkaptuk az őszi szünetre, hogy ne legyünk egyedül. Sokat segített, takarított is, altatott, mesélt nekik, játszott velük és nagyon sokat viccelt egyedi és megismételhetetlen humorával.
Korinak még így is csodás volt a szünet, hogy sokat kiabáltam. Alig alszom, Domit most már le kell szoktatni az éjjeli kelésről mert rámentem, nappal is sokat üvölt és nyűgös (gondolom a foga zavarja meg a hangzavar), ehhez még jön a 4 másik minden baja és egymás heccelése és üvöltözés hát egy kicsit elegem lett tényleg...többször...Úgy éreztem nem bírom ezt Domi visítását a többiekével együtt. Amint babából gyerek lesz (1 év körül) úgy ennek változnia kell. Ez a trutymákolós hozzátáplálás se az igazi, mert alig eszik, csak ami az életben maradáshoz kell a ruhámat viszont bármikor szívesen letépi és keresi a tejellátmányt ebből viszont sajnos komolyan elegem van. A tápszer nem kell neki (hát persze ilyenkor már hülye lesz elfogadni) úgyhogy várom de várom, hogy leszakadjon egy kicsit rólam és felszabaduljak mert most nagyon sok.
Mindegyiknél eljött ez a pillanat amikor már nincs miből adnom annyira le vagyok merítve. Kész, ennyi.
Eközben meg borzalmas dolgokat vesz a szájába ha szabadon eresztem és nincs a babakrámban (amiben egy idő után érthetően üvölt). Mindent amit megtalál és befér a szájába megeszi kisautó gumiabroncsát már kétszer vettem ki a szájából de volt benne társasjáték bábúja is (ááá kiráz a hideg ha belegondolok, hogy lenyeli vagy éppen nem sikerül...).
Szóval ez most nem a "jó anya vagyok" időszak hanem inkább a félelmetes és következetlen mert vagy ideges vagyok vagy rájuk hagyom csak hagyjanak.
De ha Domi alszik akkor tudok mesélni nekik meg figyelni rájuk úgyhogy igen várom, hogy hozzájuk nőjön és megint normális lehessek mindenkivel. De szétszakadni nem tudok.

Még jó, hogy kedden szerdán a Nagypapáéknál szüneteltek ottalvással (ebben közrejátszik Kori levele amelyben csodás kalandokat tervezett az őszi szünetre az Ő Nagypapájával) és még jó hogy Sebi unokatesó is eljött egyszer kimondottan Simi kérésére és nálunk aludt mert ezek ünnepek nekik.
Mert, hogy Simi volt kedden a névnapos most  végre elégedett is volt az ajándék mennyiségével és minőségével amelyben Angry Birds-ös póló és Star Warsos lego meg rágó és csoki is volt. Öröm volt az arcán és hála amit nagyon ritkán látni rajta de most igazán éreztem, hogy jó.
Kori költeményt is írt:
"Simikém, Simikém úgy szeretlek téged hogy bármint megtennék. Megtennék bármit csak ne hagy el engemet."

Előd is jött velünk mindenhova, kipróbáltuk az új születésnapi gofrisütőmet ami dupla adagot süt, úgyhogy most már nem kell várni olyan sokat, csodálatos! Na és sokat beszélgettünk meg zenét hallgattunk úgyhogy tényleg jól elvoltunk a gyerekek meg rá hallgatnak...

Ma Éviék hívtak meg Halloween partyra, kérték, hogy jelmezben menjünk és játékokkal várták a gyerekeket (Évi, Szabi szervezte). Jól sikerült, mindenki boldog volt, sokat nevettünk. Nimród kéményseprő, Boldi Robin volt. Simi csontvázkalóznak, Kori és én Monster High babának, Előd szellemnek öltözött. Még itthon reggel kifestettük őket fekete cerkákkal úgyhogy az autóban már beöltözve utaztak. Vicces volt.
Őrültködés, ijesztő arcozás, tánc, álarcfestés meg kitalálós után a buli evésbe torkollt...

Aztán haza értünk és még nekiálltam palacsintát sütni mert azt kértek és kivételesen Domi sem üvöltött egész délután. Aztán este sétáltunk egyet (ugye télen már 5-kor este van és a felöltözés és elindulás nálunk minimum fél óra és Domi ebből mind a 30 percet visítással tölti úgyhogy le is izzad mire kilépünk itthonról és valakinek biztos nincs meg a sála vagy sapkája vagy cipője). Na de séltáltunk a temetőben és beszélgettünk és megható volt a sok mécses a sötétben és megálltunk az 5 éves kisfiú sírjánál amit mindig megnézünk amikor arra járunk és mondtam, hogy nincs ennél fájdalmasabb ha az ember a saját gyermekét temeti el és akkor nagyon bántam is az egészet, hogy nem vagyok nekik elég jó meg rendes és elég de ezt nem mondtam ők viszont érezték...
 (Az viszont dühít és akkor sem értem, hogy miért az egy gyerekes XY van a Képmás címlapján és osztja a cikkben az észt, hogy milyen anyák legyünk...és ez már a sokadik Képmás és interjú ami semmitmondó....).

Na el is határoztam, hogy próbálom kedvesebben, csendesebben.
Persze itthon megint kiöntötte, lefröcskölte, bántotta, nem csinálta, kiabálta...
Nem baj szeretem őket úgy ahogy vannak egyszer meg majd csak bepótoljuk azt amire most nem jut elég (alvás, játék, figyelem, türelem, szeretet, odafigyelés, együtt töltött idő satöbbi satöbbi....)

És itt van Előd az én kisöcsém aki nélkül ez a hét sokkal unalmasabb és nehezebb lett volna és nem lett volna olyan vicces, színes, őrületes...

 

Hiányozni fog....

Szünetelős

Fantasztikus, hogy nem kell 6-kor kelni! Egészen 8-ig ki sem kelünk az ágyból mármint a gyerekek sem és ettől kezdünk megint egyenesbe jönni.
Domi nagyon sokszor kel éjjel, az okát is tudom a megoldást is rá de kivitelezni egyenlőre nem, úgyhogy elviselem és kivárok amíg eljön az idő, hogy véget vessek neki.Szopizik, jön két foga sehogy sem tud vissza aludni csak rajtam az éjjeli üvöltésnek meg most nincs helye úgyhogy ezért. Így, hogy nincs hajnali kelés és gyerekek összekészítése így kap még egy kis időt anélkül, hogy megőrülnék.

Sokat játszottunk a napokban együtt is és ők is nagyon élvezik egymás társaságát. Kevés az ilyen harmonikus nagycsaládos nap de ezek most ilyenek úgyhogy örülök neki.

Berci levizsgázott, hivatalosan is rendszergazda jeles oklevéllel. Büszkék vagyunk rá, sok pénz, idő és energia van benne de megcsinálta öt gyerek mellett, kemény év van mögöttünk de most a hétvégi iskolázásnak vége. Végre!

Domit nefrológiai gondozásba vették. Ez havi egyszeri pisileadást jelent valamint amint belázasodik rögtön vizeletmintával kell jelentkezni a dokinál vagy kórházban. Remélem nem jön vissza még egy ilyen betegség de 50-50 százalék...

Domika bemássza a lakást és nagyon furcsa dolgok kerülnek a szájába. Nem lehet előle mindent elpakolni úgyhogy most szereztünk egy babakarámot, hogy csökkentsük a veszélyforrást. Azóta minden gyerek ebben csücsül vagy meglátogatják vagy bezárják ők is magukat vagy csak úgy kuckóznak oda bent. Na ez nem azt jelenti, hogy Domi ki sem jön, csak akkor van bent amikor biztos, hogy nem tudok rá figyelni.


 Ma mise után Ritáéktól elhoztuk a karámot, utána Éviéknél (Viola és Írisz unokatesókkal) sütiztünk és kávéztunk. A gyerekek nagyon boldogok és viccesek voltak, sokat bolondoztak.
Íme egy kép a sütifalókról:

Hála az ilyen napokért amikor egészségben, szabadon jöhetünk-mehetünk mindenhova, örülhetünk, hogy együtt vagyunk.

32

Elfújtam...
A gyerekeim napok óta készültek a Nagy -nagy felköszöntésre.
Előző este már nagyon izgultak és nem engedtek be a szobájukba.
Okróber 21-én reggel pedig ezeket kaptam:

Bolditól Postalevelet

Nimródtól Űrhajót

Simitől Emeletes hajót

Koritól Postaládát levéllel

Író: Nagy Kornélia (Tündér)
Cím: Édesanyám

Édesanyám kérlek Téged, Vigyázz reám míg én élek.
Vigyázz reám míg én élek, s örök életet kívánok.
Te vagy az én édesanyám s nem tágítok mellőled,
követlek míg utam véget ér, látom, hogy te elfáradc.
Leülünk egy kicsi kőre, s ott vígasztallak:
Ne félj még tart az út, nehogy elfáradj.

1 hét kórház

Dominak egy vírusfertőzés következtében bakteriális húgyúti fertőzése lett. 1 hetet kórházban voltunk vénásan kapta az antibiotikumot majd itthon is folytatni kell szájon át még egy héten keresztül és nefrológiai gondozásba is veszik szegénykét. Csak remélni tudjuk, hogy nem ismétlődik újra, az ultrahang negatív lett, vesekárosodás, születési rendellenesség nem látszódott. 7 napot voltam vele éjjel-nappal mivel sokat szopizik így nem száradt ki a majdnem egy hetes láz következtében. Itthon mindenki tartotta a frontot legfőképp Berci, és az új segítőnk Edit , unokatesóim, nagyszülők mindenki segített ahogy tudott. Átvészelték nélkülem  a hetet: hősiesen oviztak, suliztak, Berci dolgozott, én a kórház rabja és Domi támasza voltam.
Pénteken haza jöttünk, épphogy oldottam mindenki anyahiányát és összeráztam a lakást, vasárnapra Boldinak lett nagyon csúnya aftás vírusa a szájában amitől majd el pusztul úgy fáj neki, lázas nyűgös, nem tud nyelni. Nimród pedig kruppos lett.
Nem tudom fokozható e még, de gondolom igen....

100 % cukiság

Mától nem csak kúszik de mászik is! ÉLJEN!
Ja és pakol.
Meg furcsa hangokat hallat mikor örül (békahang vagy sorozatlövés vagy valami olyasmi).

Lassan belerázódunk

5 gyerekkel itthon, esténként, egyedül, jaj....

Mindig mindenkinek van valami baja vagy öröme vagy bánata vagy valami ráfigyelnivalója (ilyen szó nincs)...
Fektetésnél mindenki akar belőlem egy darabot  (Boldi sír, Domi üvölt, Nimród vadul, Simi visít, Kori járkál - de ez  a legrosszabb verzió). Egyébként van, hogy rendesek és kidőlnek de előtte széttépnek, hogy figyeljek rájuk. Ha Berci még ébren éri őket minden nyugodtabb, egyedül más....
De ma diafilmeztünk és ez jó.

Simi nagyon elsős. Elfárad, és reggel nehezen indul el mert a kicsik még itthon vannak és játszhatnak amikor az iskolásokkal kilépünk az ajtón. Aztán nem megy ez a foci dolog akárhogy is szeretném. Fáj, mert jól ment neki és tavaly szerette de most nagyon nem akarja és úgy érzem most engednem kell (egy időre) mert az iskola is sok így elsőre. Remélem hiányozni fog neki vagy belerázódik az iskolába és akkor máshoz is lesz kedve de most itthon akar lenni és játszani és színezni van csak kedve azonkívül, hogy a házi feladta csak 5 perc.
Ma elhoztam napközi előtt és kapott ő is olvasójegyet a könyvtárba, meg egy csokit a postán és egy gombóc fagyit is aztán haza jöttünk (Domi Simi meg én) és akkor a házi után már csak játszott és énekelgetett meg dalolászott és olyan felszabadult volt, hogy sajnáltam szegényt.

Domi lázas két napja úgyhogy éjszakázom. Egész éjjel szopizik, ha meggyógyítja nem bánom. Tegnap totál gyenge volt, ma már jobban van: játszott, kúszott, evett csak az a fránya láz ne lenne...

Boldi rosszalkodik az oviban de állítólag annyira cuki, hogy nem lehet rá haragudni. (Ezt három óvónéni mondta nekem - egymástól függetlenül.) Legóházra akasztja elalvás előtt a szandálját, meg hangosan énekelget, nem akar aludni aztán nem lehet felkelteni meg nem is igazán fogad szót de cuki és kész.
Reggel általában vidáman kel és indul Bercivel, estére meg nagyon sírós és nyűgös akkor összebújunk.

Nimród meg férfias. Komoly barátokra tett szert a csoportban, női rajongótábora van, játékokat talál ki a társaival (építenek a húsvéti nyuszinak fészket küszöbbel, megbeszélik ki mit kér karácsonyra az angyalkáktól, diót gyűjtenek) meg ilyenek. Most rá jut kevesebb érzem, ő is érzi de majd pótoljuk ha nem lesz ez az őrület. Boldival elég kemény a csoportban - sajnos.

Kori pedig nagyon szuper másodikos bár néha túl fáradt és hisztizik itthon de bármikor látom a suliban kicsattan a boldogságtól. A táncban kiteljesedik és ez szuper!

Nekem meg tetszik a délelőtti rendrakás és nyugalom itthon.
Hát így...

Családunk 2014 szeptemberében

Családunk egy kissé megviselt mostanság.

Hatalmas teher esett le rólam, hogy megnyitottak az intézmények, mert még sosem voltam ennyire kimerült idegileg, fizikailag mint augusztus végén. Reménytelennek tűnt, hogy össze tudom szedni Kori másodikos, Simi elsős dolgait, hogy sikerül két helyre időbe elvinni őket és az összes egyéb különórát beilleszteni az idejükbe, mindezt az ovival összeegyeztetve és meghagyva a délelőttöt kettőnknek (Domival).

Dilemma az is, hogy Simi az iskolás foci csoportba járjon e. Az ovisba túl sok lett a kicsi, az iskolásba van már mindenki de több dolog szól mindkettő mellett. Nehéz döntés már csak azért is mert én magam nehezen hozok döntést, mert Siminek a legjobbat akarom de nem tudom mivel teszem azt.
Kedden aztán hajlandó volt kipróbálni az iskolás focit, ami azzal kezdődött, hogy mentek át a pályára és elzuhant mert megbotlott és hatalmas seb lett a lábán és szerintem sokkot is kapott mert a nehéz táska a hátáról előre esett és lerántotta a földre. Ennek ellenére a focin jól érezte magát,  de csupa seb a lába a táska meg nem lesz könnyebb jövő héten sem...
Kis Cérna fiúcskám azért majd csak hozzá nő a táskához és a feladatokhoz.
A lecke 2 percbe sem telik neki, de csak azután, hogy rájön van lecke (mert általában azt mondja, hogy nincs aztán mégis találunk).
Szereti az osztályt és az iskolát és nagyon tetszik neki, hogy most ő lóg meg hétfőnként a Nagypapával (mint tavaly Kori).
Édes Simikém hősiesen küzd.

Kori reggelente nem akar menni iskolába aztán már jól érzi magát mikor megyek érte de a korán kelés nem neki való (bármilyen hamar is fekszik le este). Délután is alig jut rá figyelem és ezért vagy nem ezért de írni kicsit elfelejtett ami mindenképpen gyakorlást igényel de nem akar a kincsem este már semmit csak táncolni. Írni viszont muszáj de nehéz egy ellenállóval miközben a másik 4 gyerek is figyelmet követel.
Elkezdte a zongorát (a heti két szolfézs mellé heti két zongora is) amire egyszer elfelejtett menni (mert a napközi időben van és nem szólt) és akkor nagyon zokogott, betudom annak, hogy szereti és akarja és ez jó.
A tempó őrületes, a lecke sok és szerintem ügyes és még mindig maximalista kivéve az írásban mert úgy tűnik azt nem szereti.
Táncolni viszont nagyon, ahogy haza ér ruhát vált és kezdődik a nagyszoba körbetáncolása.
Külön szobájából a fiúkhoz költözött éjszakára.
Csillagom....

Nimród és Boldi a két ovis bandita.
Nimród komolyabb, a csoportban is nagy fiúkkal játszik, Boldi állítólag figyelni való figura mert kibújik a kerítésen és ráüt az ellenségre.
Reggelente mindketten rendesen elindulnak, délután boldogan szaladnak felém vagy a Nagypapa elé.
Délutánra Boldi sírós szokott lenni szerintem nagyon elfárad és hiányzom neki. Úgyhogy ő is figyelmet követel, az ágyamban akar aludni éjjel (engedem ) és kéri, hogy olvassak neki (olvasok), az ölembe ül.
Nimród nagyon mély érzésű. Zolika (a nagypapám, a dédpapa) kórházba került. Műtét volt. Nimród egyik nap az oviból egy papírral jött ki, azt mondta, hogy azt a levelet Istennek írta, hogy gyógyítsa meg Zolikát.
Nimródnak sok ilyen megnyilvánulása van amit nagyon szeretek benne és boldog a szívem, hogy ő ilyen. 

Berciről nem is írtam pedig mostanában borzasztó nehéz neki. Éjjel jár haza, sokfelé kell figyelnie, mindenhol meg kell felelnie és még egy vizsga sorozat is vár rá október elején amire nincs ideje tanulni.
Arra sincs ideje, hogy haza jöjjön vagy, hogy rendesen leüljön és egyen.
Tegnap este valahogy haza ért élőbb (az azt jelenti, hogy fektetéskor) és a gyerekek nagyon örültek, hogy olvasott nekik (Szegény Dzsoni és Árnikát), aztán én elaludtam miközben a Boldi mellé bújtam így a mai pizza tésztáját még ő gyúrta össze. Szegény.
Napközben beszélünk telefonon és mikor jön hazafelé a kocsival.
Ellopták a pénztárcáját, minden iratát, kártyáit, azt is intéznie kell, a Tojás most vizsgázott és egy vagyon volt amit szerencsére még a lopás előtt kifizettünk, de hát kártyaletiltás meg minden minden egy csomó pénz (lenne). A suliba is sok befizetni való van még ebbe a hónapban, az évkezdés az ilyen. Meg úgy egyáltalán az iskolás élet.
Sok bosszúság és szerencsétlenség ért bennünket mostanában de nem is részletezem mert nem érdemes.

Imre atyához kéne már menni lelki táplálékért, hogy legyen erő az árral szembe úszni....

Ma megismertük Editet, anya intézte, hogy jöjjön el hozzánk  néha segíteni.
Sokat nevettünk, a gyerekek pedig nagyon megszerették, megtömték háztartási keksszel - ez bizonyára felejthetetlen élmény lesz neki -, hősiesen megette mindet, hogy örüljenek. Máskor is jön reméljük.

Azért imádkozom, hogy legyen erő minden gyerekre figyelni, hogy Berci bírja a strapát, hogy bírjam, hogy egyedül vagyunk mert ő dolgozik és ne essünk szét a mindennapok terhei alatt.