Húzós kezdés

Ezen a képen én vagyok!!!!!!

Egy rettenetesen fárasztó kimerítő hét van mögöttünk.
Simit hordom az egyik iskolába, Korit a másikba, Ninót Boldit az oviba majd nap közepén összeszedek majdnem mindenkit viszem őket haza vagy a külön órákra közben azon gondolkodom vajon minden gyerek nálam van e, és őrült módon figyelek a vezetésre mert ilyenkor könnyű hibázni ha az ember kimerült.

Tankönyveket bekötöttem.
 Reggel korán kelek, hogy mindenkinek mindent bepakoljak, előkészítsek, ételt italt csomagolok, reggeliztetek és még így is hibáztam pedig nagyon igyekszem, hogy minden náluk legyen amikor kell.

Beirattam Korit a zeneiskolába: szolfézsra és zongorára fog járni. Ezzel bővül az órarendje, egyenlőre elég neki ennyi a heti 2 tánc mellett, így is fáradt bár azt mondja szeret iskolába járni. 5 könyvet kiolvasott a nyáron, be is vitte megmutatni és ajánlani. Büszkék vagyunk rá!
Simi is szereti a sulit, délután társasoznak, festenek, zenét hallgatnak, délelőtt pedig tanulja azt amit már tud úgyhogy egyenlőre nem nehéz semmi csak felvenni a tempót: mit kell vinni, kikészíteni, betenni, aláiratni.

Augusztus utolsó hetében elvesztettem a fonalat, ez fokozódott hét elejére majd hét közepén tetőzött mivel Berci semmit nem tud segíteni a három munka mellett így a kezdés teljesen rám hárult. Megijedtem, pánikoltam hogy ez bírhatatlan aztán volt egy kicsi csavargás Laurával és visszatért az életkedvem.

Domika egy gyönyörű tündérherceg. Bár nagyon idegesítő a szeparációs szorongás miatti állandó zokogása de ha a közelben vagyok akkor nagyon aranyos és vicces és boldog is.
Kezd bevadulni mozog mint egy kis gép, mindent a szájába vesz, felül és feláll és majdnem mászik. 4 fogat növesztett. Nem sokat de többször eszik még mindig az anyatej a favorit.

Boldi második nap megunta az ovit, nem akart többet menni de azért csak végig járta az első hetet bent alvás nélkül ami nekem horror mert itthon letenni az ovi után Ninot Boldit Domit a nap közepén az mission impossible én mégis megcsináltam minden nap de nem lett jó kedvem utána.
Nimród az oviban jófej csak itthon zúzógép mert most nagyon középső gyerek.
Kori Simi az iskolás, Domi Boldi a kicsi és Nimród a "semmi" - vagyis így érzi magát és gondolom ezért garázdálkodik és vadul, hogy figyeljünk rá is. Próbálok.

Az iskola előtti napon nagy ünnep volt, a Fővárosi Nagycirkuszba mentünk. 2-öt fizet 5-öt kap akció volt, így mind a heten bejutottunk, Ati papa befizetett minket. Még sosem voltak évek óta nagy vágy volt, hogy egyszer lássanak valódi cirkuszt és egészen jó volt és élvezhető az előadás még nekünk is, a bohócnál mondjuk nem néztem oda mert attól rosszul vagyok de az állatos és a látványos rész nagyon profi volt.

Sok jóban volt részünk a nyáron bár a vége hosszúra nyúlt, számomra megváltás volt ez az évkezdés mert nem bírtam már ezt az értelmetlen vadulást és zúzást ami itthon ment na és a közétkeztetésből is elegem lett.

A szupercsapat tehát elvonult én pedig megpróbálom összekaparni magam és behozni a lemaradást...

Tanévnyitó 2014.

Van még egy iskolásunk (Simi) és még egy ovisunk (Boldi).

Simi nagyon várta ezt a napot.
Anyuval 2 hete megvették a táskát azóta mindenkinek büszkén mesélt róla és mutatta annak aki jött hozzánk.
Gyönyörű színű, focistás. Kapott hozzá ugyanolyan  tornazsákot, kulacsot, és egy uzsonnás dobozt.
Teljes lett a boldogság, hatalmas az öröm (a képeken nem látszik, hogy örül mert Ő SIMI - pedig örül ám!).

Hetek óta csak a dolgokat szerezzük be a két iskolásnak. Valami itt van, valami ott van, sajnos képtelenség mindent egy helyen megvenni, megszenvedtünk vele, rengeteget fizettünk de vasárnap estére minden készen állt a kezdéshez. Még éjszaka a nevüket írogattam mindenre, de hajnalban megszólalt az ébresztő úgyhogy kelni kellett.

Simi boldogan készülődött, Kori kicsit lassabban, Boldi lelkesen, Nimród teljes ellenállással indította a reggelt. Pedig még zenét is tettünk be, hogy jobb legyen a kedvük.

Boldi is várta az első ovis napot, vele nem is volt baj de Nimród öltözni sem akart, elindulni sem és az oviban ott maradni sem.
Én vittem az összes gyereket és cókmókot, Berci dolgozni ment.

Az oviban Boldi felkapta a benti cipőt és már rohant is a terembe,  Nimródot meg ott kellett hagynom (ilyen vadul) mert siettünk az évnyitóra az iskolába.

Simit leadtam az elsősök gyülekezőhelyén, utána Korival berohantunk az új osztálytermébe. Szegénynek már csak az utolsó padban volt hely de egy aranyos lány mellé ült úgyhogy talán nem lesz baj (bár így is messze van az a tábla de hát így jár az aki 5 gyereket oszt el többfelé - mármint korán reggel).
Mivel szakadt az eső az udvari évnyitó ugrott úgyhogy csak az elsősöknek volt egy közös ünnepség a tornateremben, a többi osztály így Koriék is a tantermükben maradt.
Simivel mentem a tornaterembe.
Fotózni sem tudtam mert vagy Domit nyugtattam vagy a csomagokat cipeltem egyik helyről a másikra.
Nem volt egyszerű egyszerre három helyen lenni...

Itt van egy 1.b osztályos tanuló:

Az ünnepély után Simi osztályával átmentünk a kis épületbe ahol az elsősök tanulnak.
Blanka néni nagyon aranyos és kedves na és vicces ami fontos, a napközis Kriszti néni pedig egy lazább vagány 4 gyerekes anyuka és ő is nagyon lelkes és segítőkész. Úgy érzem nagyon Siminek való mindkét tanár néni úgyhogy nagyjából nyugodt vagyok.
Az első padba ültettem és nagyon várta egy barátját aki nagyon elkésett és már nem tudott mellé ülni ezért Simi szomorú arcot vágott.  De aztán megette az uzsonnás dobozból a tízórait és már boldog volt.

Miután ott hagytam Simit is, haza jöttem reggelizni Domival. Csodás volt a csend....

Ebédre már mehettem vissza az iskolásokért (az első hét az ilyen, amíg be nem áll a rend), majd az ovisokat is össze szedtem. Boldi lelkes, Nimród már normális üzemmódban.
Itthon aludtunk egy kicsit, mindenki mesélt az első napról és Nimród megígérte, hogy holnap már  nem lesz ilyen ellenálló mert ez csak a nyári szünet utáni első nap miatt volt. Remélem is...

Siminek nagyon tetszett az első nap, Blanka néni, az osztály, úgyhogy lelkesen várja a folytatást!

Szerettem volna egy nagy ünneplést, kalandot az első iskolai-óvodai nap után de olyan csúnya viharos, esős idő volt, hogy délután nem dugtuk ki az orrunkat itthonról. Majd bepótoljuk.
Helyette bekötöttem a tankönyveket.

Este fél 9-kor meg már mindenki alszik.
Ezt már szeretem...

Vége

Vége a nyaralásnak, a türelmemnek, az ő türelmüknek.
Elfáradtam nem panaszkodás de tény.
Csodálatos nyarunk volt, sokkal jobb mint amire számítottam, a 90 százalékát élveztem a változékony idő ellenére. Egészen mostanáig nem volt velük nehéz, meg is lepődtem, hogy miért ilyen jó mikor ennek rossznak kéne lennie (mindenki riogatott, hogy most lesz a legrosszabb mert 5 kicsi otthon nyáron rémes).
Nem volt az, sőt csodás volt, hogy nem kellett korán kelni, nem vettünk gyógyszereket, vitamint, nem kellett semmit befizetni az iskolának az óvodának a szülői munkaközösségnek és semmiféle ilyen dolognak, így ezek helyett fagyiztunk meg utaztunk meg nyaraltunk.
Jó volt nagyon ez a nyarunk!
Hála érte!!!!

De most vége ez is elmúlt mert már fél lábbal a kötelezettségek tengerében hánykolódunk. Mindent meg kell venni, elő kell készíteni.
Lesz még egy iskolásunk, egy sokkal félénkebb, szétszórtabb, álmodozóbb, lassúbb de talán még jobb képességű, lelkes, már író, olvasó, számoló kis Simikénk.
Anyuéktól megkapta a táskát. Szegénykém elvész alatta (nem tudom hogy fogja bírni ha tele lesz). De boldog mert ő választotta. A keresztszüleitől is kapott egy nagy adag tancuccot ajándékba, megvarrattuk a néptáncos inget amit kellett, meglett a szép ünneplő cipő is meg a nadrág.
Úgyhogy sok minden van de még nem teljes a készlet manapság egy elsősnek nem elég egy palatábla, hogy megtanuljon írni, olvasni számolni. Nem úgy van az. Sajnos.
A tanító néni nagyon aranyos, kedves nem fogja őket túlterhelni, csak jót hallottam róla. Siminek való. 

Mögöttünk van egy nagy Balatonozás, meg Nimród neve napja, egy nagyon szuper lakodalom, egy rajzverseny II. Díja Korinak és Siminek (ahol a családot kellett lerajzolni), egy-két fellépés, Kori mögött 4 kiolvasott könyv, Boldinak egy kilazult fog, amiket mind dokumentálni fogok ha lesz időm, erőm, energiám.

De fáradtságom és kimerültségem a tetőfokára hágott úgyhogy csúnya dolog de kezdem visszaszámlálni a napokat amikor egy gyerek kivételével délelőtt mindenki intézményben lesz és nem én altatok ebéd után.
Akkor egy hétig csak alszom majd délelőttönként aztán elkezdek kitakarítani meg rendet rakni meg elpakolni a száraz ruhákat a helyükre tenni meg ilyeneket tervezek és azt, hogy nem megyek a játszótérre amíg nem muszáj, egy darabig biztos nem, mondjuk tavaszig és nem főzök 7 főre csak amennyire kell.

Domi velem szeret aludni éjjel, ez van, azt hiszi én vagyok a cumija mert a műanyagot nem szereti csak a bőrt, utolsó gyereknek már több mindent enged az ember. Reggelre mindenki velem szeret aludni, trappolnak át hajnalban hol együtt, hol külön-külön, bebújnak a lefagyott lábacskáikkal, rosszabb esetben össze vesznek, hogy kinek nincs helye, jobb esetben megoldják és akkor csak egy kicsit ébresztenek fel. Szeretem, hogy jönnek, hogy bújnak.
Csak azt nem ha bántják egymást, ha kiabálnom kell vagy nem is kéne de az ember kiabál ha már nem tud mást tenni.
De a helyzet már annyira elvadult, hogy meg sem hallják, hogy kiabálok vagy nem érdekli őket vagy nem is tudom.
Szóval most váltás kell egy kis iskola egy kis óvoda aztán jöhet a karácsony meg a nagy szünet meg az, hogy újra hiányozzanak.

Boldi 3 éves

Ma 3 éve, hogy életmentő műtéttel kiszedték ezt a kis szőkeséget a pocakomból miközben Berci nem lehetett velünk mert egy másik kórházban feküdt trombózissal.
Olyan sok minden van mögöttünk, mással talán egész életében nem történik ennyi minden mint ami velünk azóta, hogy ezt a sok gyermeket kaptuk....

Boldi nagyon életrevaló.
Nagyon jó a humora, gazdag a szókincse, nagyon bújós, nagyon önálló.
Lemaradni és kimaradni nem hajlandó, állandó mozgásban levő, soha ki nem fáradó, délután aludni nem akaró, sértődékeny, szerető és nagyon szerethető, akaratos, puszilgatós, mindent megoldó - ilyen ez a Boldizsár.
Gyönyörű kék szemű és szőke hajú.
Ezerarcú, nagyon őrült. Ilyen:

Reggel köszöntéssel kezdtük a napot, hogy még Berci is itthon legyen. Tortáztunk.
Kori Simi Nimród rajzoltak. Kori egy papír bábot is adott amit még az iskolában csináltak, Simi egy hajót hajtogatott és rajzolt rá, Nimród pedig egy szellemet rajzolt aminek vérzett az arca...
Kapott még gumicukrot és csokit is a testvéreitől.

Kért egy Villám McQueen-t amire rá lehet ülni és egy rózsaszín cica párnát (az előbbi fizikailag és anyagilag tűnt nehezen kivitelezhetőnek a másik lelkileg okozott némi fejtörést). Végül köszöntés előtt pár órával találtam használtan - így nem drágán - ráülős piros Verdát (anyuék Tárnokról hozták el), a rózsaszínű cica baba-mama-párosra pedig Tündi adta a  rávalót és áldását úgyhogy nem akartam e vágynak az útjába állni (pedig ajánlottam barna mackót, füles kutyát, sárga kacsát de neki csak ez a cicás kellett!).
Nálunk az álmok valóra válnak - legalábbis így szeretnénk - úgyhogy így történt:

Berci köszöntés után dolgozóba ment aztán délelőtt Boldi keresztapja (az én unokatestvérem) Péter jött látogatóba. Elmentünk együtt a Kopaszi gáthoz a Kölyök-öböl játszóházba ahova ajándékba kaptunk belépőt a gyerekeknek N.-től (köszönjük szépen!).
Ma sikerült beváltani és nagyon tetszett nekik a kaland. Az IKEÁ-s játszóházon kívül még nem voltak ilyenbe úgyhogy sikongatva mentek be és próbáltak ki mindent. Teljesen fel voltak dobva. Boldi egy kicsit gyanakodott, az elején félénken lépdelt de Kori Simi és Nimród is aranyosan segítettek neki, biztatták, hogy sikerülni fog.
Csináltunk képeket:

Szép hely a Kopaszi gát, Kori kérte, hogy ide jöjjünk majd vissza apával is.
Későn indultunk (majdnem dél volt), későn értünk haza (majdnem 3) és nem aludtak a kocsiban sem úgyhogy meg voltak őrülve itthon. Anyu pizzatésztájából Péter pizzát varázsolt addig melegedett a leves. Majd Péter mindenkit megetetett amíg én elszaladtam befizetni az iskolások menzáját.
Itthon ebédeltünk aztán Péter ment dolgozni én meg kezdtem megőrülni mert ha senki nem pihen délután akkor szétesünk mindannyian (ők verekednek, vadulnak én meg kiabálok, Domika üvölt és az a rengeteg házimunka, pakolnivaló, mosogatás....).
Úgyhogy lemenekültünk a játszótérre ahol egy órát még levegőztek aztán haza jöttünk. Még este az ágyban sem akartak elhallgatni csak mondták csak mondták (húúú ilyenkor már nehezen viselem).
Boldi megköszönte a nagyon finom tortát amit neki készítettem ("köszönöm anya, hogy ilyen finom tortát csináltál nekem!" - hát persze, hogy szétpuszilgattam), beparkolt az ágya mellé Villám Mcqueen-el (aminek zenélő gombját még sokáig nyomogatta) és összebújt a rózsaszín cicákkal.

Isten éltessen 3 éves Boldizsár!

Az új családtag

Nimród ès
Pannika

MAKÓ

Egy napra elutazunk az én Nagyszüleimhez, Tündihez és Zolikához Makóra.
Nagyon vártuk ezt a látogatást és nagyon boldogok vagyunk, hogy sikerült ezen a hétvégén menni amikor szerettünk volna.
Szombat reggel indultunk 8 körül és megállás nélkül negyed 11-re már lent is voltunk Makón. Gyerekkoromban még 4 órás volt ez az út, de most már végig van autópálya úgyhogy egyszerűen és viszonylag hamar le lehet érni.
Nagyon vártak már Tündiék. Zolikával lottót töltöttek ki a gyerekek (Nimród számai: "1,2,3, 10, 20, 1000, végtelen" - lett volna ha hagyjuk, Boldié pedig a "HET").
A makói ház tele van kincsekkel, képekkel, emlékekkel úgyhogy a gyerekeket át kellett programozni egy óvatosabb üzemmódra, a kert gyönyörűen rendbe van téve úgyhogy ott motorozhattak, futkározhattak kedvükre. Nagyon tetszett nekik a ház, Berci volt már kétszer de őt is újra elvarázsolta a "mesélő ház" atmoszférája.
Délelőtt sétáltunk a városban, megnéztük a szökőkutakat, a Hagymaházat, Tündi kiállítását a könyvtárban, elmentünk cukrászdába és vettünk sok süteményt ebéd utánra (Nimród Boldi bogarasat kért, Kori Simi krémest) aztán haza sétáltunk ebédelni. Tündi finom csigatésztás húslevesét ettük, másodikra  pedig husikat rendelt Tündi egy étteremből. Minden nagyon finom volt a gyerekek is szépen ettek.
Egy kis csendes pihenő után délután a Maros partra mentünk ahol sok kalandban volt részünk. Épült egy új Lombkorona sétány egy magas szerkezet lépcsővel, kilátóval, függőhíddal (alatta hálóval ha le akarnál zuhanni - itt csak a bátrak mentek át: Kori meg én). Egy magas torony tetejéről pedig egy 61 méter hosszú fedett csúszda indult amibe zsákkal lehetett lecsúszni ( ezért kellett fizetni 200 forintot zsákonként). Kori egyedül csúszott, Berci pedig egyenként Simivel aztán Nimróddal, Boldival, egy nagy puha matracra érkeztek a végén. Nagyon tetszett nekik!
A Maros parti kalandparkban a trambulint próbálták ki. Beleülős, felhúzós ugrálóasztal, elvileg 16 kilótól lehetett használni de Boldi hajthatatlan volt, kierőszakolta, hogy ő is ugrálhasson úgyhogy őt is felhúzták nagy örömére. Kori, Simi, Nimród, Boldi is ugráltak.
Amivel szemeztünk még az a Maros folyó fölötti kötélpálya amin át lehet csúszni meg vissza. Most ezt kihagytuk de lehet, hogy jövőre átcsúszunk Bercivel mert nagyon jól néz ki.
Késő esti vacsora után már alig bírtak ülni úgyhogy fürdés után gyorsan elaludtak az emeleti szobába ami tele volt kényelmes matraccal és pont el is fértünk mindannyian.

Vasárnap szakadó esőre ébredtünk, finom nagy reggelizés után Berci bepakolt az autóba és már indultunk is hazafelé.
Gödöllőre mentünk ebédelni apuékhoz, késő este értünk haza, mi rengeteg élménnyel Tojás autónk pedig 500 kilométerrel gazdagodva.

Hála érte, hogy 5 gyerekkel is tudunk utazni, Dédszülőket látogatni!
Nagyon várjuk, hogy újra vissza térjünk!

Itthoni nyaralás, 5 gyerekes kalandozás, Simi a hős

Egy hét telt el a tenger óta.
Ahogy haza értünk rosszul lettem valami epés dolog okozott néhány álmatlan éjszakát és idegroncsos perceket. Elmentem egy ultrahangra ahol minden rendben volt a vérvétel eredményre még várok. Hitet, türelmet kell gyakorolnom mindig kapom a leckét csak néha pihenhetek...mondjuk a tengerparton...mert ott nem volt semmi de semmi bajom....

A gyerekek nagyon jól viselik az itthonlétet. Ebben a hőségben minden nap csak este mentünk le a játszóra de akkor egészen későig tombolhattak a "kertünkben" mert ilyenkor azt képzeljük, hogy az.
Délelőtt a főzés és Domika alvása zavarja meg, hogy elinduljunk, nem megy kétszer a kintlét, mire elindulnánk már dél van és akkor meg már az ebédhez készülődnék. Hozzá teszem, hogy reggel 8 után kelünk ami mindenkinek kiváló életérzést ad. (Domi szinte egész éjjel szopizik ami nekem nem ad olyan kiváló életérzést).
Bercit nem sokat látjuk rengeteg a munka, így én maradtam az 5 gyerekre és ha napjában kétezerszer nem hangzik el, hogy "ANYA ANYA ANYA" akkor egyszer sem.
Olyan dolog ez, hogy az egyik pillanatban én vagyok a legboldogabb anya a földön, hogy 5 ilyen csodálatos vicces és szép gyerekem van akik mondják, hogy ANYA ANYA ANYA de aztán mondjuk mikor nem akarnak délután elaludni nekem viszont már nagyon kéne az a csend vagy este mikor 10-kor még kiabálás van és Domi is üvölt és végig nézek a konyhán és a lakáson és mintha bomba robbant volna és tudom, hogy ezt egyedül nekem kell még rendbe raknom a hátrelevő két órában amig ki nem dőlök akkor borzasztóan elegem van és nem értem, hogy bírtam ki idáig is!!!???
Úgyhogy hullámzom, de azt kijelenthetem, hogy rosszabbra sőt sokkal rosszabbra számítottam - mármint a nyarat illetően - és kellemesen csalódom mondhatni majdnem minden nap. Na de emögött az van, hogy már kétszer utaztunk a gyerekekkel és most vagyunk a nyár felénél és még megyünk majd Csopakra is akkor hosszabb időre. Volt olyan nyaram, hogy egész nyári szünetben itthon voltunk és vártam az augusztusi két hetet aztán annyi volt a nyaralás (meg is őrültem).
Na de akkor nem volt 5 gyerekem az is biztos. Áldás van rajtunk az öt kis csemetével .
Segítséget is kapunk, adományt is többet mint valaha!
Köszönjük nagyon mindenkinek!

Vasárnap egy gimis osztálytársamat, Zsuzsit vártuk a családjával délutánra. Találkoztunk már egy hónapja akkor az ő szüleinek a házánál volt pizza-és palacisnta party meg várazás és sarazás a kertben.Nimród és a kis Gabi nagyon jó barátok lettek akkor, de Kori Simi és Boldi is nagyon élvezte a látogatást Gyermelyen. Mostanra beszéltünk meg egy újabb találkát. A gyerekeim annyira készültek, hogy egész délelőtt takarítottunk és végre éreztem, hogy igazi segítő csapat: úgy pakoltak mint a kis angyalok. A felmosást a fiúk vállalták, még Horvátországban a teraszon gyakoroltak (ott nem lehetett leállítani őket olyan felmosós lázban égtek) itthon aztán ment mint a karikacsapás, a meleg miatt hamar felszáradt - a felesleg...
Zsuzsiék 4 után jöttek, sütöttem palacsintát a gyerekek aranyosan játszottak meg rajzoltak a filctollal amit Gabi és Rozi hozott. Gabi igazi kalóz társa lett a fiúknak, Rozika egy cica hangján értette meg magát de ő sem maradt ki a buliból. Aztán játszótereztünk. Jó volt nagyon.

Rozi Gabi Nimród

 Boldi ez a kedves arcú középen

Tologattam magam előtt egy nagy problémát  már egy ideje: Simi kuki ügyét. Tavaly voltam egy őrültnél a Jánosba, mondtam, hogy csak akkor oldódik meg ha Berci viszi, ez férfi dolog. Sajnos egy évet kellett várni de ma elvitte. Simi várta már túl akart rajta esni és mindig örülnek ha Bercivel kettesben mehetnek valahova (még akkor is ha dokihoz - szegényeeeek!).
Simi egy hős volt, a doki bácsi meg nagyon aranyos. Kapott érzéstelenítőt, azzal várni kellett a folyósón addig Bercivel olvasgattak, feladatoztak aztán kb. 3 másodperc alatt megcsinálta a doktor de úgy, hogy Siminek egy hangja sem volt, mire megijedt volna már be is fejezte.
Itthon persze tudom, hogy néhány napig rettenetes lesz mert van egy öcsém meg az unokatesóm volt ott jajgatás rendesen annak idején de bízom benne, hogy túl vagyunk a nehezén és néhány borzalmas fürdés után pár nap alatt elmúlik és vége. 
Simi jutalma kaland volt a Rumini játszótéren (csak hatan mentünk mert Berci dolgozott) utána pedig fagyizás. Csak Simi kapott 2 gombócot és a boltba még pez is járt neki. Bepakoltam őket a kocsiba és elmentünk az 1. kerületbe hihetetlen szuper az a játszótér hajóval, várral, ágyúval, rengeteg ötletes játékkal. Nagyon tetszett nekik, Simi is elfelejtette a megpróbáltatást egy kis időre.
Fagyizás után vettünk sok finom gyümölcsöt egy magyar boltban, szőlőt málnát be is falták (még Boldi is az antigyömölcsös).
Kocsival haza jöttünk, még beugrottunk a boltba , Domika is jól bírta a kalandot, jobban szereti a kalandozást mint itthon vergődni a földön - mert mászni azt nem szeretne...
Csak egy ember szólított meg, hogy az összes gyerek az enyém e.
Szeretem szeretem szeretem mondani, hogy IGEEEEEN!!!!!

 Simi a nap hőse