Úszás, zenebirodalom

Elég nehezen de csak elindultunk a KSI-be Elődhöz.
Hívott, hogy menjünk úszni.

Bercinek is nagyon fontos a gerince miatt a vízben lenni, Kori pedig nyár óta nem volt medencében.

Elkéstünk nagyon, ráadásul ma sajnos verseny volt úgyhogy sokkal hamarabb kizavartak mindenkit a medencéből.
Azét így is úsztak egy kicsit, én meg a fiúkkal kint vártam.
20 éve én is itt úsztam, itt kezdtem a triatlont de aztán nem lett belőlem sportoló annyira nem voltam jó, de tovább úsztam és futottam Elődnél az Akartaban. Azt nagyon szerettem.

Nagyon tetszett a KSI körüli szombat reggeli zsongás.
Egy csomó sportos fiatal, vidámak, lelkesek, ott melegítenek, készülnek az edzésekre vagy versenyekre.
A sportolók világa mindig elvarázsol, csodálom a kitartásukat, azt, hogy tesznek magukért, az egészségükért. És becsülöm a szülőket akik rendszeresen hordják a gyerekeiket edzéseke.

Kori csalódott volt, hogy csak keveset úszhatott de azért így is jó volt, jövő héten korábban indulunk.
Berci is úszott ő egy kicsit többet és gyorsabban - végre sportol!!!

Úszás után átmentünk a SYMÁ-ba (hirtelen elhatározásból) ahol fény - és hangkiállítás volt.
Rengeteg hangszer, erősítők, keverőpultok amiket ki lehetett próbálni és fellépők a boxokban akiket hallgatni lehet.  Korinak az orgona és a mikorofnba éneklő lány tetszett  a legjobban

Amit kipróbáltak és nagyon tetszett nekik: orgona, dob, gitár és a keverőpult. Ez utóbbi Bercinek igazán!

Utána Korinak vettünk jazztáncra tornapapucsot a Hársfa utcában.

Még sosem csináltunk ilyet, de ma a városban ebédeltünk. A gyerekek pizza szeletet kaptak a Szent István körúton, mi meg a Szerájban gyroszoztunk.
Volt ott egy játszóház ahonnan alig lehetett kihozni őket. Boldi meg kikezdett a felügyelő lánnyal: beleült az ölébe és labdát passzolgatott neki.

Ez olyan igazán felkerekedős nap volt még sosem csináltunk ennyi mindent együtt - jöttünk mentünk mindannyian!
Köszönjük TOJÁS!

Néptánc fellépés

Csütörtökön debütált a két új cipőcske.
Ildi néni a Művházba vitte a kis táncosokat a nyugdíjas napi rendezvény nyitó számaként.

Simi is ünneplőbe öltözött de ő nem akart színpadra állni, Nimród viszont a beígért Kinder Tojás hallatára az utolsó pillanatban felrohant és leguggolt a színpad jobb szélén. Kori a bal szélére állt, a legkisebb és a legnagyobb közre fogta a többit.

Nagyon aranyosak voltak, végig táncolták és énekelték a műsorszámot - legalábbis Kori.
Nimród volt Ildi néni párja és igazán büszke lehettem rá.
Kornélia nagyon büszke volt a kopogós cipőjére, én pedig rájuk.

Aztán bementünk a könyvtárba és újabb remek könyveket kölcsönöztünk!
A Kinder tojásért aztán bevonultunk a boltba.

Megint csak nagyon fáradtan tértünk haza de azért ez is jó volt!

Makó

Azontúl, hogy a héten már az őrület jelei mutatkoztak rajtam  - olyan sokat voltam egyedül a férjem nélkül - azért jó és nagyon fontos dolgok is történtek amik mindig túllendítettek a mélyponton.

Szerdán Anyukám levitt minket Makóra. Kori és Simi oviba mentek, majd a Nagypapa vitte őket haza és ott is vacsoráztak mielőtt értük mentünk. Boldi, Ninó, a testvérem Évi és Anyu leutaztunk Makóra, hogy felköszöntsük a Nagymamámat Tündit (aki nagyon sokat volt kórházban ebben az évben de Istennek hála most jól van).
 Nagyon vártak minket Zolikával!
Két óra alatt lent voltunk úgy, hogy még a deszki cukrászdában is megálltunk a szuper habcsókos tortáért ami már vagy húszéve a specialitása a kis falunak - és ahova mindig betérünk valahányszor arra járunk.

Én már 2 éve nem voltam Makón (ahol minden nyári - és téliszünetem töltöttem 15 éves koromig) - megint összébb ment egy kicsit....
Boldi meg még sosem járt a "kis szigeten".

Megérkeztünk, felköszöntöttük Tündit.
Megkapta a Nagy unoka-és dédunoka könyvet ami közös ajándék volt a leszármazottaktól de én állítottam össze úgy mint 4 éve Zolikának. Minden unoka írt bele Tündiről, tettem bele fényképeket, a Dédunokák meg rajzoltak. A világ legjobb és legértékesebb ajándéka, egyszerre sír és nevet az ember ahogy ezeket a történeteket, emlékeket elolvassa.
Tündi nagyon boldog volt! Jó volt ezt látni, örülök, hogy el tudtuk neki vinni pont a szülesténapján október 3-án.

Együtt ebédeltünk az étkezőben, megettük a deszki csodasütiket, Nimród egy katicát kapott aminek csak az arcát harapta le.
4-kor haza indultunk, mert Tündiék is elfáradtak és így terveztük egyébként is.
A makói áruházban találtunk táncos kopogós cipőt Korinak meg Nimródnak, nagy kö esett le a szívemről hetek óta nyomasztott a beszerzés terhe.

Elhagytuk Makót, Boldi egész úton hazafelé ordított (az egyéves kor nem éppen a legszerencsésebb utazás szempontjából).

Koriékat felvettük fél hétkor, aztán haza jöttünk.

Szép nap volt, nagyon örülök, hogy sikerült leutaznunk, mert már napokkal az utazás előtt nem aludtam jól annyira izgultam, hogy le tudjunk menni.
Sikerült!

Simi olvas

Simi májusban volt négy éves. Ismeri a betűket, majdnem mindet.
A nyomtatott nagy és a kis betűket is kezdi ketté választani. A dupla Y-os betűkkel is boldogul már.
Végig betűz mindent amit lát.
Egy nehéz még: az összeolvasás.
De már ezt is alíg hiszem el.
Kori erre csak annyit mond: "én majd az iskolában megtanulom!".

Bubi, futás, csömör

Itt volt ma Bubi. Kicsit megijedt mert Berci itthon volt még mikor jött és vele még nem találkozott. Nimród szárnyai alá vette a kis hölgyet, szépen terelgette nagyon empatikusan.
Mikor kértem, hogy hozzon krémet mert be kel kennem Bubi popóját kikiabált a szobából:
- Melyik Bubinak? ...A MI Bubinknak??? - aztán persze hozta rendesen.
Néha elmondja, hogy "szegény Bubi, az anyukája dolgozik és itt kell lennie!".
Egyébként Boróka szeret nálunk, néha hiányzik neki az anyukája de ma is szépen evett és hamar elaludt mellettünk, mikor felkelt meg már jött a Veró.

Nagypapa elhozta ma a nagyokat az oviból (még fagyiztak is hazafelé).
Ötkor pedig hívott Ibi a megbeszéltek szerint, hogy menjünk futni a foci pályához, hogy fizikailag és szellemileg is fittek legyünk. Azt nem mondom, hogy jól ment de jólesett, a gyerekekre meg felváltva vigyáztunk amíg a másik futott egy kicsit.

Kifáradtam. Nincs ihlet, nem megy a főzés se a kigondolás az elkészítéshez meg nincs kedvem.
Valahogy jobban ment ez nyáron mikor mindenki itthon volt és nem kellett tartani a feszített tempót a napirendben. Aztán meg olyan drága egy nagy adag ebéd kivitelezése, hogy az egészhez nincs is kedvem, Bercinek meg minden nap vinnie kell valamit.
Arról nem beszélve, hogy kicsit unom, hogy egyfolytában pakolok utánuk, minden reggel, délben, este és mindig kezdem elölről. Nem is tudom az egész lakást mindig befejezni mert mindig van mit csinálni.
Lehet, hogy elegem van?

Búra derű

El kéne már hinnem, hogy egy nyomasztó nap után a következőn már megint süt a nap, de úgy igazán.

Hétfőn a játszóterezés ellenére egyedül voltam a gondolataimba merülve. Elég nehéz megfogalmazni az ilyesmit, hogy mi is nyomasztja ez embert. Talán a legtalálóbb kifejezés: az elmúlás.
Nem részletezem de sok minden elmúlt ami szép volt és most nagyon hiányzik, nehezen engedem el (vagy talán sehogy sem). Lévén, hogy elég hűséges típus vagyok - minden szempontból - ezek a dolgok valóban fájnak most.

Na de mára már szép napra ébredtünk, az élet nem áll meg.
Nimród boldog feje amikor felszállunk egy Tesco  vagy egy sárga vagy egy kék buszra hát az kincset ér nekem és gyógyír minden fájdalomra.
Úgy ragyog, olyan boldog ennyitől!
Büszkén néz előre az ülésen ("a trónon"), mikor utazás közben - amikor koncentrál - megszólítom: huncutul nevet. Ma nem kellett ennél több, hogy jó kedvre derüljek.
Elég nyugodt egy délelőtt a fiúkkal, játszótér vagy buszozás, itthon ebédelünk aztán lepihenünk, alszanak amig fel nem keltem őket az induláshoz.
Ma busszal mentünk le a végállomáshoz az oviba a nagyokért.
Lauráékkal találkoztunk és együtt elmentünk a gyerekkönyvtárba. Megint nagyon jó könyveket sikerült elhozni. Azon túl, hogy én választottam nekik ők is felkaptak egyet-egyet, hogy az nekik kell.
Kori: egy olyat amiben egy kisbaba születik és éppen az anyukájának adják oda.
Simie: egy mini könyvet egy kis maciról aki leveleket hord körbe amiben meghívja a buliba a barátait
Nimród: természetesen egy Bogyó és Babóca nélkül nem volt hajlandó elhagyni a könyvtárat.
Nagyon jó ez a könyvtár, vannak bábok, fa vonat játék és nem kell megvennem azt a sok könyvet amit annyira szeretnék már régóta. És nagyon  kedves a néni még így is, hogy minden alkalommal felforgatjuk a helyet (bár azt ma megjegyezte, hogy Boldi a megtestesült nyugalom a babakocsiban).

Berci ma délelőttös volt, így már délután 5-kor találkoztunk a Művház előtt és végre megismerhette ő is budakeszi legfinomabb fagyiját. Nagyon jó volt, hogy végre együtt voltunk hétköznap délután mind a hatan, szinte sosincs ilyen nap vagy csak nagyon ritkán - a gyerekek nagyon-nagyon örültek (Boldi magán kívül volt annyira).
A játszóterezés után (ahol Lauráékkal voltunk aztán jöttek Zoéék is) haza sétáltunk.

Holnap jön Bubi akit nagyon szeretünk, biztos nem hagyja majd, hogy egy jó nap után megint szomorkás jöjjön.

Bor, mámor, Jenő és a geoládikó

Pénteken elmentünk néptáncra és végre végre a Simi is beállt és még élvezte is!
Virág volt a párja és nagyon aranyosan lépegettek együtt.
Nimród is végig táncolta a délutánt, a népi játékban is olyan aranyos volt, hogy Ildi néni (idézem: "Olyan édes vagy mindjárt megzabállak!"" - felkiáltással) biztatta a kecskemecske játékban.
Kori gyönyörű nagycsoportos lány lett.
Ezzel a növekvő hajjal szépséges nagy lány lett belőle egy szempillantás alatt, ügyesen táncol és szépen énekel.

Szombat délután kimentünk Budajenőre a Bornapra. A gyerekeknek még mindig minden egyes beszállás a Tojásba egy csodálatos lelkendezős élmény. Mondtam a gyerekeknek, hogy Tandzsinak és Tibinek köszönjék, erre Simi felkiáltott, hogy ő Istennek köszöni, Nimród pedig azt tette hozzá, hogy ő Elődkének...

Berci hamar lelépett a Bornapról mert ment a városba osztálytalálkozóra, de előtte befizette a gyerekeket pónilovazni. Azt az örömöt mikor felülhettek a választott pónira, azt bizony örökre megjegyzem sokkal inkább mintha valami kacatot kaptak volna a vásárban.
A nagynéném Zizi és az unokatestvérem Zsófi segítettek, hogy ne hagyjam el a gyerekeket, aztán náluk vacsoráztunk, majd haza jöttünk és fél tízre mindenki ágyban volt. (Kivéve Bercit, ő hajnalban érkezett.)

Vasárnap Zugligetbe mentünk misére, majd Orsiékkal, Boriékkal geoládikót kerestünk a  Kis-Hárshegyen (meg is találtuk), az unokatestvérek meg kedvükre bandukolhattak az erdőben - nagyon szeretnek kirándulni így együtt.
Nagymama főzött nekünk finom ebédet, szép hétvége volt.

Szombati apa-nyúzás

Bornap Budajenőn

Geoládikózás