Tényleg szeretik

Egy csütörtök

Ma majdnem egész nap hármasban voltunk itthon. 
Berci korán elvitte Korit és Simit az oviba (megúszták a reggelt egy kisebb pityergéssel), ebéd után pedig Anita vitte haza a gyerekeket és vendégségben voltak este 6-ig. 

Nimród nagyon jó gyerek itthon, csöndes, követ mindenhova, kérlel, hogy játsszak vele és meséljek neki, szépen ebédel, hamar elalszik és ma én is sokat aludtam délután mert Nimród és Boldi is aludtak fél 1-től négyig (csodás volt).

Anitának nagy köszönet, hogy bevállalta ezt a napot, tudom, hogy neki sem könnyű mert délelőtt dolgozott, aztán 5 gyerekkel haza sétált (mert ezen a héten Koriék csoporttársára Zoéra is ő vigyáz) elviselte, hogy szétszedjék a lakást, játszott velük, etette őket és még a játszóra is levitte az összes óvodást. 
Én végre sokat aludtam délután, végre hajat mostam,  porszívóztam, építettem Ninóval egy duplo házat, de a tiszta ruha halmot nem sikerült elpakolnom a kis szobából és a vizes blokkokkal is csak szemezgetek, hogy jó lenne neki esni egy nagy szivaccsal de nincs erőm és időm se neki látni. A tükröket tisztogatom és rendet tartok de kéne már egy nagy takarítás.

A császár utáni állapotom még mindig nem a legjobb. Szedek iszogatós vasat, hogy feltöltődjek, próbálok sokat inni de a felkelés, leülés még mindig nagyon kellemetlen. Nem tudom rendben van e ez így, még nem volt császárom, biztos erre van az a 6 hét amit eddig csak Korival tartottam be.
Simit már két hetesen vittük sétára a meleg májusi napsütésben. 
Boldinak még várni kell az első sétára.

Nem hívtak az Anyagcsere központból és levél sem jött ami azért lehet, mert nem találtak bajt. Állítólag pár nap múlva szólnak a mintavétel beküldésnek pedig már több mint egy hete. Remélem tényleg vége van...

A következő izgulni való a csípőszürés és uh. Még nem kaptam időpontot a Budait csak hétfőn reggel 8-kor lehet hívni az pedig még odébb van, nem is tudom lesz e időpont a 6. hétre pedig most különösen fontos ez is mert a klinikán a gyerekorvos és itthon Nazim doki is egy kicsit nyugtalanítóan tekergette Boldi lábát. Mindketten ugyanazt mondták, hogy "erre nem mondható, hogy kötött de 6. héten fontos, hogy megnézzék". 
Most izgulhatok ezen is, kötött vagy nem kötött...

Nagyon jó itt lakni ennyi gyerekkel. Olyan könnyű a dolgom, hogy itt egy nagy tér és látom a gyerekeket, nyitott a konyha, van játszószoba és emlékszem milyen nehéz volt a másikban, míg a konyhában evett az akkor kicsi Simit, a nagyszobában kiabált az újszülött Ninó és azt sem tudtam hova rohanjak. Itt belátom a teret, könnyebb a gyerekekkel a napi teendő, szeretek itt lakni.

Berci alszik a gyerekekkel egy szobában, mert nem sikerült még átcipelni az ágyaikat a kis szobába. Berci szereti, hogy ott vannak vele (átalusszák az éjszakát, nem szökdösnek ki az ágyból, nem riadnak fel),  mindenki így pihen a legjobban, nekem is jó, hogy Boldival kint alszunk mert nem kell éjszaka felkelnem az etetéshez és úgy látszik rá is jó hatással van a közelségem - egy darabig még így lesz.

Berci egész héten sokáig dolgozik, mert a munkatársának is most született gyereke (és ő is a Boldizsár nevet kapta -hihi) úgyhogy az estéket egyedül csinálom. 
Vacsora, fürdés és mese amíg apa nem jön. Ma nem jött, szerintem 10 előtt nem ér haza szegény. 

Összeszorul a szívem.
A sógorom apukája tegnap este rövid de kegyetlen betegeskedés után meghalt. Viola rajzolt a Nagypapájának, kitették otthon a falra, hogy Gyuri Papa láthassa a mennyországból.
Egy ismerős anyuka is küzd a kórral, sokan gondolnak rá.

Ha körül  nézek rengeteg a fájdalom, a kétségbeesés, a félelem, a reménytelenség (már csak ha a frankhitelesekre gondolok akik a semmiből próbálnak törleszteni ahogy mi is tesszük mostanában) . 
Én inkább bele se gondolok mi minden történik a világban akár pont ebben a pillanatban mert elveszek bele és úrrá lesz rajtam is a félelem. Túl érzékeny vagyok most ezekre talán mert körülvesz ez a sok gyerek akiket fel kell nevelnünk és alig egy hónapja Berci is kórházba került kis híján embóliával...én pedig ott feküdtem vészhelyzetben a kis Boldimmal...

De hogy lehet a világ minden szegletében, minden egyes pillanatban jelen a Gondviselés?

Remélem vigyáznak ránk. Egyedül nem megy...

Nimród a nagytesó

Hősiesen viseli, hogy már nem ő a legkisebb.
Nem beszél csak csatakiáltásokkal jelzi mit szeretne. 
Papa, Mama, Bábá ( Boldizsár) , Té (cumisüvegben Hipp tea), Toti (Kori), Toti (Simi), Vá (kutya), Gyé (gyere) - ennél többet nem mond.
Köszönésként integet és kiabál, hogy Tá, ami azt jelentheti, hogy szia.

Viszont nagyon sokat mondóan bólogat, ezzel mindent meg tudunk beszélni, megértem amit szeretne.
Nagyon jól viselkedik itthon amikor a nagyok oviban vannak. Nem hangoskodik, nem hisztizik ha nem érek rá addig követ a kis játékával vagy könyvével amíg oda nem figyelek. Türelmes.
Ha Boldit etetem, hoz egy könyvet, nagyon szorosan mellénk ül és olvasni kell neki. A szöveget többnyire megunja és rövidített változatban kérdésekkel tarkítva kell elmondani vagy végigbeszélgetni a mesét.

Amint haza jönnek a nagyok, indul a vadulás és hangoskodás, majd verekedés vagy veszekedés a játékokért. Sokszor hallom a következőt a szobából:
Kori: - Nimród ne!!!
Nino: - áááááááááááááá
Simi: Nimród nem szabad!
Ninó: . bűűűűűűűűűűűűűűűű


Nimród szeretne részt venni a nagyok játékában de még nem érti a szabályokat. 


A legédesebb mikor eladót játszik. Leül a pénztárgép elé és dobálja a játékzsetont. Vásárolnom kell, elfogadja a pénzt, mikor megkérdezem mennyibe kerül azt mondja: Tyá, kérdezem, hogy "száz?" és bólint, hogy igen. 
Annyira édes!

Hihetetlen, hogy mit tanult el Koritól és Simitől: az öltözködést.
Nagyon sok ruhájuk van  a gyerekeknek, 90 százalékuk örökölt. Néhány darabot nagy becsben tartanak, Simi például csak a gitáros pólóját akarja hordani még kimosni is alig tudom, Kori pedig a nagyon rózsaszínű pólóját szereti a legjobban és persze a pörgős nyári ruháit.
Nimródnak kedvence lett az ünneplős kockás inge és Simi csíkos pólója. Ezeket oda hozza nekem és nyújtja, hogy adjam már rá. Mindezt szavak nélkül rengeteg  bólogatással.
 Gyönyörűséges, sötét barna szemekkel, szőke hajjal és az a nézés...
 

Elindult a hét

Kevés az energiám, még kevesebb az időm de azért mégis írni kéne, hogy megörökítsem ezeknek a gyorsan múló napoknak az eseményeit.

Hétvégén a gyerekek zsúrba mentek. Berci testvérének  a legnagyobb fia, Sebi töltötte be a negyedik életévét. Ezen alkalomból gyűlt össze a család a Labanc utcai kertben egy nagy ünneplésre. Mi Boldival itthon voltunk, de szép ruhában egy mese könyvvel bocsátottuk útnak az ünneplőket.

 e

Hétfőn gyógyultnak nyilvánítottuk őket és kezdődhetett megint az ovizás. 
Simikém kezd rájönni, hogy ennek a fele sem tréfa, minden nap oviba kell menni és nem tetszését hangos zokogással fejezi ki apukájának minden reggel (állítólag ma egy kicsit halkabb volt már). A depresszió csak addig tart amíg Berci ott van ("Apa, veled akarok lenni!") mikor elindul a nap akkor már nincs sírás csak Farkas Kata meg Ágoston és Vince - és ez jó.
A bent alvással sincs gond és mindig van aki haza hozza őket, nekem nem kell még kimozdulnom szerencsére, nem vagyok még elég erős, hogy az összes gyereket ide-oda pakoljam.
Ebédet is kapunk, Berci testvére és a szülei ellátnak minket hétközben.


A Kedd nagy nap volt. 
Nimród végre megkapta a 18 hónapos oltást, Anyu vitte le a rendelőbe, volt egy kis sírás és sértődés de hős volt ez a kis Nino, csak este nem akart megnyugodni és elaludni, az éjszaka viszont nyugodtan telt.

Simit haza hozta Anyu ebéd után, Kori pedig ment az ovival úszni. 
A Sportba járnak a Margitszigetre, Kori tegnap volt először és imádta. Rengeteget mesélt, hogy a buszon volt macskás meg egeres mese (Tom és Jerry) és hogy az uszoda ott van a templomunk közelében, és, hogy az úszószemüvegben látta a tanítónéni lábát a víz alatt és, hogy rengetegszer beugrott a medencébe és, hogy szivaccsal úsztak. 
Nincs benne félelem, imádja a vizet, ugrik, pancsol, lelkes, nagyon - nagyon örülök! 
Simi majd csak jövőre megy, ő nehezebb eset.

Boldizsár pedig alszik éjjel és nappal, még mindig mellettem, hogy a többieket ne zavarjuk. Késő esti (9-10) etetés után csak hajnalban kel (4-5) de akkor gyakrabban eszik - reggelig.
Nagyon erősnek tűnik, ha hasra teszem azonnal emelgeti a fejét.

Péter unokatestvérem jött kedden délután és levitte játszani a nagyobbakat. Péter nagyon sokat segített mikor feküdnöm kellett 9 hetes Pöttyel és utána is szívesen jött mikor hívtam. Keddenként ő fog jönni amikor csak tud. Szereti őket és az egyetem mellett megteheti.

A hónap képe: Péter a legkisebbel, háttérben az összes többi.

Kedden Anyu is megszeretgette Boldikát.

Megjegyzem én is sokat változtam az évek alatt, Korit hetekig nem adtam senkinek a kezébe nehogy baja legyen. A féltés még mindig bennem van az elzárkózás már kevésbé.

Jó Boldi és beteg tesók

Vannak jobb órák és vannak nagyon nehezek. 
Olyan itt nálunk mint egy kis bölcsőde csak sokkal több a tennivalónk mert a dadusoknak legalább nem kell főznie és takarítani na meg teregetni.

Boldi nagyon jó baba, volt olyan éjszaka amikor este 10-től hajnali 4-ig aludt, tegnap éjféltől pedig reggel 5-ig csend volt. Simi is jó alvó volt, de Boldi mindenkin túl tesz ezzel az elszánt pihenéssel. 
Szerencsére jól fejlődik, gyönyörűen forgatja a fejét, felriad a hirtelen zajra, mostmár az anyatejes pelusa is illatozó és amikor ébren van nem szeret kimaradni semmiből, nem hagyja, hogy nélküle üljön asztalhoz a család - és ez így van rendjén.
Szeret nagyobb adagot aludni és mikor ébren van akkor többször enni, ez nekünk teljesen jó.
Kezd hurkásodni a lába, üvölt  fürdetésnél és nagyon finom illata van. 
Tiszta baba, nem bukik, nem kakil ki a pelusból, szépen szopizik.
Szőke a szempillája és a szemöldöke, pici kerek az orra. 
Szépséges Királyfi.

Nehéz volt a csütörtök péntek ezzel a ronda vírussal. 
Fájt a szívem, hogy a gyerekeket távol kellett tartani, mindig mondani nekik, hogy nem szabad a babához nyúlni, mindenkinek rosszul esett, megsértődtek de hát mondta az orvos, hogy nagyon vigyázzunk a kicsire. Persze nem lehet eléggé vigyázni ennyi kicsinél, de hát megpróbáltuk...
Kori még nem nagyon tud enni, Simi már jól van csak a talpa pöttyös még (ez is a vírustól).
Egyenlőre Nino nem tűnik vírusosnak, nagyon jó az étvágya, sokat eszik de a hasmenése még mindig nem múlt el úgyhogy ő is távoltartandó (szegény, az is lehet, hogy az éppen 4 kibújó fogától van az egész).


Ma itt volt a Nagymama, főztünk ebédet (borsó leves, túró gombóc), Berci pedig dolgozott az újságnak csak 2 körül került elő.
Nem tudtunk nagyon örülni ennek az 1  hét apai szabadságnak, alig volt itthon és volt egy csomó munkája még így is. Esténként viszont jó, hogy volt mert a fürdetés-vacsora program elég hosszadalmas és fárasztó a nagyobbakkal. Az esti filmeknek pedig csak ő látta a végét, én kidőltem az első félóra után (azért megpróbáltuk).





 
 

Boldi, Nino, Simi, Kori

Lefelé

Akkor kezdem...
Berci azt mondta, hogy ne sírjak hagyjam abba ilyen ha valakinek gyereke van.

Korinak csupa seb a szája belül. Egész nap mondta, hogy fáj és nehezen eszik, be is ecseteltem pár hólyagot amit láttam és ő hősiesen tűrte, aztán öblögettünk is délután. Este már nem bírt enni, a lámpával bevilágítottam a szájába, hogy bekenjem és nem értettem hogy nem ájult még el a fájdalomtól: az egész szájürege csupa hólyag, aftavírus, még hátul a garatjában is. 
Mennyire fájhat neki ő meg azt mondta mikor ecseteltem, hogy "anya nem fogok sírni, jó?" meg, hogy "kibírom sírás nélkül" - csak hogy a kedvemben járjon. Megszakad a szívem miatta.
De ez csak az egyik.


Simike talpán furcsa piros pöttyök jelentek meg. Mindkét lábán néhány darab. Berci rámondta, hogy gomba. Én meg rosszul lettem hogy lehet az én 3 éves gyerekem gombás? Rettenetes. 
Holnap reggel irány a doki, majd ő mindent megnéz, megmond, orvosol.
Bár tudom, hogy Kori szájára Tantum spray meg idő kell semmi más nem segít azért az a hólyagos mandula elég ronda. Estére adtam neki fájdalomcsillapítót hátha nem lesz nagy baja.


Simi pöttyei ismeretlen eredetűek és aggasztók. 
Nem bírom...


Nimród még mindig hasmenéses, a Smectától egészen furcsa színben pompázik a pelusa...
Idő és diéta, tudom én. De egyfolytában babázni akar, meg fogdosni, puszilni és végig sértődik mikor kicsit távolabb ültetem. Jogos. 
Ja és a homlokán van két kis szemölcs (molluscum c.), amit a nyalogatással szintén simán át fog adni Boldinak, csak idő kérdése. Kori és Simi már átestek ezen  1 éves korukban, de Boldi most szabad préda, menthetetlen  mert csak úgy lehet kezelgetni, hogy Svédcseppet kenünk rá, és a saját immunrendszere legyőzi majd. Gyerekbetegség, ártalmatlan de vírus. Szabad a pálya...


Továbbá...
Boldi úr a szemére Tobrexet kap hétfő óta, mivel ő sem maradhatott ki az összes gyerekünket érintő újszülöttkori szemgyulladásból. Mindegyik kapott Tobrexet, Nimródnak könnycsatorna átfúrása is volt, Boldi is el kezdte produkálni a tüneteket így ő is megkapta a szemcseppet. Ma estére az egyik szeme feldagadt, láthatóan rosszul reagált valamire, gondolom a szemcseppre, holnap abból is újat iratunk.


Legszívesebben kiabálnék, hogy MIÉRT PONT MI?, nem lehet egy perc nyugtom se, egy perc örömöm se, gomba, afta, ödéma csupa gusztustalan szó és ronda jelenség és mindez az én gyerekeimen. 

És akkor itt jön amit Berci mondott mikor meglátta, hogy fel alá járkálok a lakásban és azt mondogatom, hogy nem bírom tovább de én akkor is mérges vagyok és dühöngök meg bőgnöm kell mert ez nem igazság. 


Vége a beszoktatásnak, ennyi volt az ovi egy időre, holnap az orvosnál fognak dekkolni Bercivel és én  nem tudom jövő héten hogy fogom csinálni az újszülöttel, Nimróddal, császársebbel, az ovisokkal...