Hősiesen viseli, hogy már nem ő a legkisebb.
Nem beszél csak csatakiáltásokkal jelzi mit szeretne.
Papa, Mama, Bábá ( Boldizsár) , Té (cumisüvegben Hipp tea), Toti (Kori), Toti (Simi),
Vá (kutya),
Gyé (gyere) - ennél többet nem mond.
Köszönésként integet és kiabál, hogy Tá, ami azt jelentheti, hogy szia.
Viszont nagyon sokat mondóan bólogat, ezzel mindent meg tudunk beszélni, megértem amit szeretne.
Nagyon jól viselkedik itthon amikor a nagyok oviban vannak. Nem hangoskodik, nem hisztizik ha nem érek rá addig követ a kis játékával vagy könyvével amíg oda nem figyelek. Türelmes.
Ha Boldit etetem, hoz egy könyvet, nagyon szorosan mellénk ül és olvasni kell neki. A
szöveget többnyire megunja és rövidített változatban kérdésekkel tarkítva kell elmondani vagy végigbeszélgetni a mesét.
Amint haza jönnek a nagyok, indul a vadulás és hangoskodás, majd verekedés vagy veszekedés a játékokért. Sokszor hallom a következőt a szobából:
Kori: - Nimród ne!!!
Nino: - áááááááááááááá
Simi: Nimród nem szabad!
Ninó: . bűűűűűűűűűűűűűűűű
Nimród szeretne részt venni a nagyok játékában de még nem érti a szabályokat.
A legédesebb mikor eladót játszik. Leül a pénztárgép elé és dobálja a játékzsetont. Vásárolnom kell, elfogadja a pénzt, mikor megkérdezem mennyibe kerül azt mondja: Tyá, kérdezem, hogy "száz?" és bólint, hogy igen.
Annyira édes!
Hihetetlen, hogy mit tanult el Koritól és Simitől: az öltözködést.
Nagyon sok ruhájuk van a gyerekeknek, 90 százalékuk örökölt. Néhány darabot nagy becsben tartanak, S
imi például csak a gitáros pólóját akarja hordani még kimosni is alig tudom, Kori pedig a nagyon rózsaszínű pólóját szereti a legjobban és persze a pörgős nyári ruháit.
Nimródnak kedvence lett az ünneplős kockás inge és Simi csíkos pólója. Ezeket oda hozza nekem és nyújtja, hogy adjam már rá. Mindezt szavak nélkül rengeteg bólogatással.
Gyönyörűséges, sötét barna szemekkel, szőke hajjal és az a nézés...
Kevés az energiám, még kevesebb az időm de azért mégis írni kéne, hogy megörökítsem ezeknek a gyorsan múló napoknak az eseményeit.
Hétvégén a gyerekek zsúrba mentek. Berci testvérének a legnagyobb fia, Sebi töltötte be a negyedik életévét. Ezen alkalomból gyűlt össze a család a Labanc utcai kertben egy nagy ünneplésre. Mi Boldival itthon voltunk, de szép ruhában egy mese könyvvel bocsátottuk útnak az ünneplőket.
Hétfőn gyógyultnak nyilvánítottuk őket és kezdődhetett megint az ovizás.
Simikém kezd rájönni, hogy ennek a fele sem tréfa, minden nap oviba kell menni és nem tetszését hangos zokogással fejezi ki apukájának minden reggel (állítólag ma egy kicsit halkabb volt már).
A depresszió csak addig tart amíg Berci ott van ("Apa, veled akarok lenni!") mikor elindul a nap akkor már nincs sírás csak Farkas Kata meg Ágoston és Vince - és ez jó.
A bent alvással sincs gond és mindig van aki haza hozza őket, nekem nem kell még kimozdulnom szerencsére, nem vagyok még elég erős, hogy az összes gyereket ide-oda pakoljam.
Ebédet is kapunk, Berci testvére és a szülei ellátnak minket hétközben.
A Kedd nagy nap volt.
Nimród végre megkapta a 18 hónapos oltást, Anyu vitte le a rendelőbe, volt egy kis sírás és sértődés de hős volt ez a kis Nino, csak este nem akart megnyugodni és elaludni, az éjszaka viszont nyugodtan telt.
Simit haza hozta Anyu ebéd után, Kori pedig ment az ovival úszni.
A Sportba járnak a Margitszigetre, Kori tegnap volt először és imádta. Rengeteget mesélt, hogy a buszon volt macskás meg egeres mese (Tom és Jerry) és hogy az uszoda ott van a templomunk közelében, és, hogy az úszószemüvegben látta a tanítónéni lábát a víz alatt és, hogy rengetegszer beugrott a medencébe és, hogy szivaccsal úsztak.
Nincs benne félelem, imádja a vizet, ugrik, pancsol, lelkes, nagyon - nagyon örülök!
Simi majd csak jövőre megy, ő nehezebb eset.
Boldizsár pedig alszik éjjel és nappal, még mindig mellettem, hogy a többieket ne zavarjuk. Késő esti (9-10) etetés után csak hajnalban kel (4-5) de akkor gyakrabban eszik - reggelig.
Nagyon erősnek tűnik, ha hasra teszem azonnal emelgeti a fejét.
Péter unokatestvérem jött kedden délután és levitte játszani a nagyobbakat. Péter nagyon sokat segített mikor feküdnöm kellett 9 hetes Pöttyel és utána is szívesen jött mikor hívtam. Keddenként ő fog jönni amikor csak tud. Szereti őket és az egyetem mellett megteheti.
A hónap képe: Péter a legkisebbel, háttérben az összes többi.
Kedden Anyu is megszeretgette Boldikát.
Megjegyzem én is sokat változtam az évek alatt, Korit hetekig nem adtam senkinek a kezébe nehogy baja legyen. A féltés még mindig bennem van az elzárkózás már kevésbé.
Vannak jobb órák és vannak nagyon nehezek.
Olyan itt nálunk mint egy kis bölcsőde csak sokkal több a tennivalónk mert a dadusoknak legalább nem kell főznie és takarítani na meg teregetni.
Boldi nagyon jó baba, volt olyan éjszaka amikor este 10-től hajnali 4-ig aludt, tegnap éjféltől pedig reggel 5-ig csend volt. Simi is jó alvó volt, de Boldi mindenkin túl tesz ezzel az elszánt pihenéssel.
Szerencsére jól fejlődik, gyönyörűen forgatja a fejét, felriad a hirtelen zajra, mostmár az anyatejes pelusa is illatozó és amikor ébren van nem szeret kimaradni semmiből, nem hagyja, hogy nélküle üljön asztalhoz a család - és ez így van rendjén.
Szeret nagyobb adagot aludni és mikor ébren van akkor többször enni, ez nekünk teljesen jó.
Kezd hurkásodni a lába, üvölt fürdetésnél és nagyon finom illata van.
Tiszta baba, nem bukik, nem kakil ki a pelusból, szépen szopizik.
S
zőke a szempillája és a szemöldöke, pici kerek az orra.
Szépséges Királyfi.
Nehéz volt a csütörtök péntek ezzel a ronda vírussal.
Fájt a szívem, hogy a gyerekeket távol kellett tartani, mindig mondani nekik, hogy nem szabad a babához nyúlni, mindenkinek rosszul esett, megsértődtek de hát mondta az orvos, hogy nagyon vigyázzunk a kicsire. Persze nem lehet eléggé vigyázni ennyi kicsinél, de hát megpróbáltuk...
Kori még nem nagyon tud enni, Simi már jól van csak a talpa pöttyös még (ez is a vírustól).
Egyenlőre Nino nem tűnik vírusosnak, nagyon jó az étvágya, sokat eszik de a hasmenése még mindig nem múlt el úgyhogy ő is távoltartandó (szegény, az is lehet, hogy az éppen 4 kibújó fogától van az egész).
Ma itt volt a Nagymama, főztünk ebédet (borsó leves, túró gombóc), Berci pedig dolgozott az újságnak csak 2 körül került elő.
Nem tudtunk nagyon örülni ennek az 1 hét apai szabadságnak, alig volt itthon és volt egy csomó munkája még így is. Esténként viszont jó, hogy volt mert a fürdetés-vacsora program elég hosszadalmas és fárasztó a nagyobbakkal. Az esti filmeknek pedig csak ő látta a végét, én kidőltem az első félóra után (azért megpróbáltuk).
Akkor kezdem...
Berci azt mondta, hogy ne sírjak hagyjam abba ilyen ha valakinek gyereke van.
Korinak csupa seb a szája belül. Egész nap mondta, hogy fáj és nehezen eszik, be is ecseteltem pár hólyagot amit láttam és ő hősiesen tűrte, aztán öblögettünk is délután. Este már nem bírt enni, a lámpával bevilágítottam a szájába, hogy bekenjem és nem értettem hogy nem ájult még el a fájdalomtól: az egész szájürege csupa hólyag, aftavírus, még hátul a garatjában is.
Mennyire fájhat neki ő meg azt mondta mikor ecseteltem, hogy "anya nem fogok sírni, jó?" meg, hogy "kibírom sírás nélkül" - csak hogy a kedvemben járjon. Megszakad a szívem miatta.
De ez csak az egyik.
Simike talpán furcsa piros pöttyök jelentek meg. Mindkét lábán néhány darab. Berci rámondta, hogy gomba. Én meg rosszul lettem hogy lehet az én 3 éves gyerekem gombás? Rettenetes.
Holnap reggel irány a doki, majd ő mindent megnéz, megmond, orvosol.
Bár tudom, hogy Kori szájára Tantum spray meg idő kell semmi más nem segít azért az a hólyagos mandula elég ronda. Estére adtam neki fájdalomcsillapítót hátha nem lesz nagy baja.
Simi pöttyei ismeretlen eredetűek és aggasztók.
Nem bírom...
Nimród még mindig hasmenéses, a Smectától egészen furcsa színben pompázik a pelusa...
Idő és diéta, tudom én. De egyfolytában babázni akar, meg fogdosni, puszilni és végig sértődik mikor kicsit távolabb ültetem. Jogos.
Ja és a homlokán van két kis szemölcs (molluscum c.), amit a nyalogatással szintén simán át fog adni Boldinak, csak idő kérdése. Kori és Simi már átestek ezen 1 éves korukban, de Boldi most szabad préda, menthetetlen mert csak úgy lehet kezelgetni, hogy Svédcseppet kenünk rá, és a saját immunrendszere legyőzi majd. Gyerekbetegség, ártalmatlan de vírus. Szabad a pálya...
Továbbá...
Boldi úr a szemére Tobrexet kap hétfő óta, mivel ő sem maradhatott ki az összes gyerekünket érintő újszülöttkori szemgyulladásból. Mindegyik kapott Tobrexet, Nimródnak könnycsatorna átfúrása is volt, Boldi is el kezdte produkálni a tüneteket így ő is megkapta a szemcseppet. Ma estére az egyik szeme feldagadt, láthatóan rosszul reagált valamire, gondolom a szemcseppre, holnap abból is újat iratunk.
Legszívesebben kiabálnék, hogy MIÉRT PONT MI?, nem lehet egy perc nyugtom se, egy perc örömöm se, gomba, afta, ödéma csupa gusztustalan szó és ronda jelenség és mindez az én gyerekeimen.
És akkor itt jön amit Berci mondott mikor meglátta, hogy fel alá járkálok a lakásban és azt mondogatom, hogy nem bírom tovább de én akkor is mérges vagyok és dühöngök meg bőgnöm kell mert ez nem igazság.
Vége a beszoktatásnak, ennyi volt az ovi egy időre, holnap az orvosnál fognak dekkolni Bercivel és én nem tudom jövő héten hogy fogom csinálni az újszülöttel, Nimróddal, császársebbel, az ovisokkal...
Oda a boldog gyermekágyas időszak. ..
Túl voltam a császáron, Bercit kiengedték, haza jöttünk, egyesült a család és eddig tartott.
Itthon levél várt minket, hogy nem lett jó Boldizsár anyagcsereszűrése (egészen pontosan nem tudták lezárni) a klinikán úgyhogy itt ez a levél papír vetessünk vért, küldjük be és majd értesítenek.
Hétvégén nem foglalkoztam vele mert úgyis keddre beszéltük meg a gyerekorvossal a mintavételt csak néha jutott eszembe mi lehet ez a dolog.
Egyik gyereknél sem volt probléma ekörül, levették még a kórházban és el is felejtettük.
De most levelet küldtek, pontos utasítással hogyan mint vegyük le és küldjük el úgyhogy tegnap utána olvastam mi is ez ha kiderül valami rossz eredmény.
Mondanom sem kell, hogy borzalmas dolgokat találtam ezzel kapcsolatban. Totál depresszióba estem tegnap késő este, Krisztinek írtam sms-t hátha van valami jó ötlete de csak feküdtem és rémképek gyötörtek, hogy hogyan fogunk megbirkózni azzal ha tényleg beteg ez a kis gyerek. Mi lesz Koriékkal meg mit tudom én...
Ehhez még hozzá jött, hogy hirtelen rossznak éreztem a pelusa szagát is, és olvastam, hogy ez is egy jele lehet az anyagcsere betegségnek. Vártam a reggelt, hogy menjünk és megszagolja a doki a pelust, mondjon valamit, levegye a vért.
Berci nem aggódik ez jó, de most nem elég.
Negyed tizenkettőre hívott be Nazim, nem volt senki soron kívül megcsinálta.
Közben kérdeztem, hogy milyen ez és betegnek látszik e Boldizsár és hogy mi lesz ha rossz lesz az eredmény, igazán idegesítő lehettem de rendesen válaszolt mesélt arról amit ő látott és tud erről.
Szerinte biztos csak elkeverték vagy elrontották, előfordul, hogy ismétlést kérnek. Azt is elmondta, hogy egy gyerek nem így néz ki ha beteg, sokkal több tünettel jár egyszerre ha ilyen anyagcserezavar van, és nyugodjak meg. A pelusa pedig illatos.
Hát nem nyugodtam meg csak egy kis időre motoszkálnak bennem a lehetséges forgatókönyvek és nem bírok magammal olyan ideges vagyok mikor eszembe jut ez a dolog. Pár nap és vagy hívnak vagy nem....
Hiányzott ez most nekünk?
Berci még a héten itthon van. Aggasztó, hogy bár azt mondták folytathatja az eddigi életét, azért mindig fel kéne tennie a beteg lábát mikor leül és sokat kellene még pihennie. Ehhez képest a lábát sem teszi fel és nem is pihen. Hozza viszi a gyerekeket, intézi a dolgokat, mondhatni rohangál és mikor leül akkor sem teszi fel a lábát, nem tudom megmondani miért.
Ezen is idegeskedjek, hogy mi lesz ha visszaesik?
A mai vérvételén jó volt az eredmény, bízom benne, hogy nem lesz még egyszer ekkora baj.
Szedi a gyógyszereket - legalább.
Simikém az oviban boldog, bandázik, csintalankodik (Anita és Kori elmondása szerint) , az óvónénik pedig dicsérik Bercinek mikor elhozza őket ebéd után, hogy nagyon rendes volt nincs vele gond.
Itthon azonban kijön rajta az összes bánat és elszakadási fájdalom, a délutáni alvásnál 20 percenként hüppög valamin, nehezen pihen pedig ő volt a legjobb alvó közülük, ébredés után pedig mindig van valami szörnyű fájdalom és siránkozás valami egészen aprócskának tűnő problémán. Éjjel úgy bepisilt hogy csak na pedig már ezen is túl voltunk.
Olyan pici ez a Simi.
Korinkán nagyon nagy a teher. Meg akar felelni, mint legnagyobb testvér, Simi "beszoktatója" és Anya segítője. Nagyon aranyos, minimálisra csökkentette a hisztiket, csak amikor elfárad akkor borul ki de egyébként tartja magát. Ha valamelyik öcsikéje balhézik ő rögtön ott terem és segít megoldani a helyzetet (vagy egy pólót ad Simire, vagy a bajba jutott Ninókát menti, Boldizsárt is mindig elkéri és puszilgatja).
Azt nehezen érti miért fáj a hasam mikor már nincs is benne kisbaba de óvatos velem és türelmes meghálálom neki ha megerősödöm...
Mert még gyenge vagyok, megviselt ez a császár és az előzmények is, úgy látszik itt utána sem simulnak el a dolgok.
Nimród a tegnaphoz képest sokkal jobban van, a láza teljesen elmúlt a Smecta pedig csodákra képes.
Boldizsár nagyon rendes kisbaba, éjszaka alszik mint a bunda. Mellettem van a nagy ágyon, mikor felkelek mert mocorog megszoptatom de 5-6 órát van, hogy nem is jelez. Hagy pihenni, nagyon rendes. Tegnap este 9-től éjfélig megint "buli" volt (csak rajtam volt hajlandó megnyugodni) de ezt engedélyeztem mert aztán egy evéssel reggelig aludt.
Napközben egy vagy két evés között van egy-egy éberebb időszaka de a többi szopi között nagyon jól alszik. Simi volt ilyen nyugodt, Kori és Ninó nagy bulikirályok voltak mindketten.
Negyedikre ez nagy áldás.
Berci ma egyedül hagyott velük 3 órára igaz, hogy ebből másfelet mindenki aludt de a maradék másfelet megemlegetem.
Az összes pasi sírt itthon, Korinkán kívül mindenki kiborult.
Simi valami büdös szagot érzett, Ninó megsértődött, Boldi éhes volt, én tanácstalan, Kori csak nézett.
Nem állok még készen erre, nagyon nem...
Ma hajnalra Nimród belázasodott.
Ezzel még nem is lenne olyan nagy baj de olyan hasmenése lett délelőttre, hogy nem győztük tisztába tenni.
Elromlott minden, nem foghatta meg Pötyikét, csak simogathatta és ez meglehetősen megviselte. Nekem meg megint elegem lett, mert már túl szép volt minden, hogy igaz legyen,
az egy hetes újszülött mellett kezdődhet a vírus takarítás.
Nimród pedig bújna hozzám is, Bercihez is és Boldihoz is.
Szegénykém...
Berci reggel elvitte a nagyokat óvodába. Simike nagyon jól vette az első napot, még ebédelni is bent maradtak. Kori nagyon izgult, hogy ő segít a beszoktatós napon Siminek.
Délben értük ment Berci, haza jöttek, Simi mesélt, izgult, Kori mesélt, izgult de azért már nagyon hiányzott nekik Boldizsár. Jöttek, megfogták, puszilgatták.
Kiderült, hogy Simi többször "elcsatangolt" (Kori kereste a homokozó környékén de nem találta), megkapta a hőn áhított létra jelet amit már egy éve kinézett magának, összebarátkozott Farkas Katával, bekopogott a kisházba a gyerekekhez és nagyon finom ebédet evett a fiú asztalnál.
Hazafelé Bercivel vettek felvarrós létra jelet, itthon büszkén mutatta és kérte, hogy tegyük fel a vitézi kardjára is.
Örülök, hogy ilyen jól sikerült az első nap, büszke vagyok erre az összenőtt Kori-Simi párosra, gondolom lesz ennél nehezebb napunk is.
Nimródnak a legnehezebb egyébként is, nem tudom miért kapta szegény ezt a vírust is. Lehet, hogy lelki eredetű ez a lebetegedés mindenesetre a legrosszabbkor jött egyébként is elég nagy a káosz itthon.
Igaz, hogy Berci már nem ágyhoz kötött de sokszor kell(ene) pihentetnie a lábát, én pedig egyáltalán nem vagyok olyan állapotban, hogy ellássam a kicsit is és még a kis beteget is na meg a maradék mindent.
Berci mindent csinál amit tud és bír én is így vagyok ezzel de ez jóval kevesebb.
Délután eljött a Nagymama, hogy levigye a nagyokat amíg Berci itthon ápolja a kis Ninót én pedig táplálom a kis Boldit.
Anyu is hozott egy kis sütit meg Aloet a sebemre.
Igazi nagyüzem van nálunk, valaki mindig sír, valaki mindig örül, valaki mindig éhes vagy szomjas és valaki mindig nagyon szereti Apát, Anyát, Korit, Simit, Ninót, Boldit.
Bárcsak ne lenne senki beteg, olyan jó dolgunk lenne....
