Müller-es kalandozások

Müller. Amit Viola újítása óta sokszor Müsszernek becézünk.
A gyengém, szerencsére sosincs nálam annyi pénz, hogy mindent megvegyek amit szeretnék sőt általában még azt sem tudom megvenni amit összeírok.

Ma délután három gyerekkel neki vágtam és miután nem volt se százasom se ötvenem apróba így kicsit félve de kocsi nélkül mentünk be az üzletbe.

Mindig hátra megyünk a játékokhoz, a legnagyobb gyerek én vagyok, szeretek nézelődni, álmodozni mi minden lenne jó még a gyerekek szobájába (a sok kacat mellé - ahogy Berci kijózanít sokszor - és milyen igaza van!).

Először a Schleich állatokat szemrevételeztük, Simi ma egy nagy sast nézegetett, Kori a lovakat természetesen, egy nagyon icipicit nézett ki magának aztán még néhányat megfogott, hogy milyen jó lenne.
Aztán mikor mondom, hogy "gyerekek gyertek indulás" akkor azért megkérdezik, hogy "megvesszük?", Én meg mondom, hogy "nem" és akkor kérdezik, hogy "miért?" és akkor sorolom az okokat de olyan édesen visszapakolják amit levettek és elindulnak mellettem és még sosem toporzékoltak semmiért (bezzeg én!), hogy meg kell zabálni őket.

A playmobilokat és a duplókat is nézegették, Nimród is nyögött, hogy meg akarja érinteni (=lepakolni), de tartottam nem engedtem el, Kori a lovasokat, házakat csodálta: "Nézd Simi de gyönyörű!" - felkiáltással, Simi pedig egy rettenetes szellemet emelt le a polcról ami halálfejet tartott a kezében.
Kérdeztem, hogy: "Simi most ez komolyan tetszik?", erre ő: "- Igen, mert ez olyan FÉRFIAS!!!".

Mindent letettek, mindenről letettek, nem is mondogatják sosem mikor eljövünk, igazán nincs is rá szükségük.
Jobb is hogy mindig ki vagyunk számolva, én néha úgy megvennék nekik mindent amit csak szeretnének!
Még jó, hogy van egy férjem aki ezt nem hagyja...

Vizsgálatok

Tegnap a bőrgyógyászaton, ma szív ultrahangon voltunk Korival. Hetekkel ezelőtt kellett időpontot kérni erre a két vizsgálatra két különböző kórházban és pont így jött ki, hogy egymást követő két napon el tudtuk intézni a kettőt.

A fiúk mindkét délelőtt a Nagymamánál voltak, kerteztek, labdáztak, mókus-cicáztak.

A bőrgyógyászaton hamar végeztünk, egy kis bőrszárazság semmi több: testápló és esti pancsolás felfüggesztése (na persze!).

Ma Berci vitt minket a Tűzoltó utcába, kértem, hogy kísérje el a lányokat, parkolás, várakozás, stb. ürügyén és mert Apával lenni jó.
Az EKG-val kezdtünk. Kori csodásan eltársalgott a Doktornénivel aki egyfolytában azt mondogatta, hogy: "-Te milyen édes vagy!".
Kori tényleg édes volt, minden kérdésre válaszolt, elsorolta a testvérei nevét (Pöttyöt is beleértve), azt hogy mennyi idősek, hogy mikor fog megszületni a legkisebb ("nyaralás után"), hogy hova megyünk nyaralni ("Csopakra") és hogy rajzolni tanul az óvodában.
Amikor Kori mondta, hogy ő a legnagyobb és kisebb testvérei vannak akkor a Doktor néni ránk nézett (Berci is bent volt) és megkérdezte: "-És mind közösen a maguké?" - mondtam, hogy : "-Persze!" - erre a Doktornéni: "Jaj anyuka a mai világban ez már nem olyan egyértelmű...".

Miután a Doktornéni végzett a vizsgálattal, meginvitálta magához Korit akkor ha már Pötty is megszületik és túl sok lenne anyának otthon a feladat (Kori természetesen elfogadta a meghívást ) majd kikísért minket és még egyszer elmondta, hogy milyen édes ez a kislány. Kori persze nagyon boldog volt, hogy ilyen sok dicséretet és szeretetet kap a vizsgálóban majd integetve távozott.

A szív ultrahangra másfél órát kellett várni, időpont ellenére, hárman voltak előttünk és mindenki fél órát volt bent.
Egy eldugott kis folyósón várakotunk de azért arra jött egy két beteg kisgyerek és mondanom sem kell, hogy szívfacsaró látvány volt ahogy ott botorkáltak a kis pizsamájukban az anyukájuk vagy apukájuk kezét szorongatva.
Ha minden nap nem is de azért sokszor belegondol az ember (főleg ilyenkor), hogy kaphat e annál többet és kívánhat e többet minthogy egészségesek legyenek a gyerekei és ne kelljen ilyen helyen sok időt eltöltenie...

Másfél óráig meséltünk a fejünkből felváltva hol Berci hol én, Kori pedig nevetgélve hallgatta és nagyon jól mulatott, hogy velünk lehet egyetlenként, minden figyelem, mese és vicc az övé.
A mi vizsgálatunk nem tartott 10 percnél tovább.
A szívzörej valóban hallható de teljesen ártalmatlan (egy járulékos inhúr okozza) semmi teendő nincs vele. A mitralis billentyű kissé lazább szerkezetű de nem kóros nincs vele semmi különösebb baj, pár évente ránéznek majd (nekem is van egy kisebb mitralis elváltozás a szívemben azzal sincs sok teendő - lehet, hogy Kori örökölte).

Nagymamáéknál ebédeltünk és ott töltöttük a délutáni pihenőt.

Alvás után elindultunk haza, a Müller után beugrottunk Nazim Doktorhoz a leletekkel és Nimród köhögésével majd 6-ra haza értünk, 8-kor már mindenki ágyban volt.
Kori azt mondta, mikor beszálltunk az autóba a fiúkkal, hogy: "Jó volt de azért hiányoztak nekem a fiúk." - jaj de édes pedig csak egy délelőtti kórházi programon voltunk!

Mikor Nagymamánál ebédeltünk és meséltem, hogy Kori mennyire szereti a barátnőjét Virágot és, hogy tegnap arról beszélgettek , hogy mennyivel jobb a Családi napnál az Ovi nap mert akkor együtt lehetnek akkor Korika széttárta a kezét bólintott majd megszólalt: "- Anya! Mi NŐK vagyunk!" .

Nem könnyű, hogy mind a hármat pocakkal viszem ide-oda de annyira élvezem, hogy ez a kis csapat együtt jön megy sertepertél és megnevettet, hogy néha el is felejtem, hogy nem bírom tovább.
Mert azért bírom.

Családi Napok

Nimród beteg volt egész héten megint bronchitises lett szegénykém egy kis náthától de azért hősiesen "felhőcskézett" (inhalátorral) minden nap.

Kori ovizott (nagyon - nagyon szereti) mi meg próbáltuk túlélni ezt a nagyon szeles és kellemetlen időt - itthon.

Szombaton a Szépjuhásznétól a Virágvölgyig kisvasutaztunk, a Normafánál réteseztünk majd ugyanígy haza.
A vonaton Berci vett a gyerekeknek egy-egy nyakláncot, Kori sárgát Simi természetesen pirosat választott, még azt sem hagyta hogy a kislány leválassza a többi közül az övét, őrült módon el kezdte tépni az ő piros vonatos bőrláncát (nagyon vicces volt).
Természetesen odáig voltak a gyerekek a nagy kalandtól (olyan jó látni, hogy ennyire tudnak örülni mindennek), Simi a Normafa játszón ki is próbálta milyen mozdonyvezetőnek lenni (Berci is sikeresen bepréselte magát a favonatba), majd Apa Korival mászott fára.

Vasárnap mise után Pátyra mentünk lovazni ahol Viktor várt minket, hogy végre teljesüljön Kori álma és lovagolhasson egy kicsit.
Simi lelkesedése alábbhagyott mikor meglátta a hatalmas testű állatokat, még a pónit is csak félve közelítette meg és csak Apával pedig Szélvész tényleg egy igazán kicsi póniló.
Nimród a kocsiban végig aludta a pátyi lovazást, ez nagyban megkönnyítette a dolgunkat.

Igazi Családi nap (ahogy Kori nevezi a hétvégéket) volt mind a kettő.

Én kezdem úgy érezni mintha a harmincadik hét körül járnék pedig még pontosan 8 hét van addig. Úgy érzem ha most alhatnék amennyit csak akarok akkor 1 hetet biztosan sikerülne átaludni.
És még csak most jön a neheze: Kori a holnapi ovi után 2 hétig nem megy. Lesz előnye és nehézsége is, mondjuk a délutáni alvásoktól előre rettegek na de az viszont jó lesz, hogy délutánonként nem kell az egész bandával útnak indulnunk.

A fáradságtól eltekintve még mindig bizakodó vagyok, hogy lehet ezt bírni (de csak Bercivel!).

Fotózás

A sógorom nővére dolgozik egy újságnál és néhány kérdéssel egybekötött fotózásra invitáltak engem a gyerekekkel.

Ahogy az lenni szokott, pont az előző éjjelünk volt nagyon nehéz mert Nimród el kezdett köhögni, kruppozni éjszaka úgyhogy reggel Berci levitte a Doktor bácsihoz (én meg kialvatlanul ébredtem ennek a hosszú napnak a kezdetén).
A szokásos kezelést írta elő Nazim doktor de nem örült, hogy rövid időn belül harmadszorra hall zörgést Nimród háta körül.
Nimród ahogy el kap valami légúti bacit, azonnal zörög. Remélem kinövi.

Berci beszaladt még dolgozni mielőtt jött a fotózás helyszínére nekem segíteni, én pedig három gyerekkel megpakolva délben pont ebéd és alvás időben (a legrosszabbkor) indultam a stúdióba.

Amíg engem sminkeltek, öltöztettek addig Berci a gyerekeket foglalkoztatta, Kori és Simi nagyon jól érezték magukat a hatalmas gyárépület stúdiójában, Nimród a fáradtság és a betegség jeleit mutatva csak Berci kezében volt hajlandó megmaradni.
Ez az állapot állt fent akkor is amikor jött a pillanat, hogy vegyem magam köré a gyerekeket akik szintén szép ruhácskákban tündököltek.
Kori és Simi rávehető volt némi együtt működésre, Nimród azonban ellenállt, zokogott, tiltakozott, Berci kezében akart mindenáron aludni.
Végül úgy döntöttünk, legyünk túl rajta mielőtt a nagyok is feladják és sírjon csak a karomban, így is jó lesz a kompozíció.

Elvittem a minigépemet, azzal Berci készített néhány képet rólunk a távolból úgyhogy közel sem olyan jó mint amilyen az újságban a végeredmény lesz de azért a teljesség igénye nélkül közzé teszek párat mert olyan aranyosak rajta a gyerekek.

12-kor indultunk itthonról és fél 5-re értünk haza.
Nimród sírása ellenére is azt kell mondjam, hogy nagyon ügyesek voltak és hősiesen végig csinálták a napot (Berci nélkül nem sikerült volna) még akkor is ha nem kifejezetten azok a mosolygós cukorbabák a képeken.
Nekem akkor is a legszebbek.

Kornélia 4 éves

Drága kicsi Korinka Április 8-án pénteken este 9-kor töltötte be a negyedik évét.
Korán reggel (ahogy az nálunk lenni szokott) ovi előtt felköszöntöttük Korit, tortával, lószállító autóval, lovacskával és gazdájával szóval mindennel amire régóta vágyott már.
Nagyon boldog volt, megengedte a fiúknak is, hogy szemrevételezzék a vadi új játékokat sőt még azt is, hogy amíg ő oviban van addig játszanak vele (ez utóbbi óriási jószívűségéről tanúskodik).
Sajnáltam, hogy pont péntek a tanítós napom mert nagyon szerettem volna az egész napot az ünnepelttel és a fiúkkal tölteni, de mennem kellett Budajenőre, így az ovi sem maradt el, az ovis tortázás viszont igen mert aznap a Széchenyi szoborhoz mentek a Fecskék szavalni és énekelni (jövő hétre beszéltük meg a csoport köszöntést).

Szombaton reggel korán kezdődött nálunk a sürgés-forgás hiszen Kori élete első zsúrjára készülődtünk.
Kori találta ki, hogy kiket hívjunk meg: - "Virágékat, Blankáékat, Vilkóékat, a medencés házasokat, és a szemben lakó kislányt."

A szemben lakó kislány kivételével mindenki eljött akit annyira várt, Blanka kistestvéri sajnos betegek lettek úgyhogy ők is igazoltan hiányoztak az év zsúrjáról.

50 négyzetméteren 10 kis gyerek és 8 felnőtt ünnepelte Korit, a kicsik ettek-ittak, lufiztak, játszottak, vadultak, örültek, bolondoztak, a felnőttek beszélgettek és közben azért ők is fogyasztottak némi eleséget.
8 után oszlott csak fel a tömeg, nagyon örülünk, hogy mindenki ilyen jól érezte magát.

Kori kapott szép ajándékokat (könyveket, cd-t, lovacskákat, rajzokat, társasjátékot) és azon kívül, hogy mindennek rettenetesen örült, a legjobban azt lehetett rajta látni, hogy nagyon boldog, hogy mindenki eljött akit nagyon nagy szeretettel várt.
- "Anya, óriási ez a buli ugye?" - kérdezte.

Tényleg óriási buli volt, Berci is kibírta, hogy nagyon ideges voltam előtte, hogy minden meglegyen és jól sikerüljön az első igazi zsúrunk.

Finomságok:
- Iszonyatosan finom pizza Berci módra a mogyoródi recept alapján
- Évi féle muffin
- Évi féle házi túró rudi
- Kókuszgolyó
- Smarties-zal díszített csokis torta amiről a színes csoki drazsék azalatt eltűntek amíg én a konyhába kiszaladtam egy késért
- Ropi, alma chips

Vendégek:
- Blanka (Kriszti anyával)
- medencés házas Emma és Hanna (Judit anyával és pocaklakóval)
- Virág, Ágoston (Anita anyával és Tamás apával)
- Viola, Írisz (Évi anyával és Szabi apával)

Nagyon jó zsúr volt, a gyerekek iszonyatosan édesek, aranyosak és szeretnivalóak voltak.

Vasárnap mise után a Labanc utcába mentünk ahol már nagyon várta a család, hogy felköszönthesse Korikát.
Kapott könyvet, társast, ruhát, kártyát, gyurmát, mágneses talpú kis oroszlánt és sok szép tortát.
Nagyon elfáradtunk, Korin is látom, hogy ez két nap most nagyon sok volt neki.
De hát egyszer négy éves az ember!

Isten éltesse sokáig drága kis Korikánkat!

Áldott nap

Hatalmas kő esett le a szívünkről miután H.K. Doktornő reggel megnézte a kis Pöttyöt genetikai ultrahangon.
Mindenét átvizsgálta és rendben találta az összes pici szervét. A ciszta még ott van az agyában de már felszívódóban úgyhogy önmagában ezt nem mondja veszélyesnek, nagyon megnyugtatott minket.

Pötty az első baba akit Berci látott ultrahangon. A klinikán soha nem engednek be apukát a vizsgálóba, (fizetős ultrahangra meg sosem mentünk el) pár perc alatt végig néznek és már vége is (persze ezt is megértem) de most olyan jó volt, hogy Berci is bejöhetett, sokáig nézhette mindenét amit a Doktornő mutatott és látta ezt a kis drágát akiért annyian imádkoztak...

Szörnyű volt az elmúlt egy hét, ez a várakozás, hogy vajon mit fognak ma látni.
Nem hiszem, hogy a magzatoddal kapcsolatos bármilyen rossz hírre fel lehet egyáltalán készülni de tudtam, hogy amit ma mond ez a Doktornő akár rossz, akár jó az úgy van és neki elhihetem.
Nagyon jól esett, hogy ilyen sokan imádkoztak értünk, megnyugtatott mert sokkal többet ér ha másokért imádkozol mintha magadért.
Köszönjük!

A nemét megint megmutatta és én egyre jobban kezdem elhinni, hogy nagyon jó ez így, hogy fiú lesz. Megijedtem egy hete amikor kiderült, sosem gondoltam volna, hogy fiús anyuka leszek de olyan tökéletesen gyönyörűek és szeretnivalóak a gyerekeim, hogy cseppet sem számít, hogy miből mennyi van.
A lényeg, hogy egészségesek legyenek és biztos, hogy a Teremtő tervében az is szerepel, hogy hova milyen nemű érkezzen.

Olyan jó lenne ha megegyeznénk már Bercivel, hogy mi legyen a neve. Egyenlőre teljesen reménytelennek tűnik, hogy közös nevezőre jutunk.
De hát ez legyen a legnagyobb gondunk...

Mogyoródi látogatás

Tegnap délelőtt elszabadultunk Bercivel, kicsit vásároltunk kettesben, addig a gyerekekre a Nagypapa és a Nagymama vigyázott.
Jó volt, hogy csak ketten voltunk, az idő ilyenkor nagyon gyorsan telik bár mindketten kicsit letörtek voltunk. Érthető.
Nyomasztó a héten történt ultrahang eredménye, várjuk a keddet hátha jobb hírekkel szolgál egy másik doktornő.
Semmi kedvem aggódni, erőm sincs nagyon, csak olyan rossz kedvű vagyok és szeretnék már túl lenni mindenen.

Szokás szerint késve érkeztünk misére de nekem még így is fontos, hogy egy kicsit ott lehettünk és a prédikáció végét hallottuk.
Imre atya azt mondta ne csak azt higgyük el amit látunk csak mert ez a világ ilyen. Nekem ennyi elég volt, megint kaptam valamit...

Ma Ati papánál és Juci mamánál voltunk Kori névnapot és születésnapot valamint Juci születésnapot ünnepelni.
A gyerekek nagyon boldogok voltak, régóta várták már, hogy Mogyoródra menjünk. Az unokatestvérek szinte egész nap hintáztak a kertben, Nimród kétszer is aludt (egyet a kocsiban, egyet a kertben), Viola és Kori megbeszélték mi mindent tanítottak már a kisebb testvérüknek.
Simi végig a nagylányok után masírozott, de mikor azok ott hagyták, beérte Írisszel is a hajó hintában.
Nimród mostanában férfias szégyenlősséggel szemlesütve huncutkodik, nagyon hatásvadász pillogásokra képes, Ati papa ölében egy nagy adag süteményt is befalt.

Kori egy gyönyörű ló istállót kapott (amibe aztán majdnem minden lova befér), hozzá egy szöszi lányt egy barna lóval (ez utóbbira Viola is szemet vetett).

Atika szokás szerint gondoskodott a fergeteges party hangulatról, zenét kevert, belépő jegyet szedett, gyerekeket terelt ide - oda, és táncbemutatóval emelte a délután fényét (amiben természetesen a kislányok és Simi is részt vettek).

Juci sokat sürgött forgott bent a konyhában, Ati papa pedig kint a kertben foglalatoskodott, közben ellátta Nagypapai teendőit: Túró Rudit osztott az "éhezőknek".