Búcsú

Búcsú Ati papa házától, a téltől, a gyerekektől, az otthontól...

Múlt héten Apunál voltunk, eladták a házat a jó kis Mogyoródi partik színhelyét.
Volt még két elmaradt köszöntés: Kori névnapja és Juci mama születésnapja. Ünnepeltünk hát és jól körülnéztünk kívül belül mert utoljára jártunk ott.
Simi zokogott hazafelé (mielőtt elaludt volna a kocsiban) mi csak sóhajtoztunk - megint vége valaminek...
Ha jól számolom 15 évet laktak ott...

A hetet végig járták szerencsére, nem voltak betegek. Bevallom 6 év után nagyon jól esik csak egy gyerekkel itthon lenni csökkentett üzemmódban. Persze így sem tudok mindent megcsinálni amit eltervezek de sokkal nyugisabb mint eddig valaha volt. Lesétálunk a játszótérre, utána szépen haza ebédelünk pihenünk és várjuk haza a nagyokat (vagy megyünk értük).
Ők azt szeretik ha a Nagypapa megy értük mert akkor van "leppetetés" (meglepetés á'lá Nimród) és hát a piros autóval jöhetnek haza - ez hétfőn és szerdán van.
Szóval nagyon nyugodalmasan telnek a délelőttök örülök, hogy ezt is kipróbálhatom végre.

Nimród is beleszokott az ovis létbe, már nem sír ha menni kell sőt napos is volt és kevesebb a durvulás bent mint az elején (bár előfordult múlt héten, hogy megrángatott valakit de aztán szépen jelentkezett a büntetésért - amit aztán nem kapott). Ő itthon viszont a legbújósabb minden reggel megjelenik és rám tapad.

Kori nagyon várja az iskolát, bent már Vera néni segítője lett, rá lehet bízni a kicsiket. Nagyon szereti a jazz táncot mindig megmutatja mit tanultak bent Bogi néninél. Itthon egy kicsit nehezebb vele mert hamarabb dühbe jön (mint a rémes dackorszak idején) akár egy harisnyától egy frizurakészítéstől vagy ha menni kell valahova és ő nem akar. Na ilyenkor beszélnem kell a fejével és akkor bocsánatot kér és megölelget ("nagyon szeretlek Mami" - mondja). Szeret engem de sokszor rajtam vezeti le a dühét - ezt viszont én nem szeretem. De őt nagyon, a nőiességre való vágyát, az eszét, azt, hogy mindenre emlékszik az elképesztő humorát és hogy nagyon szereti a kicsiket (azt mondta tanítónéni szeretne lenni).
Kori egy kincs nekem, egy gyönyörű kis angyal kos természettel...

Simike még mindig rettegve megkérdezi, hogy "bent alszunk?" és még mindig fél egy Buci nevű gyerektől aki egyszer azt mondta rá, hogy ő a "híres Simi" - na ez betett a kicsi fiamnak.
Ott retteg, itthon viszont szárnyal továbbra is olvas egyre gyorsabban egyre több mindent és iskolás feladatokat csinál Bercviel mert az érdekli (a matematika!). Berci azt mondta a tudásszomja az ami lenyűgözi őt. Tényleg csodás ahogyan érdeklődik, kérdez, megjegyez.

Múlt hét csütörtökön itt volt Virág mert megígértem Korinak, hogy elhívjuk. Korikám sírt utána úgyhogy összehoztuk a lányos találkozót (ami aztán fiús is lett mert Simi és Ninó le nem szálltak Viriről de még Boldi is követelte a jussát...).

 A héten Zsófi barátnőm vigyázott délelőtt a Boldira, hogy eljussak egy minimális szépítészetre a nagy utazás előtt.
Sokan izgulnak értünk, ez az idő most elég sokkolóan hat a tényre, hogy holnap felszállunk.
Izgulok a gyerekek miatt meg hát minden miatt mert nem vagyok én hozzászokva az efféle kalandokhoz....

"Ne félj csak higgy!"

Pénteken beszélgettem egy anyukával az oviban, akivel előtte soha pedig már 3 éve együtt járnak a gyerekeink. Szóba elegyedtünk, hogy mit kapjanak az óvónénik búcsúajándéknak majd ha ballagnak a lányok (idén csak 5 kislány megy iskolába a Fecskéktől).

Beszélgettünk az ajándékról aztán Istenről. Nem véletlen, hogy nem tudtuk abba hagyni az eszmecserét, nem véletlen, hogy olyan dolgokról beszéltünk amik engem mostanában nagyon foglalkoztatnak és nem látok rá megoldást. És olyan nagyon egyszerű volt a beszélgetés menete, lényege és értelme, hogy hiszel vagy sem.

Bercinek (aki szintén tele van kétellyel a helyzetünket illetően - bár sokkal józanabbul kezeli és nem hagyja, hogy az érzelmei elsodorják) azonnal el akartam mondani még telefonba, hogy miről mennyit beszéltünk F. anyukával és a férjem egy kicsit viccelődve reagált a mondandómra, az üzenetre amit kaptam pénteken.

Aztán ma elmentünk Imre atyához misére. A gyerekektől nem mindig lehet érteni a prédikációt, szenvedünk is velük rendesen, hogy oda tudjunk figyelni és ők is kibírják azt az egy órát amig ott vagyunk de muszáj ott lennünk, inkább mint máshol mert itt kapunk máshol meg csak vagyunk...
Áldozásnál a gyerekeink felsorakoznak összetett kezecskékkel kisangyal arccal várják Imre atyát aki kijön a folyósóra is áldoztatni és kiskeresztet osztani mert a nagycsaládosok ott vannak.
Nimród már majdnem kapott egy ostyát (aztán mégsem) aztán Berci kapott a homlokára egy kis keresztet amit a gyerekek kapnak és én is szoktam néha de most Berci(!) kapta aztán az összes gyerek és ránk nevetett aztán elment. Mise végén a gyerekek be szoktak menni még egy közös imára a sekrestyébe. Aztán kijött Kori, hogy vár minket Imre atya menjünk be hozzá.
Bementünk - pont ma - és kérdezte, hogy vagyunk.
Röviden elmondtuk. Megölelt minket, megszeretgetett kérte, hogy menjünk mindig misére mert hiányzunk neki.
Aztán még beszélgettünk egy kicsit, választ kaptunk (és végre ma Berci is én látom), tudom, hogy ő is megérezte azt amit én pénteken.: 
"Ne félj csak higgy!"
Amen

Budakeszi táncok

Kornélia csodás tánca

http://www.youtube.com/watch?v=yYcyT1lTpBo&feature=youtu.be


Simon vagány koreográfiája

http://www.youtube.com/watch?v=58v7Kw1FSYk&feature=youtu.be



3 in 1

http://www.youtube.com/watch?v=kPHBRGg8zGw&feature=youtu.be

Rajzok

Este ezzel álltak elém.
Annyira szép, annyira megható.

Simi rajza az új lakásról:

Fekszünk az ágyban, a lányoknak lelóg a haja, a fiúké rövid.
Érdekes, hogy két ház van és egyel kevesebb ember, viszont mindenkit oda írt szépen.
Én Édesanya vagyok (jaj de szeretem ezt!).

Kori rajza az új lakásról:

Kori kérdezte Simit, hogy hogyan kell leírni, hogy család és Simi diktálta ("először egy CSacsi betűt...stb.).
Lila ruhás, nagyon púpos az én vagyok, éppen alszom és egy lány baba van a hasamban ("Nem fiú mert akkor fekete ruhában rajzoltalak volna le." - mondta Kori).
Kori fölöttem alszik sárga ruhában a kék ágyon hosszú lelógó szőke haja van.
Apa balra lent, mellette Simi, fölöttük apa gitárja  (az a piros keresztes), a földön Bódi, kint az erkélyen meg Nimród.
Van még a képen madár, kutya, fa fészekkel és tojásokkal.

Csodaszép a gyermekvilág.
Ahogy feldolgozzák és megelevenítik az érzéseiket, szorongásaikat, vágyaikat és helyüket a világban.
Azt hiszem ezek a rajzok most megerősítésként kell nekik, hogy minden rendben lesz együtt van/lesz a család az új helyen is.
Azért ez elég jó.

Nimród és a Marcipán cica

Eljött a nap amit Nimród hetek óta várt már.
Ketten mentünk a Bábszínházba a Marcipán cicára (Gábor Éva Ciróka meséje alapján).
A könyvtárból mér régen kivettük a könyvet, így ismertük a mesét ami arról szól, hogy a cica elmegy Afrikába mert azt hiszi, hogy ő az oroszlán rokona és szeretne találkozni vele.

Nimród nagyon készült a programra, az első perctől az utolsóig nagyon élvezte a kalandot.
Úgy tűnt, hogy nem is Simi meg Kori hanem Nimród az aki a legjobban vágyott erre - nem is gondoltam volna! Persze a többiek is örültek mikor kettesben kalandoztunk de Nimródnak ez igazán nagyon hiányzott már. A villamos, a busz, a boltok jaj nagyon tetszett neki kérte, hogy még oda is meg még oda is menjünk be. Bementünk mert nem kellett haza rohanni (Koriék oviban voltak, Boldira Berci unokatesója vigyázott a Labiban).
Ninókám nem fáradt el, jött beszélt, mutogatott, magyarázott.
9- től délután 2-ig úton voltunk. A Jászain ettünk pizza szeletet ebédre és a kedvenc mindenes boltomban vettünk az otthoniaknak meglepetést (ahogy szoktuk).
A Mamutba is bementünk mozgólépcsőzni meg szökőkutat és kis mamutokat nézni.
Szétnéztünk a Deichmann-ba választott nekem cipőket, hogy mit próbáljak fel aztán mire az ötödikre mondtam, hogy túl nagy a sarka azt nem veszem fel, a hatodiknál már ő mondta lemondóan: - Nem jóóóó anyának mert, ennek túl nagy a sarka....-nagyon édes volt ahogyan próbált segíteni.
Ölelgettem, puszilgattam ez a nap csak a miénk volt. És úgy meghálálta!
Egyetlen hiszti, egyetlen tolakodás nem volt még délután és este sem.
Bárcsak többet tudnék velük egyenként eljárkálni!

A többiek nem voltak szomorúak teljesen megértették, hogy ők is voltak velem és ez most Nimródnak is járt. Annyira szeretem ezért is őket, mert megértik és várják, hogy megint ők következzenek...

Megnyugvás és a Pöttöm Panna Party

Megérkezett a megnyugvás, a beletörődés.
Köszönjük a sok ránk gondolást!
Azért így sokkal könnyebb, hogy el tudjuk fogadni a helyzetet.
Már nevetünk is.

Simi egyik este mellém feküdt és mondta, hogy "Anya költözzünk el ketten!".
Mondtam, hogy Simi de akkor nem félnél egyedül alvásnál? Hiszen nem lennének ott a testvéreid!
Azt mondta: - Nem Anya! Ketten elköltöznénk és egy ágyban aludnánk! Akkor nem félnék!

Aztán máskor meg azt mondta, hogy ő nagyon örül, hogy vissza megyünk a régi lakásba mert itt félt amikor az ágy alól ki kellett venni egy játékot ami beesett és ott nem kell majd félnie.
(Ezt nem tudta jobban kifejteni miért van így de ezt mondta).

Kori többet sír mint kellene semmiségeken kiborul de nem tudja megfogalmazni miért. Szerintem ahogy mi megnyugodtunk úgy ő is meg fog nyugodni szépen lassan. Egyébként meg ő is örül, hogy haza megyünk csak gondolom átvette az elmúlt napok feszültségét.

Nimródka csak azt kérdezgeti, hogy hova megyünk lakni? Hova megyünk lakni? Kérdezi, hogy Ati papa házába ? (Oda biztos nem mert ők is költöznek...)

Sok jó tanács van, milliókat azonban senki nem tud adni..

Szombaton voltunk úszni, utána a Nagymama munkahelyére mentünk: premier volt az Újszínházban.
A Pöttöm Panna volt a Stúdiószínpadon, utána kakaó partyval tortázással ünnepelt a stáb a kulisszák mögött.
Nagyon jó kis szórakozás volt.
(Bent a városban is azt éreztem amit mindig tudok de csak ott szembesülök, hogy inkább itt lakunk a hegyekben kicsiben mint bent a városban akármekkorában.)

Az előadás nagyon jó volt, zenés, humoros, szórakoztató gyerekeknek és felnőtteknek még sokszor meg tudnám nézni igazán tetszett, sokat nevettünk!
Nagymama korrepetitor, ő készítette fel a színészeket az énekes részekre. Csodás volt!
A premier után Korit megölelgette Egérnéne (Timkó Eszter) és a gyerekeknek csokit osztott Pöttöm Panna (Koncz Andrea) de sokat nevettünk Vakond Úron (Bicskey Lukács) és szerettük a herceget és madarat is (Varga Ádám).

Nimród boldogan konstatálta, hogy ő Pöttöm Pannától kapott csokit, Simi csak úgy csöndesen örült az élménynek és hangosan a kakaónak, Kori pedig egészen közel került Pöttöm Pannához és Egérasszonyhoz is.

Már csak az ilyen élményekért is megéri menni-menni és csinálni még akkor is ha csak ötven négyzetméter az ami a miénk...

Döntöttünk

"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. (Préd.7,14.)"

  Nem leltünk nyugalomra az éjjel. Álmomban több helyen laktam és egyik rosszabb volt mint a másik. 

Bercivel beszéltük, hogy akkor kiveszünk ennyiért egy nagyobbat vagy ha már veszteség azért jöjjön pótlék is, hogy menjünk egy kertes házrészbe.  Az eredmény: nem adnak ki ennyi embernek lakást se 70 négyzetméteres kertes házrészt.  köszönjük.  Hátrányosan megkülönböztetettek lettünk többen azt mondták, hogy ennyi ember nem veheti ki. Amekkorát kivehetnénk annak a bérlete 200 ezernél kezdődik de inkább 300 és az már ház.

Úgyhogy döntöttünk elviseljük amit ránk mért a sors: hazamegyünk. Ez a legolcsóbb és a legszűkösebb megoldás de ez lesz. Szobát cserélünk a gyerekekkel ők mennek a nagyba, mi a kicsibe és fizetjük a havi 160 ezer forint törlesztőrészletet erre az egész helyzetre. Végülis így is lehet élni, fogunk is. Boldit is oda vártuk.

Volt a házban egy néni aki gyűlölt minket, kiabált velünk a végén már nem köszönt, mert gyerekeink vannak és hangosak. Most megint hallgathatjuk minden nap.

Szebb sorost szántam a gyerekeimnek de elviseljük végülis az életet elég túlélni nem muszáj megélni...

Jövő nyáron talán lesz a 160 ezerből már csak 100 és akkor mehetünk egy olyanba amiben szintén nem fogunk elférni. 

Álmomban majd vissza járok ide...