Eljött a nap amit Nimród hetek óta várt már.
Ketten mentünk a Bábszínházba a Marcipán cicára (Gábor Éva Ciróka meséje alapján).
A könyvtárból mér régen kivettük a könyvet, így ismertük a mesét ami arról szól, hogy a cica elmegy Afrikába mert azt hiszi, hogy ő az oroszlán rokona és szeretne találkozni vele.
Nimród nagyon készült a programra, az első perctől az utolsóig nagyon élvezte a kalandot.
Úgy tűnt, hogy nem is Simi meg Kori hanem Nimród az aki a legjobban vágyott erre - nem is gondoltam volna! Persze a többiek is örültek mikor kettesben kalandoztunk de Nimródnak ez igazán nagyon hiányzott már. A villamos, a busz, a boltok jaj nagyon tetszett neki kérte, hogy még oda is meg még oda is menjünk be. Bementünk mert nem kellett haza rohanni (Koriék oviban voltak, Boldira Berci unokatesója vigyázott a Labiban).
Ninókám nem fáradt el, jött beszélt, mutogatott, magyarázott.
9- től délután 2-ig úton voltunk. A Jászain ettünk pizza szeletet ebédre és a kedvenc mindenes boltomban vettünk az otthoniaknak meglepetést (ahogy szoktuk).
A Mamutba is bementünk mozgólépcsőzni meg szökőkutat és kis mamutokat nézni.
Szétnéztünk a Deichmann-ba választott nekem cipőket, hogy mit próbáljak fel aztán mire az ötödikre mondtam, hogy túl nagy a sarka azt nem veszem fel, a hatodiknál már ő mondta lemondóan: - Nem jóóóó anyának mert, ennek túl nagy a sarka....-nagyon édes volt ahogyan próbált segíteni.
Ölelgettem, puszilgattam ez a nap csak a miénk volt. És úgy meghálálta!
Egyetlen hiszti, egyetlen tolakodás nem volt még délután és este sem.
Bárcsak többet tudnék velük egyenként eljárkálni!
A többiek nem voltak szomorúak teljesen megértették, hogy ők is voltak velem és ez most Nimródnak is járt. Annyira szeretem ezért is őket, mert megértik és várják, hogy megint ők következzenek...
Annyira jó velük néha csak ketten lenni. Annyira mások, annyira odaadják magukat, annyira élvezetes! Nagyon értelek! :)
VálaszTörlés