Nátha

Kori az éjszaka 10 órából 7-et biztosan végig köhögött. Boldi a 10-ből 9-et. Nimród 5-öt.
Én sem aludtam túl jól, Boldi elég rossz alvótárs mostanában. Attól sem nyugszik meg ha magam mellé veszem. Már azon voltam, hogy kiteszem a nagyszobába szenvedni de betegen azért még se - így viszont egyikőnk sem pihent. Neki jó mert most leteszem és alszik amennyit akar, én viszont csak sóvárgok az ebéd utáni pihenőm után, nem tudom addig hogy maradok talpon (elnyel a mély mint a tv-ben).

Szóval mindenki keni az orra dolgát az arcára, meg köhögnek. A nagyok oviznak mert napközben semmi tünetük.
Kori kapott Ati papáéktól egy babát a születésnapjára. Olyan igazi lányosat, szőke hajjal, nyári ruhában, hogy legyen a másiknak barátnője. Nagyon megszerette ezt a Pannit vagy Borit (még nem tudja ki legyen), vele aludt és az oviba is vinni akarta. Tele tette a haját csattal, fésülgeti, ápolgatja. Sose gondoltam volna, nagyon aranyosak. Siminek nehéz ez a látvány, próbál a játékba részt venni egy plüss egérrel vagy egy hóemberrel aki meglátogatja a kislányt, de látom ahogy fürkészi Korit amikor ő egyedül elmélyül a babázásban.
Olyan érdekes dolgok ezek.

Boldival ülök a felhőcske gépen, inhalátorozunk napi ötször ami eléggé megpecsételi a napi programot.
Ninó unatkozik, de azért próbálok némi közös programot (duplózást, társast) beiktatni a napi tevékenységbe de lemenni biztos nem fogok ilyen időben.
Elég szemtelen ez a gyerek, ha haragszik akkor "te büdö Anya" megy (utána a szájára egy), vagy ha mérges akkor "kakikaki" - na ezért is kap, a "buba Anyért" (buta anyáért) nem, lehet hogy az még igaz is.
Aztán jön a "tyetyetye Anya" (szeretlek anya) angyal arccal és kész.

 Bevackolós, filmnézős idő van de egyiket se csinálhatom.
Csak ennél betegebbek ne legyenek mert akkor orvoshoz kell menni és azt nagyon nem szeretném.

Kori ennyire szeretné...

"Anya, én annyira szeretnék egy lány testvért!
Megengedem neki, hogy szebb legyen mint én!"

Simi gitárja

Simikét összecsomagolom és megeszem.

Születésnapi puhatolózás folyt nálunk.
- Simike örülnél egy gitárnak?
Gondolkodik: - Háát cak az a baj, hogy már van egy...

Íme a gitárja amire azt mondta, hogy már van neki egy:


 Egy gyűrött papírdarab.
És ő olyan őszintén mondta, hogy neki már van egy...
(Azért kap majd egy nem gyűröttet is.)

Családi kép 2012 április

Kori zsúrja

Jól sikerült.
Négyre jöttek a meghívottak: Virág és Ágoston, Zoé, Áron és az ikertestvérei Luca és Andris.
Így is tíz gyerek tombolt az én négyemmel együtt.

Volt konyharuha-tánc ( a székes tánc után szabadon mivel nem volt 9 székünk a táncosoknak viszont Anita kérdezte miből van 9 amire ráülhetnek.).
Ezen Anitával nagyon szétröhögtük magunkat, még jó, hogy kimostam az össze konyharuhát, a gyerekek meg olyan édesen ültek komolyan a rongyokon mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Aztán mikor leállt a zene rá kellett ülni egyre és akinek nem jutott az kiállt. 3 nyertes maradt a végére.
Ninóka kikaparta magának a gesztenyét: olyan leleményesen talált magának helyet, hogy azon is nevetnünk kellett ahogy trónolt a konyharuhán.
Örök emlék marad a konyharuha-tánc az biztos!

Aztán volt szobortánc amin olyan lelkesen ugráltak, hogy megint csak nagyon sajnáltam őket, hogy mindent beleadnak, a rázásba. Jaj ez nekem nagyon tetszett ennyi gyerek édesen, aranyosan, felszabadultan.

Aztán volt az akadálypálya verseny (mindig egy vezető mutatja a többieknek, hogy mit kell csinálni). Ezt is nagyon élvezték! Ez a játék annyira tetszett Virág zsúrján az én kis Korikámnak, hogy ezért hívta ugyanazokat az embereket a zsúrjára (Zoé, Áron) akikkel ott bulizott télen.

Anita nagyon rendes volt, ügyesen vezette a játékokat.

Aztán mikor már tortát is ettünk és kezdett mindenki nagyon elfáradni akkor jött az óriás lapra rajzolás a földön.

A torták nagyon viccesen néztek ki.
A banános pudingoson azért röhögtünk megállás nélkül mert nem is tudtam de Anita pont ilyet csinált a Virágéra és ilyet fog Ágostonéra is (2 hét múlva -a gyerekek azt hiszik majd, hogy ez a TORTA), aztán a csokis tortámon pedig azért mert leragadt az alja és úgy kellett felkaparni.
Ennek ellenére nagyon finom volt, majdnem el is fogyott mindkettő.

Mindenki evett, ivott és szerintem nagyon örültek a gyerekek és ezt nagyon jó volt látni!

Boldi a buli felénél kidőlt, őt betettem aludni egy szobába és csak késő este ébredt enni.

Áronék hétkor elmentek aztán jöttek Zoé szülei, maradtak egy kis süteményre, volt gyerek aki még vacsorázott nálunk úgyhogy megint rendhagyó csak kicsit kisebb buli volt mint a tavalyi.

Kori boldog volt, Simi néha rettegett, Nimród szerelmi jelenetet rendezett Zoéval, Kori meg végre lányos játékokat játszott mert Luca és Virág is szívesen Barbizott.

Nekem nagyon tetszett ez a sok gyerek és az örömük is olyan jó volt, hogy gyakrabban rendeznék ilyen bulit, csakhogy ilyen látványban legyen részem.

Kori azt mondta nagyon örült, hogy eljöttek a barátnői és nagyon viccesnek tartotta Áront aki a labdával bolondozott.

Nagy sikert aratott Kori névnapi labdája amit Berci anyukája választott neki, becsesnevén mirígylabda, ha megnyomjuk kibuggyan belőle sok kis gumi bogyó .
Leírhatatlan és nagyon egyedi termék, a gyerekeknek ez tetszett a legjobban.
A másik siker meg egy óriás koszos doboz volt amit a buli elején elpakoltam a nagyszobából a leghátsó szobába, amikor megjöttek a vendégek akkor Kori szaladt, hogy "Anya hol van az a nagy doboz, azzal akarunk játszani!". Elő hoztam és annyira jót játszottak vele, hogy csak na! Nyuszikák voltak a dobozban, aztán lovagok, aztán nem tudom mi de még most is itt van a szobában.

Berci csak a buli vége felé ért haza mert fotózni volt szegény, addig Tamás segített habot csinálni meg Boldit fogni, Zita, Áron anyukája is végig maradt a kicsikkel pedig az elején nem tudták, hogy maradni fognak.

Szerintem jó volt!

Folyt. köv. május elseje körül.

ui. Az ajándékokról annyit, hogy olyan kedves, szép személyre szabott  meglepetéseket hoztak a vendégek, hogy Kori nagyon örült. Kapott tulipánt Árontól és Zoétól, Virágéktól egy egyszarvú lovacskát és rajzot, Zoétól pónit kis mókusokkal, Árontól egy Jázminos pólót, csattot, csokit.
Azóta is ezeket csodálja.

Rongyláb

Ma délután elmentünk néptáncra. Tavaly előtt annyira szerettem vinni Korit, aztán tavaly már alig mentünk, idén egyáltalán nem (betegség, sok gyerek ésatöbbi).
Pedig annyira jó Ildi nénivel ez a kis népi játék és tánc testnek és léleknek!

Nem volt kedvük elindulni a délutáni alvás után (ma mindhárman itthon aludtak), de aztán csak elindultunk a lendületemnek köszönhetően. Felpakoltam a négyet, 3 perc kocsival, gyalog fél óra.

Kori azonnal beszaladt a csodálatos pörgős szoknyájába. Olyan de olyan szép, csinos nagy lányom van.
Simike visszavonulót fújt azt mondta: "Félek! Ez nem az én csoportom!" - hát persze mert ez a néptánc csoport. Szegény rettegett mint régen, csak kuksolt az ölemben, de itthon azt mondta, hogy van kedve menni és legközelebb fog majd táncolni is.

A Nagy szőkém viszont nem bírt magával. 5 perc terepszemle (üldögélés után) betáncikált a körbe, beállt a nagyok közé és nem állt le a néptánc végéig. Lépegetett, ugrált, tapsolt és közben nagyon nagyon férfias arcot vágott. Folyt a könnyem annyira nevettem, de amikor oda nézett rám csak dicsértem, hogy így tovább.
Ildi néni is ott kacagott, hogy mennyire édes Nimród és kérte, hogy máskor is hozzam el mert ez nagyon tetszik neki.
A fiú táncnál hátra tette a kezét ahogy mutatta Ildi néni, forgott körbe.
Amikor mindenki párt kapott de neki még nem volt akkor feháborodva toporgott és mikor Ildi néni megígérte neki, hogy majd ő lesz a párja akkor üldözőbe vette, hogy betartsa az ígéretét.
Amikor pedig a nagyok elhúzták a kézen fogós körbe táncnál és ő elesett mert nem bírta a tempót akkor felháborodottan felkiáltott és mérgesen nézett ("Igazi pasi" - mondta nevetve Ildi néni én meg olyan büszke voltam erre a kis férfire hogy csak na!).

Kori pedig büszkén puszilgatta és segítette, hogy be tudjon "illeszkedni", amikor pedig Ildi néni dicsérte Ninót akkor Kori büszkén mosolygott és megölelte.
Hát ez annyira de annyira jó látvány és érzés nekem.
Korinak Ninó a párja természetre, temperamentumban, evésben, alkatban, társas kapcsolatokban, beszédben, olvasásban.
Remélem Siminek Boldi lesz a másik fele - a két kis szelídkém.
És a négy kis csodám.

Nagyon sajnálom, hogy nem vittem gépet szép volt ez a délután.

Aztán néptánc után bevásároltam a gyerekekkel a Tescóban. Kettő már jön mellettem, kettő meg a kosárban.
Tettem négy leértékelt rudit a kosárba. Kértek vizet meg magos pogácsát de azt számolgattam mit vegyek a holnapi zsúrra, és olyan szépen megértették, hogy azt ma nem kapnak hanem majd otthon, hogy hála légyen amiért ilyen normálisak voltak.

Itthon aztán el kezdtem a holnapi előkészületeket.
Nagyon minimál zsúr lesz, néhány gyerekkel, elég nagy társaság már az én négy gyerekem is.
Ha lenne személyzetem hússzor ennyi embert hívnék de idén nem lesz olyan nagy buli mint tavaly, örülök ha élek, Berci így is dolgozik délelőtt, nem tudom hogy leszek kész egyedül.
De az ötéves Korinkámért mindent. Ma 2 tortát vitt az oviba, olyan büszke, hogy a banános vaniliás torta a kedvence. Azt mondta, hogy amikor Apa ilyet kapott a születésnapjára mikor haza jött munka után akkor azt nagyon megjegyezte. Ezért szeretne ilyet kapni.
Hát legyen!

Nyugalom

Sok minden kavarog bennem mostanában.
Ahogy (végre) beszélek emberekkel, sorsokat látok, gondolkodom a jövőn és más jelenén.

Könnyebb időszakot élek, valóban ahogy gyarapszik Boldi úgy mintha esne le rólam a teher.
Nagyon sok volt a 3 kicsi és a legkisebb még hetekkel ezelőtt is. A betegség eltiport minket.
És most kezdek hinni a nagycsaládos anyukáknak akik azt állították, hogy sok gyereknél az első év a legnehezebb utána egyre könnyebb ahogy nőnek (mármint a fizikai teher, mert a lelki azért nőhet "kis gyerek kis gond alapon, nagy gyerek meg...").

Az anyagi rész az nem megoldott továbbra sem, hitelünk van, hónap közepén csődállapot főleg ha még születésnapos is van a családban de valahogy mindig van, a Gondviselés utunkba sodor lehetőségeket, hogy meg legyen az adott hónapban a "meg(l)ennivalónk". Berci persze több helyen éjjel-nappal dolgozik értünk.
Persze vannak vágyaim, lemondással jár ez az egész, de én mindig így éltem, és maradandó károsodásom nem lett belőle.
Többet akarunk mint amennyi a boldogságunkhoz szükséges (hogy megint Imre atyát idézem) és nem merünk bízni eléggé, hogy amire szükségünk van az megadatik.

Voltunk mélyen és kevésbé mélyen, - a gyerekek születésénél a legmagasabb boldogságban - és most ebben a nyugalmi állapotban azt tudom írni, hogy bízzunk az Úrban mert megadja nekünk, mert megsegít és nem olyan süket az ő füle, hogy meg ne hallaná aki hozzá kiált.
Vitte azt a keresztet azért mert elbírta és még többet elbír, pakoljuk rá a terhet (most pedig Cseri Kálmán szavai jutottak az eszembe).

Sokgyerekeseknek igen szórakoztató néznivaló - én sírtam és nevettem egyszerre - az 56 pizsama sorozat, sok és rengeteg gyerekes igazán nagy családos életébe való betekintés (reality riport).
A 11 gyerekeset most néztem meg és csak mosolygok.
Megőrülni készülő anyukáknak kötelező!