Indul a hét

Megint elkezdődött egy hét és olyan soká van még a vége...

Keresztelő után elég rosszul lettünk mindannyian. 
Nem volt vasárnapi ebéd amit kicsit sajnáltam mert eddig minden keresztelő után nagy buli volt Berci szüleinél - de most azt kérték ne legyen - most jobb ez így tekintve, hogy mindenki kikészült itthon. Nimród lázas volt egész vasárnap délután, Boldi hőemelkedéssel szenvedett, Simikének a szeme volt gyulladt, Berci és én pedig nagyon furcsa közérzettel szenvedtünk, jó hamar el is aludt mindenki este. 

Boldi hétfőn hajnalban még 37,8 körül volt de aztán reggelre jobban lett (Mama kölcsön adta a Bioptron lámpáját remélem ez helyre hozza a fülecskéjét), Nimródnak is elmúlt a láza, Kori és Simi pedig egy kis tiltakozás után elindultak a popsitepsivel az oviba - csúszkálni.
Még jó, hogy Berci minden reggel el  tudja vinni őket és még jó, hogy a héten többször van valaki aki haza hozza őket (ma a Nagypapa), különben nem bírnám.

Mi nem mozdultunk ki, próbáltam a rohanós hétvége miatt keletkezett káoszon úrrá lenni és mindent eltüntetni a megfelelő helyre de nagyon nehezen megy mert mire belelendülnék a pakolásba, rend rakásba már sír valamelyik gyerek (amitől meg ideges vagyok). 
Nimród játszani akar, vagy teát akar vagy segíteni (=hátráltatni) akar, vagy enni valamit de általában csak unatkozik egyedül, Boldi meg egyre többet szeretne velem lenni és unatkozik ha leteszem játszani és nem történik semmi (egy idő után üvölt amit ha egészséges lenne jobban tolerálnék de így nincs szívem hagyni, inkább felveszem).

Úgyhogy lassan haladok. Rengeteg a ruha, főleg így télen és mindig kapunk minden honnan amit át kéne válogatni és ami nem kell azt eltenni ami kell azt kint hagyni de akkor még ott van a szennyes meg a száradt ruha 6 főnek szóval nem egyszerű úrrá lenni a káoszon a két kis óbégatós mellett.

Berci ma délutános volt, így délelőtt később indult dolgozni úgyhogy feltett egy húslevest főni (olyan édes) és megállapította, hogy bizony elég kényelmes dolog két gyerekes szülőnek lenni (éppen Ninó és Boldi is csendben szöszmötöltek). Tényleg nyugisabb volt a hétfőnk mint a vasárnap délutánunk - csendes a ház a nagyok nélkül.


Délután aludtunk egy keveset, majd megjött Kori és Simi az oviból, Nagypapa hozta őket. 
Hirtelen megint egy bölcsődében éreztem magam, vagy egy magánoviban, nagy lett a zsivaj, rengeteg az inger, mindegyik mondta a magáét, Simi, hogy legyek vele, Kori, hogy játsszak vele, Nimród, hogy olvassak és akkor felébredt Boldi is akit inhalátorozni és lámpázni kellett. áááááááááááááááááá.....

A nagyokkal leültünk egy kicsit SET-ezni (Kori és Simi kezdik érteni az alapokat) de akkor jött Ninó és össze-vissza keverte meg gyűrte a lapokat. Ő nem érti ezért rombolja. 
Boldi meg ficánkolt úgyhogy őt letettem a földre játszani. Ninó megsértődött üvöltött, lejátszottunk egy SET-et aztán Nimród jött a Hullámkirakóval (nagyon boldog volt, ragyogott a kis arca) közben a két nagy kiment a szobából és az asztalnál színeztek.

Úgy szeretnék mindegyikkel foglalkozni, úgy örülnek neki mikor sikerül de általában valamelyik mindig próbálja elrontani az adott játékot és akkor jön a sértődés én meg ideges leszek. 


Boldit éjjel nappal szoptatom most, hogy beteg, egyfolytában igényli a közelségemet. Őt még egy játék sem érdekli....


Lehetetlen kimozdulni velük a fülgyulladás és a hideg miatt és lehetetlen mindegyikre figyelni úgy érdemben, értékesen. 
5-kor már azt sem tudom hol a fejem, kinek milyen gyógyszert, vitamint, gyümölcsöt, innivalót adjak. 


Kori délután csinált egy akadály pályát a fiúknak. Párnából alagutat, aztán székből egy átbújós részt aztán egy lovacskázós állomást. Nimród élvezte a legjobban még akkor is ha néha büntetésbe állította a nővérkéje. Nimród szépen oda állt a megjelölt helyre és bánatosan nézett. 
Kori ekkor ezt mondta: - Ninóka majd kijöhetsz a büntetésből ha ezt mondod, hogy De dadau Toti!
(Vagyis ne haragudj Kori!). 
Aranyosak voltak Kori mint egy kis tyúkanyó terelgette a kicsiket, Boldit pedig ölelgette és emelgette (ez utóbbi néha kissé veszélyes mutatvány volt).
Simi szédelgett a fáradtságtól, neki nagyon sok volt ez az ovis csúszkálás, meg a hideg - kis cérnám....


Berci napi kétszer injekciózza magát. Le kell állni a trombózis gyógyszerrel, mert most fogják kivizsgálni, hogy hajlamos -e genetikailag a trombózisra. Ha igen akkor örökre gyógyszer, ha nem akkor remélhetőleg itt a vége a kezelésnek. 
Szegény általában egy vérvételtől is rosszul van (csak úgy mint én) most pedig napi kétszer tűvel adja be magának a hasába a gyógyszert - itthon. De hősiesen bírja, azt mondja nem is fáj csak a gondolat volt az elején ijesztő de megszokható az egész.


Mindig is tudtam, hogy Berci egy mackó, ebben a hidegben aluszékonyabb mint valaha. 
Azért én már nagyon várom a tavaszt...

Keresztelő

Boldi fiúnk is megkapta a keresztséget.
Olyan volt ez a mai keresztelő mint egy szép ajándék Imre atyától. 
Meghitt, kedves, szép, szeretetteljes.

A héten az egész meghiúsulni látszott.
Még tegnap is kételkedtem, hogy minden sikerül (betegség nélkül, a nagy havazásban eljutni és együtt ünnepelni azokkal akik oda tudnak jönni - már ha lesz ilyen) de mindennek ellenére reggelre össze állt a csapat: 4 tálca sütemény, egy karton üdítő, néhány váltás ruha és sok gyerekünk kíséretében a nagynénémék segítségével és a leendő keresztapával elindultunk időben a szentmisére.

Kilenc előtt negyed órával oda értünk a Kápolnába.
Bemutattam Pétert Imre atyának aki áldását adta és örömét fejezte ki, hogy jól választottunk Boldinak keresztszülőt (ezt az utána következő agapén is többször hangoztatta).

Mise keretén belül volt a keresztelő, eljöttek Apuék (Ati papa, Juci mama, Atika), Anyuék (Anyu, Tibi, Elődke), Ziziék (Zizi, Viktor, Veronka, Zsófi és a keresztapa Péter), Kláriék, Laciék és Árpi. 
Hiányzott Tündi és Zolika akik Makóról nem tudtak feljönni pedig eddig minden dédunoka keresztelőjén itt voltak, de hát sajnos sikerült kiválasztanunk az év leghidegebb és leghavasabb hétvégéjét a keresztelésre.

A keresztelésnél Imre atya bevonta Korit és Simit is. 
Kori tarthatta a tálat, Simike a törlőkendőt. Miután megkeresztelte Boldit Imre atya, mondta Siminek, hogy törölje meg a fejét: erre Simike fogta a kendőt és megtörölte a saját fejecskéjét - annyira édes volt, mindenki nevetett. 

Péter ügyesen helytállt, az izgalmát is leküzdötte a második fél órában, Kori egy kicsit sokat mozgott 5 éves létére (de megbocsájtjuk mert nagyon izgult) , Nimród pedig mindent bele adott  hogy megbontsa a mise rendjét (hangoskodott, mutogatott, ugrált, ütögetett majd elfoglalta a székemet és nem hagyta, hogy vissza üljek). 
De azért édes aranyos volt mindegyik gyerek, Boldi csak berregett, ő sem sírt.
Szent Antalt választottuk védőszentjének.

Imre atya kedvence Simike akit úgy hív, hogy Szelídke, most is mikor kihívta segíteni akkor így szólította: "- A Szelídke jöjjön ide!".
Balázs áldásnál is maga mellé vette Imre atya: Siminek kiemelt helye van a szívében.

Minden kétely megszűnik számomra ha Imre atya prédikációját hallgatom. 
Olyan egyértelmű, olyan érthető, kézzelfogható és igaz. 
Nem kér lehetetlent: szeressük az Istent és vele éljünk, ne távolodjunk el tőle mert az minden bajnak a forrása. 

Drága kis Boldim, Isten hozott a közösségben! 

Ez még nem minden...

Szóval sűrű nálunk a program mostanában. 
Vasárnapi keresztelőre készülünk. 
Ezt a két fogú Boldit kéne már víz alá tartani végre!

Csakhogy jön a hó (Tündi és Zolika ezért nem tudnak Makóról jönni sajnos), jön a Boldi foga, köhög, és lázas is volt az éjjel (ma kiderült, hogy a bal füle gyulladt).
Keresztelő kihirdetve, minden megszervezve, várjuk, hogy mi lesz...a csodát főleg...

Berci ma szabadnapot vett ki de reggel elment elintézett két beszerzést, majd haza hozta Korit az oviból, előtt meg elment az IKEÁ-ba egy sátorért ami Tündiék ajándéka a Boldinak még a januári névnapjára. (Gyönyörű cirkusz sátor Ikea family kártyával most 3990 volt Budaörsön).
Olyan jó, hogy most ennyi minden dolog befér a lakásunkba, mindig is egy gyerekparadicsomot akartam a gyerekeinknek, olyat amiben én is boldogan játszanék. 
Ha kapnak pénzt boldogan költöm rájuk. 
Ez a sátor telitalálat, nagyon szeretik a cirkuszt (bár még igaziban sosem voltak).
Jól elférnek benne mindannyian és nem is foglal túl sok helyet mert kerek alapú, és már most kuckóznak, színházaznak, kalózkodnak, sátoroznak.
Néha kijönnek és ránéznek kívülről: - Gyönyöjű ez a cíkuszi sátoj! - mondta Simike.


Azért névnapos Boldi is belekerült egy fotó erejéig, néhány hónap és ő is kukucsol majd benne.

Délután már mind együtt voltunk itthon, Berci kalóz hajósat játszott a gyerekekkel.

 

Bolondos két éves

Nagyon is megünnepeltük a család kis bolondját. 
Ez a Ninó fiú olyan vicces, hogy nem találunk rá szavakat.
A combja és a pocakja amely már eleve mosolyra fakaszt, de amikor el kezd beszélni és azt olyan komolyan teszi mintha legalább professzor lenne akkor aztán csak nevetek és kérdezem, hogy: Ninókám jól vagy???

Múltkor mindenki ült az asztalnál, Nimród már megint bolondozott mikor Simi azt mondta: - Most akkor combozzuk meg, jó? - szóval Simike se semmi, valahogy ki akarja fejezni szeretetét.

 - Nimród mit kaptál születésnapodra?
- Didádá dudá! - kiáltja boldogan (=Szivárvány csúszdát)

Kedvenc mondatom: - Nino Dedé Düdüdő! (= Nimród nem fél Süsütől!)

A többiekkel ellentétben ő mindent megköszön, ha segítek neki vagy ha oda adom amit kér:
- Mömömö Nana! ( =  Köszönöm Anya!).



Egészen sajátos humora van Ninónak (anyukáját elnézve ez cseppet sem meglepő viszont talán döbbenetes azoknak akik nem ismernek minket). 
Kedden a Budaiba vittem Boldit kontroll uh-ra. A várakozóban Nimród először is össze-vissza ölelgette az óriás Micimackót a folyósón, majd beszélt hozzá egy keveset. Aztán talált egy Barbiet mondta, hogy "Toti babija " (vagyis Kori Barbija), oda vitte Micimackóhoz bemutatta neki, majd vissza hozta az asztalhoz. 
Barbiet terpeszbe állította az asztalon és mondta: Babi pepepe (Barbie terpesze), aztán letette és ő guggolt le terpeszbe és mondta "Nino pepepe",  ezután én következtem "Nana pepepe" (bizony bizony) végül jött "Bódi pepepe). 
Hát sikerült a lazább közönséget megnevettetnünk. 

Majd bementünk a vizsgálóba és Nimród nem hagyta szóhoz jutni a doktorbácsit. 
- Dodobádi id a dada. (Doktor bácsi itt a kacsa - mutatta a könyvet).
Majd mikor a Doktor bácsival már mindent megbeszélt, következett Boldi nyugtatása. Nimród nem hagyta, hogy én üljek a vizsgáló asztal melletti székre, felkiáltott és félre lökött: Ne ! É! (vagyis Ne! Én!).
Elfoglalta a helyemet és ő nyugtatta Boldit amig a hasán volt az uh- vizsgáló készülék.
- Bódi, Dedí! Dodobádi dedidá! (Boldi ne sírja a doktor bácsi megvizsgál!)
- Bódi de dodo (Boldi ne mozogj!)
- Düde da Bódi! (Ügyes vagy Boldi). 


Boldi figyelt rá mintha én ott se lennék. 
Majd mikor végeztünk, Nimród felkelt a székről, kisétált (Dia Dodobádi! - intett vissza az ajtóból).


Nimród azt mondta ő Dédadó lesz farsangon (vagyis Jégmanó), de ma úgy döntött, hogy Bobo (Bohóc).


Ilyeneket mond: 
- Nana dedi didádi! (Anya segíts kiszállni!)
- Nana de dudo! (Anya, nem tudom).
- Nana dede Nino dá! (Anya gyere Ninó vár!)
- Bobo Dadó Didádi! (Bogyó és Babóca hiányzik!- ezt hazafelé a kocsiban fájdalmas hangon).


Egy tolmács kell hozzá aki én vagyok és ez nagyon megtisztelő és szórakoztató egyben.


A Bogyó és Babóca Évszakos könyvből pedig minden mondatnak tudja a befejezését de azt is ilyen" didádi"-s nyelvezettel. 


Vicces ez a Ninó úgy ahogy van: a testfelépítése, a frizurája, a combjai, a pocakja, a mozgása, a humora. 
Egy jelenség!

Ünneplés

Péntekről szombatra Orsiéknál aludt Kori és Simi. 
Sebi (unokatesó) nagy rajongói, így igazi kaland volt ott együtt aludni és másnap a várban sétálni (Orsi, Acsó, Sebi, Peti, Samu, Kori, Simi).
Ebédre mentünk értük, együtt ettünk majd haza hoztuk a kalandorokat.


Vasárnap mise után a Labiba vonultunk nagy családi ünneplésre. 
Bercit és Ninót is most hétvégén ünnepelte a család. Nimród teljesen odáig volt, hogy ő az ünnepelt és végre ő kap tortát, és ő kap ajándékokat.
Tátott szájjal vigyorgott zavarában és boldogságában. 
Mama Dédi és a Soroksári Dédi is ott voltak az ebéden, majd délután jött az ünneplő sereg tortázni. 
Ninóka legnagyobb kincse a kis kék dundi repülő volt ami hangot ad mintha felszállna. 
Azzal körözött maga körül még másnap is - nagyon mókásan.


Kedden késő este álltunk neki Bercivel, hogy Szivárvány csúszdát varázsoljunk Ninónak. 
Jó kis dekor program volt, Berci mérte, szerkesztette, ragasztotta, együtt vágtuk, javítottuk, tökéletesítettük végül éjjel kettőkor befejeztük a remekművet és letakartuk egy paplanhuzattal és rákötöttünk egy szalagot. 
Reggel Kori és Simi lopakodott a szobánkba, hogy kipróbálhatják e majd Ninó csúszdáját (a kis cselesek kilesték).  
Nimród felébredt előjött és miután meglátta mit kapott nem tudott betelni vele, egész nap csak csúszott, csak csúszott, csak csúszott...
Én meg olyan gyermeki lény vagyok, megengedtem Korinak és Siminek, hogy szerdán ne menjenek oviba, hogy együtt örüljünk mindannyian ( délelőtt 10-kor már kicsit bántam ezt a könnyelműséget de este 10-kor már újra jó döntésnek bizonyult).


Délután megjött a futár aki Tündi és Zolika dédi ajándékát hozta (egy Bogyó és Babóca Hullámkirakó) majd megérkezett először Nagypapa egy hatalmas tál gofritésztával később Nagymama. Veronka is velünk volt 2 órát ahogy az szerdánként lenni szokott.
Gofrit ettünk, a gyerekek csúsztak és örültek és ez olyan boldogsággal töltött el mintha én kaptam volna. 
Ez a csúszda dolog nagyon bejött: Berci nagyon jól kivitelezte az ötletemet. 
Olyan büszke voltam magunkra!
Nagyon jó adni!

Jó kis születésnap volt ez!

Nimród 2 éves

Boldi 5 hónapos

Ma reggel benyúltam Boldi szájába és találtam ott egy fogacskát (bal alsó)!
Ez azért döbbenetes számomra mert jelét sem láttam annak, hogy fogzik (talán kicsit többet turkált a szájában mint eddig). 
Teljesen meglepetés volt az egész, úgy örültem neki, hogy ilyen észrevétlenül fogat növesztett ez a kis negyedik!

Egyébként édes, drága, illatos, sikongatós, kék szemű gyönyörűséges combos mester. 

Játszik a játékokkal, ikeás kis egérrel (és a félméteres cetlivel),  a puha csigával amit karácsonyra kapott Katitól (köszönjük, nagyon szereti!) és a zenélő forgóval (letépi, rángatja) ami az ágya fölött van. Ezek érdeklik, a csörgőktől ódzkodik egyenlőre.

A cumi megnyugtatja, segít neki az elalvásban.

Megint dugult az orra és náthás.

Rengeteget és rengetegszer szopizik talán ennek köszönhetőek a csodálatos hurkácskák a lábain. 

Boldi egy Angyalka!