Leves után 24 csoki

A tegnap esti vacsorám egy tányér gomba leves volt Adventi naptárral (utóbbit a hűtőszekrény tetején találtam).
Hú de jó volt!

Egy furcsa éjszaka és a másnapi röntgen

Boldinak nincs tüdőgyulladása pedig éjjel egészen biztosan azt gondoltuk.
Berci hajnali 3-kor ért haza mert éjfélkor be kellett mennie egy mentést megnézni mert nagyon ideges lett, hogy elvesztek az adatok a munkahelyén. Haza ért amikor Boldi ébredezett és nagyon gyorsan vette a levegőt. Enni sem tudott csak lihegett ezerrel azt hittem itt a vég.
Berci nem az a megijedős fajta de ő is azt kérdezte ne hívjuk e az ügyeletet. Nem hívtuk.
Aztán vártam feküdtem - míg Berci fel alá sétált Boldival - és gondolkodtam. Azt gondoltam ez tüdőgyulladás, olvastam, hogy ha bronchitises baba ilyen gyorsan veszi a levegőt akkor be kell vele menni. Aztán Boldi néha elaludt Berci kezében de letenni nem tudta mert mindig nyugtalan lett. Felhőcskéztünk, ventolinoztunk és szinte biztos voltam benne ha reggel bemegyünk bent tartanak és kap valami oxigénmaszkot.
Megint csak rettegtem ahogy elképzeltem a tavalyi János kórházas 4 napot Nimróddal (fül-és tüdőgyulladás, Nimród az ágyban én a földön fekve, középkori állapot és higiénia, undok orvosok és ápolók) és imádkozásba kezdtem. 
Mostanában keveset imádkoztam az elején rosszul is éreztem magam, hogy miért csak olyankor megy amikor tényleg nagyon nagy a baj. De megint csak úgy lett, hogy jött a válasz.
Mondtam, hogy nem bírom ki, mondtam, hogy itt a vég ha bekerülünk és, hogy Neki csak egy érintésébe kerül és meggyógyul az én Boldim. 
Fél 5 körül Boldi megnyugodott és reggel 7-ig egész csöndesen aludt. 
Reggel még hörgött de nem zihált mint éjszaka és Bercivel 2 óra alvás után úgy döntöttünk, hogy vigyük be egy röntgenre ( még tegnap kaptuk a beutalót ha romlana a helyzet).

A nagyokat Berci elvitte az oviba, Ninót bepakoltuk (indulás előtt Ninó még köszönt a bodyjának amin egy cica van, hogy: "Tia Ti-ta bádi"), Boldit bepakoltuk és becsomagoltuk melegen és mentünk. Nem rettegtem már, hogy bent tartanak (volt bennem egy béke) de tudni akartam, hogy van e tüdőgyulladása.

A János kórház egy borzalmas hely, borzalmas arcokkal, lerobbant épületekkel, vizsgálókkal, kórtermekkel és mindenki olyan boldogtalan és kedvtelen és lenéző (tisztelet a kivételnek), hogy azt nehéz szavakba önteni - látni kell.
Beértem Boldival  (Berci addig sétált kint Ninóval), felismertem azokat az arcokat akikkel tavaly előtt novemberben találkoztam) és megint csak a közöny - és az arra menjen anyuka és várjon amíg nem jönnek és ott várakozzon majd szólunk - fogadott. Na most nem volt senki előttem, mégis 1 óra volt az egész amíg lesétált a nénike és bevette a papíromat majd nagy nehezen behívott.
Nem elég, hogy viszem a beteg gyerekemet azt se tudom mit csináljak és már menekülnék a helyről még el kell viselnem, hogy hülyének néznek (csak azért mert utálnak (ott) dolgozni).
- Nagy Boldizsár.
Bemegyünk.
- Ott vegye le a ruháját deréktól felfelé.
- Ezt leteríthetem alá? - mutatom a tetrapelust, hogy még se a csupasz hideg asztalra pakoljam szegény baba meleg testét.
- Jó. - mondta.
Levetkőztettem.
Erre a nő elkezdni mondani, hogyan tegyem oda Boldit. Ide a fejet oda a lábat vállat.
Leteszem a lapra amin röntgenezik. 
A nő ott áll mellettem és nem azt mondja, hogy várjon segítek, kicsit fejjebb, kicsit lejjebb hanem rám néz kérdően.
Erre én: - Jó így?
Erre ő lassan, tagoltan: - Akkor elmondom még egyszer: fejet oda, vállat a lapra hogy ne lógjon le mellkast oda lábakat oda. 
De nem, hogy megmutatná vagy segítene, személytelenül magyaráz minden jóindulat nélkül, hogy teljesen hülyének és idiótának érezzem magam miközben azon jár a fejem mit csinálok rosszul és ha én kedves vagyok ás alázatos, más miért lenéző és undok. Azért mert ez kiszolgáltatott helyzet, mert ha ez ember gyerekéről van szó bármit meg lehet csinálni ugye...
Fúj. Már bocsánat de én nem mondom, nem szólok vissza csak azon gondolkodom miért. Miért utál  ez az  ember ennyire mindent meg az az öreg doktor bácsi akit arról kérdeztem hova kell beadni a lapomat.
Olyan elkeserítő olyan szomorú, hogy az embernek nem elég, hogy tök beteg a gyereke még alázzák is meg rá se néznek....
Elviselem mert muszáj.


Boldi lelete negatív lett.
Köszönöm Istenem!

Boldi a bronchitises

Boldi köhög, sípol, hörög és gyorsabban lélegzik a kelleténél. Csütörtök óta enyhébb, tegnap óta hörög is. 
Láz nélküli így levittem az orvoshoz és soron kívül bemehettünk. Ninóka hősiesen baktatott mellettem és nagyon örült, hogy nem ő a beteg. (Magyaráz minden félét, nagyon hosszú mondatokban és nagyon élvezem, hogy csak én értem mit mond.)

Boldi jókedvű csak hangosan lélegzik, hörög és amikor köhögni kell az elég nehezen megy neki. Eszik szépen és sokat de az orra is dugult és már nem is szívhatom mert kisebesedett a sok orrkezeléstől. Úgyhogy inhalálni kell beroduallal, meg puffolni ventolinnal és figyelni az állapotát, ha romlik akkor orvos aztán kórház - bár a Doktorbácsi nem nagyon riogatott kórházzal mert azt mondta ott se csinálnának mást vele - csak ha súlyosbodik az állapota (fulladás, láz, oxigénhiány).


Szobafogás tehát meg izgalom, hogy nehogy rosszabbul legyen Boldi.

Leánybúcsú

Leánybúcsúban voltam szombaton este. Sikerült 2 és fél órára megszöknöm Sárit búcsúztatni. Anyukás leánybúcsú volt pelenkás és zsebpénzes témákkal, játékkal, nevetéssel. 
Sajnos nem tudtam sokáig maradni - Boldi beteg még mindig - hamar meg kellett etetnem de azért jó volt kicsit társaságban lenni és beszélgetni.
Már amennyire tudtam mert azt vettem észre, hogy kissé beszűkültem az 5 év alatt amióta itthon vagyok, nehezen szólalok meg aztán ha megszólalok csak arról tudok beszélni, hogy milyen helyzetben vagyok éppen és mivel kell megbirkóznom. Ott volt egy anyuka aki a hatodik gyerekét várta éppen, és egy másik aki 7 gyerekét hagyta otthon a szombat esti program miatt (úgyhogy egy szavam sem lehet).  Mindenkinél van mély pont, besokallás (még ha nem is mondják éppen akkor de vissza emlékeznek rá) és ez azért megnyugtató.
Haza vezettem az erdőn át - elég nagy volt már a hó mert akkor kezdett el esni amikor elindultam a buliba -csúszkáltak az autók fölfelé (szerencsére én nem), de gyönyörű volt minden  este, olyan csöndes és fényes.
Mindenki aludt amikor beléptem, Berci jól megoldotta a feladatot (még ő is elaludt). Megpusziltam Korit, Simit, Ninót (Ninóka ágyában egy kis szőnyeg volt mellette - nagyon vicces alvótársat választott magának a távollétemben anyapótlékul) aztán Berci felkelt és még beszélgettünk 2 órát, hogy miért érzem magam olyan szerencsétlennek és magányosnak miért nem tudok találkozni senkivel, miért nem tudok kimozdulni aztán megszólalni ha mégis eljutok emberek közé és, hogy ebből mennyi szorongásom van.
Hogy rosszul csinálom e (szerinte nem, szerintem igen), hogy megfelelőképpen terelem e őket, hogy mennyi lemondással jár ez az egész és miért nincsenek a közelünkben fiatal nagycsaládosok hasonló értékrenddel, világnézettel.
Nem lettünk okosabbak de az, hogy a férjem mellettem van és okos és intelligens és sok mindent sokkal jobban átlát mint én az most a mindent jelenti számomra (meg az is, hogy megszerzi a lányának a Barbit még ha ő utálja is de én szeretném és szó nélkül elmegy bárhova mindenért és elhozza amit én megrendelek a gyerekeknek csak, hogy örüljek).


Reggel aztán felkeltek a gyerekek (azok után, hogy Boldi egész éjjel köhögött és nem kapott levegőt így én sem aludtam túl sokat) és minden folytatódott. Próbálok jó anya lenni. 
De ez most nem az én időm.

Simi a bátor lovag

Tegnap éjjel Simike átszökött a mi ágyunkba. Csak azt vettem észre, hogy ott alszik közöttünk. 
Boldival kelnem kellett hajnalban orrot szívni mert nem tudott eldugult orral aludni. Kimentem hát Boldival a fürdőszobába elintézni a kissé hangos műveletet. 
Sötét volt mikor vissza mentünk a szobába ahol Simi állt magasra tartott karddal az ágy mellett: "- Ana, kint van valaki, én láttam."- suttogta.
Mondtam, hogy "Simi, de hát mi voltunk kint Boldival, leszívtam az orrát, feküdj vissza aludni!".
De ez Siminek nem volt elég: "- Nem Ana, megnézem ki volt az, én láttam az árnyékát!" - súgta hangosan, sejtelmesen.
Erre elindult előre tartott karddal és kimasírozott a szobából. 
- "Simike menjek veled?" - kérdeztem.
- "Igen Ana!" - mondta.

Simi előre indult kivont karddal, lépegetett nagyokat előre meg oldalra - mindezt tök sötétben -  és nézelődött merre lehet a titokzatos árny.
Körbe jártuk a lakást ilyen formában: a kard, Simi, Boldi, meg én.

-"Látod Simi, mondtam én, hogy nincs itt senki."
- "Igen, Ana..." - mondta Simi, majd besétált a szobájába és befeküdt az ágyba a karddal.
- "Megyek aludni." - mondta végül.

És tényleg aludt tovább amíg fel kelt a nap. 

Milyen jó ha bátor lovag van a háznál!

4 hónapos a névnapos Bódi

Boldi még tavaly 28-án betöltötte a 4 hónapot. Ma pedig névnapja van.
Régóta készül ez a bejegyzés mert sok minden változott nálunk Boldika cseperedésével, mégis nehéz neki látni leírni minden változást.

Boldi sokat eszik és szépen, alvás terén viszont sok minden más. Nehezebben alszik el mint eddig, főleg este és már nagyon megsértődik ha egyedül kell elaludnia. Általában fel is adom a küzdelmet és a segítségére sietek, nem szeretem ha sír, nincs itt az ideje, hogy rendre szoktassam. Ha engem akar hát legyen mert egyébként olyan rendes kis fiúcska.
Általában 3-at alszik napközben, 2 kicsit, egy nagyot és többnyire egybe esik a nagyok alvásával úgyhogy egy szavam se lehet.
Esténként is elszenderedik 8 körül ezért van, hogy este 11-kor még fent van és nem tetszik neki ha az ágyában egyedül kell nézelődnie. Kihozzuk magunkhoz amikor filmet nézünk Bercivel.
Berci tegnap előtt este mutogatott neki egy játékot és szomorúan mondta, hogy miért nem nyúl utána. Aztán tegnap este egy markolót tartott neki és olyannyira utána nyúlt, hogy már a kerekeit is megpörgette és a markoló részét is a szájába vette (aztán sírt mert megijedt).


Ha egyedül fekszik az ágyon és sírdogál, Kori Simi és Nino is megnevetteti. Ugyanannyira tud nekik örülni mint nekem. Bercit csodálva nézi, gagyog neki amíg rá nem néz - Apa csak egy van-.
Rengeteget nevet és nagyon dühös, hogy még nem tud/akar megfordulni. Hason hamar dühös lesz pedig már nagyon kevés kellene az átforduláshoz. Kezével lábával mint egy bogárka kapálódzik és mindenkibe belemarkol aki felveszi (elkapja a ruháját, a karját, a nyakát - mindegy csak csípjen).
Az illata mesésen finom de hát ezt mondanom sem kell.


Most viszont nagyon náthás, köhög és szörcsög úgyhogy napi négyszer a felhőcske gépen inhalálunk emiatt nagyon mérges. Hajnali 4 körül felkel és nem tud vissza aludni a náthától ami kicsit bosszantó de kibírható teher.


Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan bejegyzés amiben nem (csak) panaszkodom de azt hiszem amíg nem jönnek az első fogak ez egy elég kellemes időszak.


Karácsonyra kapott a Dédszülőktől Tünditől és Zolikától egy rózsaszínű malackát akivel közelebbi barátságba került.
Boldi egy rendes, kedves, mosolygós fiatalember csiklandós combokkal.
Imádom.

Nimród a családfő

Nimród átveszi a családfő szerepét ha Berci nincs itthon. Nimród férfias hangon beszél amikor keménykedni akar.
Megesett ma este, hogy Koriék már ágyban voltak, Nimród átszökött hozzám és onnan kiabált át a másik szobába szigorú hangon a testvéreinek:

- Mimi, Toti dödede! Mámó dö!

(Fordítás: - Simi, Kori csönd legyen! A manó jön!)