Hullámok

Nem jönnek össze a dolgok mostanában. 
Kudarc, mert amire azt hittem, hogy rendben van és jó arról kiderül, hogy nem az, hogy az amire azt hiszem jól csinálom azt egyáltalán nem csinálom jól.
Kezdhetem a marcangolást, jöhet a lelkifurdalás...
...én már csak ilyen vagyok...

Beleértve a gyerekekről való gondoskodást, törődést és szellemi fejlesztést, a mindennapjainkat és a karácsonyi ügyintézést.
Úgy tűnik semmit nem csinálok jól kicsúszott minden a kezeim közül.

Betört

Körülbelül egy hét leforgása alatt kitörölhetetlenül betört hozzánk a dackorszak. 
Ninóka egyenlő a "Nem"-el.
Továbbá: "Ín-ín, Ninó-Ninó" kiabálás tarkítja napjainkat.
Aludni sem akar úgy ahogy egy héttel ezelőtt, enni sem akar úgy ahogy egy héttel ezelőtt és öltözni sem akar úgy ahogy egy héttel ezelőtt. 
Tulajdonképpen nem akar semmit úgy ahogy azt szeretném.
Nem átmeneti, ez már tuti biztos tartós "én-korszak". 
Soha jobbkor...

Egészségügyi körkép

Egyenlőre tényleg megúsztam. 
Hétfőn már rá tudtam állni, csoda történt én nem is tudom mi lett volna ha nagyobb a baj. Ennyi gyerekkel nem lehet feküdni!
Azóta is viselem a bokafogót, kenem a krémmel és nem nagyon megyek sehova, ha éppen haza hozza őket valaki.

Kedden voltunk Boldival a kontroll uh-n, megnézték a cisztáit. Kettő eltűnt (a vese bevérzés és az agyi) maradt a máj ami nem nőtt és még mindig körülhatárolható, úgyhogy ránéznek majd februárban.
Anyu jött segíteni, ő vitt el minket, Nimród a kocsiban végig aludta az utat és azt is amíg én bementem, sőt utána még el is tudtunk kanyarodni Budaörs felé angyalkázni addig anyu a kocsiban őrizte a babákat. 

Aztán ebédet is hozott Anyu úgyhogy miután haza értünk nekem már nem volt gondom. 

Nimród estére kruppos lett. A semmiből egyszer csak. 
Nem volt sehol csak hétvégén Berci szüleinél de ott nem volt beteg úgyhogy lehet, valamelyik nagyobb hozott haza valamit az oviból.
Bercivel aludt a nagyszobában eléggé hörgött de szerencsére a brutál kúpot nem kellett bevetnem, eddig nem is volt láza sem - csak a Darth Vaderes hörgés.

Szerdán Berci unokatestvére, Bori jött segíteni "bénalábaságomra" való tekintettel. 
Játszott a gyerekekkel, kontrollálta a csokifalást, színeztek, vonatoztak.
Simi többször szerelmet vallott Borinak (akitől 2 éve még rettegett és nyüszített annyira félt - pedig nem is ijesztő, sőt nagyon aranyos és szépen bánik a gyerekekkel).
Berci pedig kapott egy kis kimenőt.

Éjszaka Nimród hörgött mellettem  ment a fejére a hidegpára, így nem is ébredt, megint megúsztuk a szteroidot. Most már fel kéne szakadnia és onnantól kezdve jobb lenne. Én semmit nem aludtam mert Boldi a másik oldalamon falatozott két tűz között nehezen pihen az ember...


Csütörtökön Kori a Diótörő előadásra ment az ovival, kicsiket nem visznek így megengedtem, hogy Simi itthon maradjon (az egész napos "cigacopojtosz" rettegés helyett). 
Délre Boldi 3 hónapos oltását kellett megszerveznem, beteg Ninóval, félig sántán nem vállaltam az egészet, így ellógott Zsófi unokatestvérem a suliból (az anyukája engedélyével) és vigyázott a középsőkre amíg a "minit" levittem.

3 hónapos Boldi a rendelőben aztán a teremtés csodája lett egyszeriben a maga 7 és fél kilójával, csodálatos fejemelésével, gyönyörű  (és nem száraz!) bőrével és a nevetgéléssel amit a dokibácsi felé kommunikált és ami még akkor sem szűnt meg mikor belemélyedt a combijába az a hatalmas tű. Meg se nyikkant. Azt mondta a Doktor bácsi, hogy "nagyon szép és egészséges baba, csak nagy". Mondtam, hogy "mi az, hogy nagy már az is baj?".
Csodálták, hogy csak anya tejet kap és ekkora. 
Tetszett Tan doktornak a prototípus, szerinte egyre jobbak kérdezte az ötödik milyen lesz tervezzük e már.  Mondtam, hogy én biztos, hogy nem mert nem tudom ki fogja felnevelni őket ha én megőrülök. Ezen mosolygott de úgy tűnt megértette...


Sajnos itthon óriási a rendetlenség, a bénaságom, az oltás, a betegségek meglátszanak a környezetünkön. 4 gyerek az 4 gyerek - még mindig.

"Nyimá toti" - avagy nálunk is járt a Mikulás

5-én kitisztítottuk a csizmákat ahogy azt kell. Nimród is kapott egy kis rongyot és szorgosan törölgette a sajátját mint a többiek.
Előző nap olyat játszottak, hogy mindenkinél volt egy zacskó tele játékkal és mondták nekünk (szülőknek), hogy tegyük ki az ablakba a papucsunkat. Miközben vacsoráztunk háromszor is jött a Mikulás (Kori Simi és Ninó képviseletében) és a papucsainkat tele tömték játékkal, könyvvel, csavarhúzóval.  
Persze nagyon kellett örülnünk: Bercivel hahotáztunk örömünkben.


6-án korán reggel aztán Kori bejött a hálónkba ahol már Simi ott aludt hajnal óta és ébresztgetett minket, hogy együtt nézzük meg járt e itt a Mikulás.
Újjongás, éljen, "megehetem mindet?" után megtalálták a könyveket is és Ninó Bogyó és Babóca süteményei címűje volt a legnagyobb műsorszám. 

Játékokat nem kapnak mert azt majd karácsonyra, én még hajlanék de Berci szigorúbb és neki van igaza.
Csokifalás és némi hasgörcs után elindultak oviba ahol szerencsére egy "igazi Mikulás" is meglátogatta őket.
Nimród egész nap azt hajtogatta, hogy "Nyimá toti, Nyimá toti", azaz a csizmájába csokit hozott a Mikulás.
Lehet, hogy nincs rá időm (szegény harmadik gyerekre) de az biztos, hogy már többet tud a Mikulásról mint bármelyik ennyi idősen.

A csokifalás azóta is zajlik és még mindig van...

János kórház Traumatológia - katarzissal

Azt nem kívánhatom, hogy mindenkit óvjon meg az ég, hogy oda ne kerüljön de most mégis ezt kívánom. Annál rettenetesebb és nyomasztóbb helyet nem igazán láttam még - pedig biztos van - csak a rémálmaimban.

Az úgy kezdődött, hogy az én férjemnek 3 munkája is van a hétvégén, a szuszt is kitapossák belőle. Szombaton reggel már nem volt itthon így úgy döntöttem, hogy elindulok a 4 gyerekkel a közeli boltba levegőzés és spenót beszerzés céljából. Már maga az öltözés is egy rémálom, mire az összes overállt feltuszkolom rájuk a csizmákkal sapkákkal kesztyűkkel sálakkal addigra rólam már szakad a víz és csúnya dolgokat kiabálok, hogy miért nem sikerül már elindulni. 
Erről senki nem tehet, ez így van, nehéz 4 gyerekkel télen.

Kiléptünk a lakás ajtón, Kori éppen Simit piszkálta, hogy miért akar ő kalóz kendőbe jönni (amit kérésére a sapkája tetejére kötöttem) és el kezdte letépni róla. Akkor leállítottam Korit és kértem, hogy adja kezembe még a szemetes zsákot (is).
Vállamon Boldi a mózeskosárban, kezemben Nimród mert zokogott, hogy nem tud lejönni a lépcsőn, majd még felmarkoltam a kukazsákot, hogy ne legyen bűzös pelus szag a lakásban. 
És akkor a lépcsőház második kanyarában elcsúsztam és zuhantam fél emeletet a jobb bokám meg alám fordult.
Szuper volt.
Boldi bőgött de nem esett ki, jól be volt bugyolálva Nimródot még esés közben elhagytam valahol, Kori Simi meg lent vártak a lépcső alján. Sírtam egy kicsit a lépcsőn ülve, a gyerekek vigasztaltak de csak én sérültem. 
Spenótért azért elbotorkáltam velük, a lábam egyre jobban fájt, 2-kor már nem tudtam ráállni és dagadt is, úgyhogy Nagymama gyerekfelügyeletével megoldottuk, hogy Berci bevigyen a Jánosba.

Iszonyatos volt ami ott fogadott, még nem voltam ilyen helyen soha pedig néhányszor már részesültem egészségügyi ellátásban. Mindenhol szenvedő, eltörött, leesett, hordágyas, vérző ember, rohangáló betegszállítók, ajtócsapkodós röntgenesek, sötét lerobbant falak, nyomasztó folyósó, tömeg, kilátástalanság, undorító mellékhelységek és szagok. 

Bercinek mondtam intézze el, hogy bejussak, ezt nem bírom ki, otthon vár a négy gyerek, Boldinak ennie kell. Volt aki délelőtt ment és 3-kor még hozzá sem szóltak.
A padra le sem mertem ülni, sok sérült hajléktalan várakozott vagy jött ment részegen.


Berci elintézte és behívtak röntgenre de aztán megint kilátástalan várakozás vette kezdetét. 

Bercivel beszélgettem arról, hogy miért olyan nehéz nekem a gyerekeimmel, azt mondta a fejemre nőttek én meg el kezdtem beszélni és megvilágosodtam és rájöttem, hogy akkor rend van nálunk ha legalább egy ember jön segíteni. Mert akkor elengednek és nem 4 négy gyerek akar egyszerre 4 féle dolgot hanem megoszlik az egész és én sem leszek ideges, hogy egy feladatot sem tudok teljesíteni, nem tudok nekik és magamnak se megfelelni. 
Rájöttem, hogy nem én csinálom rosszul hanem mindenki ezt érezné az én helyemben mert ennek a helyzetnek nem lehet megfelelni, hogy 4 felé oszlassam a figyelmemet. És, hogy 4 db  5 éven aluli gyerektől nem várhatom el, hogy várjon amig a másikkal játszom, legózom, olvasok, rajzolok hanem vagy csatlakozik vagy üvölt, hogy miért nem vele - de várni azt nem tud mert kicsi. 

Berci értette, tudta, hogy így van de ezt eddig nem mondtuk ki, csak sajnált, hogy nem bírom.


Leültünk egy oldal folyósóra ahol tisztának tűnt a pad, Anyu hívott hogyha gipszelni kell mert eltört akkor kérjek véralvadás gátlót ha nem jutna eszükbe és ha nem lehet szoptatni mellette akkor is a gyógyszert válasszam Boldinak nem lesz baja.
Rám tört a pánik el kezdtem sírni félni a gipsztől, fekvéstől, trombózistól, mindentől.....


És akkor Isten küldött egy embert (csak Ő lehetett!) egy betegszállítót aki rám nézett és megkérdezte, hogy voltunk e már bent.
Sírtam és mondtam, hogy csak röntgenen és vár otthon 4 gyerek a legkisebb 3 hónapos meg kell etetnem....
Akkor megkérdezte a nevemet kérte, hogy ne sírjak és átment a tömegen be a rendelőbe. Majd megjelent egy kerekes székkel, mondta üljek bele és betolt a rendelőbe (ami sárga függönyökkel elválasztott vizsgálókból állt, minden kis fakkba ült valaki várta, hogy megtalálják) a doktornő szobája mellé tolt, hogy én következzek.
Sírtam, kérte ne sírjak mert akkor nem segít. 
Aztán azt mondta, hogy "hát ezt nem gondoltam volna, hogy magának 4 gyere van"....

A doktornő még előttem 3 beteget megvizsgált, égetett, kifordult kezűt, kitört ujjút én meg egyre jobban sírtam és rettegtem, hogy mi lesz ha gipszet kapok és hetekig mozgásképtelen leszek így karácsony előtt 4 gyerekkel.
Olyan kiszolgáltatott és elesett voltam azt hittem itt a vég, a gyerekeimet akartam, az otthonomat, egy nem fájó lábat. Nem akartam gipszet nagyon nem pedig biztos voltam benne, hogy ebből csak az lehet mert nagyon fájt nem bírtam ráállni.

Kértem Istent, hogy segítsen - nagyon kértem...

Végre én következtem de csak úgy, hogy megszólítottam a doktornőt és elmondtam neki megint, hogy 4 gyerekem van ebből egyet azonnal meg kell etetnem nézzenek már meg. Akkor behívott, megnézte a röntgenemet és mondta, hogy nincs törés "csak" zúzódás, felírt egy bokarögzítőt amit még ott ki kellett váltanom, meg krémet, meg jegelést és mondta, hogy feküdjek polcoljam, mivel nincs törés felkelhetek ha nem fáj már annyira.

Katarzis volt ez az egész.


Azt nem mondom, hogy kellett de tudom miért volt. Hogy láttam egy ilyen osztályt, hogy az a munka és szenvedés nem az amit én csinálok itthon.

Az biztos, hogy még soha nem esett ilyen jól magamhoz ölelnem a gyerekeket, még soha nem volt ilyen jó haza érni és leülni az ágyamra és nézni őket ahogy örülnek nekem.

És Bercivel még jobban kiegészítjük egymást mert neki a bal lába kötéses nekem meg a jobb...

Levelek a Jézuskának

Ők mondták, én írtam.

Kori levele:
 "Kedves Jézuska!
Nagyon szeretnék egy hintót bele három lány Barbit, egy fiú Barbit, egy palotát bele még kettő Barbit, egy kutyát, egy hercegnőt egy lovacskával.
Ezt ígérem cserébe: nem leszek rossz a testvéremmel, nem fogok bántani soha senkit és mindig sokat játszom a testvéremmel és még azt ígérem cserébe, hogy mindig vele fogok játszani. "

Simi levele:
 "Csokikát, autót, lovagi dolgokat, kalózi dolgokat.... ész ennyit."
(Cserébe mit ígérsz Simi?)  "Mindent!"

Veronka Szalagavató bálja

Kimenőt kaptam.
Az úgy volt, hogy Veronka az unokatestvérem meghívott a bálba (a Prohászkába ahol én is érettségiztem és itt van Keszin).
Úgy volt, hogy Anyu jön vigyázni a négyesre de vissza mondta mert a tesóm Elődke beteg lett. Le is tettem a programról mindennemű hiszti nélkül és elfogadtam a négygyerekes anyák börtönsorsát.
Aztán egyszer csak  a semmiből Cicó, a másik de már dolgozó unokatesóm jelentkezett, hogy ő inkább vigyáz a gyerekeimre én meg menjek bálozni.
Nem volt még itt de tavaly látta a 3-at most meg vállalta a négyet és olyan lazán ide jött és átvette a bandát 20 perc alatt amíg össze szedtem magam, hogy csak na! Olyan mókás volt és nem is féltem itt hagyni őket pedig a vadulás már megkezdődött fél 6 körül (gondoltam na mi lesz itt mire vissza érek).
A bál jó volt, Veronka szép volt, a legjobb táncpárja és ruhája neki volt én meg rájöttem, hogy öreg vagyok, eltelt 10 év és rengeteget változott a világ, változott a műsor, a koreográfiák minden olyan pörgős és szabadabb lett - még egy katolikus gimiben is.

9 körül értem haza a hangulat a tetőfokán volt, Cicót elfogadták vigyázónak, Ninót néha büntetésbe ültették a testvérei (és ő le is ülte azt), játékok szanaszét, ruhák szanaszét, Boldi éppen nem sírt szóval jó volt ez a lazaság meg őrület.
Még sosem volt ilyen de fél 12-ig nem aludtak el, mi meg Cicóval fél 2-ig beszélgettünk mert Berci kötelező céges bulin vacsorázott.
Úgy kellett nekem, mert persze, hogy a gyerekek akkor ébrednek éjszaka többször amikor azt a pár órácskát ami reggelig maradt alvással szerettem volna eltölteni.