Nevetős Boldi

29

Tegnap 29 éves lettem és a Névnapom is október 21-én van. 

Régen megsínylettem de ma már elhalmoz a család és szeretem, hogy egy nagy ünnep az enyém.
Reggel fodrászhoz mentem (Viki csinálta és olyan lett a színe amilyet megálmodtam), utána itthon voltam a gyerekekkel akik csodaszép rajzokkal vártak.
Berci szabadnapot akart kivenni de nem sikerült úgyhogy csak este 7 után érkezett meg.
Akkor kihívta a gyerekeket, Nimród egy táskával, Simi egy habszifonnal, Kori óriási csokis dobozzal menetelt felém.
Édesek, aranyosak voltak.

A nap nehéz volt az este szép és gyerekzsivajtól hangos. 
Végre jó amikor együtt vagyunk.
 

Ünnep ma este

De jó, hogy vannak ünnepek. Amit várunk, amire készülünk ami elérkezik és nagyon örülünk.
Ma Tónit és Keth-t (az Ausztrál rokonokat) vártuk búcsúzásra, holnap elhagyják Magyarországot. 
Berci apukája tegnap hívott, hogy ma jönnek 4-5 körül (vagy olvas, vagy megérezte).

Készültem bizony, hogy szépíthessek, takarítás után és nem a szakadt otthonkámban vártam a vendégeket. 
Úgy volt, hogy 4 körül ide érnek de sajnos csak 7-re sikerült, több rokontól is ma vettek búcsút. 
Simi már annyira várta őket, hogy 6-kor kijelentette ő most azonnal repülőre ül és el utazik "Aráliába".
Kori pedig egész nap koronában és nyakláncban, karkötővel lófrált maga választotta a ruha összeállítását (piros kockás ruha, rózsaszín csíkos harisnya). A harisnyája folyton elázott mert mindig belelépett valami vízbe, amikor mondtam, hogy vegyen másikat azt mondta: "De Anya! Én ebben akarom fogadni a vendégeket!".

Zsófi aki csütörtökönként jön, megérkezett fél 4-re, segített megint azzal, hogy lefoglalta őket. Mesélt nekik....

.......amikor meg benéztem a játszó szobába akkor pedig nyúzták rendesen - szerencsére hagyta sőt még élvezte is.
 Zsófira tapadnak a babák kisugárzása van, szeretik és engem nem követelnek mindenáron ha ő itt van. Kis nyugalom, rendezgettem a lakást és a gépemen a rengeteg képet.
Aztán együtt vacsoráztunk és nem sokkal később megérkeztek a várva várt vendégek.

Ünnepélyes ajándék osztás volt, ami nagy meglepetést és még nagyobb boldogságot szerzett nekik.
Kori egy távirányítós hintós My little Pónit kapott, Simi egy kalózos ("Dzsekszperós") legót, Nino egy duplo dömpert, Boldi pedig egy méretéhez illő kis baglyocskát.

Olyan jó volt látni, hogy örülnek, hogy megköszönik. 
A sok beteges nap után végre nem a kókadozó  dülöngélő, levert, sírós hanem a szívből örülő, kedves, lelkes, boldog kis gyerekeimet láttam.

Kori mint a kis gép mondta, hogy "thank you very much", Simi meg azt, hogy "Dzsekszperó, Dzsekszperó".
Nimród édesen mutogatta, hogy ő "Nyi-Nyó" és magyarázta, hogy "Tyü-Työ" - ami annyit jelent, hogy a Bogyó és Babócából szeretné megnézni A Tücsök hegedűje c. részt.

Ünnep volt ez az este mert örültek nagyon - nagyon. 
Végre -végre!

Gyógyulás

Meggyógyultak!
Berci ma levitte őket a dokihoz és ezen most túl vagyunk (leszámítva Boldi szörcsögését).

Én egy kicsit vashiányos vagyok kaptam Maltofert.

Tegnap 4 gyerekkel mentem az Aldiba, nem volt nehéz. Simi üvöltött a meglepetésért, amikor nem néztem oda Nino rángatta Boldi hordozkáját a bevásárlókocsiban, Kori elcsatangolt a sorok között - sajnos négy gyerek nem fér el a kosárban.

Nem egyszerű, de legalább egyet sem hagytam el és volt a méretükben kis csizma.

Nagyon szeretnek itthon lenni, Simi minden reggel azzal jön ki, hogy: "Ma családi nap van?" , Kori is reménykedve kérdezi, hogy" ma itthon leszünk egész nap?....Juhéééé!", Nino pedig rezzenéstelen arccal oda sétál valamelyik nagyobb testvéréhez és komoly arckifejezéssel el kezdi csapkodni.

Így vagyunk most.

Kis betegek

Vérvétel, csípőszűrés

Ma jobban keltem annak ellenére, hogy egyszer félálomba lehúztam Boldi fejéről a paplanomat (nem tudom mennyi ideig aludt alatta) - ideje külön tenni nehogy még egyszer rátegyem.

Egyedül mentem vérvételre.
Mindig ájuldozom de mindig!
De most nem mertem nagyon szégyenletes lett volna. Először voltam ennél a doktornőnél és rögtön behívott az elején, hogy "kit küldött a Tan doktor?".
Levette a vért, olyan szép volt az a rendelő meg minden, hogy egyszerűen nem lehettem rosszul. Mikor kész volt gyorsan kimentem a kocsihoz csillagokat nézni aztán 5 perc után (mikor eltűntek a csillagok) már indultam is haza.

Ha kimozdulok van remény, csak nehéz kimozdulni egyedül. 

Berci reggel csinált ebédet, Anyu megjött 11-re én meg indultam Boldival a Budaiba, hogy megnézzék a csípőjét. 
Láss csodát: a csípője jó!
Jó volt haza vezetni gondolkodni mindenfélén, Boldi csendes útitárs. 
Mire haza értem ebédeltek, aludtak, Anyukám mindent megcsinált a konyhában is. Nagyon jó érzés volt. 
Ha Anyu teszi be őket az ágyba szó nélkül elalszanak. 
Ha Berci itthon van, játszanak a szobájukban. 
Ha egyedül vagyok velük nyúznak, kínoznak. 
Valami nem stimmel.

Simi és Nino hétvégére lesznek jobban, Korinak is 1 hét volt ez a vírus. 
Ha Boldi nem kapja el és nem lesz szövődményes akkor talán visszatér az életkedvem a következőig...


Kikocs! Remek a menüsor az a kakaós tészta elég sokkoló de van benne kihívás:)! Köszönöm.

Tudom, hogy akinek gyereke van az beteg és ez mindenkinek nehéz. És mindenkinek van néhány emlékezetes borzalmas hete vagy tele amit megemleget. 
Most látom a negyediknél, hogy ez mindent kiszív az emberből. 
Mindent.
Maradjunk erősek.
Irány az ágy...

Harc a túlélésért

Nino hörög és verekszik. 
Sokszor Simi a felbujtó ("Verd meg a Korikát!") - Ninó megy és megveri.

Ma azt játszottuk, hogy megeszi őket a porszívó és ez nagyon vicces volt nekik, sorba álltak, hogy kinek mijét szippantsa be (karokat, fejet, hajat, pocit). 

Ez a játék csak 10 perces volt a nap többi része elég rémesen telt.

Simi és Nino a legrosszabb (rondán köhögnek), Kori javult, Boldi kicsit náthás.
3-nak folyik az orra, kenik mindenhova.
Simit és Ninót levittem az orvoshoz, a betegség ugyanaz az csak más stádiumban, Siminek kell köptető, Ninónak még köhögéscsillapító meg kevert orrcsepp. Még nem kell antibiotikum de csütörtökön megyünk újra.
Viszont a gyerekek mellett én is rémesen nézek ki, a Doktor bácsi a lelkemre kötötte, hogy menjek el vérvételre és az eredményt látni akarja, valamint csöppentsek a gyerekek szemcseppjével mert vörös a szemem.


Nem tudom szavakba önteni ezt az állapotot ami jelenleg nálunk van - újszülött, betegség , kialvatlanság, éjjeli virrasztás, főzés, mosás, takarítás, kiabálás, veszekedés, sírás............

A testvérek mindenen össze vesznek, hogy ki hol üljön, mit vett el a másiktól és ezt hallgatni borzasztóan fárasztó amellett, hogy elég lenne nekem csak a gyógyításuk.

Nem tudom mindenki ivott e eleget, bevették e gyógyszert, ki reggelizett már, kinek mit kell még beadni, Boldi mikor evett, hova tegyem hogy őt ne köhögjék arcon a nagyobbak mit csináljak ha ő is sír és Nimród is zokog és közben folyik az orra és belém keni és ha Boldit így felveszem akkor ő is benyalja a bacikat....szóval van feladat bőven, lehetetlen teljesíteni mert én 11 kor még nem ettem semmit és jönnek hogy "Anya meséld el ezt" vagy "rakjuk ki a kirakót" vagy éppen püfölik egymást és hozzá visítanak (ez a leggyakoribb elfoglaltság), és én mondom, hogy "mindjárt, mindjárt" és "most nem tudom" , "menj a másik szobába", és akkor megsértődnek vagy sírnak vagy mindkettő egyszerre....


Totál egyedül vagyok ezzel a sok beteg gyerekkel és a gyógyításukkal. 


Hogy lehet ezt jól csinálni vagy csak a túlélésre menjek???