Éjjeli vendég

Kori hetek óta át jár hozzánk éjszaka. Volt, hogy beférkőzött és csak reggelre tudatosult bennünk, hogy miért aludtunk ilyen kényelmetlenül.

Ahogy nőtt ez a kis drága - mert valóban nem túlzok, napról napra nagyobb - kezdett nagyon zavarni, hogy kitúr minket.

Egyik éjjel megjelent, közénk furakodott én pedig próbáltam a földön elhelyezett matracra átcsempészni. Hisztizett, rugdosott, nyavalygott majd mérgesen leült a földre a matrac mellé. Amikor végre lenyugodott kértem, hogy feküdjön a matracra mert ez a mi ágyunk és nem férünk már el ennyien benne.
Haragudott nagyon.
Én vissza feküdtem és még jó néhány percen keresztül hallgattam a zsörtölődését:
"Anya....anya...egy gyereknek nem szabad azt mondani, hogy nem fér el az ágyban. Anya, ha egy gyerek ott akar feküdni akkor azt engedni kell." - aztán elaludt.

Azóta is átjön, én mindig felébredek és látom, hogy kóvályogva keresi a matracot. Lefekszik rá és szó nélkül alszik tovább.
Nagyon szeretem.

Programok és tervek

Egyedül vagyunk ma este. Berci kapott egy kis kimenőt.

Délelőtt 3 órát bolyongtunk Budakeszin. A gyógyszertárba kezdtünk aztán a pékségben reggeliztünk, kétszer buszoztunk, egyszer halakat néztünk, gyümölcsöt vettünk, régi mozdonyra másztunk, a legmeredekebb utcán lesétáltunk (Kori végre a futóbringával) aztán nagyon fáradtan haza kóvályogtunk.
Mondanom sem kell, hogy én fáradtam el a legjobban.

Sikerült ma Simivel 10 percet (!) építő kockázni majd dínót szállítani a traktorral, nagyon örült neki.

Kori meggyógyult teljesen, egy estés láz után kutya baja. Nem rám ütött ebben sem, mi állítólag állandóan betegek voltunk a nővéremmel, anyu egyfolytában a gyerekorvosi rendelőben ült velünk. Valami nekem is rémlik.

Nimród ma egész keveset üvöltött, bár a délutáni alvást próbálta megúszni, azért csak sikerült lenyomni őt is.

Egyszerre fürödnek, Kori szokta megfogni Ninót a nagy kádban, mi meg mossuk Simivel. Nagyon édesek!

Amikor Simit lökdösi Ninó a lábával akkor Simi a következőt mondja fájdalmas arckifejezéssel: "Jaj, Nínó vad!".

Készülünk a nyaralásra, legalábbis lélekben, talán egy kicsit több pihenő jut nekünk Bercivel (reggelente mikor a gyerekek átszöknek Nagymamáékhoz).

A csopaki két hét mozgalmasnak ígérkezik, lesz egy hajós lakodalom amire csak akkor tudok menni ha Ninóval egyeztetek, aztán lesz a "critical matrac" nevű vicces megmozdulás Badacsonyban az esküvői tanunkal és jó barátunkkal Marcival, továbbá készülünk a veszprémi állatkertbe, na és hajózni, hétvégére várjuk Nimród keresztszüleit Márkót és Reginát és szeretnénk egy találkozót Anitáékkal és a hollandiai Orsiékkal.

Kíváncsi vagyok ebből mi fog összejönni. Na és a pihenésből.

Folyt. köv.

Kedden is jöttek látogatók. Veró a babákkal (Jankus, Sárika) és mindkettőnk barátnőjével Sárival érkezett. A játszótérre mentünk, belátható jó kis piknikező hely, ennyi gyerekkel a legjobb választás. Igaz a nap úgy tűzött, hogy majd megsültünk de azért néha be is borult úgyhogy kibírtuk.

Kori hatalmas hisztivel küszködött (csak estére lett világos, hogy a láz már délelőtt bujkált benne), Simike szokás szerint férfiaskodott, Janka és Sárika a maguk csendes módján falatoztak és cukiskodtak.

Sáritól örököltem a budajenői tanítást, ő elhivatottságot érez úgyhogy augusztusban messzire utazik. Nem tudom elképzelni, hogy nem jön többet, de megértem a döntését, amiben egyébként még ő sem százszázalékosan biztos...
Erről beszélgettünk, és még nagyon sok mindenről.

Veró várja a harmadik babáját (nem voltam elég elrettentő példa), Jankus a legnagyobb nem lesz még három éves amikor megszületik a legkisebb.
Azt mondta, tetszik neki a nagy szörnyülködés mikor meghallják az emberek, hogy mire vállalkozik.
Bevallom, az nekem is mindig nagyon tetszett.


Berci hívott, hogy délután Ádám és Dia érkezik Olivérrel.
Örülök, hogy ennyien jönnek hozzánk.

5 körül meg is érkezett mindenki, Kori szegény viszont lázasan ébredt úgyhogy hamar vissza is aludt, elkülönítettük.

Olivér 10 hónapos és csodák csodájára neki is hamarosan kistestvére születik. Csodálom a Gondviselést, sejtettem, hogy Diáékkal csoda fog történni hiszen sok mindenen mentek keresztül mielőtt Olyoka megszületett.
Izgulnak hogyan lesz kettő picivel.
Mi Bercivel könnyen beszélünk, azt mondtuk menni fog a kettő nem olyan nehéz, a három az már nagyon, de a kettő még simán megoldható.
Ádámék nevettek, hogy persze mert már nem emlékszünk.
Igazuk van, a nehézségekre tényleg nem nagyon, a szépre már annál inkább.
Így lesz ez 1 év múlva is biztos vagyok benne.

Hollandiából jöttek

Már rég óta terveztem hogyha haza látogatnak akkor meghívom őket hozzánk. Orsi, Barni, és a gyerekeik Dombi, Hanga és Márton végre el tudtak jönni budakeszi otthonunkba.
Berci sajnos nem tudott itthon lenni, amit nagyon sajnáltam mert sokkal jobb ezeket a vendégfogadásokat együtt csinálni, de a dolgozó az dolgozó.
Orsiék 3 körül érkeztek, holland ajándékokkal és nagy családosan. Azért tetszett a belépőjük mert mi is így festhetünk mikor elmegyünk valahova és az első fél órában amíg le nem nyugszanak a kedélyek addig én is hasonló mentegetőzésekkel enyhítek a helyzeten amíg el nem hiszem, hogy nem probléma a felfordulás amit az adott helyen a gyerekeim rendeznek.
Aranyosak voltak, sokat meséltek, hogy mennyire más kint mint itthon, hogy jobban boldogulnak, hogy nem probléma a mindennapi élelem, szép a lakásuk amit bérelnek és csak 40 percre van tőlük az Északi-tenger. Mindent itt hagytak és a nulláról két gyerekkel kint új életet kezdtek az itthoni lehetetlen helyzetük miatt. Azóta született még egy babájuk (pár nappal hamarabb mint pici Ninó) és úgy néz ki tetszik nekik ott, nem jönnek haza. Megértem.
Barni tehetségét megbecsülik és megfizetik (dolgozik, tanul, koncertezik), Orsi pedig nagyon rátermett és erős, hogy egy idegen helyen összetartsa a családját.

A gyerekek aranyosan vadultak, beszélgettek, játszottak, bolondoztak először itthon majd a játszótéren.
Márton majdnem egy idős Nimróddal viszont olyan mozgékony, hogy csuda! Össze-vissza tekergett, felült, rugózott mint egy kis tornászbaba. Nagyon vicces volt nézni, hogy két egyidős baba mennyire eltérő fejlődést mutat. Eddig azt hitték a Marci hatalmas.

Ők is azt mondták, hogy Nimród tiszta Berci. Nagyon szeretem ezt hallani.

Lakodalom és ami utána jött

Szombaton esküvőn voltunk, Berci unokatestvérének kötötték be a fejét. A lakodalom is nagyon jó volt, még gyerekekkel is, bár állandó készenlét nélkül is el tudtam volna képzelni az estét. Szerencsére Nagymama és Nagypapa sokat segítettek, valamint Orsi, Acsó, Sebi, Peti is hivatalosak voltak úgyhogy a gyerekek jót bandáztak Korival és Simivel.
Táncoltunk is.





Korinka Sebivel nagy ölelkezést rendezett, hiányoznak egymásnak.
Amióta nyár van tényleg keveset találkoznak az unokatestvérek, úgyhogy mikor felmerült az ötlet Kori szívesen ott aludt náluk a lakodalom után.
Csak Simikét érintette rosszul nővére távolléte, egész vasárnap reggel Korit szólongatta, kereste itthon.

Vasárnap délelőtt jutott egy kis szusszanás nekünk, ami ha fizikailag nem is de lelkileg sokat adott a lemerült készleteimnek. Kori nélkül bár hiányos azért sokszor nyugodtabb a helyzet. Az állandó rettegésem, hogy valami baja lesz ha nincs velem nem tudom mikor fog elmúlni. Vagy el fog-e valaha. Vagy még rosszabb lesz.

Dél körül visszakaptuk a legnagyobbat, közös ebéd majd megérdemelt délutáni családi kidőlés után Berci játszóterezett a gyerekekkel én pedig végigcsutakoltam a lakást.
Nem hiába...

6 hónapos Csopaki Úr

Nimród fél éves.

Amire mindig mosolyog az a felhúzható, zenélős, rózsaszínű, fekete bajuszos, kisgatyás puha cica.

Olyan nagy, hogy aki csak találkozik vele és így velünk is, álmélkodik és harapdálja (na ezt nem mindenki csak az idősebbek), és csodálkozik hogy mennyire husi.
9 kiló 39 deka volt vasárnap (ma kedd van). Az összes anyatejet magába szívja.

Lassan 2 hete kap gyümölcsöt, ma pedig már krumplival is megkínáltam. Megeszi.
Még mindig én vagyok a legnagyobb táplálékforrása, nem akarom elkiabálni de jobban és nagyobbakat alszik a szilárd táplálék bevezetése óta.

Nagy termete miatt hason elég hamar ideges lesz, de azért próbálom játékokkal fenntartani ezt az állapotot, hogy erősödjön.

Ami nagyon egyedi benne (mert egyik gyerekem se csinálta) az a lábtánc. A nagy csülkök kicsi tappancsokba végződnek és a kis lábfejeivel kitűnően végez körkörös mozgást úgy, hogy a lába többi része meg sem mozdul. Zseniális. Mintha táncolna de csak a lábfeje, körbe-körbe.
Ha fekszik a hátán mostanában elég gyakran rugózik vagy inkább rángatózik, szeretne felülni vagy nem is tudom, mintha elege lenne a kiterült állapotból.
Nagyon nehéz. Tényleg!

Egy nap háromszor alszik, kettőt babakocsiban, egyet az ágyában.
Két napja hason fekve, egyedül elalszik (előtte búg, nyög, szenved, de ha simogatom egész hamar megnyugszik).
Hihetetlen mérföldkő ez a féléves kor, most nagyon látom, hogy hirtelen sok minden változik.
Az ínye duzzadt, de fog még nincs kint, ő az első aki "visszatartja".
Csopaki Piti Nínó, Nimrike, Ninó, Nimród Uraság, Nimesz.
Már fél éves...

Augusztus

Azért nem írok mert konkrétan nincs időm. Ami picike marad estére azt Bercivel töltöm.
Sok minden jó dolog történt az elmúlt napokban megpróbálom összeszedni mert igenis említésre méltó!