Szegény Simi

Én még ilyet nem láttam, hogy egy kisgyerek ennyire hiányolja a testvérét.
Simi ma délután arról magyarázott, hogy az Kori szobája (mármint a kisszoba), és valami halandzsázást is folytatott a zárt ajtók mögött.
A játszótéren is magányosan szédelgett, aztán eljátszottuk a favonatba, hogy utazunk a Balatonra és belecsobbanunk a vízbe (ami jelen esetben a kiszáradt homok volt) és még lubickoltunk is - ettől egy kicsit jobb kedvre derült.
Amikor szóba hozom Korit vagy meghallja a nevét nagyon figyel és kérdezi, hogy "Mé Koji?" .

Este az én ágyamban dobálta magát (mint Szid a lajhár a Jégkorszak 1-ben), Berci mikor haza ért átvette az ügyet és 11 körül sikerült rávennie, hogy adja meg magát és térjen nyugovóra.
Most benéztem hozzá és Kori ágyában alszik kiterülve.
Annyira sajnálom ezt a kis Simi fiút...

Hatalomátvétel

Szóval az úgy van, hogy ha elmegy egy, még mindig marad kettő és az a második nagyon határozottan az első helyébe lép úgyhogy van dolgom bőven ezekkel a fiúkkal.
Simi néha még mindig beleszédül Kori hiányába de most már próbálja a saját malmára hajtani a vizet, igenis kihasználja, hogy ő az úr a háznál (legalábbis a gyerekszobában).
Nagyon jól teszi bár jobb lenne ha nem hisztivel fejezné ki a hatalomátvételt.
Egyéb iránt nagyon édes, bújik, "juhhééé"-zik egérhangon és boldogan töltött tegnap Apával és Nimróddal 2 órát a szabadban.
Kori ágyát is szívesen használja, próbál oda kéreckedni alvásoknál, ma délután ott érte az álom minek után Nimródhoz szaladtam egy óriási csattanást hallva (szerencsére csak a hatalmas csörgős nézegetőt rúgta le az ágyról).

Ma már reggel 8-kor kint voltunk az utcán, már akkor is nagyon meleg volt de azért a boltig meg vissza kibírtuk. Mivel Berci délutános ezért a sportolás után csatlakozott hozzánk, velünk töltötte a délelőttöt, sőt megfőzte az ebédet is.

Anyu beszámolója és az általa küldött mmms-ek alapján Kori irtó jól szórakozik. Szereti nézni az emeleti teraszról a tavat (a reggelijét is oda rendelte) sőt azt mondta, hogy: "Jó itt nyaralni, majd anyámat is elhozom.".

A Velencei tavat Balatonnak hívja, bár tudja, hogy nem az de ő szeretné így hívni mégis. Tegnap este levitte Anyu pancsolni, utána alig bírta kiszedni a vízből.
Lábbal horgászás is volt, Anyu talpig felöltözve sétált a kicsiknek elkülönített pancsolóban mert Kori cseppet sem szimpatikus elejtett kecskéjét lábbal tapogatózva kereste az iszapban. Miután néhány kődarabot kihalászott a tóból, lábujjai közé akadt az a bizonyos kecske is - ami Kori szerint bárány.
Nem csodálom, hogy nagy a móka 40 kilóméterre innen...

Kicsit irigykedem is, szuper lehet, most nyaralni és víz mellett lenni ebben a kánikulában.
Bercit és minden dolgozó apát meg sajnálok mert rémes lehet ilyen forróságban bármilyen munkát is végezni (még a családért is).
Remélem hétvégén tudunk utazni, nagyon jó lenne pár napot nyaralni - ha már ennyire kedvez ennek az egésznek az idő - mert az augusztus még nagyon messze van.
De ez még egyáltalán nem biztos, hogy lejutunk a Balatonra.

Azért itthon is szép a nyár, de szeretek álmodozni...

Szeretem a nyarat

Szeretem:
- hogy mezítláb járkálhatunk itthon,
- hogy megszárad a frissen mosott hajam a levegőn,
- hogy annyi fagyit ehetünk amennyit csak bírunk,
- hogy nem kell fűteni,
- hogy nem kell rétegesen öltöztetni a gyerekeket,
- hogy nem kell váltás ruha ha leisszák magukat mert minden azonnal megszárad rajtuk,
- hogy szeretnek pancsolni az erkélyen,
- hogy barnulok séta közben is,
- hogy várjuk a nyaralást,
- hogy olyan jól esik egy pohár sör,
- hogy még este is nyitva lehet hagyni az erkély ajtót,
- hogy Korira adhatok kislányos nyári ruhát,
és hogy még este kilenckor is világos van.

Szeretem a nyarat.

Este 6 óra

A legutóbbi hírek szerint Kori választott magának egy (Anyu szerint) nagyon ronda barna kecskét és azt szorongatja, Tibivel családot rajzoltat a velencei ház teraszán, valamint már kapott egy cuki rózsaszínű oldalt kötős divatos fürdőbugyit Anyutól és egy csillogós kövekkel díszített fehér papucsot Tibitől. Ja és mindjárt mennek le a tóhoz fürödni. Mi ez, ha nem nyaralás?
Ezek után joggal felételezem, hogy Kori mint kiskirálylány, nagyon jól érzi magát "etykeként".

Simi az erkélyen pancsol a még mindig 30 fokos melegben és szerepjátékot játszik a halacskákkal: "Apa szegítc!" - hallom a szobából. Nagyon édes!
Közben szólongat: "Még inni Ánuká!".

Egészen nyugalmas a délután, sokkal nagyobb a csend mint az lenni szokott.
Hiányzik Kori de ez a nyugalom is hiányzott már.
Még sosem voltam csak a fiúkkal itthon.
Kíváncsi vagyok milyen lesz...

Kori elutazott

Ma (még) nem is sírtam, elég volt, hogy tegnap nagyon izgultam és már előre szomorkodtam.
Mivel Kori nagyon várta már, hogy megérkezzen Anyu, ezért nekem is sokkal könnyebb volt az elválás.
Integető sütivel, innivalóval, mesekönyvekkel, a maga pakolta játékcsomaggal és jó adag ruhakupaccal útjára engedtem első szülöttemet.
Anyu nagyon örült, hogy viheti (Tibi is várta már) biztos vagyok benne, hogy elhalmozzák szeretettel és ajándékokkal ezt a kis hálás, optimista, és nyitott szívű Korikát. Azt mondta Siminek indulás előtt, hogy ő most nem jöhet mert ez olyan nagylányos program.

Anyu hívott az autóból nem sokkal azután, hogy elindultak (délben), nagyon jól szórakoznak és, hogy Kori rendelt már egy vaddisznót, és most idézem a lányomat: "de nem is egyet inkább még egyet mert egyedül nem jó neki de ha van még egy akkor már boldog és ha az a még egy sem lenne boldog akkor kell melléjük még egy".
Sejtésem, hogy a saját érzései tükröződnek a megrendelés mögött, Simit is emlegette, hogy majd ő is mehet ha nagyobb lesz. Korival nincs gond.
(Anyuban sem csalódtam mert délután 3-kor már csillogó karperec és nyaklánc lógott Korin, olyat akart mint amilyen csinos, nem mindennapi nagymamáján van.)

Simi viszont nagyon kiborult, fájdalmas arccal nézett maga elé, és semmiségektől kapott hisztériás rohamot. Az ebéd utáni elalvás is kínkeserves volt, üvöltés, ellenkezés után végül beadta a derekát, elringathattam a kezemben. Egészen pontosan 3 és fél órát aludt ma délután, a 27 fokos lakásban.
Ébredés után is kicsit lehangolt volt még de majd csak jól jövünk ki a dologból ha Apa is csak rá figyel majd a következő napokban.

Hiába, Kori a másik fele.
Hát, ilyen szoros köteléket eredményez testvérek között a 13 hónap korkülönbség.
Ez az egyik előnye.

Forróság

Mivel az autónk némi javításra szorult ezért Berci tegnap elvitte este a szerelőhöz. Így a reggeli kánikulában gyalog vihettem Nimródot oltásra a Doktornénihez. Szerencsére a két nagyot otthon tudtam hagyni és nagyon jól tettem mert hihetetlen meleg volt már kora délelőtt is. A napon nem lehet kibírni, árnyékban is alig így nem is csodálkoztam nagyon, hogy oda-vissza körülbelül 10 embert láttam az utcán, többet nem. Elviselhetetlen a hőség.

Na nem panaszkodni akarok, mert nagyon szeretem a nyarat és sokkal jobban viselem a meleget mint a hideg időt de abban biztos voltam, hogy a gyerekekkel ma sem merészkedek ki délután 5 óra előtt.
Így is lett.
A beoltott Nínóval haza siettem, a melegtől megszédülten tettem-vettem otthon, pancsolót készítettem az erkélyen amibe a legkisebb is megmártózhatott sőt a horgászbotot is szorította bátyjával együtt.
Nagyon édesek voltak.

Délután hatkor is perzsel még a nap, így a gyerekek csak vánszorogtak vad motorozás helyett, Nínó viszont aludt mint mindig a kora esti séták alatt.

Itthon fürdés, vacsora, egy kis Bambi után mindenki ágyban volt már fél 9-kor amikor Apa haza érkezett.

Amíg én a nagyok ágyba helyezésén és ott tartásán fáradoztam a kis szobában, addig Nínó a mi ágyunkban az anyaszagú párnával játszott bújósat, így találtam meg : elaludt a párnámat ölelgetve.
Iszonyatosan édes és szeretnivaló kis uraság.

Nimród integetni is tud már, nagyon szép a mozdulat, csodálja a kezecskéit ahogy ritmikusan nyitja és csukja és amikor hozzá mondom a "pá-pá"-t és mutatom a saját kezeimmel akkor cinkosan mosolyog a dolgon. Vagy nagyon tudja, vagy nagyon nem érti.
Mindenesetre integet.

Már előre pityergek a holnap miatt amikor eszembe jut: Korit oda adom egyedül az anyukámnak.
Életében először több napra (tervezzük aztán meglátjuk).
Hogy ki lesz a legjobban megviselve, Simi vagy én azt még nem tudom de nagyon nehéz megválnom tőle és ezt megpróbálom a lehető legjobban eltitkolni.
Majd elbújok sírni...

Fergeteges mogyoródi gyerek buli

Dél körül érkeztünk meg Ati papáékhoz Mogyoródra. Kori és Simi izgatottan fogyasztotta el a "Welcome túrórudit" majd birtokba vették a házat.
Kori csalódott volt, hogy kis Atika a nagyszüleinél nyaral és ezért nem volt otthon de hamar megvigasztalódott amikor meglátta és ki is próbálhatta a dobfelszerelését.

Kerti sütögetést tervezett Ati papa és megérkezésünk után nem sokkal az én lelkes férjem már a húsokat forgatta (természetesen az árnyékba).



Hamarosan megérkeztek Éviék is Violával, Írisszel és Szabival, Juci mama csak kettő után jelent meg mert szegény addig dolgozóban volt.
Kori sikongatással és tánccal köszöntötte legkedvesebb barátnőjét majd játékos csintalankodásba kezdtek kora délutánig minden nagyobb összezördülés nélkül.



Három körül asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk azt a rengeteg finomat amivel készültek a vendéglátók (olasz zöldség leves, húsok, krumpli, saláta).
Fenséges lakoma volt és most nem túlzok, bár a gyerekek az izgatottság és a boldogság miatt alig bírtak a fenekükön megülni.
A fagyira persze mindenki azonnal az asztalnál termett és soha nem hallott csend vett minket körül.



A férfiak iszogattak, a nők beszélgettek, Évi a natúrkozmetikumok fontosságáról tartott előadást nekünk hosszasan. Közben sokat nevettünk, Kori, Simi és Viola nagyon mulatságos dolgokat műveltek az asztal körül (a legtöbb kiabálós mutatvány volt), Írisz aggódva figyelte a bolondokat az etetőszékből, Nimród a babakocsiban sziesztázott, mi pedig csak ettünk, ettünk és ettünk, néha ittunk is.
Juci mama és Ati papa kiválóan látták el nagyszülői feladataikat, hol a gyerekek kívánságait lesték, hol cipelték, hol pedig vigasztalták őket vagy éppen megnevettetésükön fáradoztak.

Délután hintázás, pancsolás a kertben majd kukoricázás következett, a végkimerülés után pedig a fájdalmas búcsú.






Kori zokogott, hogy még maradna, hiányzik neki Vilkó és Ati papa, még itthon is a nagy vendégséget emlegette.
Tényleg jó nagy volt!