Négyen

Sokszor voltunk már négyesben esténként amikor Apa sokáig dolgozott. Ilyenkor általában hosszú játszóterezés után nagy pancsolás és vacsora következett majd mese és alvás. Ma is így volt ez, a kifulladásig fent volt mindegyik gyerek majd a mi ágyunkban aludtak el este 10 felé.
Fürdettem, etettem, altattam a hármat már többször egyedül de olyan még nem volt, hogy Ő reggel sincs mellettem.
Berci elutazott....

Levegőzés

Ma beléptünk végre a játszótérre. A szép idő is engedte és Kori felszakadó köhögése is. Simi persze azonnal üvöltött akárcsak 1 hónapja mikor utoljára voltunk. Nem tudom miért nem szereti, talán túl sok minden és mindenki van, nem érzi magát biztonságban vagy nem is tudom. Jó lenne ha változna a kedve ezzel kapcsolatban mert ma is nagyon drámai volt a belépőnk.
Virág nagyon örült Korinak, aranyosan játszottak, bolondoztak.
Most már Nimród sem bírja, hogy az álló babakocsiban kelljen hanyatt fekve tűrnie amíg a többiek játszanak, így őt is ki kellett vennem, hogy nézelődhessen. Hamarosan már ő is "ehet" homokot. Nagyon gyorsan telik az idő, 1 hét múlva 5 hónapos lesz!
A nehézségekkel együtt ahogy így elnézem ezt a kis édes csomagot, mármint Nimródot hát bizony nem tudom elképzelni, hogy ő az utolsó bögyörésznivaló kis babácskánk. De azt sem tudom elképzelni, hogy egyszer csak eljön az idő, hogy fizikailag és lelkileg is készen állok egy újabb várandóságra. Ez most így éppen elég, pedig mindenki kérdezi mi lesz később. Mintha ez nem lenne elég feladat már így is...

Kori megkapta az ovi felkészítő könyvét. Hetek óta kinéztem már neki de várnom kellett a vásárlással, ma viszont végre meg van!
Nehéz neki elképzelni, hogy milyen hely is ez az ovi, úgy látom egyenlőre kicsit tart tőle de nem lesz ez rossz csak meg kell ismernie a helyet, a barátokat és az óvónéniket.

Ma is sikerült nekünk kettő, Siminek három órát aludni délután. Nem is tudom mi lenne ha nem tudnék aludni napközben. Őszintén szólva nagyon várom már, hogy kibírjak egy huzamban napokat, elképzelem milyen hasznosan tölteném az időt amíg ők alszanak - de egyenlőre nem megy. Simi nagyon jól alszik egyedül, Kori viszont hozzám bújva szeret mostanában, Nimród szintúgy.

Ősztől emeletes ágy lesz a következő nagy lépés, Nimródot megpróbáljuk beereszteni az oroszlánbarlangba. Na de hol van az még, ne szaladjunk előre....

A terv szerint pénteken utazunk úgyhogy már kezdhetek is pakolni, hogy minden meglegyen addigra.

Azért ma is voltak nehéz pillanatok (hiszti hazafelé, kétszemélyes babakocsiban három személy plusz két kismotor szállítás), de túlélhető.
Sőt néha még szórakoztató is.

Ja és megint rendetlenség van.
Hát, úgy látszik mindent nem lehet...

Kori javul, Nagymama megment

Berci haza érkezett a munkából (megint jó későn) és azt mondta: "Jaj de szép rend van!".
Tényleg sokkal jobb a helyzet, a Nagymamának köszönhetem mert eljött szeretgetni a gyerekeket amíg én szorgoskodtam.

Az eső rémesen szakadt ma is, nem olyan nagy baj Kori kruppjának ez a legjobb időjárás (párás hűvös levegő), ki is nyitottuk az ablakot hadd lélegezzen.
Nagymama 11 körül megjött és Csopakosat játszott (hajóztak, nyaraltak, csobbantak, autóztak - mindezt a gyerekszobában) Korival és Simivel. A kis harmadik ezalatt békésen aludt az erkélyen a babakocsiban.
Berci bűnbarlangjának felszámolásával kezdtem a tisztogató programot. Ez a számítógép körüli terület és a rengeteg cd és dvd rendezése volt. Előkerült 100 fél kis csavar, 100 féle minicsavar, sokféle férfias eszköz az asztal mélyéből (csavarhúzók, kábelek, hosszabbítók) meg jó sok por, felesleges papír meg ilyenek. Most szép itt.
Végre megint van asztala. Örült neki.

A másik fájó pont a fürdőszoba volt, most az is tiszta végre.
Jó mert pénteken utazunk és mikor haza jövünk kezdhetek mindent elölről.
Anyasors...

Kori javul, felszakadóban a hurut, a kedve is jobb, vidáman vadul.
Ja és esernyő lesz a jele az oviban, mert cseréltek Virággal, azt mondta: "Jól van, Virág úgyis virág!".

Nimród csodás mutatványokkal szórakoztat minket. Könyvet nézeget ha a kezébe adom, csörgőt rángat, megpróbál mindent elkapni és nagyon sokáig jól érzi magát egyedül is (persze sosincs egyedül mindig rámászik valamelyik testvére).

Az este nagyon hosszú. Koriék nem akarnak elaludni 10 előtt, sokáig megy a hancúrozás az ágyban aminek legtöbbször apa szigora vet véget. Valahogy mindig akkor perdülnek táncra amikor a villanyt lekapcsoljuk és jó éjszakát kívánunk. Úgy emlékszem mi is ilyenek voltunk...

Kori kedvenc meséje a Báránycsaládos amit a "fejemből olvasok" és arról szól, hogy a báránycsalád találkozik útközben mindenféle állattal és félre értik a nevüket. Csak akkor jönnek rá, hogy mindent rosszul értettek amikor otthon megnézik az állatos könyvükben a rendes nevüket. De okulnak belőle és elhatározzák, hogy legközelebb már jól fogják mondani. Nem egy díjnyertes történet de Kori nagyon jót mulat rajta...

Simike nagyon sokat beszél mostanában, egészen szépen el lehet vele társalogni. Emlékeket idéz fel, számomra már elfelejtett dolgokkal hozakodik elő a kis mondataiban. Csodásan nyiladozik, nagyon tündéri de még mindig Simis a nyelvezete.
Mostanában nagyon bújós és nagyon vidám kitörései vannak. Berci szereti a kis nyakát. Tényleg elég egyedi...

Rend van kívül, belül. És ezt szeretem...

Simi félelmei

"Físz" - ezt mondja Simi amikor valamitől fél.

A félelem források:

1. "Jaj Mó!"

MOLYLEPKE - amit elég gyakran üldözök mostanában.
Simi azonban minden repülő nünükét molylepkének hív (a szúnyogot, a muslincát, a legyet, a lepkét) illetve amikor ezek elrepülnek a szeme előtt vagy akár suhintják az orrocskáját kétségbeesetten felszólal: "Jaj, mó!".
Azonkívül, hogy próbálom meggyőzni, hogy ezek nem bántanak ne féljen, jót szoktam mosolyogni a dolgon mert nagyon aggodalmas képpel és hangon tud rettegni.


2. "Zö Ma"

Azaz a ZÖLDSÉGES MANÓ.
Megelégeltem azt is, hogy egy szem zöldséget nem esznek ezek a Nagy gyerekek.
A fogmosást is egy manócska dalszerzeménnyel szeretettem meg amit azóta Kori és Berci is vidáman énekel esténként ("Mossuk meg a fogacskát ne jöjjön a Fogmanócska..."stb) mivel ez hatásosnak bizonyult kénytelen voltam a Zöldség Manót is bevezetni az itthoni köztudatba.
Beválik, mert ennek hatására a paradicsomot már megeszik (nehogy elvigye őket a manó egy nagy zöldségeshez ahol egész nap zöldséget kell falniuk, ehelyett inkább tőlünk elfogadják), de míg Kori jót nevet a dolgon addig Simi egyre gyakrabban emlegeti elalvás előtt is a "Zö Ma" -t.
Nem akarom, hogy féljen tőle de azt sem, hogy zöldség nélkül nőjenek fel és mivel a szép szó és a bacilusok elleni küzdelemről szóló mese sem segített így a Zöldséges Manó storyt kellett kitalálnom. Egyenlőre eszik...

3. "Szö"

Vagyis A SZÖSZ.
Kádban fürdésnél szokott a kezükre tapadni a hajszálam ami hajmosásom után marad ott. De van, hogy evésnél "támad Simire" valami kis szöszdarabka. Nagyon tud szenvedni tőle amikor a kezére ragad, ilyenkor semmiféle tevékenységet nem tud folytatni amig meg nem szabadítom a vélt vagy a valós szösztől.
"Jaj Szö, jaj szö!" - mondogatja.


Hihetetlen mulattató. De persze komolyan veszünk mindenféle aggodalmat.
Azért kicsit nevetünk is...

Vidám kép szomorú hírrel

Kori köhög. Elég ijesztően, csak addig ilyen amíg fel nem szakad. Alvás előtt és után a legrosszabb, olyankor nagyon szenved, még az inhalátorral is nagyon fullad.
Legjobb barátnője és egyben unokatestvére, Viola is kruppos, ebben is hasonlítanak egymásra...
Kori már magának tartja oda a kis felhőcskézős készüléket, nagyon ügyes és okos. Abban reménykedem, hogy gyorsan regenerálódik mint mindig és akkor nyugodtan útnak indulhatunk a dédszülőkhöz.
Mert nagy kalandra készülünk hétvége felé...

Csopak IV.

Csopak 4. és 5. nap













Kikötői kalandok.
Hajózás.
Kertszépítés: sövényvágás és fűnyírás Berci módra.
Álmodozás egy kertes házról.
Kora esti strandolás.
Játszóterezés.
Kalapvásárlás majd fotózkodás.
Nagyon könnyű esti altatás.
Simi gyógyulás.
Összepakolás.
Az éppen osztálykirándulós Elődkével fagyizás.
Búcsúpancsolás (Kori apa hátán, Simi apa nyakában ülve)
Rendrakás.
Haza utazás...

Üzenet

Vannak olyan helyzetek, találkozások, események, beszélgetések vagy csak egy kis momentum az ember életében amik a holtponton átlendítik és megerősítik abban, hogy amit csinál az jó és értékes.

Már egészen elvesztem abban, hogy a körülöttem nyüzsgő gyerekektől és a fáradtságtól nem jutok egyről a kettőre, hogy inkább elmenekülnék mert nem tudok megbirkózni három négy éven alulival és a velük kapcsolatos teendőkkel, és akkor Berci egy üzenettel tért ma haza Imre atyától.

Misére ment reggel nélkülünk, Kori nagyon csúnyán köhög ezért vele amúgy is itthon maradtam volna, a fiúkat meg nem lehetett vinni mert Bercit megint Imre atya fotózására kérték fel egy könyvhöz, gyerekekkel pedig az nem nagyon megy.

A délelőtt megint olyan fárasztóan telt amennyire csak lehetett, borzasztó kimerültséggel küzdök napok óta - talán az idő vagy az állandó hajnali Nimród táplálás miatt - de legszívesebben lefeküdtem volna a kupac középre és aludtam volna.

De vasárnap mise után nem várhattam haza Bercit ugyanazzal a káosszal amivel reggel elbocsátottam, így maradt a küzdelem. Közben Nimród sírt, Kori köhögősen kirakóhoz kért segítséget, Simi jött-ment és szétpakolt mindent én pedig nem ülhettem le egy percre sem mivel látványos eredményt akartam elérni.

Dél körül nagyjából rend lett, Berci megérkezett és olyan sok szép dolgot mondott amit Imre atya üzent, hogy a szívem megtelt boldogsággal és ez elég volt ahhoz, hogy túllendüljek ezen a sok nehézségen amin mostanában nem láttam túl.

Nem gondoltam, hogy egyáltalán el jut hozzá a június 5-i írás, fel sem merült bennem, hogy más is megtalálja a közösségből és eljuttatják neki a születésnapjáról írt bejegyzésemet.
Zavarba is jöttem mikor Berci mesélte, hogy mit mondott Imre atya a szép gyerekeinkről, Simiről, és arról, hogy nagyon tetszett neki az írásom (a könnyed stílus) és ki is nyomtatta neki valaki és hogy nem is tudta milyen írótehetség vagyok.
Berci is meglepődött nagyon, mondta, hogy a nagymamámtól örököltem az írói vénát.
Imre atya azt mondta milyen szerencsés Berci.
Én meg azt mondom nekem van szerencsém. Amióta ismerem Bercit...

A gyerekek miatt kezdtem el írni nem olyan régen. Túl sok volt a gondolat és érzés velük kapcsolatban, egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy sorokba öntsem a velük kapcsolatos élményeimet.
Azt nem gondoltam, hogy ezzel másnak örömöt szerzek, hogy ilyen sok emberhez eljut és érdekli majd őket sőt elismerő szavakat is kapok.

A délután folyamán már elég sokszor megkértem Bercit, hogy mesélje el még egyszer és még egyszer, hogy mit mondott Imre atya. És ő mindannyiszor elmesélte.
Ajándék ez az üzenet.
Nagyon jókor jött...