Az egészség

Kori éjjel lázas volt. Nem magas de ahhoz pont elég, hogy rosszul aludjon és én is éberen töltsem az éjszakát. Ma jól van, ha ennyivel megússzuk akkor már örülök. Reggel azért lementünk a doktor nénihez mert mégis csak hétvége jön. Ott kiderült, hogy pont jókor érkeztünk mert Nimródnak előre kell hozni a hétfői oltását ma 11-re mert a doktornéni nem lesz hétfőn. Úgyhogy a gyógyszertár után Korival haza jöttünk, össze pakoltam az összes gyereket mivel Berci ment dolgozni és elindultunk még egyszer.
A karaván. Kocsival mentünk nem akartam, hogy Kori sokat gyalogoljon, de még így is volt 200 méter a rendelő az autótól és ott bent is elég nagy felfordulást rendeztünk. Simike valamilyen okból kifolyólag el kezdett zokogni pedig a tanácsadói rendelőről igazán nem lehetnek rossz élményei hiszen ott még egy oltást sem kapott, ő mégis kiborult. Kori meg ki akart menni egyfolytában úgyhogy őt is meg kellett fékezni. Nimród viszont hősiesen tűrte a szúrásokat és engem sem viselt már meg annyira mint az első gyerekemnél, hogy oltást kapott a pici.

Minnél több gyerekem van annál könnyebben viselem ezeket a dolgokat. Most Nimród szem átfújásán van a sor mert szegénynek úgy tűnik szűk a könnycsatornája vagy teljesen el van záródva. Ezt tőlem örökölte meg a nővérkéjétől de első lévén ő megúszta mert eleget masszíroztam éjjel-nappal. Legkisebb fiammal viszont nem kis szervezés árán indulhatunk útnak a klinikák felé a jövő héten vagy utána. Amikor meg tudjuk oldani.

Az egészség a legfontosabb. Mindig bőszen bólogattam mikor "az idősek" ilyen bölcsességekkel láttak el. Fiatal fejjel még nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget ennek a mondatnak, a betegség egyenlő volt azzal, hogy nem kellett iskolába mennem és ez nekem nagyon tetszett akkoriban de most, hogy anya vagyok és feleség és a családom a legfontosabb most tényleg sokat gondolok arra, hogy minden rendben legyen velük és persze velünk is. Mert az egészség a legfontosabb. Mostmár én is bőszen mondogatom azt amit annak idején elengedtem a fülem mellett.

Sakk matt és születésnap

Körülbelül öt éve nem voltam lázas. Most, hogy meghívtam Korinkánk kereszt szüleit és kedvenc unokatestvérét, Violát a csütörtöki 3 éves szülinapra, most sikerült. Lemondtuk. Tegnap fel kelni sem bírtam, lázam is volt és persze nem is szedhettem akármit mert mindenre allergiás vagyok. Szóval fetrengtem, a gyerekek meg rajtam amíg meg nem érkezett Tandzsí nagyi és Elődke mint felmentősereg.
Nimródnak persze messze ez volt a legszebb napja hetek óta az életében, még sosem feküdtem ennyit mellette amióta kijöttünk a kórházból, nagyon boldog volt és jó sokat aludt.
Simike sem tágított mellőlem "Ana, Ana" ment egész nap, bújt, szeretgetett, megette a diétás ropimat.
Kori óriásit bulizott Elődkével (ő az én 12 éve öcsikém akinek már arcra puszizós barátnője is van), anyukám pedig segített mindenben (a gyerekeim meg hagyták, hogy össze-vissza puszilgassa őket). Estig maradtak úgyhogy még meg is fürdette Korit és Simit és vacsorát is adott mindenkinek úgyhogy kedvemre szenvedhettem. Rémes volt. Már mint ez a magatehetetlenség. Éjjel is volt lázam és csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy elkapják az én kicsikéim, nagyon rossz születésnapi ajándék lenne.
Ma kicsit jobb a helyzet, Berci marad segíteni különben nem bírnám.

Korit reggel felköszöntöttük. Simi nagyon nehezen viselte, hogy a dínó nem az ő ajándéka. Szomorúan nézegette az üres dobozt és mondta, hogy "Di" (mármint dínó).
A szívem megszakadt, amikor telefonon hívták Korit azt is el akarta venni, hogy neki is mondjanak valamit. Persze meg kell tanulnia de még annyira kicsi fiú. De mindjárt Május 1 és akkor ő következik.

Kori nagyon boldog volt az ajándékaival, énekel nekik (a saját kis költeményeit) és nem ereszti őket azóta sem. Nagyon édes!
Isten éltesse sokáig ezt a 3 éves Nagy kislányt!

Megint...

Megint vissza a hétköznapokba. Jaj de nehéz! Sokkal nyűgösebbek a gyerekek mikor Berci elmegy dolgozni és nincs itthon. Én is nehezebben viselem a hisztiket. De táplálkozom a hétvége szép pillanataiból és így egészen elviselhető, kitartunk hét végéig amikor megint együtt leszünk.

Csütörtökön Kornéliánk 3 éves lesz! Nagyon várom, hogy felköszöntsük és megkapja amire vágyott. Olyan jó látni, hogy örül és jó neki örömet szerezni mert nagyon hálás. Ma azt mondta nekem: "Te vagy a legszebb anyukám!".
Ő pedig a legszebb kislányom!

Simit fürdéskor "édes arcú Siminek" becézte a nővérkéje. Simi tényleg édes arcú, nagyon szelíd a pofikája. Egész keveset hisztizett ma - valószínűleg azért tűnt kevésnek mert 3 órát aludt délután - és egész nap azt kiabálta, hogy "Ana!" - ez ugye én vagyok és minden alkalomkor mikor meghallottam igyekeztem reagálni, hogy érezze, nem hiába kezdett el beszélni.

Nimród királyfi 6100 gramm. Sokat sír még mindig evések után és nagy magányában. Viszont ha jó passzban van akkor egészen szépen gügyörészik és belekapaszkodik az ágya fölé lógatott csörgöláncba és azt rángatja. Sokszor nevet is rá.
Annyira aranyos és illatos és selymes!

Szeretem, hogy mind a három itthon van velem még akkor is ha úgy érzem nincs elég időm rájuk egyenként. Nagyon szeretik egymást, mostanában a féltékenység egyáltalán nem látszik, simogatják, puszilgatják, vígasztalják egymást. Azért lesznek nehezebb idők is gondolom de most ennek örülünk...

"Szabad-e locsolni?"

Kori nagyon készült a hétfői napra. Már szombaton arról beszélt milyen jó lesz mikor meglocsolják a fiúk és ő adhat nekik tojást. Mivel anyukámékkal csak szombaton találkoztunk ezért Tibi már akkor meglocsolta (előre) és Kori fülig érő szájjal hozta a piros tojást amit festett és kínálta Tibinek. Mikor elmentek azt mondta boldogan: "Anya, illatos lett a szagom!".

Ma reggel Apa, Simi és Nimród meglocsolták a lányokat (azaz Korit és engem), majd extra gyors elkészülés után átmentünk a Labanc utcába. Oda gyűlnek Nagypapa barátai a "Fiúnapos férfiak", valamint a család többi fiú tagjai és körbejárják a házat és ahol lányt találnak azt meglocsolják. Szerencsére nem késtük le a nagy "programot". Kori felült egy nagy bár székre és onnan várta a locsolóit, szerencsére jó sokan voltak. A versikék után lesütött, pillogó szemmel, lányos szégyenlősködéssel azt mondta minden fiúnak: "Igen, szabad!". És boldogan tartotta a kis fejecskéjét a fújásra és utána nyújtotta a kis tojásos dobozkáját az általa festett piros tojásokkal. Egyszerűen tündéri volt ahogy átélte ennek a népszokásnak a jelentőségét és nagyon boldog volt mikor újabb és újabb versekkel és illatokkal jöttek hozzá a fiúk. Mindig felmászott a magas székre mikor jött valaki és ott várakozott. Egyszerűen csodálatos, hogy van egy lányom aki már most olyan lányos a szép frizurájával, a kis szoknyájában, a csábos pillantásával, a szemlesütésével és még sorolhatnám. Angyalian várta a locsolókat!

És csodálatos, hogy vannak fiaim is és az egyik már olyan "nagy", hogy ő ma már tudott menni az apukájával egy kisebb locsoló körútra. Igaz, hogy többször elaludt az út során - olyan kis édes, hogy bír 2 évesen ennyiszer elaludni - de hősiesen fogyasztott mindenhol valami finomságot, többnyire tojáskát de valahol levest is, majd teljes apa függőségben tért vissza hozzánk, a locsoló váró lányokhoz a Labanc utcába. Nagy családi összejövetel volt a Nagypapáéknál (Nagypapa nélkül mert ő locsolókörútra ment), mindenki hozta amije volt (mármint étel finomságokat) így össze jött egy hatalmas gazdag ebéd. A fiúk később csatlakoztak, Berci és Simi, Nimród leendő keresztszüleivel (Márkóval és Reginával) tértek vissza délután. A gyerekek rohangáltak, játszottak, a felnőttek beszélgettek, mindenki evett-ivott és nagyon-nagyon jól érezte magát.
Nagyon szép Húsvét volt.

Jött a nyuszi

Nimród sír és nevet

Nimród sokat sír. Legtöbbször evés után fél órával kezdi, vagy már hamarabb amikor letesszük miután büfizett. Kézeben akar lenni, ott átvészelni a hasfájós perceket de az csak akkor lehetséges ha nem vagyok egyedül a hárommal. Most hétvégén például.

Egyébként Nimród mikor éppen nem fáj a hasa és kézben van akkor mindenkire nevet (ez ma kiderült a vendégségben) és még gügyög is aranyosan - mintegy beszélgetést imitálva. Tündéri kis bogyó, Berci szerint minden fáradságot megér annyira kis tökéletes. És ezt egy olyan apa mondja aki majd leesik a székről az álmosságtól és azonnal elalszik ahogy vízszintesbe kerül és nem bír megszólalni a vendégségben és az autóban sem egész nap, mert annyira de annyira fáradt. Tényleg hulla fáradtak és kimerültek vagyunk, nagyon strapás ez az egész. De nagyon megéri...

Simi húsvéti ajándéka

Simi szombat délután rájött, hogy ki tudja mondani, hogy anya. Ült az etető székében és egyszer csak magától azt mondta: "Ana".
Én persze azonnal felkiáltottam mert annyira vártam már ezt a pillanatot és ránéztem nagyon boldogan: "Simi, azt mondtad anya?" - még egyszer hallani akartam, nem hittem a füleimnek.
Erre Simi: "U" - tehát igen. Mondtam erre, hogy: "Simi mondd, hogy anya!". Erre ő: "A". Kicsit elcsüggedtem, hogy megint vissza riadt a nagy kihívástól, hogy beszéljen, de nem adtam fel és újra megkértem. Akkor kimondta megint és ezzel a legnagyobb örömet szerezte nekem és Bercinek (mert ő is ott volt).
Kimondta a mi kis Simink és azóta is mindig mondja: "Ana".
És ez én vagyok.