Költözünk

Elkezdődött....

Kukucsibe és a többiek

Igen, ez Ő a függöny mögött.
A kedvenc helye.
Beül és vár....
Kukucsibe alias Domika egy tündérvirág. A kedvenc korszakom. Már egyedül megy, bejárja a lakást, felfedez,nevetgél, sőt vigyorog, egyszer alszik (néha kétszer), kiszámíthatók az evései és a testvéreivel is nagyon sok vicces dologban van része.
Szóval jó ez így most.
Sokat vigyorog és megnevetteti a többieket, nagyon tetszik nekik Kukucsibe bolondozása. Például ha bebújik a függöny mögé és várja, hogy megtalálják, vagy el kezd a szobába szaladni és hátul a harisnyáján púposodik a pelus és még egy bagoly is ott figyel a gatyáján, a szájába vesz tárgyakat mint egy kiskutya és azzal indul el egyik helyről a másikra és, hogy pici cuki teste van és bosszút áll ha valami nem tetszik neki. Táncol mindenre, riszálva mint Kori annak idején....
Úgy látom a fiúk és a lány nem tud betelni vele olyan sok öröm van benne, hogy jó nézni ahogy örülnek neki, nevetnek vele és rajta, vigyáznak rá szóval nem is olyan rossz ötödik gyereknek lenni.
Vicces ahogy a pici testével jön-megy a lakásban és el kezd vigyorogni ha talál valamit amit lehet, hogy nem kéne de azért megpróbálja mit szólok hozzá.
Totális fanatikus apa rajongása van, ha itthon van Berci szegény nem tud enni és dolgozni és semmit mert Domika rajongása fokozhatatlan.
A többiek szeretgetése is...

Az is nagyon mókás amikor bezárom a gyerek ketrecbe rám néz el kezd keservesen sírni majd fél perc múlva elindul a kijárat felé, kitárja a ketrec ajtaját és kisétál rajta.
Vagy amikor pelenkázásnál ráteszek egy ruhát a fejére és nem tépi le hanem kivárja amíg eltelik fél perc lerántom és azt mondom "kukucs" akkor hatalmasat nevet és várja a ráadást.
Szóval vicces vicces vicces meg puszilgatnivaló.

Persze ez most egy szép pillanat de nem mondom, hogy nem volt keserves a tavalyi év mert az volt. Nem is tudom hogy jutottunk el idáig, hogy kibírtuk mert sokszor nem láttam a végét, nem hittem hogy vége lesz a brutális nehézségeknek, fizikai lelki megpróbáltatásoknak.
Ahogy 1 éves lesz egy nagycsaládba született baba úgy érzem lehull egy súly egy teher és bírhatóbbá válik az egész. Hála Istennek ez most is így van.

Esténként azért egyedül vagyunk és az nagyon nehéz. Berci dolgozik néha jön csak haza korábban. Akkor azért elfáradok és már veszekszem, a meghitt nyugodt altatás helyett mindenkinek parancsolgatok mert 5 gyereket esti szertartással elpakolni másnapra borzasztóan fárasztó. De aztán vége lesz és ahelyett, hogy kidőlnék kezdek örülni a szabad időnek ami este 10-től éjfélig tart aztán kidőlök és reggel alig bírok felkelni. Nagyon fáradt vagyok  a tél az idő a minuszok meg a pluszok kibabrálnak velem. Meg az iskola és a kötelezettségek.

Boldi megváltozott, kezelhetőbb, szófogadóbb. Egy esti fogmosásnál mondta is nekem (mert előtte nem hagyta, hogy megmossam a fogát mindig hiszti volt, hogy fáj meg mittudomén): - Anya, én megváltoztam. Olyan vagyok mint Batman és Batman nem sír a fogmosásnál.
Az oviba is láthatóan aranyosabb, szófogadóbb, segítőbb (dicsérte Ági néni) szóval siker! Mondjuk hetek óta mellettem alszik és szerintem ennek a töltekezésnek is betudható ez a pozitív változás. Még betegen foglalta el a helyét és azóta nem tudom kirakni de nem is akarom egyenlőre ha ilyen rendes tőle. Másrészt meg nagyon vicces, túl vicces dolgokat mond már el sem hiszem, hogy lehet valaki 3 és fél évesen ennyire mókás.
Nem írom le mit törölgettem és krémeztem mert csípett neki erre megszólalt: - Jágyabban! - tehát lágyabban kérte.
Úgy érzi ő a star wars egyik szereplője (tudom nem neki való de hát Simi nézheti meg Kori is - nem velem, Bercivel - és akkor lehetetlen bezárni őket vagy eltakarni a szemüket - na mindegy).
Szóval Boldi nem más mint saját elmondása szerint:  "A SZÖTÉT NAD ÚJ" (=Sötét nagy úr).
Megzabálom kész, totál mókás és őőőőőrült a szó legjobb értelmében.


Nimródot is dicsérték, büszke voltam rá. Aztán tegnap este jött egy telefon, azt hittem zsúrba invitál az anyuka aztán elmondta Nimród rémtetteit és miután elszomorodtam előszedtem a tettest és kérdőre vontam - mérgesen. Mindent bevallott, tudta azonnal kit tart rettegésben kértem, parancsoltam, hogy ezt azonnal fejezze be mert szégyent hoz rám és az egész családra. Úgy tűnt megértette. Megbeszéltük, hogy reggel tisztázza a dolgot bocsánatot kér és befejezi a gonosz magatartást. Berci vitte reggel, állítólag berohant a csoportba (szerinte, hogy rendbe tegye a dolgot) délben pedig azzal várt, hogy bocsánatot kért és megmondta, hogy nem csinálja többet.
Úgy legyen.
Viszont ő is vicces mert kitalálta mit kér a születésnapjára: "Anya én TESTFESTÉKET kérek!".
Az ehető gyurmáról már letett azóta csak a testfestéket emlegeti de egyfolytában és mondogatja, hogy testfestéket kér.
Kérdeztem, hogy: - Nimród dehát hogy fogsz kinézni ha testfestéket kapsz?
Erre Nimród a következőt válaszolta: - Szürkén.
Szóval nevetünk.

Simi fejfájós. Régen volt egyhuzamban ilyen mindennapos fejfájás de nagyon aggaszt, hogy panaszkodik. Még akkor mikor elkezdődött elvittük vérvételre és átvizsgálta a gyerekorvos (akkor nagyon megijedtem nem is tudom mikor volt már talán tavasszal?) és kérte vezessek fejfájás naplót akkor lehet nyomon követni, hogy mi történik, ha szükséges irány a neurológia de nem akar elhamarkodottan beutalni.
Persze elmúlt és nem vezettem de most el kéne kezdnem, hogy legyen mibe kapaszkodni. Össze függhet a betegséggel amin ő is átesett most a téli szünetben és az időjárás is okot ad rá meg a fáradékonysága de akkor sem jó egy ekkora gyerektől hallani, hogy fáj a feje. Mindig kell eleget  innia és ennie és a Nagymama is ilyen volt kicsinek meg én is (én még most is) de akkor is aggaszt, hogy fáj a feje. Nem jó és kész mindig beugrik mi van ha valami komolyabb veszélyes dolog áll a háttérben. Még gondolni is rossz rá. Pici Simikém...

Kori pedig hozza a szép eredményeket a suliból. Reggel visít ha nem kényelmes a ruhája de egyébként olyan kis segítő angyalka, hogy csoda.

Ma haza hoztam mindenkit délben.
A fiúk levették (inkább ledobálták) az összes ruhájukat csak az alsógatya maradt és Tarzannak képzelték magukat (persze vita alakult ki, hogy ki Tarzan és ki az aki csak annak képzeli magát végül fél óra és némi kérlelés után visszaöltöztek.). Kori pedig futónőnek öltözött be pár perccel haza érkezésünk után.....

De senki ne higgye, hogy életünk idilli és nincs probléma mert kiabálok és veszekszem, fenyegetőzöm és elegem van és fáradt vagyok néha útálom az egész háztartást meg kaja adagolást meg mindent, hogy mindig ANYA ANYA megy egész nap és nincs megállás meg egy percem magamra és nem jutok el orvoshoz pedig kéne mennem több helyre is de ez a kellemetlen hozadéka a sok gyereknek és az állandóan dolgozó férjnek a kellemeset meg fentebb írtam.

Anyu írt az unokáiról egy bejegyzést.
http://ahogygondolom.blogspot.hu/2015/01/mindegyiket-masert.html
Felolvastam nekik. Jókat nevetgéltek rajta, magukon, egymáson.
Boldi a végén rekedtes hangon közölte : - Én isz a Hódról jöttem...

Így este 10 után ágyba teszem a még táncoló Boldit, bébitaxizós Domit és várom haza a férjem aki a hét ötödik. munkanapján sem fog éjfél előtt haza érni a dolgozóból.

Anyának lenni

Ezek a nagy pillanatok. Mikor életében először jégre viszem és fogom, hogy el ne essen miközben én is botladozom és tegnap még én csúszkáltam így a műjégen 10 évesen...
Vagy ő is úgy zongorázik mint én 25 éve....
És imádja a vizet, a medencét, az úszást mint az anyja....
Hogy lehetek anya mikor magam is kölyök vagyok még...
Ez a csoda ami megadatott- ötszörös édesanyának lenni, nem is vagyok méltó rá - hát ilyen gondolatokkal indul a 2015.
B.Ú.É.K.

Tèl

Hideg van kint. Domi mègis kint alszik minden dèlben bebugyolàlva èdesdeden.
Tegnap felavattuk a szànkót amit tavaly hozott a soroksàri angyal. Első èv,hogy nem kell szànkóra ülnöm, ők nègyen megoldottàk. Bíztattàk egymàst,segítettek,hogy ki hogy csússzon. Öröm volt nézni és csak fagyoskodni mellettük.

Kori ma Viràgnàl volt vendégsègben addig Simi és Nimród meglepetès kincskeresős pàlyàt kèszítettek neki,hogy mire haza èr kèsz legyen.

S amíg ezt nèzem làtom ,hogy milyen jó nekik hogy vannak egymàsnak ès ilyen kalandokba lehet rèszük. Kitalàlnak maguknak mindent...

Nekem marad az egèsz napos pakolàs meg ètelosztàs meg rendrakàs ès olyan fàradt vagyok, hogy ülve elalszom.

Berci làbujja tènyleg törött. Sàntikàl, pàr hèt míg összeforr.Sajnos dolgozik a két ünnep között.

Januàrban összehúzzuk magunkat a dupla lakàs egyik felébe a màsikat eladjàk. Mondogatom,hogy menni fog a nagy kérdès, hogy utàna mi lesz, meddig növelhetök a terheinek. De ez majd kiderül akkor...

Sapkàsok a fagyos
Budakeszin:

2014 Karácsony

Pásztor játék után érkeztek haza a gyerekek a Nagymamával és Nagypapával fél 6 körül.
Az Angyal csöngetett és beléptek a szobába. Berci olvasta az evangéliumot, énekeltünk és már alig várták, hogy bontogassanak.
Nagyon különbözően örülnek.
Kori először osztogat aztán kibont és sikongat, Nimród gyűjtöget és csak a végén nyitja ki az övéit, Boldi csalódott ha nem elég nagy a csomag, Simike pedig visszafogottan de örül és idén végre elégedett volt mindennel.
Jó látni az örömüket, én mindig legalább annyira izgulok mint ők, hogy minden jó legyen...

25-én Imre atyához mentünk a kápolnába. Jól elkéstünk és a gyerekek nagyon szét voltak esve. Nagyon elkeserített de mise végén oda mentünk Imre atyához aki megölelgette őket és ezt súgta nekik: "Nagyon hiányoztok, ti vagytok a legkedvesebbek nekem, gyertek gyakrabban!".
Itt már éreztem, hogy melegszik a szívem és kezdem elhagyni a rohanást, az idegeskedést, a feszültséget és az érzést, hogy minden jó e vagy még sem. Tudtam, hogy jó, hogy oda mentünk és nem máshova még akkor is ha nagyon elkéstünk. Aztán kaptunk egy könyvet és megnéztük a Betlehemet ami nagyon nagyon szép volt.

11-re Soroksárra mentünk Berci nagymamájához. Nagyon szép volt az éneklés, a gyerekeknek az ajándék bontogatás és nekem majd megszakadt a szívem mikor a Dédire néztem...

Sori után haza jöttünk, estére pedig Berciékhez mentünk gyertyagyújtásra. Volt ott korcsolya, meg 5 gyerek pizsama meg autók, nagyon szép volt az este.

26-án közös családi éneklés volt a Labanc utcai házban. A Évi Dédi könyveket adott a dédunokáknak, a gyerekeim pedig Nagypapa Óz a nagy varázslójából énekeltek dalokat.

26-án ebédelni Budajenőre mentünk ahol az én rengeteg unokatestvérem és rokonom volt, Tündi és Zolika Makóról és Anyuékkal is itt találkoztunk. Sok volt a karon ülő sikítozó kis baba de jó volt és szép és hangos és örömteli és tömeges (kép a 40 fős rendezvényről majd később).

27 - én Apuéknál karácsonyoztunk és ebédeltünk Gödöllőn.

28-án Anyu és Tibi ajándéka volt, hogy elvittek minket a Trófeába ebédelni. Évek óta tartjuk ezt és mindig nagyon nagy kaland és öröm a gyerekeknek az "ebédlőben enni" (ahogy ők mondják).
Nem maradt el az arcfestés sem. Nimród dinót kért, Boldi Batmant, Simi sárkányt, Kori virágot.
Jó kaland volt.

Most megpihenünk.

Illetve nem, mert Berci ebben a pillanatban rugott bele a számítógépbe és elmozdult az egyik lábujja. Valószínűleg eltört.
Megy a traumatológiára....
Pedig már olyan kerek volt minden....

December, Domi 1 és a készülődés

Nem volt egyszerű az Advent. Nem sikerült úgy készülni ahogy szerettem volna.
 Mindenki el kezdett köhögni, hol egyszerre hol felváltva fuldokoltak főleg éjszaka, kivéve Simit mert ő nem.
Nimród volt a legrosszabb éjjel, kruppo lett és öklendezős köhögő görcs jött rá éjjelente. Hideg párásítás, itatás, ilyenek segítettek. Nem ment oviba, Boldi sem (ez karácsonyi beszerzés alatt kicsit bosszantó).
Domi is köhögött őt inhalálni kellett. Közben vírusos tüdőgyulladás volt az oviban.
Kori és Simi suliztak de már alig bírtak reggelente felkelni. Na szóval így telte a december köhögősen, nehézkesen, otthonhoz kötve.

Domi 1 éves lett december 8-án.

Elindult, szépen jár azóta is, sőt szalad a lakásban mindenfelé.
Továbbra is mindent a szájába vesz kivéve a finom ebédet amit neki főzök....

Kori karácsonyi műsora nagyon szép volt (én több szerepet adtam volna neki mert mindenkinek ő súgta a szöveget - hát persze - de azért így is jó volt).

Aztán Berci nagyon beteg lett. Pont amikor éreztem, hogy minden a fejemre nő, semmit nem sikerült elintézni akkor szegény irtózatos fejfájásra ébredt ami aztán 3 napig tartott, lázas is lett köhögött és nem bírt felkelni (influenza), egy hét és egy doboz antibiotikum kellett, hogy jobban legyen. Egész héten hordtam a gyerekeket mindenhova reggel, délben ,este vásároltam, főztem, próbáltam "angyalkázni" és nagyon sírtam mert sok volt.
Nem olyan volt az Advent amilyet szerettem volna. Sokat veszekedtem, panaszkodtam, elfáradtam, elegem volt szóval nem olyan volt amilyennek lennie kellett volna.
A tavaszi meleg sem segített, hogy a karácsonyt méltón várjuk.
Aztán 25-én megérkezett és betöltötte a szívünket, otthonunkat és minden teljes lett...

Karàcsony

Àldott
Karàcsonyt kìvànunk mindenkinek!