Undorító vírus

A legundorítóbb vírust sikerült így szülés előtt benyalniuk a gyerekeknek.
Még leírni is szörnyű: aftás, kiütéses, lázas nagyon fájdalmas fertőzés.
Kori kezdte pénteken akkor mondta a doki, hogy a többieken is ki fog jönni de azért reménykedtem, hogy nincs igaza.
Vasárnap este Nimród belázasodott, hétfőn reggelre Simi és Boldi is nagyon lázas lett.Egyszerre mindenki! Fájt a torkuk, megmozdulni sem bírtak. Írtam egy lázlapot mindenkinek a gyógyszeradagjáról nurofen, panadol, cataflam szerepelt rajta és az, hogy kinek mikor mennyit kell adni, 3 óránként.
Ínni is alíg bírtak mert tele volt a torkuk fehér hólyaggal csak jajgattak és nyekledeztek, hiába fájt inni muszáj volt az állandó folyadékveszteség miatt. 
Főztem egy húslevest, evett aki akart és alig éltem túl a napot még felírva is nehéz volt követni, hogy ki van a legrosszabbul. Borzalmas volt. Egyedül voltam velük egész nap, Berci nagyon későn jött haza.
Boldi estére görcsöt kapott a láztól (nem az a tipikus lázgörcs mert nem ájult el de rázkódott a hirtelen felszökőtől) aztán Simi is megcsinálta ugyanezt, hideg vízbe kellett mindkettőt tennem és csak utána múlt el a rázkódásuk. Nagyon ijesztő volt.
Éjszaka még Simi és Boldi lázát kellett csillapítani és itatni őket, felváltva jajgattak így semmit de semmit nem aludtam.
Aztán reggel ide jött Anyu vigyázott a fiúkra, Kori ment suliba, Berci pedig elvitt a ctg-re.
Rosszul lettem a nemalvástól és a rossz géptől amit a hasamba nyomtak mert nem érzékelte rendesen a szívhangot, bőgtem is és majdnem elájultam, aztán lefeküdtem és rátettek egy rendes gépre amit nem kellett a hasamba nyomni.
Berci haza hozott, anyu haza hozta Korit aztán ők elmentek én meg folytattam a gyógyítást.
Simi és Nimród láztalan volt viszont nem bírtak még enni és inni  is alig (inni muszáj) estére pedig kiütésesek lettek mindenhol főleg a lábukat fájlalják arra kentem fenistilt.
Boldi nagyon-nagyon rossz beteg. Alig lehet beletömni a gyógyszert, nem akar inni csak nagyon nehezen (csak vizet és málnaszörpöt a teát nem hajlandó). Úgyhogy kifeszítem a száját és belenyomom a gyógyszert ő meg üvölt és kiköpi. Ma kevesebb láza volt mint tegnap viszont sokat sírt, hogy fáj a lába, főleg a talpa és hasmenése is lett.
Undorító, gusztustalan és kegyetlen ez a vírus nagyon szenvednek és gyógyítani is nagyon nehéz mert nem igazán lehet.
Remélem ez az utolsó bejegyzésem szülés előtt.
Vasárnapra vagyok kiírva.

39. hét

A mindenórás kismamából minden hetes lett, a két kép a 37. héten készült, most meg a 39. kezdődik már.

Azt nem részletezem hogy érzem magam a koraszülés veszély, 4 hét fekvés és egy vesegörcs után, lassan túlhordással.....
2 naponta menni kell a kórházba ami egy órányi autóút hétköznap, fél óra hétvégén.
Berci és anyu szokott vinni, ez még a jobbik helyzet mert így nem kell bent feküdnöm az osztályon.

Kori pénteken beteg lett, vírusos lázas hólyagos torokbaj, ma estére Nimród lázasodott be (ha ugyanaz, remélem hamar lemegy sok teával lázcsillapítással). Holnap csak Simi megy oviba, 3 itthon lesz (jaj nekem)...

Annak örülök, hogy megvárta a decembert a baba annak viszont nem nagyon, hogy hetek óta jóslófájásaim vannak ami nagyon kellemetlen és ismétlődő de sajnos nem elég a szüléshez. Néha úgy dönt ez a kis ötödik, hogy ráfekszik egy idegre és akkor a bal lábamat nem tudom emelni, gyakorlatilag nem tudok járni amíg odább nem vándorol. Utcára már nem megyek csak ha visznek kocsival, nem mertem Boldival elindulni még a ház mellé sem.
Megszállottan nézem a neten, hogy mi legyen a karácsonnyal, szeretném legalább a gyerekek dogait nagyjából rendezni, de elég nehéz - különböző okok miatt...ez is teherként nyomja a vállam tavaly olyan jól időben volt minden.

Nem tudom van e alkalmas idő amire vágyom, hogy eljöjjön már.
Próbálom elviselni ezt a 2 hetet ami még a legvégéig van.
Nem lesz könnyű...

Mindenórás

Szabadlábon

37. Hét betöltve.
Vesegörcs elmúlt, péntek óta nem ismétlődött úgyhogy kaptam egy kis kimenőt, hogy itthon rendezzem soraim. Megint volt egy aranyos szobatársam, pihentem egész nap és persze aggodalmaskodtam.

A család és Bercim mindent beleadnak, hogy átvészeljük ezt az időszakot amig négy gyereket kell elrendezni, de ez már nekik is sok egy kicsit, hogy ennyire kivonódtam a forgalomból.
Rengeteg alkalmazkodás, telefon, szervezés, áldozat, csak így sikerül megszervezni minden egyes napot lépésről lépésre.
Én sem így terveztem, gondoltam totál fáradtan és kimerülten végig csinálom aztán túlhordom ahogy szoktam és utána kezdődhet az itthoni örület.
Ehhez képest mindenki mint az őrült rohangál és szervez én pedig produkálom a furábbnál furább dolgokat és használhatatlan vagyok pedig itt a 4 gyerek na és Berci akinek dolgoznia kell. Nem jó érzés, sajnálok mindenkit...

Ma haza hozott Berci munka előtt, a 3 fiu anyunál van, Kori suliban (ő kettesben volt apával tegnap este és ma reggel).
Ami itthon fogadott megnevettetett: Batman álarc a folyósón, palást és jelmez a földön, óriási plüss panda a hálószobánkban az ágy mellett, az összes gyerek ágyneműje nálunk (vasárnap Berci együtt aludt a 4 gyerekkel), ezenkivül bugyik és gyerek férfias alsók szanaszéjjel. Némi reggeli az asztalon.
Agglegény lakás lett a miénk, de olyan megható mert látszik benne a lényeg.

Többet húzódik a hasam amióta szabadlábon vagyok de az, hogy ebből mikor és hogyan lesz szülés, csak a Jó Isten tudja.

Szülési fájdalom

Csak az tudja aki már átélte, én meg már háromszor megtapasztaltam, egyszer részben: leszakadó derék, szúr, feszít, nyom, görcsöl mindenhol. Összetéveszthetetlen.
Ilyen érzésre ébredtem pénteken hajnali 5-kor. Az első ijedtség után elfogadtam, hogy ez a baba jönni akar, indulnunk kell.
Hívtam anyut, Zizit, Nagymamát, mindenki jött, hogy Bercivel azonnal elindulhassunk.
Úgy éreztem leszakad mindenem, ez a gyerek csoda ha nem esik ki a kocsiban annyira fájt.
Reggeli csúcs de béértünk az otthonunktól nagyon távol eső Uzsokiba (de hát itt a doki ki gondolta, hogy hetente kell berohanni).
Siettek, jaj ötödik gyerek jöjjön gyorsan! Még hánytam is -jaj ez a fájástól van - mondták én meg bólogattam, ismerem a dolgot, igen.
Berci beszólt a munkába hogy nem ér be mert szülök - pedig fontos tárgyalás lett volna.

 Na jött a doki, örült, megvizsgált majd döbbenten nézett rám és a többi orvosra: ez nem szülés, teljesen zárt a méhszáj, laza a méh.
De akkor mi ez???
Ctg, uh, labor minden volt, hogy kiderítsék mi görcsöl úgy mintha a szülés lenne.
Egyszercsak megvilágosodott a doki és azt mondta, szerinte ez a vese.
Elrendelt egy hasi uht.
Én még mindig nem hittem, össze akartam esni mert bizony elképesztő fájdalom viszont egybefüggő görcs és nem periodikus tehát próbáltam elhinni, hogy tényleg nem szülök, bár
nehezen ment.
Hasi uh-n megnéztek és akkor bólogatott a doktornő, hogy ott van a fájdalom oka: vesekő és vesepangás. Az fáj úgy mint a szülés.
Befektettek, bekötöttek egy nagy adag no-spa infuziót, rengeteget kel innom és a bal oldalamon feküdnöm.
Tegnap délután minden fájdalmam megszűnt, elhittem végre, hogy ez nem szülés.
Megfigyelnek.

Uh-n a babát 3 kilo körülinek mérték aminek örülök mert azt hittem 2 fél sincs.
Azt viszont nem értem mire volt jó ez az egész cirkusz, azt már értem, hogy ne vállaljak több gyereket mert ez  már nagyon durva így is de miért kell a gyerekektől megint távol lennem és azon rettegni mi lesz még?

Berci bent volt ma a nagyokkal. Végig sétáltunk a folyósón mert babákat akartak nézni. Minden kis tolókába belestek és huncutul nevettek utána.
Csak remélni tudom, hogy több szörnyűség nem lesz már és a testvérüket nézhetik hamarosan a tolókába.
Azt sem tudom haza mehetek e még.

36. hét

Nehéz a fekvés, a tehetetlenség és a bizonytalanság.

A gyerekeknek nem tudok érdemben jó anyukájuk lenni, úgy faggatom őket mi volt napközben, hogy mellém fekszenek egy kicsit az ágyba. Aztán rohannak tovább, gondolom kezd elegük lenni, hogy csak itt fekszem és mindenre azt mondom: "anya nem mehet, anyának feküdnie kell....".
De egy rossz anya is jobb mintha nincs anya úgyhogy most be kell érnünk ennyivel.
Ma anyu jött segíteni délután, elhozta a gyerekeket az intézményekből. Bori délelőtt volt itt takarítani.

Boldi nem kímél, jön ugrál vadul meg szeret is de az ágyába napok óta nem hajlandó bemenni, csak mellettem akar lenni éjjel-nappal. Mostmár ez is mindegy, ide költözött, Berci meg be a fiúkhoz a földre -legalább így mindenki alszik.
Én mondjuk nem sokat, éjjel sokszor felkelek aztán csak lassan alszom vissza: sajnos agyalok.

Tudom én a receptet erre a helyzetre de nagyon nehéz magamra eröltetni a nyugalmat és harmóniát.
Miközben izgulok, hogy még bent legyen a kicsi, hogy ne vigyék el ( mert a kórházunkban nincs koraszülött osztály így most már szülhetek ott de elvinnék még) közben úgy szeretnék már túl lenni ezen az egészen.
Császár vagy nem császár és még ezen kívül is olyan sok dolog lehet amin most emésztem magam mert fekszem.

Napokig nem éreztem semmit, ma megint keményedett, holnaptól meg vége a magnéziumnak.
Most olyan 2300 és 2400 között lehet a súlya.

Leltárt is csináltam (mert ráérek és mert nagy az érdeklődés).
Kori 3780, Simi 3400, Nino 4140, Boldi 3720 volt.

Pénteken ctg.
Addig is minden nap egy ajándék amit együtt töltünk.

35. hét ágyból nézve

Rengeteg segítséget kapok, kapunk.

A héten többször jön Bori (Berci unokatesója) délelőtt és mindent megcsinál amit kell, még többet is. Nagyon hasznos, lelkiismeretes és lelkes és nem fárad el és még beszélgetni meg nevetni is lehet vele.
Nagypapa hétfőn és szerdán estig vállalja a gyerekeket, Berci vagy anyu hozza haza őket aludni.
Anyu jön minden nap, kedden és csütörtökön egész nap, főz, rendet rak, kiszolgál (csak fel ne kelljek!), rendelt ebédet minden napra.
Kinga haza hozta Korit szerdán  a suliból, hogy ne kelljen napköziben maradnia és többen felajánlották, hogy ha boltba kell menni vagy patikába akkor mennek, csak szóljak.
Itt volt a héten Noémi a férjével hoztak egy nagy adag hasznos ajándékot az új babának, csokit a gyerekeknek - csak úgy ismeretlenül, olvasva minket. Nagyon meghatódtam...
Úgy néz ki babakocsink is lesz, mert kapunk egy gimis barátnőméktől.
Sokan imádkoznak értünk amit köszönök mert tudom, hogy többet ér annál mint mikor magunkért mondjuk.
Hívnak is, írnak is sokan, gondolnak ránk -sokat jelent!

ANNYIRA HÁLÁS VAGYOK MINDENKINEK, HOGY SEGÍTENEK NEKÜNK!

Mindeközben fekszem az ágyban, mikor félve felkelek úgy érzem kiesik az a gyerek, fáj is a hasam meg nem is, alszom is eleget meg nem is.
Boldi nem mozdul az ágyam mellől (inkább ágyamból) már harmadik napja, velem akar enni is, aludni is, játszani is. Vicces mert folyton beszél és ismételgeti amit mondok na és vissza kérdez. Ha valami nem tetszik neki, -mostanában az ha aludni kell - akkor nagyon kitartó hisztibe kezd ami kissé hangos és kellemetlen. Egyébként szeretnivaló és nagyon szeretni tudó gyerek jó, hogy itt van mellettem.

 Kori, Simi és Nino rendben vannak. Rajzokkal halmoznak el, mellém bújnak. Nimród azt mondta, hogy mikor az oviban imádkozták a Miatyánkot akkor rám gondolt...

Ez a két hét nem is olyan sok, inkább a bizonytalanság, hogy mi lesz, az ami nehezen viselhető.
Ugyanakkor szörnyen érzem magam, hogy akik segítenek nap mint nap, ők hozzánk irányítják a dolgaikat, én meg itt fekszem segítségre szorulva -szóval nem túl jó érzés.
De hát nem bírjuk egyedül.
Köszönjük, hogy nem is kell!