Simi feje

Fáj.
Elég ez nekem, hogy beinduljon minden képzelőerőm és a neten is rákeressek mitől lehet.
Ősszel is volt már neki, hogy panaszkodott a fejére, akkor azt beszéltük a dokival ha sűrűsödik megyünk - de nem történt utána semmi.
Múlt héten viszont fájlalta és ma is többször. Lementünk a dokihoz, holnap ráér jobban megnézi.
Közben ezerféle forgatókönyv lejátszódott bennem estére már zokogtam, hogy a világ legrosszabb anyukája vagyok és nem akarom, hogy Siminek bármi baja legyen - nem élem túl, nem bírom ki annyira szeretem.
Majd jön a labor meg a szemészet meg a többi amíg ki nem derül valami.
Persze lehet banális ok is az idő meg nem tudom mi de a megérzésem ennél sokkal rosszabb ettől is ijedtem meg ma annyira.
Imre atya kis szelídkéje 5 évesen ír és olvas és közben halálra rémít minket ezzel a fejfájással.
A félelem a hit ellentéte, most megint megbuktam mert nagyon félek.

Szuperintenzív Csopakozás

Kedden este le tudtunk menni Csopakra Berci munkája után.
Piros Katica légkondis kényelmes szupergyors vonattal a Déliből. Nem gondoltam volna, hogy képes leszek egy nagy bőröndbe hatunk cuccait betenni de tekintve, hogy egész hétre kánikulát mondott a meleg ruhákat itthon  hagytam. Még így is extra óriási gurulósba gyömöszöltem mindent.
Berci apukája kivitt minket a vonathoz, Berci pedig oda jött a munkából elértük a 16.30-ast! Szuper volt az utazás. Este fél 8-kor már a Balatonban fürödtünk és mennyei boldogság árasztott el mindannyiunkat (kivéve Boldit ő azt hitte, hogy ez árvíz.....).

Szerdán délelőtt is mentünk a strandra mert nem bírtak magukkal. Már reggel kipattantak az ágyból és kiabáltak, hogy mikor megyünk már a vízbe. Úgyhogy mentünk, délig vissza se mentünk a házhoz ahol aludtunk majd újra kimentünk fürödni. 2 órát egyhuzamban pancsoltak. Boldi kezdte megszokni, hogy ez nem az árvíz hanem a Balaton és egyre beljebb merészkedett. Néha kellett csak kijjebb parancsolni őket egyébként nagyon rendes társaság. Berci egyenként bevitte őket a mélybe. Boldi néha az árnyékban kártyázott.
Este hazafelé a strandról (ami sosem volt 8 előtt mert világos és nagyon meleg volt) találkoztunk egy tojást rakó mocsári teknőssel aki beásta a tojásait majd vissza sétált a nádasba.

A Csütörtök megint csak a strandolásról szólt. Lent volt Berci nagynénje Klári Péterrel és együtt ebédeltünk. Sokat segítettek a főzésben, vásárlásban és a gyerekek körüli teendőkben. Nagyon jól szórakoztunk együtt.
Közben Boldi is rájött, hogy nem árvíz és egyre bátrabb lett.
Minden úszópelenkás kislányt lelocsolt a babapancsoló részben.
Borzasztóan élvezték a nyaralást, a fürdést, a rengeteg fagyizást. Délután is és este is elaludtak rendesen. Mivel este 8-kor még a strandon voltunk, 9-kor a lovacskás játszótéren így fél 11 volt mire elcsendesedtek. De nem bántuk.
Ennyi boldog gyereket rég láttam együtt...

Pénteken Bercinek haza kellett jönnie dolgozni. Vonattal jött reggel és a fél heteset el is érte este de sajnos elütötte valakinek a bringáját a vonat úgyhogy álltak két órát Agárdnál.
Így egész nap apa nélkül strandoltunk.
Kláriékkal ebédeltünk a háznál, ment minden rendesen de azért nagyon vártuk vissza apát mert azért úgy az igazi...
Nem sok képet készítettem aznap, nagyon kellett rájuk vigyázni.

Szombaton aztán nagy kalandra adtuk a fejünket. Berci apukája oda adta a hajót, hogy vigyük ki. Bercinek van hajós papírja viheti, de még sosem vitte egyedül ráadásul ott voltunk mi is úgyhogy nagy kalandnak ígérkezett. Klári jött velünk. A kikötőben vártuk amíg felszerelte, sok mindent meg kellett csinálni mert idén nyáron még nem vitték ki. Berci ügyesen megcsinálta a gyerekek izgatottan vártak és szerencsésen kihajóztunk. Fürödtünk sokat a Kerekedi öbölben (Simi legyőzte magát és ő is bejött a mélyvízbe!, Nimród is a lépcsőig, Kori pedig ugrált a hajóról le sem lehetett szedni), utána egy kicsit vitorláztunk mert nagyon szép szeles idő volt.
A fedélzeten aztán beindult az őrület - szó szerint!!!
Délután a strandra mentünk, falták a lángost, nyalták a fagyit nagyon boldogok voltak.
Annyira bolondosak olyan vicces ez a sok kis gyerek együtt és még mindig olyan hihetetlen, hogy mind a miénk....
Berci mindent megadott nekünk, sosem azt mondta mit nem lehet mi a drága hanem kaptunk lángost meg fagyit meg kürtöskalácsot, mindent amire vágytunk, sosem nélkülöztünk.

Vasárnap reggel aztán összepakoltunk és elértük a 9.20-as vonatot ami szintén piros gyors és légkondis volt.
Ennél szebb nyaralást nem tudtam volna álmodni sem magunknak. Minden nagyon jó volt, júniusban gyönyörű még a víz mert tiszta és kevesen nyaralnak még ilyenkor. Hétvégére megérkezett a tömeg de egyébként csodálatos volt minden.
Tényleg mindent megkaptunk, Berci pedig úgy intézte, hogy nagyon örüljünk.
Hála ezért a tökéletes néhány napért! Köszönjük!

Aranymise, Rúzs táncgála, oviszünet

Ma 50 éve, hogy Imre atyát pappá szentelték. Aranymiséje volt a kápolnában.
Sokan voltak, kicsit késtünk is de Bercit így is elkapták mise elején, hogy fotózzon.
Így magamra maradtam a négy gyerekkel (ami sosem egyszerű szentmisén) de sikerült "átvészelni" viszonylag halkan és az utána következő köszöntést és óriás tortázást is egészen jól bírta a gyerek sereg.

Utána Éviékkel felmentünk a Sziklakápolna fölötti csúszdás játszótérre ahol nagyon jól érezték magukat együtt az unokatestvérekkel.
Boldi úgy csúszott egyedül az óriás csúszdákon mint egy óvodás. A többiekről nem is beszélve...

Ebédre Berci anyukája várt minket. Az autóban végig énekeltünk, hogy ne aludjanak el mert már akadt fel a szemük olyan fáradtak voltak. Finom ebéd után a 3 fiú nyugovóra tért, mi pedig Bercivel és Korival útnak indultunk Törökbálintra ahol Kori táncfellépése kezdődött 4-kor.

Minden gyerek aranyos, mindenkinek a saját gyereke a legszebb de az vitathatatlan, hogy ez a kis Kori úgy ragyogott a színpadon mint egy kis gyémánt.
Olyan boldog, olyan életigenlő, hogy csodálom!
Most nem nyújtogatta a nyelvét zavarában, most teljesen tisztában volt minden mozdulatával és mimikájával (ami végig derűs, kedves mosolygós volt) viszont az első számban a ruháján a díszítés egy kissé zavarta a mozgásban de nagyon ügyesen megküzdött vele. Büszke vagyok rá bár ő egy kicsit szomorú volt, hogy foszlásnak indult a szalagja de miután elmondtam, hogy valakinek a cipője repült le valakinek a ruhája szakadt el  - és úgy táncolt tovább - így már ő sem érezte emiatt rosszul magát.
A második részben megint szerepelt (akkor már szalagok nélkül) és ebben már olyan felszabadult volt, hogy öröm volt nézni!
A fináléban pedig önálló koreográfiával betáncolta a színpadot!
Berci végig fotózott, nagyon elfáradtunk mindannyian 4-től 7-ig tartott az egész.

Este vissza mentünk a fiúkért és együtt vacsoráztunk a Nagymamával.

Holnaptól nincs ovi szeptemberig, mindenki itthon lesz, plusz hétfőn és kedden vigyázok egy unokatesóra (2 éves Samura). Úgyhogy öt gyerek lesz...
Kedden este talán teljesül a vágyunk és elutazunk két napra gyerekestül....