Városi Karácsony és a színházi Mikulás

Szombaton kettőkor Kornélia fellépett a Város karácsonyi ünnepségen.
A Csendes éjt énekelték és néhány szép verset szavaltak.
Az én lányom : csodálatos volt, magabiztos, bátor, lámpalázmentes, hibátlan és ünnepélyes. Eredetileg úgy volt, hogy ő lesz Mária a Betlehemesben. Nagyon készült, gyakorolt itthon, pénteken azonban lefújták a műsort az óvónénik hatalmi harca miatt (az egyik akarta, a másik nem akarta). Sajnáltam, hogy nem adták elő, de mikor kérdeztem Korit, hogy miért nem énekelte Mária dalát azt mondta: - De hát Anya! Én így is Mária voltam! - na ekkor megnyugodtam.

A fellépés alatt Nagypapa vállalta a kicsik altatását a Labiban, így Korival kettesben jártuk meg az ünnepséget. Jó volt nagyon, buszoztunk, csacsogtunk.

Aztán vissza érve a Nagyszülői házba, felpakolva a fiúkat és Nagypapát már indultunk is Tojással az Újszínházba, Nagymama munkahelyére ahol a Mikulás várta a gyerekeket.
Csoda volt nekik, nevettetős nekem, nekünk.
A Mikulás az Aranykönyvéből minden gyerekről mondott néhány kedves mondatot amin persze ők nagyon meglepődtek, hogy hát ezt meg honnan tudhatja vajon???

Korinak a testvérek körüli segítséget emelte ki, azt hogy jövőre iskolába megy és már nagyon várja és, hogy szereti a lovakat és a hercegnős dolgokat.

Simiről, hogy reggelente ő áll először készen felöltözve az ajtóban ("férfi létére ez milyen nagyszerű!"), hogy szereti a kalózos és a lovagos dolgokat és, hogy nagyon szeret pudingot főzni az anyukájával.
Simi kicsit félénken de azért válaszolt, hogy a csokis puding a kedvence.

Nimród beszélgetésbe bocsátkozott a Mikulással aki tudta róla, nem rég adta át az ágyát a kistestvérének és ő nagyfiús ágyba költözött, sőt azt is, hogy januárban megy az oviba és , hogy a Nagypapájával nagyon szeret főzni ("hát EBÉDET!" - mondta bátran).

Boldika pedig a Mikulás értesülése szerint a pancsolást, a cumit és a milánói makarónit szereti. Boldi vigyorgott ahogy csak tudott, érezte, hogy nagy a tét....

Mindenki megkapta a csomagját amiből nem sok maradt a színház látogatás végére.

Hazafelé este csodáltuk a kivilágított belvárost, tényleg szép ilyenkor, és a gyerekek nagyon örültek, hogy a Nagypapa velünk jött és ment.
Szegény Berci nem tudott velünk jönni mert egész nap a városi ünnepséget fotózta.
Úgy hiányzott pedig.
Azt sem láthatta mikor a Mikulás a "fogadóóra" végén mikrofont adott a gyerekeknek, hogy énekeljenek neki. Sebi unokatesó után Peti unokatesó, majd Nimród, Kori és Simi is megkapta (sőt követelte!!!) a hangosbeszélőt és a profikat megszégyenítve előadták a magukét. Kori a Hullik a völgyben a..., Nimród a Mikulás Mikulás édes Mikulás kezdetűt énekelte, majd Simi is ezt egy kicsit halkabban és velem együtt.


Vasárnap
Ma végre eljutottunk Imre atyához egy kis lelki táplálékért az Adventre.
Kaptunk megint mint mindig amikor oda megyünk, és a gyerekekkel sem volt olyan nehéz mint legutóbb (csak egy kicsit).
A kiskápolna hangulata, a légkör, az énekek az olyan, hogy már akkor meghatódom mikor belépünk...
Ebédre a Nagypapáékhoz mentünk unokatestvér összeeresztésre, közös ebédre majd délután családi születésnapos tortázásra.
Jó volt, jó volt, ha mindenki örül akkor az csodás.
És most mindenki örült....

Reborn Tojás

Tojás újra a régi!
Hála Anyunak és Tibinek akik szívükön viselik Tojás és utasai sorsát.
Új akkumlátort kapott, pár óra alatt sikerült megoldani a dolgot, itt Keszin betette egy kedves szerelő. Anyuék intézték és fizették.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy elintézték és hálás vagyok nekik nagyon!

Tegnap persze hatalmas boldogság volt a Mikulás csomagok megpillantásakor.
Annyira őszintén tudnak ezek a gyerekek örülni, hogy akinek nincs az nem tudja miről marad le.
 Csodálatos dolog adni, átadni, továbbadni - mindent amit kaptunk, tanultunk....
Azóta is falnak, fogat mosnak, falnak és fogat mosnak.

Nimródot behívta Vera néni az ovis Mikulásra.
Berci lefotózta ahogy figyelt, ráhagyta magát a nagyobb testvéreire.
A véget nem érő csokihalom fogyasztása után este 6-ra lementünk Berci szüleihez is ahol megint csak jött a Mikulás. Kifogyhatatlan az örömük és a lelkesedésük, jó látni ahogy örülnek!

Emlékszem, hogy Berci emlegette, hogy az autó hátsókerék meghajtású de hát ez nekem semmit nem mondott amíg vissza nem csúsztam a lejtőn. Csúszkál rendesen ez a nagy busz, nem jó vele csúszós úton menni tegnap pedig tükörjég volt itt minden utca. Mivel itt lakunk a hegyekben, ezért télen elég nehéz kijutni az utcánkból, ahol nem járnak buszok ott fagyott, csúszós vagy járhatatlan.
Izgalmas lesz, remélem nem lesz hosszú a tél, úgy karácsony után igazán véget is érhetne...

Ma bent voltunk a westendbe, a két kicsivel  mentünk Évi a nővérem segített elintézni a legfontosabbakat.
Ebéd után felszedtem a nagyokat és együtt mentünk Budaörsre folytatni az intézkedést.
Van ott egy kis vonat ami forog. Már másodszor indult el csak nekünk pénz nélkül. Kori szerint az Angyalok intézik ezt így nekünk.

Annyira szeretem őket, még így fáradtan és kimerülten is és még akkor is ha nem én vagyok a világ legjobb anyukája. Mert azt tudom az sosem leszek.

Mikulásváró tél

Megérkezett a tél.

Zsuzsinak fotóztam ezt a képet akinek az otthonában most fészkelünk. Olyan meleg ez az otthon, olyan gyerekbarát, jobbat most elképzelni sem tudnék. Kint hideg, itt bent pedig nagyon-nagyon meleg, gyerekeknek való.
Amikor kinézünk akkor pedig ezt látjuk:

A gyerekek azt kiabálták "aztaaaa!" amikor meglátták a több centis havat. Olyan fényes minden, olyan tiszta tényleg elfed, megtisztít mindent ez a fehérség.
És bár a tél nem a kedvencem ilyenkor feledem...nagyon is....

Minden nap eszembe jut milyen kiváltságos, hogy nem betegeskedtünk még idén (és amint leírom rettegek nehogy magunkra hozzam a bajt). Tavaly ilyenkor már javában nem tudtunk kikecmeregni a takonykórból, februárban pedig a szövődményes influenzánkkal mindent vittünk... (a patikából).
Most ez Isten ajándéka tudom én, hogy eddig ilyen jól bírtuk.

A napi egy levegőzés viszont elég kevés, Nimród rója a köröket itthon, de este nem igazán van már kedvem, energiám neki indulni a 40 perces öltözködés után a sötétségnek. Más lesz ez ha megmarad a hó és kénytelenek leszünk csatlakozni a domboldalon sikongató szánkózókhoz.

A  mai este levélírással telt: rajz a Mikulásnak, kitették a kitisztíott csizmák mellé.
Egész este izgultak, Simike hol hisztizett, zokogott, hol kacagott - értem én, az izgalom. Délután 5-kor már ment volna aludni hiszen arról volt szó, hogy még egy alvás és jön a Mikulás (aztán pontosítottam, hogy még egy éjszaka).
A feszültséget aztán Kori találmánya oldotta bennük: beöltöztek Mikulásnak, puttonyokat akasztottak magukra ami tele volt a gyerekszobából összeszedett játékokkal, téli kabát és sapka tette teljessé az öltözéket (Nimród a hitelesség kedvéért még egy napszemüveg felöltését is szükségesnek érezte).

A játékhoz hozzá tartozott, hogy a puttonyokból széthordták a lakásban a játékokat mintha gyerekeknek vinné házhoz a Mikulás (így elég rendetlenség lett a végén de hát a lelki egyensúlyért ugyebár mindent).

Boldi pedig így ünnepelt:

Nehezen, de elaludtak, reggelig remélhetőleg nem jönnek elő...

Jólesett...

 ....a hó és a segítség is amit ma kaptunk.

Nem aludtam túl sokat az éjjel, az erdei para és jobbról Kori, balról Bódi alvótárs (már éjféltől!) nem könnyített a helyzetemen.
Aztán reggel 8-kor felébredtem és azt gondoltam az élet nem áll meg, indulás az eredeti terv szerint.
Elértünk a 8.50 es buszt a nagyokkal, Berci meg cégessel lehozta a Boldit és így még hamarabb oda értünk misére mint szoktunk. A gyerekek borzasztóan örültek az első hónak, reggel még esett is egy kicsit. A buszról csodálták a fehér erdőt, Kori szerint olyan: "mintha a fák esküvői ruhába öltöztek volna".

Mise végén jött a "Mikulás" és a gyerekek nagyon boldogok voltak azzal az egy szem kis csokival amit kaptak.

Berci apukája felajánlotta, hogy menjünk az ő autójával Mogyoródra apuhoz.
Így Boldi velük maradt mert nem fért volna be, és náluk töltötte az egész napot. Mi meg felkerekedtünk és először Apu munkahelyére mentünk ahol Mikulás-napi műsor volt a színházteremben utána pedig csomagot kaptak egyenként a Mikulástól. Hát ennek is rettenetesen örültek. Simike sikongatott a kis csomagjával (azt mondta: "ez a legjobb nap!"), Nimród komótosan fogyasztotta az édességet, Kori pedig olyan nagylányosan mindent befalt egy pillanat alatt.
Éviék is ott voltak Violával Írisszel, és nagyon édesek és boldogok voltak mindannyian.

Apuhoz kiértünk 1 körül. Juci mama főzött, Ati papa szeretgette az unokákat főleg Ninót akit nem lehetett leszedni róla - csak néha.
Hús levest ettünk, aztán milánóit és kakaós csigát. Felköszöntöttük a 7 éves keresztlányomat Violát, egy nagyon nagy barna lovat kapott tőlünk.

Kora este haza jöttünk, aztán Berci visszacserélte a kocsikat és hozta a Bódit (aki nagyon jól szórakozott a távollétünkben és amikor haza ért akkor nem az én karjaimba zuhant hanem először a testvéreit ment leellenőrizni).

Sok segítséget kaptunk ma is és ez nagyon jólesett.

A rémálom az erdőben

Anyukám mindig mondta, hogy vigyázzak az erdőben meg lassan vezessek és nyomjam le a gombot.

Ma zsúrba voltunk hivatalosak Korival, Pátyon voltunk, Budakesziről oda erdőn át vezet az út.
A zsúr nagyon jó volt, a fiúkra itthon először az unokatestvérem aztán Berci vigyázott.
Kori a zsúr elején olyan megszeppent és aprócska volt (a hétévesekhez képest - pedig nekem ő a nagy itthon). Aztán nagyon jól érezte magát a játékok közben, a tánc után és én is nagyon jól mulattam ettünk-ittunk szóval szuper volt, Berci mondta 7 körül, hogy maradjunk még nyugodtan egy kicsit.

Aztán 8 körül elindultunk a tanyáról. Ment az ablaktörlő, nyomtam a vizet de azonnal ráfagyott, így is alig láttam, vártam, hogy bemelegedjen a motor és lassan elindultam, hogy majd csak haza érek majd legfeljebb kukucskálok és lassan vezetek.
Aztán a Telki erdőben borzalmas dolog történt, miközben küzdöttem a fagyott ablakkal és a látási viszonyokkal, éreztem, hogy meghal a kocsi. Leállt a töltés, kigyulladtak a fények (a felkiáltójel és az aksi jel) és nem volt erő többé csak úgy mentem még valamennyire.
 Félre állni se tudtam mert keskeny az út, jobbról, balról erdő. Tárcsáztam a nagynénémet aki Budajenőn az erdő másik végén lakik, szinte sikítottam a telefonba, hogy azonnal jöjjenek mert most leállt a kocsi az erdő közepén. Nem tudtam normálisan beszélni, teljesen bepánikoltam, azt se tudtam hova álljak le, nem láttam semmit a kocsi meg haldoklott.
A térerő meg hát az erdőben vagy van, vagy nincs, szét is kapcsolt.
Istennek hála, hogy találtam egy kis utat, behajtottam az erdőbe. Pont ott álltam le ahol szakadozik a térerő, korom sötét van előttem, mögöttem az erdő. Annyi volt. A kocsi meghalt.
Kori hátul.

Telefonáltam, sírtam Zizinek, hogy jöjjenek azonnal - mondta, hogy elindultak.
Egy elhagyott erdészház volt mögöttem, azt be tudtam mondani. Megjegyzem az erdészház is rémálomba illő, elhagyatott, és lerobbant.
Azt hittem végem. A gombot lenyomni nem lehetett.
Zizi mondta, hogy jön a segítség, elindultak a fiúk (a férje és a fia Péter a Bódi keresztapja).

Kori mellém jött, még remegtem, mondtam, hogy imádkozzunk, énekeljünk és énekeltünk.
Nagyon félt ez a pici lány, nem voltam meggyőző, hogy nincs semmi baj.
Előttünk az erdő, mögöttünk az út meg az erdő, nagyon hideg volt még a kocsiban is.
Kezdtünk megnyugodni mindketten, próbáltam elhessegetni a filmeket amik ilyen környezetben játszódnak.
Felhívtam Bercit is bár tudtam ő nem tud jönni a fiúk miatt de jobb ha tudja hol keressen....

Aztán vártunk, mondtam Korinak minden rendben egy kicsit kezdtem elhinni, hogy tényleg.

Aztán nem tudom mikor talán 15 percen belül de megérkeztek  a kisbusszal.

Persze rosszul álltam meg, mert befelé az erdész utat zártam el ott nem lehetett hagyni a kocsit, úgyhogy háttal kivontatták a szemközti útra és onnan az elejét megkötötték és elvontatták az erdőn át Keszire.
A mi kis Tojásunknak már az elakadás jelzője sem villogott.
Péter vezette, Viktor vontatta mi meg reménykedtünk, hogy senki nem jön belénk.

Ez egyszerűen borzalmas volt.

Haza értünk.
Köszönöm Istenem!

Roller a csizmába?

Ma vaddisznó család sétált át a játszótéren. Irtó mókás volt.

Tegnap pedig könyvtárban voltunk amit nagyon szeretek főleg amikor nagyon jó könyveket hozunk el. Tegnap 11-el tértünk haza. Sok felfedezőssel, nyitogatóssal és Kori szívének legkedvesebbel a: Kisbaba születik-el, és azzal is aludt el - annyira megható!

A papír boltban zsúrra néztünk ajándékot, találtam is és eltették nekem mert nem volt pénz nálam (mint általában szokott lenni).
Aztán mondták a hisztiző gyerekeimnek, hogy rajzolják le "MIT SZERETNÉNEK KAPNI A MIKULÁSTÓL és dobják be abba a nagy zsákba ami az ajtó előtt lóg".
Nagyon kedves gesztus de kicsit szomorú is. Miért kellene a Mikulásnak rajzolni a vágyainkat? Autót? Babát? Rollert? Biciklit?
A Mikulás csokit hoz, meg mogyorót esetleg ceruzát vagy színezőt de nem méretes játékot. Ha egy gyereknek azt mondják rajzolja le mit szeretne kapni nem hiszem, hogy egy szem szaloncukrot rajzol.

Szerintem ez megtévesztés, mert ez az ünnep nem arról szól. De hogy érti meg a gyerek, hogy valakinek biciklit hozott neki meg "csak" édességet?
De nem a Mikulás-csomag a normális? És zúdul mindenhonnan, hogy "Jön a Mikulás rendelje meg a legót (meg a mit tudom én mit) gyerekének! MOST!".
Éljen a fogyasztói társadalom!

Jönnek az Angyalok amikor Jézus születését ünnepeljük, az tényleg olyan: ott csoda történik.

De a Mikulás valóban biciklit és rollert tesz a csizmákba?

Igge'

Boldi azt mondja "Igge" - ami annyit jelent IGEN!
Ő az első aki nem tagadással kezd beszélni. Hurrá!!!!