Boldi a bronchitises

Boldi köhög, sípol, hörög és gyorsabban lélegzik a kelleténél. Csütörtök óta enyhébb, tegnap óta hörög is. 
Láz nélküli így levittem az orvoshoz és soron kívül bemehettünk. Ninóka hősiesen baktatott mellettem és nagyon örült, hogy nem ő a beteg. (Magyaráz minden félét, nagyon hosszú mondatokban és nagyon élvezem, hogy csak én értem mit mond.)

Boldi jókedvű csak hangosan lélegzik, hörög és amikor köhögni kell az elég nehezen megy neki. Eszik szépen és sokat de az orra is dugult és már nem is szívhatom mert kisebesedett a sok orrkezeléstől. Úgyhogy inhalálni kell beroduallal, meg puffolni ventolinnal és figyelni az állapotát, ha romlik akkor orvos aztán kórház - bár a Doktorbácsi nem nagyon riogatott kórházzal mert azt mondta ott se csinálnának mást vele - csak ha súlyosbodik az állapota (fulladás, láz, oxigénhiány).


Szobafogás tehát meg izgalom, hogy nehogy rosszabbul legyen Boldi.

Leánybúcsú

Leánybúcsúban voltam szombaton este. Sikerült 2 és fél órára megszöknöm Sárit búcsúztatni. Anyukás leánybúcsú volt pelenkás és zsebpénzes témákkal, játékkal, nevetéssel. 
Sajnos nem tudtam sokáig maradni - Boldi beteg még mindig - hamar meg kellett etetnem de azért jó volt kicsit társaságban lenni és beszélgetni.
Már amennyire tudtam mert azt vettem észre, hogy kissé beszűkültem az 5 év alatt amióta itthon vagyok, nehezen szólalok meg aztán ha megszólalok csak arról tudok beszélni, hogy milyen helyzetben vagyok éppen és mivel kell megbirkóznom. Ott volt egy anyuka aki a hatodik gyerekét várta éppen, és egy másik aki 7 gyerekét hagyta otthon a szombat esti program miatt (úgyhogy egy szavam sem lehet).  Mindenkinél van mély pont, besokallás (még ha nem is mondják éppen akkor de vissza emlékeznek rá) és ez azért megnyugtató.
Haza vezettem az erdőn át - elég nagy volt már a hó mert akkor kezdett el esni amikor elindultam a buliba -csúszkáltak az autók fölfelé (szerencsére én nem), de gyönyörű volt minden  este, olyan csöndes és fényes.
Mindenki aludt amikor beléptem, Berci jól megoldotta a feladatot (még ő is elaludt). Megpusziltam Korit, Simit, Ninót (Ninóka ágyában egy kis szőnyeg volt mellette - nagyon vicces alvótársat választott magának a távollétemben anyapótlékul) aztán Berci felkelt és még beszélgettünk 2 órát, hogy miért érzem magam olyan szerencsétlennek és magányosnak miért nem tudok találkozni senkivel, miért nem tudok kimozdulni aztán megszólalni ha mégis eljutok emberek közé és, hogy ebből mennyi szorongásom van.
Hogy rosszul csinálom e (szerinte nem, szerintem igen), hogy megfelelőképpen terelem e őket, hogy mennyi lemondással jár ez az egész és miért nincsenek a közelünkben fiatal nagycsaládosok hasonló értékrenddel, világnézettel.
Nem lettünk okosabbak de az, hogy a férjem mellettem van és okos és intelligens és sok mindent sokkal jobban átlát mint én az most a mindent jelenti számomra (meg az is, hogy megszerzi a lányának a Barbit még ha ő utálja is de én szeretném és szó nélkül elmegy bárhova mindenért és elhozza amit én megrendelek a gyerekeknek csak, hogy örüljek).


Reggel aztán felkeltek a gyerekek (azok után, hogy Boldi egész éjjel köhögött és nem kapott levegőt így én sem aludtam túl sokat) és minden folytatódott. Próbálok jó anya lenni. 
De ez most nem az én időm.

Simi a bátor lovag

Tegnap éjjel Simike átszökött a mi ágyunkba. Csak azt vettem észre, hogy ott alszik közöttünk. 
Boldival kelnem kellett hajnalban orrot szívni mert nem tudott eldugult orral aludni. Kimentem hát Boldival a fürdőszobába elintézni a kissé hangos műveletet. 
Sötét volt mikor vissza mentünk a szobába ahol Simi állt magasra tartott karddal az ágy mellett: "- Ana, kint van valaki, én láttam."- suttogta.
Mondtam, hogy "Simi, de hát mi voltunk kint Boldival, leszívtam az orrát, feküdj vissza aludni!".
De ez Siminek nem volt elég: "- Nem Ana, megnézem ki volt az, én láttam az árnyékát!" - súgta hangosan, sejtelmesen.
Erre elindult előre tartott karddal és kimasírozott a szobából. 
- "Simike menjek veled?" - kérdeztem.
- "Igen Ana!" - mondta.

Simi előre indult kivont karddal, lépegetett nagyokat előre meg oldalra - mindezt tök sötétben -  és nézelődött merre lehet a titokzatos árny.
Körbe jártuk a lakást ilyen formában: a kard, Simi, Boldi, meg én.

-"Látod Simi, mondtam én, hogy nincs itt senki."
- "Igen, Ana..." - mondta Simi, majd besétált a szobájába és befeküdt az ágyba a karddal.
- "Megyek aludni." - mondta végül.

És tényleg aludt tovább amíg fel kelt a nap. 

Milyen jó ha bátor lovag van a háznál!

4 hónapos a névnapos Bódi

Boldi még tavaly 28-án betöltötte a 4 hónapot. Ma pedig névnapja van.
Régóta készül ez a bejegyzés mert sok minden változott nálunk Boldika cseperedésével, mégis nehéz neki látni leírni minden változást.

Boldi sokat eszik és szépen, alvás terén viszont sok minden más. Nehezebben alszik el mint eddig, főleg este és már nagyon megsértődik ha egyedül kell elaludnia. Általában fel is adom a küzdelmet és a segítségére sietek, nem szeretem ha sír, nincs itt az ideje, hogy rendre szoktassam. Ha engem akar hát legyen mert egyébként olyan rendes kis fiúcska.
Általában 3-at alszik napközben, 2 kicsit, egy nagyot és többnyire egybe esik a nagyok alvásával úgyhogy egy szavam se lehet.
Esténként is elszenderedik 8 körül ezért van, hogy este 11-kor még fent van és nem tetszik neki ha az ágyában egyedül kell nézelődnie. Kihozzuk magunkhoz amikor filmet nézünk Bercivel.
Berci tegnap előtt este mutogatott neki egy játékot és szomorúan mondta, hogy miért nem nyúl utána. Aztán tegnap este egy markolót tartott neki és olyannyira utána nyúlt, hogy már a kerekeit is megpörgette és a markoló részét is a szájába vette (aztán sírt mert megijedt).


Ha egyedül fekszik az ágyon és sírdogál, Kori Simi és Nino is megnevetteti. Ugyanannyira tud nekik örülni mint nekem. Bercit csodálva nézi, gagyog neki amíg rá nem néz - Apa csak egy van-.
Rengeteget nevet és nagyon dühös, hogy még nem tud/akar megfordulni. Hason hamar dühös lesz pedig már nagyon kevés kellene az átforduláshoz. Kezével lábával mint egy bogárka kapálódzik és mindenkibe belemarkol aki felveszi (elkapja a ruháját, a karját, a nyakát - mindegy csak csípjen).
Az illata mesésen finom de hát ezt mondanom sem kell.


Most viszont nagyon náthás, köhög és szörcsög úgyhogy napi négyszer a felhőcske gépen inhalálunk emiatt nagyon mérges. Hajnali 4 körül felkel és nem tud vissza aludni a náthától ami kicsit bosszantó de kibírható teher.


Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan bejegyzés amiben nem (csak) panaszkodom de azt hiszem amíg nem jönnek az első fogak ez egy elég kellemes időszak.


Karácsonyra kapott a Dédszülőktől Tünditől és Zolikától egy rózsaszínű malackát akivel közelebbi barátságba került.
Boldi egy rendes, kedves, mosolygós fiatalember csiklandós combokkal.
Imádom.

Nimród a családfő

Nimród átveszi a családfő szerepét ha Berci nincs itthon. Nimród férfias hangon beszél amikor keménykedni akar.
Megesett ma este, hogy Koriék már ágyban voltak, Nimród átszökött hozzám és onnan kiabált át a másik szobába szigorú hangon a testvéreinek:

- Mimi, Toti dödede! Mámó dö!

(Fordítás: - Simi, Kori csönd legyen! A manó jön!)

2011 Karácsony

Karácsony szünettel

Jövős-menős karácsonyunk volt. Szerencsére a nátha és köhögés lázmentesen alakult ezért mindenkihez el tudtunk menni ünnepelni. 

Szenteste itthon voltunk. Berci szülei ebédre levitték a gyerekeket és 6-ra hozták csak vissza őket amikor éppen csöngettek az angyalkák és közösen gyertyát gyújtottunk. 
Simi az éneklés alatt többször rám nézett és megkérdezte, hogy "ugye nekem is hoztak valamit?".
Nimród a kezemet szorongatta, Korinka pedig alig várta, hogy neki essen a csomagoknak. 
A Bibliából Berci olvasta fel Jézus születésének történetét.

A bontogatásnál Nagymama és Nagypapa is velünk voltak, így láthatták az unokák örömét. 
Nekem ez a legszebb az egészben, ahogy látom a gyerekek ragyogó arcát amikor megpillantják az ajándékokat.
Kori megkapta a Barbie felszerelést amire annyira vágyott, bontogatásnál "hűhaaaahűhaa" kiáltások tarkították az estét.
Simike férfias lovagi dolgokat talált, Ninó pedig az autóinak egy garázst. 
Kaptak még boltos játékhoz pénztárgépet (aminek én nem tudtam ellenállni), meg könyvet és puzzlet. Éviék Angyalkáitól társast, Anyuéktól játék tesóbabakocsit és egy várat na és hangos hangszereket (telitalálat).
Késő estig aztán nem volt megállás, 10 után ültünk le vacsorázni, akkor már nem voltak itt Berci szülei. A gyerekeket nem lehetett elvonszolni a fától és az ajándékoktól.
Olyan szép volt, olyan jó volt. 

25-én aztán reggel Kori elég nyavalyásan ébredt úgyhogy Berci csak Simivel ment a soroksári Dédihez (Nagypapa édesanyjához) ebédelni. 
Este aztán már mindannyian beültünk a skodába és legurultunk a Labiba, hogy együtt legyünk Berci testvérének családjával is - Orsiékkal - meg Nagypapáékkal egy közös vacsorán.
Az Angyalok ott is tele pakoltak mindent, ott volt egy gyönyörű Noé bárkája a gyerekeknek, egy repülő Siminek, autó Ninónak, könyv Boldinak és még ennél is több minden!

26-án egy nagy közös Labis karácsonyozással kezdődött a nap (Berci unokatestvéreivel, nagynénjeivel, nagybácsijával annak gyerekeivel, dédivel). 

Utána tovább indultunk Budajenőre. A nagynéném férje, Viktor vendégelt meg közel 30 embert budajenői házuk nappalijában. Még a csillárról is gyerek lógott, hangos üvöltés, iszonyatos vadulás, röhögés, túlpörgés, családi fotózkodás tette emlékezetessé karácsony másnapját. Finomakat ettünk, iszonyatosan sokat nevettünk és készítettünk sok családi képet. Találkoztam a 10 unokatestvéremmel akiket egytől egyig nagyon jó humorral áldott meg az ég.
Pont azon gondolkodtam milyen jó, hogy Berci is egy hasonlóan hangos és őrült családból érkezett, ezt csak az érti meg aki ebben nőtt fel.
 Tündi és Zolika az én drága nagyszüleim, követendő példaképeim is eljöttek Makóról. 
Estig tartott a karácsonyi ebéd és ajándékbontogatás. Simi távirányítós autót, Kori hercegnőt lóval, Ninó sárga kukásautót, Boldi éneklő malacot kapott a makói angyaloktól.

 27-én eljutottunk Apuékhoz. Jöttek a testvéremék is. Babakonyhát kaptak a gyerekek - nagy volt az öröm és ujjongás - Nimród és Simi egész délután főzőcskéztek.
 (Lehet, hogy túlzás a nagy örömöm, hogy a gyerekek ennyi minden szépséges ajándékot kaptak minden honnan de az az igazság, hogy ezekkel én is nagyon szeretek játszani.)

28-án Anyuval és férjével Tibivel mentünk ebédelni a Visegrádi utcai Trófeába. Előd, testvérem is jött. Egész jól bírták a gyerekek a svédasztalos falatozást, Berciről nem is beszélve!

29-én végre volt egy kis nyugalom. Itthon maradtunk és játszottunk a gyerekekkel. Nagyon jó volt, hogy mindenhova mentünk de csütörtökre elfáradtam és a gyerekek is.
Annak ellenére, hogy köhögtek és folyt az orruk egész jól lehetett mozogni velük mindenfelé. A délutáni alvások kimaradtak, úgyhogy totális káosz volt napközben de este 7-re már mindenki ágyban volt és ez nagyon nyugodttá tette az estéket.


30-án kimenőt kaptunk Bercivel. Végre oly sok év után eljutottunk kettesben moziba (Berci szülei vigyáztak a gyerekekre délután).  A legsötétebb nap című filmet néztük 3D-s moziban. 
Én még sosem láttam ilyet, Berci is csak egyszer (ő választotta ha már megyünk akkor ilyet nézzünk). Egyszerűen fantasztikus volt az élmény ahogy röpködtek felém a szilánkok és lemerültem a főhőssel a víz alá. Majdnem üres volt a terem így még jobb volt az egész, jókor voltunk jó helyen és egy igazi randi volt amire már nagyon vágytunk mindketten.

Szilveszter napján kirándultunk egy nagyot Berci családjával a Hárs-hegyen. Nagyon szép idő volt. A bokám a lépcsős zuhanás óta még nem jött teljesen rendbe de azért majdnem teljesen végig bírtam nyavalygás nélkül a végére viszont már nagyon elfáradt a lábam. 

A Labiba ebédeltünk majd óriási itthoni alvás után átjöttek Anitáék (Virág és Ágo ovis csoporttársak) és velük töltöttük a szilveszetert. A gyerekek döbbenetes módon végig bírták éjfélig (az ablakokból egész este tüzijátékot lehetett látni mindenfelé ami nagyon nagy élmény volt nekik).
Lehet nem volt túl jó ötlet ébren hagyni őket mert most hulla sápadtak mindannyian, Nimród pedig úgy köhög, hogy nem bírja abba hagyni.

 Az év első napján immár harmadik éve hívjuk meg a testvéreméket egy palacsinta partyra. Ma is eljöttek, hogy lakomával köszöntsük az új évet: Viola, Írisz, Évi, Szabi és jött Elődke az öcsém is. Berci sütött rengeteget, mi pedig fékeztük a gyerekeket. 
Azért ettünk is. Meg ittunk is.

Berci nem dolgozott a szünetben és ez újra összekovácsolta a hétköznapok nehézségei miatt kissé szanaszét tépázott családunkat.
Ha mi rendben vagyunk, akkor a gyerekek is jól érzik magukat. 
És most nagyon jó volt minden.


Szeretném ha az egész év ilyen lenne.
A nagy klasszikus Bogyót (vagy Babócát) idézném: "Kár, hogy egy évben csak egyszer van karácsony".