Amikor vissza áll a rend

Még sosem voltam ennyire boldog, hogy véget ért a gyermekágyas időszak. Ami nekem annyit jelent, hogy beállt a szoptatás, már nem vagyok annyira kimerült, hogy minden pillanatban össze akarok esni, jobban viselem az állandó éjjeli etetést, és a nappali tempót is. 
Már kimerek menni az utcára, nem rettegek, hogy megsérül valami, hogy eltörik amit annyira őrizgetek magamnak, el tudom engedni Boldi újszülöttségét, sőt örülök is neki, hogy erősödik, szembeszáll a bacikkal nem olyan védtelen már mint pár héttel ezelőtt.
Eddig ilyet nem éreztem, féltem, hogy véget ér a bezártság és félelmetes lesz kiengednem a picimet. 
Boldit engednem kell, könnyen megy és ez jó.
Tetszik, hogy növekszik, sokat mosolyog, gügyög, reagál a környezetére, a testvéreire.
 Élvezem, hogy nem vagyok várandós, eddig csodálatos dologként éltem meg, nehéz volt azt is elengednem, hogy véget ért, már a 6. héten irígykedtem minden pocakos anyára és most ilyen nincs.
Telítődtem, az érzéssel, hogy babát várok, hogy megszülöm, hogy újszülött. Eddig mindig újra és újra át akartam élni Kori, Simi, Nino után azonnal. Most egyáltalán nem. 
Benőtt a fejem vagy hogyan is fogalmazzak...

Kori és Simi oviban. Simi a szokásos üvöltéssel búcsúzik Bercitől reggelente. 
Ma egy kicsit jobb volt mert tudta, hogy megyek érte alvás előtt. Nehezemre esett de elindultam Ninóval és Boldival a ködös, esős nyomasztóba délben de Simit meg kellett mentenem nehogy megint a "Ciga copojtban" találja magát amíg Kori csobban a Margitszigeti Sport uszodában.
Boldi még mindig sokat alszik napközben.
Nem hagyom, hogy alvás időben ébren legyen így ledőltem ma is és aludtunk 2 órát.

Korit a nagynéném, Zizi hozta haza az oviból (jókedvű volt de irtó fáradt és kimerült), aztán jött Péter is (ő keddenként szokott) majd beállított Anyukám egy óriási gesztenye tortával, Tibivel és Elődkével.
Hangoskodás, vadulás ilyenek tarkították az estét. Anyu főzött, Elődke "stand up-szerű"stílusban megint halálra nevettetett mindenkit (szerinte a Gyöngyöspatán van a világ közepe népdalt az EU pénzelte).


Nino beszél, két szótagosokat.  Mindent mutogat amit előtt nem mondott soha, mintha eddig gyűjtögetett volna és egyszer csak 1 hét alatt megeredt a nyelve.
Kedvencem: a ki vagy te kérdésre a mutató ujjával megérinti a száját és hangosan artikulálva mondja: NI - NÓ!
Simi az Mimi, Kori az Tyotyi, Boldi az Bó-di, én vagyok Nya, Péter az Pétye és mindent próbál utánozni amit hall. Szóval úgy néz ki nincs vissza út.


Nem mondom, hogy kellett az a betegség de most sokkal jobban értékelem az egészséges időszakot. 
Ninóval jó napközben, Boldi rendes kis negyedik, a nagyok hiányoznak (Berci szerint ez nem normális mert ha itthon lennének akkor megőrülnék).
Jövő héten kiderül ugyanis jön az őszi szünet...

Születés - és névnap Orsiknak

Vasárnap Berci fotós munkája után ebédelni mentünk a Labiba.
Boldi beavatása volt ez a nem kicsi N. és N. családban.

Berci nővére Orsi is október 21-i névnapos, sőt a születésnapja is csak kettővel van az enyém után, úgyhogy amióta Berci választottja vagyok azóta minden ilyen októberi ünneplés egy hatalmas közös ünnepi kavalkád.

Végre az unokatestvéreket is tudtuk egyesíteni bacilusmentesen, Simi napok óta nem tudott megnyugodni a gondolattól, hogy hamarosan játszhat Sebivel.

Ebédeltünk, köszöntöttünk, köszöntöttek, átjött a Mama és a soroksári Dédi is délutántól pedig estig tartó ajándékozás volt még nagyobb családi körben (Adri és Dóri, Berci unokatestvérei is októberi születésűek).

Nimród egész nap kétszótagos szavaival szórakoztatta a nagyérdeműt, Korit Simit alig lehetett látni (csak hallani) Sebivel és Petivel játszottak lovagosat, kalózosat.

8 hetes Boldi  a féléves Samuval haverkodott, hol egyszerre hol felváltva méltatlankodtak de nem unatkoztak ők sem az biztos.

Jó nagy mulatság volt! 

Őszi kirándulás

Ma reggel fél 8-kor kezdtem el mondani, hogy menjünk el kirándulni.
11 -kor sikerült elindulni...

A Vadasparkhoz mentünk, az erdőben sétáltunk és a gyerekek nagyon élvezték az egészet: az erdőt, a makk gyűjtést, a beszélgetést és azt, hogy együtt voltunk mind a hatan egy közös családi programon. 
Bercivel nyuszit és kecskét etettek a gyerekek, Nimród mondogatta, hogy Tya-tyi, Boldi pedig végig aludt a babakocsiban. 

 

Nevetős Boldi

29

Tegnap 29 éves lettem és a Névnapom is október 21-én van. 

Régen megsínylettem de ma már elhalmoz a család és szeretem, hogy egy nagy ünnep az enyém.
Reggel fodrászhoz mentem (Viki csinálta és olyan lett a színe amilyet megálmodtam), utána itthon voltam a gyerekekkel akik csodaszép rajzokkal vártak.
Berci szabadnapot akart kivenni de nem sikerült úgyhogy csak este 7 után érkezett meg.
Akkor kihívta a gyerekeket, Nimród egy táskával, Simi egy habszifonnal, Kori óriási csokis dobozzal menetelt felém.
Édesek, aranyosak voltak.

A nap nehéz volt az este szép és gyerekzsivajtól hangos. 
Végre jó amikor együtt vagyunk.
 

Ünnep ma este

De jó, hogy vannak ünnepek. Amit várunk, amire készülünk ami elérkezik és nagyon örülünk.
Ma Tónit és Keth-t (az Ausztrál rokonokat) vártuk búcsúzásra, holnap elhagyják Magyarországot. 
Berci apukája tegnap hívott, hogy ma jönnek 4-5 körül (vagy olvas, vagy megérezte).

Készültem bizony, hogy szépíthessek, takarítás után és nem a szakadt otthonkámban vártam a vendégeket. 
Úgy volt, hogy 4 körül ide érnek de sajnos csak 7-re sikerült, több rokontól is ma vettek búcsút. 
Simi már annyira várta őket, hogy 6-kor kijelentette ő most azonnal repülőre ül és el utazik "Aráliába".
Kori pedig egész nap koronában és nyakláncban, karkötővel lófrált maga választotta a ruha összeállítását (piros kockás ruha, rózsaszín csíkos harisnya). A harisnyája folyton elázott mert mindig belelépett valami vízbe, amikor mondtam, hogy vegyen másikat azt mondta: "De Anya! Én ebben akarom fogadni a vendégeket!".

Zsófi aki csütörtökönként jön, megérkezett fél 4-re, segített megint azzal, hogy lefoglalta őket. Mesélt nekik....

.......amikor meg benéztem a játszó szobába akkor pedig nyúzták rendesen - szerencsére hagyta sőt még élvezte is.
 Zsófira tapadnak a babák kisugárzása van, szeretik és engem nem követelnek mindenáron ha ő itt van. Kis nyugalom, rendezgettem a lakást és a gépemen a rengeteg képet.
Aztán együtt vacsoráztunk és nem sokkal később megérkeztek a várva várt vendégek.

Ünnepélyes ajándék osztás volt, ami nagy meglepetést és még nagyobb boldogságot szerzett nekik.
Kori egy távirányítós hintós My little Pónit kapott, Simi egy kalózos ("Dzsekszperós") legót, Nino egy duplo dömpert, Boldi pedig egy méretéhez illő kis baglyocskát.

Olyan jó volt látni, hogy örülnek, hogy megköszönik. 
A sok beteges nap után végre nem a kókadozó  dülöngélő, levert, sírós hanem a szívből örülő, kedves, lelkes, boldog kis gyerekeimet láttam.

Kori mint a kis gép mondta, hogy "thank you very much", Simi meg azt, hogy "Dzsekszperó, Dzsekszperó".
Nimród édesen mutogatta, hogy ő "Nyi-Nyó" és magyarázta, hogy "Tyü-Työ" - ami annyit jelent, hogy a Bogyó és Babócából szeretné megnézni A Tücsök hegedűje c. részt.

Ünnep volt ez az este mert örültek nagyon - nagyon. 
Végre -végre!

Gyógyulás

Meggyógyultak!
Berci ma levitte őket a dokihoz és ezen most túl vagyunk (leszámítva Boldi szörcsögését).

Én egy kicsit vashiányos vagyok kaptam Maltofert.

Tegnap 4 gyerekkel mentem az Aldiba, nem volt nehéz. Simi üvöltött a meglepetésért, amikor nem néztem oda Nino rángatta Boldi hordozkáját a bevásárlókocsiban, Kori elcsatangolt a sorok között - sajnos négy gyerek nem fér el a kosárban.

Nem egyszerű, de legalább egyet sem hagytam el és volt a méretükben kis csizma.

Nagyon szeretnek itthon lenni, Simi minden reggel azzal jön ki, hogy: "Ma családi nap van?" , Kori is reménykedve kérdezi, hogy" ma itthon leszünk egész nap?....Juhéééé!", Nino pedig rezzenéstelen arccal oda sétál valamelyik nagyobb testvéréhez és komoly arckifejezéssel el kezdi csapkodni.

Így vagyunk most.