Kis betegek

Vérvétel, csípőszűrés

Ma jobban keltem annak ellenére, hogy egyszer félálomba lehúztam Boldi fejéről a paplanomat (nem tudom mennyi ideig aludt alatta) - ideje külön tenni nehogy még egyszer rátegyem.

Egyedül mentem vérvételre.
Mindig ájuldozom de mindig!
De most nem mertem nagyon szégyenletes lett volna. Először voltam ennél a doktornőnél és rögtön behívott az elején, hogy "kit küldött a Tan doktor?".
Levette a vért, olyan szép volt az a rendelő meg minden, hogy egyszerűen nem lehettem rosszul. Mikor kész volt gyorsan kimentem a kocsihoz csillagokat nézni aztán 5 perc után (mikor eltűntek a csillagok) már indultam is haza.

Ha kimozdulok van remény, csak nehéz kimozdulni egyedül. 

Berci reggel csinált ebédet, Anyu megjött 11-re én meg indultam Boldival a Budaiba, hogy megnézzék a csípőjét. 
Láss csodát: a csípője jó!
Jó volt haza vezetni gondolkodni mindenfélén, Boldi csendes útitárs. 
Mire haza értem ebédeltek, aludtak, Anyukám mindent megcsinált a konyhában is. Nagyon jó érzés volt. 
Ha Anyu teszi be őket az ágyba szó nélkül elalszanak. 
Ha Berci itthon van, játszanak a szobájukban. 
Ha egyedül vagyok velük nyúznak, kínoznak. 
Valami nem stimmel.

Simi és Nino hétvégére lesznek jobban, Korinak is 1 hét volt ez a vírus. 
Ha Boldi nem kapja el és nem lesz szövődményes akkor talán visszatér az életkedvem a következőig...


Kikocs! Remek a menüsor az a kakaós tészta elég sokkoló de van benne kihívás:)! Köszönöm.

Tudom, hogy akinek gyereke van az beteg és ez mindenkinek nehéz. És mindenkinek van néhány emlékezetes borzalmas hete vagy tele amit megemleget. 
Most látom a negyediknél, hogy ez mindent kiszív az emberből. 
Mindent.
Maradjunk erősek.
Irány az ágy...

Harc a túlélésért

Nino hörög és verekszik. 
Sokszor Simi a felbujtó ("Verd meg a Korikát!") - Ninó megy és megveri.

Ma azt játszottuk, hogy megeszi őket a porszívó és ez nagyon vicces volt nekik, sorba álltak, hogy kinek mijét szippantsa be (karokat, fejet, hajat, pocit). 

Ez a játék csak 10 perces volt a nap többi része elég rémesen telt.

Simi és Nino a legrosszabb (rondán köhögnek), Kori javult, Boldi kicsit náthás.
3-nak folyik az orra, kenik mindenhova.
Simit és Ninót levittem az orvoshoz, a betegség ugyanaz az csak más stádiumban, Siminek kell köptető, Ninónak még köhögéscsillapító meg kevert orrcsepp. Még nem kell antibiotikum de csütörtökön megyünk újra.
Viszont a gyerekek mellett én is rémesen nézek ki, a Doktor bácsi a lelkemre kötötte, hogy menjek el vérvételre és az eredményt látni akarja, valamint csöppentsek a gyerekek szemcseppjével mert vörös a szemem.


Nem tudom szavakba önteni ezt az állapotot ami jelenleg nálunk van - újszülött, betegség , kialvatlanság, éjjeli virrasztás, főzés, mosás, takarítás, kiabálás, veszekedés, sírás............

A testvérek mindenen össze vesznek, hogy ki hol üljön, mit vett el a másiktól és ezt hallgatni borzasztóan fárasztó amellett, hogy elég lenne nekem csak a gyógyításuk.

Nem tudom mindenki ivott e eleget, bevették e gyógyszert, ki reggelizett már, kinek mit kell még beadni, Boldi mikor evett, hova tegyem hogy őt ne köhögjék arcon a nagyobbak mit csináljak ha ő is sír és Nimród is zokog és közben folyik az orra és belém keni és ha Boldit így felveszem akkor ő is benyalja a bacikat....szóval van feladat bőven, lehetetlen teljesíteni mert én 11 kor még nem ettem semmit és jönnek hogy "Anya meséld el ezt" vagy "rakjuk ki a kirakót" vagy éppen püfölik egymást és hozzá visítanak (ez a leggyakoribb elfoglaltság), és én mondom, hogy "mindjárt, mindjárt" és "most nem tudom" , "menj a másik szobába", és akkor megsértődnek vagy sírnak vagy mindkettő egyszerre....


Totál egyedül vagyok ezzel a sok beteg gyerekkel és a gyógyításukkal. 


Hogy lehet ezt jól csinálni vagy csak a túlélésre menjek???

Nyugalmas éjszaka

Az éjszaka nyugodtan telt. 

Ninókámat és a többieket fél 11 körül sikerült letenni aludni. 
Berci 11 után érekezett meg nagyon fáradtan de legalább itt volt.

Még mindig Boldival alszom, így Berci befeküdt Ninó mellé próbálom elkerülni az összefertőzést de tudom, hogy ez igazából nem is rajtam múlik, nem lehet ezt kivédeni, csak próbálom.

Néha felhörgött Nimród de nem ébredt, nem fulladt. Reggel is ugatott egy keveset és még mindig sápadt de ez már nem olyan ijesztő.
Én sokszor keltem és néztem a gyerekeket mindenki lélegzik e, Boldit mindig szoptatással altattam vissza úgyhogy reggelre szegénykém eléggé tele volt.

Simi nagyon csúnyán köhög és lázas is volt elalvás előtt, Kori csak reggel krákog elég kitartóan. 

Még mindig sokkos állapotban vagyok a tegnap történtek miatt és kikészít az aggódás, a lerobbantságom, a félelem, hogy Boldi lesz a következő és, hogy az egész telünk ilyen lesz.

Mindenkire szeretettel gondolok aki kruppos, bronchitises, asztmás, hörgős, fulladós gyereket nevelget és éjszaka nyitott ablaknál alszik (mint mi is ma éjjel).
Köszönöm a tanácsokat és a gondolást és azt, hogy nem lett nagyobb baj.

Kőkemény krupp

Az ördög nem alszik vagy a JóIsten próbatétele ez...

Nimród a délutáni alvásból olyan fulladással ébredt amilyet én előtte még sosem láttam. Pedig van egy kruppos gyerekem de ezek után Korika kruppja csak kruppocska.

Nimród kőkeményen fulladt, hála az égnek volt itthon Rectodelt kúp amit előtte sosem adtam és azt sem tudtam mennyi kell Ninónak de miután úgy láttam, hogy vagy beadom vagy megfullad így belőttem lesz ami lesz. Az üvöltéstől még jobban fulladozott de betakartam egy nagy paplanba és kimentünk az erkélyre ahol hűvös volt a levegő. 
A párásító is ment itthon és inhaláltunk is alvás előtt de ezek szerint ez sokkal komolyabb kruppos roham volt amint amit én eddig ismertem.

Még vagy 40 percen keresztül hörgött az ölemben hol felakadt a szeme hol elaludt de nagyon hangosan sípolt. Mindenkit hívtam akit csak lehetett, hogy mikor kell mentőt hívni. 5-ből csak ketten vették fel, egy anyuka és a nővérem, később Anita is vissza hívott (1 hete volt Ágostonnal ugyanígy de neki mentőt kellet hívnia mert első roham volt és se kúp de párásító nem volt otthon és elájult  a gyereke).

Nem tudtam hol az a pont amikor hívni kell. Levegőt kapott de hangosan vette, ijesztően hangosan, a telefonba pedig mindenki azt mondta várjam meg amig hat a kúp a lényeg, hogy nem fuldoklik már.

Ültem az erkélyen, öleltem azt a kicsi kis fulladozó testet és nem tudtam mi lesz ha kórházba kell menni hiszen az újszülöttem ott alszik a másik szobában, kivel hogyan kerül be?
Istenem segíts!

Berci fotózni volt egy esküvőn, Misi egy távoli rokon nősült Dunaújvárosban. Még az a szerencse, hogy saját kocsival küldtem el, hogy ne várjon arra, hogy haza hozzák -így még ma haza ér a holnap reggel helyett.


Péter jött 4-re ez volt Isten ajándéka mert ha nincs itt és egyedül csinálom akkor lehet, hogy  elbukok. 
Hozta a lázcsillapítót míg én rátartottam a levegőt a ziháló Ninóra, aztán hozta a kúpot amit benyomtam, aztán segített az erkélyre mennem a gyerekkel és betakart minket mert én egy szál pólócskába rohantam ki vele és azért már elég hideg van.
Aztán a gyerekekkel játszott mert őket is el kellett terelni a pánikról.


Majdnem egy órát ültünk ott kint, Ninó egyszer csak felállt és elsétált, bement játszani akkor már tudtam, hogy jobban van de még vagy 2 órán át hörgött mint az a csúnya kistestű kutya amelyik tényleg mindig hörög.


Sokkoló volt ez az egész. Hiába tudtam mindent, hallottam mindent , hogy mit kell csinálni, ez abban a pillanatban teljesen másképp történik. Ezt nem lehet higgadtan kezelni mikor fuldoklik a gyereked, ott van 3 másik amelyikből az egyik újszülött és a férjem 1 órányira lakodalomban. Hála az égnek, hogy nem kellett mentőt hívni, mert nem is akartam mert mindent tudtam, hogy hideg levegő meg inhalátor, meg kúp na de akkor is az a hörgés meg a láz meg az arca, hogy rosszul van....


A gyerekorvos vissza hívott és elnézést kért, hogy éppen futni volt és nem tudta felvenni, mindent elmondott, kúpot legközelebb hajnali 5-kor kaphat, sinecodot adjak még és lázcsillapítót ha meg nincs láza akkor menjünk sétálni. 
Rendes ez az orvos, mindig félek, hogy hülyének néz de ha felveszi hétvégén is sőt még vissza is hív akkor elviselem ha tényleg annak tart.


Este 7-kor lementünk Péterrel és az összes gyerekkel felpakolva. 
Hihetetlen jófej Péter, mindent megcsinál amit kérek, nem gondoltam volna mikor 18 évvel ezelőtt én pelenkáztam...
Szereti a gyerekeket, nem csak kötelességből segít sőt még nagyon jókat nevet is Simin, hogy retteg, vagy Korin, hogy okoskodik meg Ninón, hogy mennyire édes és Boldi "miniségét" is szeretettel figyeli. Szóval Péter jó nagyon.


Kori és Simi egy-egy oldalról csimpaszkodtak Péterbe nagyon édesek voltak. Kori várta, hogy találkozzunk egy rókával, Simi rettegett, hogy találkozunk egy rókával. 
Nem találkoztunk.
(Pedig 2 napja Berci lefotózott egyet a házunk előtt!)


Ninó a testvér kocsi első ülésén utazott, már nem hörgött egyáltalán és tetszett neki, hogy ő a vonat vezetője, Boldi pedig hátul az utas. Mivel én toltam én lettem a krumplifejű palacsinta a gyerekek szerint - ezen jót mulattunk.
Egy nagy kör után haza jöttünk, vacsora és fürdetés után Péter elment.
Hálásan köszönöm neki, hogy itt volt és mindenben segített. Azért ő is megijedt de jól leplezte. Mikor Ninó jobban lett csak akkor mondta, hogy "ez durva volt".


Ninóka egész este olyan fal fehér fejjel mászkált, hogy ijesztő volt. Évi csak most mondta, hogy ez a holdvilág kép és a kúptól van. Félelmetes  jelenség.

Boldit nagyon féltem, nem tudom mi lesz ha elkapja ezt a vírust, odáig már nem fajulhat ez a dolog, egyszerűen van olyan, hogy kész, elég...


Én soha többet nem akarok ilyen napot. 

4 beteg kicsi gyerek

Nimród éjszaka lett kruppos, Simi lázas volt még tegnap este is, Kori nagyon csúnyán köhög, Boldi megint náthás nagyon remélem ő nem jut el a köhögésig mert akkor sakk-matt.
Nagyon betalált ez a durva ovis vírus.
Óránként keltem hol Ninó hörgésére, hol Boldi tekergős szörcsögésére.
Senki nem mondta, hogy könnyű lesz...

Bánatos szemek mindenfelé

Vannak pillanatok amit nem felejt el az ember. 
Én biztos nem fogom elfelejteni Simi mai arcát mikor érte mentem az oviba. Olyan szívfacsaróan szomorú és reménykedő és kétségbeesett őzike szemekkel várt az ajtóban. 
Már sorba álltak negyed 4-kor, hogy kimennek az udvarra és akkor Simike ott leselkedett a sorban, hogy mikor megyek már és csak annyit mondott neki az óvónéni, hogy "na látod itt van Anya nem kell sírni".
Anita is azt mesélte, hogy mikor mentek át a Csiga csoportba - mert ott kellett ma aludniuk mert olyan kevesen voltak a többi csoportban is - akkor nagyon sírt, hogy nem akar bent lenni. 
Hajszálon múlt, hogy ma elengedtem mert volt bennem valami, hogy ő is beteg lesz és tessék estére lett egy kis láza is és már ő is köhög ahogy a nővére. Ráadásul megkímélhettem volna ettől a szomorúságtól.
Nem akarom azzal sanyargatni magam, hogy felidézem a fejét mikor megláttam de ilyen kis Simikéje senkinek nincs.

Aranyos és kedves Zsófi jött ma megint (csütörtökön segít már harmadszorra) így rohantam Simiért, hogy ébredésre ott legyek - miután beszéltem Anitával és megszakadt a szívem -.
Simit elvittem cukrászdába és választott egy marcipán tigrist, utána boltba mentünk aztán haza. Jó volt csak kettesben lenni.
Félre tehetném már azt a kínzó empátiámat mert nehezen viselem, hogy szenvednek ezek a gyerekek. Ide-oda rohanok, hogy mindenkinek meglegyen a vitamin, a gyógyszer, az evés-ivás, orrfújás és közben nem tudok megállni egy pillanatra vagy ha meg is állok egy kicsit (végre ma társasoztunk egyet és lementünk kicsit hintázni)  az kevés nekik és közben elmondhatatlanul fáradt vagyok és nem tudom úgy csinálni, hogy az jó legyen, pedig akarom.
Úgy érzem meg vagyok kötve, a fáradtság és ez a "mission impossible" blokkol rettenetesen.

Zsófi szívből és teljes energiával segít nekem, hogy legalább ez az egy délután könnyebb és vidámabb legyen. Elrakta a ruhákat, játszott, rajzolt (velük) enni-inni adott nekik és kivette az összes feladatot a kezemből amit tudott és még így is maradt bőven.
Nimród szereti Zsófit, belemarkol a pólójába és ringatózik a kezében. 

Ez most tényleg nem panaszkodás ezek tények. Rengeteg a munka, kevés az öröm és nagyon nehéz most a gyerekeknek. Remélem be tudom pótolni azt ami most elvész.

Berciről nem tudom mit írhatnék, dolgozik, dolgozik, dolgozik....