6 hetes állapot

Nem szeretnék panaszkodni de tény, hogy miután elindultam sétálni 4 gyerekkel már a sarkon azt éreztem, hogy soha többet nem teszek ilyen meggondolatlan lépést.
Eldöntöttem továbbá azt is, hogy a kezdeti próbálkozások ellenére nem bírom folytatni a hétköznapokat testvérbabakocsi nélkül. Bármennyire is kényelmes egy sima kocsit tolni, Nimróddal nem bírok, főleg úgy, hogy a többieket is állandóan szemmel kell tartani. 
Számolom őket egyfolytában.
 Ambivalens érzés, hogy az idegesség és türelmetlenség mellett nagyon büszkén megyek velük az utcán mert azért mégis csak nagyon jó és örömteli érzés négy ekkora (és szép) gyerek Anyukájának lenni. 
De persze kiabálok, hogy "Kori állj meg a sarkon, Simi ne a cipőd orrával fékezz, Ninóka ne vesd le magadat a földre" és a többi de egészségben és teljes létszámban haza térve minden megszépül édesek és aranyosak csak nagyon nehéz mert sok kicsi (sokra megy).


Ez a hideg nagyon hideg. 
Simi cipőjén egy hatalmas lyuk tátong de mivel csak két hét múlva lesz téli cipő a "cipős bácsinál" ezért remélem Simi kibírja a tavalyi béleltben mert 3 pár új őszi cipőt nem bír el a  a családi budget megvárjuk a téli kollekciót. 
 Ezek a hideg hónapok nincsenek a kedvemre, próbálok jó arcot vágni az egészhez csak, hogy a gyerekek kedvét el ne vegyem az őszi és téli örömöktől de sapka meg sál meg kesztyű meg cipő meg csizma vásárlás inkább nyomasztó mint  jó program (remélem idén is fogunk örökölni valamit).


Boldi kezdi kinőni az újszülöttbőrét, olyan babás lett és egyre többet van ébren és nagyon mérges ha magára hagyom. Nem zavar csak ha már régóta és hangosan sír, azért is örülök, hogy megköveteli a figyelmet és nem nyugszik bele, hogy magára hagyom mert ez egy visszajelzés nekem. A belenyugvó gyerekek sosem voltak nekem megnyugtatóak.
Harcoljon csak ez a kis herceg.


Az éjjelek nagy részére nem emlékszem. Azt tudom, hogy éjfél körül alszom el, mellettem Boldival és azt is tudom, hogy éjjel eszik de azt nem, hogy hányszor és mennyit. Ennek a kómás etetésnek aztán meg van az a hátulütője hajnalban, hogy el kezd fájni a hasa 4 vagy 5 körül és tekereg, meg feszíti magát, olykor üvölt is egy kicsit amitől aztán egészen addig amíg a többiek fel  nem ébrednek nem szokott vége lenni csak kisebb megszakításokkal.
Próbálom magamra tenni ilyenkor, vagy félig a karomba tartani fekvés közben, vagy a hasamra fektetni keresztbe, hogy kijöjjön a sok levegő amit benyelt de semmiképp nem vagyok hajlandó kikászálódni az ágyból és róni a köröket vele. Berci fel sem ébred erre a kis sírásra én viszont nem pihenek semmit mert engem folyamatosan ébren tart az ő nyugtalansága.
Próbáltam, hogy az ágyában aludjon éjjel de erről egyenlőre hallani sem akar, így amíg én össze nem kapom magam és nem leszek éberebb állapotban, hogy konkrét etetés legyen éjszaka ne csak büfézés addig nem várhatok változást az ügyben.


Azért azt kell mondjam nekem nagyon jót tett a sokadik gyerek. 
Sok mindent csak most értek meg, vagy látok át jobban velük kapcsolatban. Boldi jelzéseit is jobban értem már mint Ninóét értettem és kevésbbé aggódom egy ki nem cserélt tele pelus miatt mint annak idején.
Nem ártana megmérni mennyi a súlya mert azt se mértem vagy 2 hete de olyan szépen kerekedik a pocija és a pofija és olyan szépen mosolyog, hogy ezért nem jut eszembe amikor kéne - pedig sokszor már olyan közel vagyok hozzá...


Nimród elég vérszegénynek tűnik, megjelentek a lila karikák a szeme alatt (én is ilyen voltam mindig), Kori egy kicsit köhögős de nem beteg, Boldi 3 hét alatt letudta a nátháját, Simikének semmi baja de néha akkorát esik a saját lábában, hogy kezdek aggódni miatta. 

Egyébként sokszor nagyon aranyosak egymással meg velem is, főleg ha puszilgatom az egyiket akkor azonnal sorba állnak és kérik a többiek is, akár mű-esést is képesek produkálni.




Van amikor szuper és felemelő és a legörömtelibb dolog a világon 4 ekkora gyereket terelgetni, nevelgetni van amikor elkeserítő és idegtépő feladat.... de akkor is megbirkózom vele!

Boldizsár 6 hetes

Ha én egyszer elindulok...

Tegnap először hoztam haza én a nagyokat a kicsikkel. 
Nimród és Boldi készségesen segítették útrakelésem. 
Kori és Simi az udvaron játszottak mikor megérkeztünk és a kislányom hihetetlen boldog volt, hogy Nimród és Boldi is megnézte az oviját. 
Ünneplés képpen a Spar felé kanyarodtunk mondván, hogy jár nekünk a túrórudi.
Beültettem Ninókát a kosárba előre, majd Boldit hátra tettem a kosárba letakarva (köhögés mentes övezet), Kori és Simi szépen jöttek mellettem. Ahogy beértünk az üzletbe ki a kocsiból mindenki mert olyan jól van kitalálva, hogy a forgón se férek be a kocsival ha gyerek van benne és a kocsi áttolón se jutunk túl ha csak nem üres a bevásárlókosár. Nimródot kirángattam, nem értette miért, Boldi ülését is kiszedtem átmentem, a gyerekek még sehol, Korit kértem,  hogy segítsen ekkor már jó nagy sor volt mögöttünk de aztán csak bejutottunk. Ezután a két kicsit vissza a kocsiba, Kori Simi újra mellettem.  

A boltban nem segített senki csak néztek, vártak, hogy most mi lesz hogy oldom meg. 
A doboz halmot is kerülgetnem kellett miközben terelgettem a gyerekeket, az eladót meg nem érdekelte, hogy odébb húzza, a sorról nem is beszélve ahol hátul álltunk és esélyünk se volt előrébb jutni. 
Néznek, az emberek csak néznek, itt ez a nő négy gyerekkel és senki se kapcsol, nem ugrik oda, hogy segítsen nem érdekli őket sőt mintha még jó kis cirkuszi mutatványos is lennék akit/amit meg lehet bámulni. 
Úgy kell nekem.
Ez a rossz mikor kint vagy az "arénában" és nincs segítség, visszajelzés csak megvetés.


Aztán van jó is a templomban ahol értékelik, biztatnak, hogy ez jó, ez érték, vagy a Doktornő a szemklinikán aki ránk mosolygott, hogy a 4 az nagyon szép és van reménye ennek az országnak, majd benézett Boldira mondta, hogy "majd te fogsz minket gyógyítani".
Ezek az ünnepek ez felemel, a hétköznapokban meg küzdeni kell ez elkeserít.


Tegnap jött Zsófi akinek nem csak a neve jó de a segítsége is. Végre nem kell aggódnom, hogy ez most hogy lesz, hogy feladatot kell adnom, hogy segítenem kell, hogy feltalálja magát a gyerekek között. Nem kínos, nem bonyolult olyan egyértelműen megbízható segítség. A gyerekek is szeretik és rátapadnak és nekem is sokat ad mert olyan dolgokról mesél amiről egyébként nem hallok mástól, beszélgetünk és kicsit most ő hozza el nekem a világot, hogy kitekinthessek a pelenka kupac mögül.


Péntek van, ma elhoztam a gyerekeket az oviból, nem aludtak bent. 
Nimród még nem hisztizett mikor így útra keltünk csinálja amit mondok (ami késik nem múlik gondolom), de most ennek örülök, hogy vele könnyű.
A Bábá-t ölelgeti, puszilgatja sőt aggódik mikor felöltöztetem és a baba még nincs sehol ilyenkor kétségbeesetten mutogat, hogy őt is vigyük. 
Olyan érzékeny hogy valami hihetetlen, nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen bánik majd Boldival. 


Simike egy kicsit válságos. Folyton kalóz akar lenni, kérlel, hogy vegyek neki fél lábat, meg puskát, meg egy papagájt a bal vállára, hogy kalóz lehessen (szerepjáték úgy érzi ettől erősebb lesz). 
Az oviban is szorongatja az óvónéni kezét, sokszor megy wc-re is, itthon meg vadul, hangoskodik, ugrál amikor meg rászólok akkor azonnal ezt mondja: "Anya, nagyon szeretlek, gyönyörű vagy.".


Egyébként jól vagyunk, Boldi meggyógyult, a többiek sem betegek, Homoktövis húsolajjal erősítem őket már 2 napja, remélem beválik.


Ebben a lakásban még a rossz idő is hangulatos, szeretek itthonról elindulni és szeretek ide haza érni. Olyan ez még mindig mint egy álom. 

Cukormackó indulás előtt

Szemklinika és egyebek

Tegnap elolvastam a napi evangéliumot ami a gmailem-re jön és eléggé elszégyelltem  magam. Csak dolgozom és szenvedek ahelyett, hogy leülnék egy kicsit és Istenre figyelnék ebben a nagy zűrzavarban. Megpróbálom tényleg. 
Ma pedig ugyanezt láttam a kocsiból a klinikára menet. Mindenki megy sőt rohan éli az életét próbál boldogulni és a lényeg mégis mindenkinél ugyanaz...
Bercit traktáltam is kicsit megint ezzel az egyszerű mégis fárasztó gondolatmenettel, hogy mire jó ez az egész. Kívülről olyan nevetséges ha meg benne vagy akkor csak sodródsz próbálsz túlélni. 
Na de hagyjuk ezt nem vagyok én ilyen okos, hogy megértsem mi ez az egész...


Ma Boldizsárnak megcsinálta a szemét Sényi Katalin doktornő aki tavaly Nimród könnycsatornáját is átszúrta ("Öreg néne őzikéje" - mondta mikor meséltem, hogy tavaly is voltunk már nála). Nagyon aranyos és lelkiismeretes orvos, ma kiderült öt lánya van. Türelmes, kedves, ügyes és aranyos a Tömő utcai szemészeti klinikán. 
Boldinak a bal szeme 2 helyen, a jobb egy helyen volt eltömődve, kitisztította és rendben lesz, ha meg nem akkor hívjuk (megadta a mobil számát) és kontroll.
Ettől is szörcsögött éjszaka Boldi, ha rendbe jön akkor az is el fog végre múlni és kapni fog levegőt.
Berci bírta, én ültem kicsit távolabb, a szokásos mérgelődés Bolditól de az egész nem volt több mint két perc.


Tegnap óta Simi semmi tünetet nem produkált de azért itthon tartottam,  de Kori viszont hasfájással kapott ma kimenőt az oviból.
Nagymama jött hajnalban vigyázni a nagyobbakra, így el tudtunk menni csak a kicsivel, jó volt Bercivel kettesben gyerek sírástól mentesen végig gurulni a rakparton. 
Végre beszélgettünk is, senki nem kiabált közbe, hogy "figyelj Anya!", latolgattuk a lehetőségeinket, hogy kimeneküljünk ebből az elviselhetetlen rablásból a frankhitelből. Nem sok esélyünk van de ha ez az út akkor tudom, hogy a Gondviselés megsegít minket mert eddig mindig így volt nagy ügyekben. Ha meg benne maradunk mert nincs más megoldás akkor is lesz valahogy főleg ennyi gyerekkel.


A mélyből egy kicsit kijjebb evickéltem és ez most nagyon jólesik.

Első játszózás a kicsikkel

Ami meg van írva az elkerülhetetlen. 
Egész jól indult a nap és már látok reményt arra is, hogy Boldizsár leküzdni a náthát. 
Minden erőmet össze szedve lementünk a játszótérre, Nimród nagyon boldog volt. Úgy terveztem, hogy csak vele tudok majd foglalkozni, hintáztunk, homokoztunk de Boldi 20 perc után szörnyű hasfájós műsorba kezdett úgyhogy 40 perc után haza tértünk itt aztán aludt még az erkélyen 2 órát -  tipikus, de azért megpróbáltam.
Ninókám nagyon örült a paradicsom levesnek is amit a kedvéért csináltam és ebéd után minden hiszti nélkül befeküdt az ágyába és elaludt (József Attila Altató a kedvence mostanában).

A nagynéném hozta haza a nagyokat így én is tudtam aludni délután a fiúkkal, ahogy ajtót nyitottam berohantak a gyerekek és meg nem mondtam volna Simiről, hogy fél órával korábban tele hányta az ovi folyósóját - pedig ez történt.
Kíváncsian várom a folytatást...

Mamma mia terápia

Megtaláltam a Mamma mia cd-t. Betettem a Lay all your love on me számot, Korival 1 éve tomboltunk rá még a régi lakás kis szobájában.
Kori figyelt mi ez mert nem emlékezett, Simi és Nimród tiltakozott (neeem, neee) de miután látták hogy nem kapcsolom ki hanem mindent beleadok és énekelek és táncolok (az x faktorban itt mondták volna, hogy köszönjük) szóval töretlen lelkesedésem láttán Simi el kezdett lépegetni majd táncolni, pajzsot ragadott azzal ropta. Korit is elragadta a hév, becsukott szemmel tekergett, Nimród pedig elsőre neezett, másodikra sétálgatott, harmadikra pedig már ő is feltett kézzel tekergőzött a szobában, néha Kori rózsaszín mikrofonját is megragadta. Boldi se maradt ki elégedetten lifegett a kezemben.
Vicces volt nagyon, ennivalóan cukin elragadta őket a hangulat.
Az ötödik meghallgatás után mondtam, hogy fürdés de megígértem, hogy még egyszer lehet utána.
Oltári  buli volt a gyerekek imádták rólam nem is beszélve, a szomszédoktól meg elnézést.
Kétségbeesett anyukáknak ajánlom, jó terápia.

Mindig van valami

Nem tudom szabad e ilyet írni vagy gondolni de olyan sokszor éreztem az áldást az életünkön most meg balszerencsék sorozata üldöz minket. Nem tudom miért van ez elfogadom, hogy így van és majd elmúlik de ma egyszerre sírtam és bőgtem meg káromkodtam is mikor kivettem 2 liter jó zsíros húslevest a hűtőből majd felöntöttem vele a konyhát (nyugi Zsuzsi a falra nem ment) de még a benne úszkáló jégdarabok is olvadásnak indultak a konyhaszekrény alatt. Másztam a domestosban, meg a tisztítószerekben feküdtem a földön hogy mindenhonnan eltüntessem a zsírt és a levet  a bőrömre ragadt a leves, a ruhám is oda volt, a hajam is kapott pár csepp szérumot Nimród meg nem tudta, hogy sírok e vagy nevetek így néha felnevetett (hogy bíztasson). 
Előtte Berci kapott a csodálatos T-home-tól egy közel 30 ezres számlát kiabált és dobálta joggal volt nagyon mérges kiszámláztak valamit amit meg sem rendelt azok után, hogy az elmúlt hónapokban többször volt bent mert mindig elrontottak valamit. Nem elég , hogy be kell megint mennie mert rossz  a szerződés (ideje nulla) de még be is kell fizetnie amit kiküldtek aztán talán valahogy kijavítják de ez megbocsájthatatlan amit az a bizonyos ügyintéző nőszemély művel munka címszó alatt. Talán jobb is hogy ma nem tud bemenni Berci mert lehet, hogy ráborítaná az asztalt - szó szerint.

Aztán nem elég, hogy reggel 10-kor még pizsamában lófráltam, nem reggeliztem, nem volt beágyazva, Boldi szörcsögött én nem láttam ki a náthától és a fejfájástól és sorolhatnám mi minden volt még rettenetes itthon küzdött bennem a jó és a rossz mert nem akarok rosszat gondolni de más is így lenne ezzel a helyemben, szóval akkor vártam a népszámlálót aki végül nem jött és kerestem egy eltűnt szerződést ami engem nem érdekel de valakit igen úgyhogy nincs elég dolgom tényleg...
Berci meg néha megijeszt, hogy ezt nem fogjuk bírni és megyünk kukázni. 
Igaza van, tudom miért mondja, amióta kórházban volt sokkal nehezebben viseli a terheket, ezek a 30 ezres számlák nem hiányoznak a hitelünkhöz de azért nem gondolom, hogy kukázni fogunk (de ő a férfi, az ő dolga, hogy aggódjon).

Nem kéne depresszióznom de szorongok nagyon el kéne már menni Imre atyához egy kis feltöltődésre de betegen az újszülöttel még azt sem lehet.  
Boldi keresztelőjére remélem visszatér a lelkesedésünk és az életkedvünk.
Tudom, hogy nekünk kell megbirkóznunk a ránk bízott feladattal...és azt is tudom, hogy nem egyedül...