Mindig van valami

Nem tudom szabad e ilyet írni vagy gondolni de olyan sokszor éreztem az áldást az életünkön most meg balszerencsék sorozata üldöz minket. Nem tudom miért van ez elfogadom, hogy így van és majd elmúlik de ma egyszerre sírtam és bőgtem meg káromkodtam is mikor kivettem 2 liter jó zsíros húslevest a hűtőből majd felöntöttem vele a konyhát (nyugi Zsuzsi a falra nem ment) de még a benne úszkáló jégdarabok is olvadásnak indultak a konyhaszekrény alatt. Másztam a domestosban, meg a tisztítószerekben feküdtem a földön hogy mindenhonnan eltüntessem a zsírt és a levet  a bőrömre ragadt a leves, a ruhám is oda volt, a hajam is kapott pár csepp szérumot Nimród meg nem tudta, hogy sírok e vagy nevetek így néha felnevetett (hogy bíztasson). 
Előtte Berci kapott a csodálatos T-home-tól egy közel 30 ezres számlát kiabált és dobálta joggal volt nagyon mérges kiszámláztak valamit amit meg sem rendelt azok után, hogy az elmúlt hónapokban többször volt bent mert mindig elrontottak valamit. Nem elég , hogy be kell megint mennie mert rossz  a szerződés (ideje nulla) de még be is kell fizetnie amit kiküldtek aztán talán valahogy kijavítják de ez megbocsájthatatlan amit az a bizonyos ügyintéző nőszemély művel munka címszó alatt. Talán jobb is hogy ma nem tud bemenni Berci mert lehet, hogy ráborítaná az asztalt - szó szerint.

Aztán nem elég, hogy reggel 10-kor még pizsamában lófráltam, nem reggeliztem, nem volt beágyazva, Boldi szörcsögött én nem láttam ki a náthától és a fejfájástól és sorolhatnám mi minden volt még rettenetes itthon küzdött bennem a jó és a rossz mert nem akarok rosszat gondolni de más is így lenne ezzel a helyemben, szóval akkor vártam a népszámlálót aki végül nem jött és kerestem egy eltűnt szerződést ami engem nem érdekel de valakit igen úgyhogy nincs elég dolgom tényleg...
Berci meg néha megijeszt, hogy ezt nem fogjuk bírni és megyünk kukázni. 
Igaza van, tudom miért mondja, amióta kórházban volt sokkal nehezebben viseli a terheket, ezek a 30 ezres számlák nem hiányoznak a hitelünkhöz de azért nem gondolom, hogy kukázni fogunk (de ő a férfi, az ő dolga, hogy aggódjon).

Nem kéne depresszióznom de szorongok nagyon el kéne már menni Imre atyához egy kis feltöltődésre de betegen az újszülöttel még azt sem lehet.  
Boldi keresztelőjére remélem visszatér a lelkesedésünk és az életkedvünk.
Tudom, hogy nekünk kell megbirkóznunk a ránk bízott feladattal...és azt is tudom, hogy nem egyedül...