Akkor kezdem...
Berci azt mondta, hogy ne sírjak hagyjam abba ilyen ha valakinek gyereke van.
Korinak csupa seb a szája belül. Egész nap mondta, hogy fáj és nehezen eszik, be is ecseteltem pár hólyagot amit láttam és ő hősiesen tűrte, aztán öblögettünk is délután. Este már nem bírt enni, a lámpával bevilágítottam a szájába, hogy bekenjem és nem értettem hogy nem ájult még el a fájdalomtól: az egész szájürege csupa hólyag, aftavírus, még hátul a garatjában is.
Mennyire fájhat neki ő meg azt mondta mikor ecseteltem, hogy "anya nem fogok sírni, jó?" meg, hogy "kibírom sírás nélkül" - csak hogy a kedvemben járjon. Megszakad a szívem miatta.
De ez csak az egyik.
Simike talpán furcsa piros pöttyök jelentek meg. Mindkét lábán néhány darab. Berci rámondta, hogy gomba. Én meg rosszul lettem hogy lehet az én 3 éves gyerekem gombás? Rettenetes.
Holnap reggel irány a doki, majd ő mindent megnéz, megmond, orvosol.
Bár tudom, hogy Kori szájára Tantum spray meg idő kell semmi más nem segít azért az a hólyagos mandula elég ronda. Estére adtam neki fájdalomcsillapítót hátha nem lesz nagy baja.
Simi pöttyei ismeretlen eredetűek és aggasztók.
Nem bírom...
Nimród még mindig hasmenéses, a Smectától egészen furcsa színben pompázik a pelusa...
Idő és diéta, tudom én. De egyfolytában babázni akar, meg fogdosni, puszilni és végig sértődik mikor kicsit távolabb ültetem. Jogos.
Ja és a homlokán van két kis szemölcs (molluscum c.), amit a nyalogatással szintén simán át fog adni Boldinak, csak idő kérdése. Kori és Simi már átestek ezen 1 éves korukban, de Boldi most szabad préda, menthetetlen mert csak úgy lehet kezelgetni, hogy Svédcseppet kenünk rá, és a saját immunrendszere legyőzi majd. Gyerekbetegség, ártalmatlan de vírus. Szabad a pálya...
Továbbá...
Boldi úr a szemére Tobrexet kap hétfő óta, mivel ő sem maradhatott ki az összes gyerekünket érintő újszülöttkori szemgyulladásból. Mindegyik kapott Tobrexet, Nimródnak könnycsatorna átfúrása is volt, Boldi is el kezdte produkálni a tüneteket így ő is megkapta a szemcseppet. Ma estére az egyik szeme feldagadt, láthatóan rosszul reagált valamire, gondolom a szemcseppre, holnap abból is újat iratunk.
Legszívesebben kiabálnék, hogy MIÉRT PONT MI?, nem lehet egy perc nyugtom se, egy perc örömöm se, gomba, afta, ödéma csupa gusztustalan szó és ronda jelenség és mindez az én gyerekeimen.
És akkor itt jön amit Berci mondott mikor meglátta, hogy fel alá járkálok a lakásban és azt mondogatom, hogy nem bírom tovább de én akkor is mérges vagyok és dühöngök meg bőgnöm kell mert ez nem igazság.
Vége a beszoktatásnak, ennyi volt az ovi egy időre, holnap az orvosnál fognak dekkolni Bercivel és én nem tudom jövő héten hogy fogom csinálni az újszülöttel, Nimróddal, császársebbel, az ovisokkal...
A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2011. szeptember 7., szerda
2011. szeptember 6., kedd
Anyagcsereszűrés és az események mellékhatásai
Oda a boldog gyermekágyas időszak. ..
Túl voltam a császáron, Bercit kiengedték, haza jöttünk, egyesült a család és eddig tartott.
Itthon levél várt minket, hogy nem lett jó Boldizsár anyagcsereszűrése (egészen pontosan nem tudták lezárni) a klinikán úgyhogy itt ez a levél papír vetessünk vért, küldjük be és majd értesítenek.
Hétvégén nem foglalkoztam vele mert úgyis keddre beszéltük meg a gyerekorvossal a mintavételt csak néha jutott eszembe mi lehet ez a dolog.
Egyik gyereknél sem volt probléma ekörül, levették még a kórházban és el is felejtettük.
De most levelet küldtek, pontos utasítással hogyan mint vegyük le és küldjük el úgyhogy tegnap utána olvastam mi is ez ha kiderül valami rossz eredmény.
Mondanom sem kell, hogy borzalmas dolgokat találtam ezzel kapcsolatban. Totál depresszióba estem tegnap késő este, Krisztinek írtam sms-t hátha van valami jó ötlete de csak feküdtem és rémképek gyötörtek, hogy hogyan fogunk megbirkózni azzal ha tényleg beteg ez a kis gyerek. Mi lesz Koriékkal meg mit tudom én...
Ehhez még hozzá jött, hogy hirtelen rossznak éreztem a pelusa szagát is, és olvastam, hogy ez is egy jele lehet az anyagcsere betegségnek. Vártam a reggelt, hogy menjünk és megszagolja a doki a pelust, mondjon valamit, levegye a vért.
Berci nem aggódik ez jó, de most nem elég.
Negyed tizenkettőre hívott be Nazim, nem volt senki soron kívül megcsinálta.
Közben kérdeztem, hogy milyen ez és betegnek látszik e Boldizsár és hogy mi lesz ha rossz lesz az eredmény, igazán idegesítő lehettem de rendesen válaszolt mesélt arról amit ő látott és tud erről.
Szerinte biztos csak elkeverték vagy elrontották, előfordul, hogy ismétlést kérnek. Azt is elmondta, hogy egy gyerek nem így néz ki ha beteg, sokkal több tünettel jár egyszerre ha ilyen anyagcserezavar van, és nyugodjak meg. A pelusa pedig illatos.
Hát nem nyugodtam meg csak egy kis időre motoszkálnak bennem a lehetséges forgatókönyvek és nem bírok magammal olyan ideges vagyok mikor eszembe jut ez a dolog. Pár nap és vagy hívnak vagy nem....
Hiányzott ez most nekünk?
Berci még a héten itthon van. Aggasztó, hogy bár azt mondták folytathatja az eddigi életét, azért mindig fel kéne tennie a beteg lábát mikor leül és sokat kellene még pihennie. Ehhez képest a lábát sem teszi fel és nem is pihen. Hozza viszi a gyerekeket, intézi a dolgokat, mondhatni rohangál és mikor leül akkor sem teszi fel a lábát, nem tudom megmondani miért.
Ezen is idegeskedjek, hogy mi lesz ha visszaesik?
A mai vérvételén jó volt az eredmény, bízom benne, hogy nem lesz még egyszer ekkora baj.
Szedi a gyógyszereket - legalább.
Simikém az oviban boldog, bandázik, csintalankodik (Anita és Kori elmondása szerint) , az óvónénik pedig dicsérik Bercinek mikor elhozza őket ebéd után, hogy nagyon rendes volt nincs vele gond.
Itthon azonban kijön rajta az összes bánat és elszakadási fájdalom, a délutáni alvásnál 20 percenként hüppög valamin, nehezen pihen pedig ő volt a legjobb alvó közülük, ébredés után pedig mindig van valami szörnyű fájdalom és siránkozás valami egészen aprócskának tűnő problémán. Éjjel úgy bepisilt hogy csak na pedig már ezen is túl voltunk.
Olyan pici ez a Simi.
Korinkán nagyon nagy a teher. Meg akar felelni, mint legnagyobb testvér, Simi "beszoktatója" és Anya segítője. Nagyon aranyos, minimálisra csökkentette a hisztiket, csak amikor elfárad akkor borul ki de egyébként tartja magát. Ha valamelyik öcsikéje balhézik ő rögtön ott terem és segít megoldani a helyzetet (vagy egy pólót ad Simire, vagy a bajba jutott Ninókát menti, Boldizsárt is mindig elkéri és puszilgatja).
Azt nehezen érti miért fáj a hasam mikor már nincs is benne kisbaba de óvatos velem és türelmes meghálálom neki ha megerősödöm...
Mert még gyenge vagyok, megviselt ez a császár és az előzmények is, úgy látszik itt utána sem simulnak el a dolgok.
Nimród a tegnaphoz képest sokkal jobban van, a láza teljesen elmúlt a Smecta pedig csodákra képes.
Boldizsár nagyon rendes kisbaba, éjszaka alszik mint a bunda. Mellettem van a nagy ágyon, mikor felkelek mert mocorog megszoptatom de 5-6 órát van, hogy nem is jelez. Hagy pihenni, nagyon rendes. Tegnap este 9-től éjfélig megint "buli" volt (csak rajtam volt hajlandó megnyugodni) de ezt engedélyeztem mert aztán egy evéssel reggelig aludt.
Napközben egy vagy két evés között van egy-egy éberebb időszaka de a többi szopi között nagyon jól alszik. Simi volt ilyen nyugodt, Kori és Ninó nagy bulikirályok voltak mindketten.
Negyedikre ez nagy áldás.
Berci ma egyedül hagyott velük 3 órára igaz, hogy ebből másfelet mindenki aludt de a maradék másfelet megemlegetem.
Az összes pasi sírt itthon, Korinkán kívül mindenki kiborult.
Simi valami büdös szagot érzett, Ninó megsértődött, Boldi éhes volt, én tanácstalan, Kori csak nézett.
Nem állok még készen erre, nagyon nem...
Túl voltam a császáron, Bercit kiengedték, haza jöttünk, egyesült a család és eddig tartott.
Itthon levél várt minket, hogy nem lett jó Boldizsár anyagcsereszűrése (egészen pontosan nem tudták lezárni) a klinikán úgyhogy itt ez a levél papír vetessünk vért, küldjük be és majd értesítenek.
Hétvégén nem foglalkoztam vele mert úgyis keddre beszéltük meg a gyerekorvossal a mintavételt csak néha jutott eszembe mi lehet ez a dolog.
Egyik gyereknél sem volt probléma ekörül, levették még a kórházban és el is felejtettük.
De most levelet küldtek, pontos utasítással hogyan mint vegyük le és küldjük el úgyhogy tegnap utána olvastam mi is ez ha kiderül valami rossz eredmény.
Mondanom sem kell, hogy borzalmas dolgokat találtam ezzel kapcsolatban. Totál depresszióba estem tegnap késő este, Krisztinek írtam sms-t hátha van valami jó ötlete de csak feküdtem és rémképek gyötörtek, hogy hogyan fogunk megbirkózni azzal ha tényleg beteg ez a kis gyerek. Mi lesz Koriékkal meg mit tudom én...
Ehhez még hozzá jött, hogy hirtelen rossznak éreztem a pelusa szagát is, és olvastam, hogy ez is egy jele lehet az anyagcsere betegségnek. Vártam a reggelt, hogy menjünk és megszagolja a doki a pelust, mondjon valamit, levegye a vért.
Berci nem aggódik ez jó, de most nem elég.
Negyed tizenkettőre hívott be Nazim, nem volt senki soron kívül megcsinálta.
Közben kérdeztem, hogy milyen ez és betegnek látszik e Boldizsár és hogy mi lesz ha rossz lesz az eredmény, igazán idegesítő lehettem de rendesen válaszolt mesélt arról amit ő látott és tud erről.
Szerinte biztos csak elkeverték vagy elrontották, előfordul, hogy ismétlést kérnek. Azt is elmondta, hogy egy gyerek nem így néz ki ha beteg, sokkal több tünettel jár egyszerre ha ilyen anyagcserezavar van, és nyugodjak meg. A pelusa pedig illatos.
Hát nem nyugodtam meg csak egy kis időre motoszkálnak bennem a lehetséges forgatókönyvek és nem bírok magammal olyan ideges vagyok mikor eszembe jut ez a dolog. Pár nap és vagy hívnak vagy nem....
Hiányzott ez most nekünk?
Berci még a héten itthon van. Aggasztó, hogy bár azt mondták folytathatja az eddigi életét, azért mindig fel kéne tennie a beteg lábát mikor leül és sokat kellene még pihennie. Ehhez képest a lábát sem teszi fel és nem is pihen. Hozza viszi a gyerekeket, intézi a dolgokat, mondhatni rohangál és mikor leül akkor sem teszi fel a lábát, nem tudom megmondani miért.
Ezen is idegeskedjek, hogy mi lesz ha visszaesik?
A mai vérvételén jó volt az eredmény, bízom benne, hogy nem lesz még egyszer ekkora baj.
Szedi a gyógyszereket - legalább.
Simikém az oviban boldog, bandázik, csintalankodik (Anita és Kori elmondása szerint) , az óvónénik pedig dicsérik Bercinek mikor elhozza őket ebéd után, hogy nagyon rendes volt nincs vele gond.
Itthon azonban kijön rajta az összes bánat és elszakadási fájdalom, a délutáni alvásnál 20 percenként hüppög valamin, nehezen pihen pedig ő volt a legjobb alvó közülük, ébredés után pedig mindig van valami szörnyű fájdalom és siránkozás valami egészen aprócskának tűnő problémán. Éjjel úgy bepisilt hogy csak na pedig már ezen is túl voltunk.
Olyan pici ez a Simi.
Korinkán nagyon nagy a teher. Meg akar felelni, mint legnagyobb testvér, Simi "beszoktatója" és Anya segítője. Nagyon aranyos, minimálisra csökkentette a hisztiket, csak amikor elfárad akkor borul ki de egyébként tartja magát. Ha valamelyik öcsikéje balhézik ő rögtön ott terem és segít megoldani a helyzetet (vagy egy pólót ad Simire, vagy a bajba jutott Ninókát menti, Boldizsárt is mindig elkéri és puszilgatja).
Azt nehezen érti miért fáj a hasam mikor már nincs is benne kisbaba de óvatos velem és türelmes meghálálom neki ha megerősödöm...
Mert még gyenge vagyok, megviselt ez a császár és az előzmények is, úgy látszik itt utána sem simulnak el a dolgok.
Nimród a tegnaphoz képest sokkal jobban van, a láza teljesen elmúlt a Smecta pedig csodákra képes.
Boldizsár nagyon rendes kisbaba, éjszaka alszik mint a bunda. Mellettem van a nagy ágyon, mikor felkelek mert mocorog megszoptatom de 5-6 órát van, hogy nem is jelez. Hagy pihenni, nagyon rendes. Tegnap este 9-től éjfélig megint "buli" volt (csak rajtam volt hajlandó megnyugodni) de ezt engedélyeztem mert aztán egy evéssel reggelig aludt.
Napközben egy vagy két evés között van egy-egy éberebb időszaka de a többi szopi között nagyon jól alszik. Simi volt ilyen nyugodt, Kori és Ninó nagy bulikirályok voltak mindketten.
Negyedikre ez nagy áldás.
Berci ma egyedül hagyott velük 3 órára igaz, hogy ebből másfelet mindenki aludt de a maradék másfelet megemlegetem.
Az összes pasi sírt itthon, Korinkán kívül mindenki kiborult.
Simi valami büdös szagot érzett, Ninó megsértődött, Boldi éhes volt, én tanácstalan, Kori csak nézett.
Nem állok még készen erre, nagyon nem...
2011. szeptember 5., hétfő
Simi ovis, Nimród beteg lett
Ma hajnalra Nimród belázasodott.
Ezzel még nem is lenne olyan nagy baj de olyan hasmenése lett délelőttre, hogy nem győztük tisztába tenni.
Elromlott minden, nem foghatta meg Pötyikét, csak simogathatta és ez meglehetősen megviselte. Nekem meg megint elegem lett, mert már túl szép volt minden, hogy igaz legyen, az egy hetes újszülött mellett kezdődhet a vírus takarítás.
Nimród pedig bújna hozzám is, Bercihez is és Boldihoz is.
Szegénykém...
Berci reggel elvitte a nagyokat óvodába. Simike nagyon jól vette az első napot, még ebédelni is bent maradtak. Kori nagyon izgult, hogy ő segít a beszoktatós napon Siminek.
Délben értük ment Berci, haza jöttek, Simi mesélt, izgult, Kori mesélt, izgult de azért már nagyon hiányzott nekik Boldizsár. Jöttek, megfogták, puszilgatták.
Kiderült, hogy Simi többször "elcsatangolt" (Kori kereste a homokozó környékén de nem találta), megkapta a hőn áhított létra jelet amit már egy éve kinézett magának, összebarátkozott Farkas Katával, bekopogott a kisházba a gyerekekhez és nagyon finom ebédet evett a fiú asztalnál.
Hazafelé Bercivel vettek felvarrós létra jelet, itthon büszkén mutatta és kérte, hogy tegyük fel a vitézi kardjára is.
Örülök, hogy ilyen jól sikerült az első nap, büszke vagyok erre az összenőtt Kori-Simi párosra, gondolom lesz ennél nehezebb napunk is.
Nimródnak a legnehezebb egyébként is, nem tudom miért kapta szegény ezt a vírust is. Lehet, hogy lelki eredetű ez a lebetegedés mindenesetre a legrosszabbkor jött egyébként is elég nagy a káosz itthon.
Igaz, hogy Berci már nem ágyhoz kötött de sokszor kell(ene) pihentetnie a lábát, én pedig egyáltalán nem vagyok olyan állapotban, hogy ellássam a kicsit is és még a kis beteget is na meg a maradék mindent.
Berci mindent csinál amit tud és bír én is így vagyok ezzel de ez jóval kevesebb.
Délután eljött a Nagymama, hogy levigye a nagyokat amíg Berci itthon ápolja a kis Ninót én pedig táplálom a kis Boldit.
Anyu is hozott egy kis sütit meg Aloet a sebemre.
Igazi nagyüzem van nálunk, valaki mindig sír, valaki mindig örül, valaki mindig éhes vagy szomjas és valaki mindig nagyon szereti Apát, Anyát, Korit, Simit, Ninót, Boldit.
Bárcsak ne lenne senki beteg, olyan jó dolgunk lenne....
Ezzel még nem is lenne olyan nagy baj de olyan hasmenése lett délelőttre, hogy nem győztük tisztába tenni.
Elromlott minden, nem foghatta meg Pötyikét, csak simogathatta és ez meglehetősen megviselte. Nekem meg megint elegem lett, mert már túl szép volt minden, hogy igaz legyen, az egy hetes újszülött mellett kezdődhet a vírus takarítás.
Nimród pedig bújna hozzám is, Bercihez is és Boldihoz is.
Szegénykém...
Berci reggel elvitte a nagyokat óvodába. Simike nagyon jól vette az első napot, még ebédelni is bent maradtak. Kori nagyon izgult, hogy ő segít a beszoktatós napon Siminek.
Délben értük ment Berci, haza jöttek, Simi mesélt, izgult, Kori mesélt, izgult de azért már nagyon hiányzott nekik Boldizsár. Jöttek, megfogták, puszilgatták.
Kiderült, hogy Simi többször "elcsatangolt" (Kori kereste a homokozó környékén de nem találta), megkapta a hőn áhított létra jelet amit már egy éve kinézett magának, összebarátkozott Farkas Katával, bekopogott a kisházba a gyerekekhez és nagyon finom ebédet evett a fiú asztalnál.
Hazafelé Bercivel vettek felvarrós létra jelet, itthon büszkén mutatta és kérte, hogy tegyük fel a vitézi kardjára is.
Örülök, hogy ilyen jól sikerült az első nap, büszke vagyok erre az összenőtt Kori-Simi párosra, gondolom lesz ennél nehezebb napunk is.
Nimródnak a legnehezebb egyébként is, nem tudom miért kapta szegény ezt a vírust is. Lehet, hogy lelki eredetű ez a lebetegedés mindenesetre a legrosszabbkor jött egyébként is elég nagy a káosz itthon.
Igaz, hogy Berci már nem ágyhoz kötött de sokszor kell(ene) pihentetnie a lábát, én pedig egyáltalán nem vagyok olyan állapotban, hogy ellássam a kicsit is és még a kis beteget is na meg a maradék mindent.
Berci mindent csinál amit tud és bír én is így vagyok ezzel de ez jóval kevesebb.
Délután eljött a Nagymama, hogy levigye a nagyokat amíg Berci itthon ápolja a kis Ninót én pedig táplálom a kis Boldit.
Anyu is hozott egy kis sütit meg Aloet a sebemre.
Igazi nagyüzem van nálunk, valaki mindig sír, valaki mindig örül, valaki mindig éhes vagy szomjas és valaki mindig nagyon szereti Apát, Anyát, Korit, Simit, Ninót, Boldit.
Bárcsak ne lenne senki beteg, olyan jó dolgunk lenne....
2011. szeptember 4., vasárnap
Mindenkinek Boldi kell
A roham folytatódik, mindenki Boldit akarja megkaparintani.
Én a nap legnagyobb részét a kinti kanapén töltöm, Boldi mellettem az ágyon vagy a mózeskosárban. A gyerekek jönnek és össze vesznek a kistestvéren azon, hogy ki fogja. Főleg Kori és Ninó harcolnak, Simike beéri a simogatással is.
Amikor megkapják énekelnek neki, egyenként, hangosan.
Nimród puszilgatja és nem hagyja, hogy vissza vegyem.
Én a nap legnagyobb részét a kinti kanapén töltöm, Boldi mellettem az ágyon vagy a mózeskosárban. A gyerekek jönnek és össze vesznek a kistestvéren azon, hogy ki fogja. Főleg Kori és Ninó harcolnak, Simike beéri a simogatással is.
Amikor megkapják énekelnek neki, egyenként, hangosan.
Nimród puszilgatja és nem hagyja, hogy vissza vegyem.
Családegyesítés avagy először HATAN
Szombaton délelőtt Berci haza hozta a gyerekeket.
Kinyitottam ajtót és ők egyenként berohantak megöleltek, rajzokat osztogattak, kiabáltak, meséltek, kérdeztek.
Kori és Simi élénken éltek bennem, velük telefonon is beszéltem, de Ninót megint egy kicsit meg kellett ismernem. Lassan két hete nem láttam őket, borzasztóan hiányoztak.
Nimród bejött, megölelt, fülig ért a szája, nagyon visszafogottan viselkedett, de nem szomorú volt, inkább nyugodt.
Kori és Simi berohantak a szobába, teljesen odáig voltak a kistestvér látványától. Kori azonnal kérte, hogy megfoghassa, Nino is nyújtogatta a kezecskéjét így Simi után ő is megkapta egy kicsit.
Ezután megtalálták az ajándékokat amiket Boldizsártól kaptak.
Simi lovagfelszerelést kapott (sisakot, kardot, pajzsot).
Kori is megkapta a hőn áhitott Barbie lányt amit egész nap öltöztetett, táncoltatott, beszéltetett, Ninóka pedig egy xilofon tulajdonosa lett, közösen pedig még egy játékfotógépet kaptak.
Simi azóta is ezt hajtogatja: "Ez olyan mintha Karácsony lenne!"
Igen, valami olyasmi...
Kinyitottam ajtót és ők egyenként berohantak megöleltek, rajzokat osztogattak, kiabáltak, meséltek, kérdeztek.
Kori és Simi élénken éltek bennem, velük telefonon is beszéltem, de Ninót megint egy kicsit meg kellett ismernem. Lassan két hete nem láttam őket, borzasztóan hiányoztak.
Nimród bejött, megölelt, fülig ért a szája, nagyon visszafogottan viselkedett, de nem szomorú volt, inkább nyugodt.
Kori és Simi berohantak a szobába, teljesen odáig voltak a kistestvér látványától. Kori azonnal kérte, hogy megfoghassa, Nino is nyújtogatta a kezecskéjét így Simi után ő is megkapta egy kicsit.
Ezután megtalálták az ajándékokat amiket Boldizsártól kaptak.
Simi lovagfelszerelést kapott (sisakot, kardot, pajzsot).
Kori is megkapta a hőn áhitott Barbie lányt amit egész nap öltöztetett, táncoltatott, beszéltetett, Ninóka pedig egy xilofon tulajdonosa lett, közösen pedig még egy játékfotógépet kaptak.
Simi azóta is ezt hajtogatja: "Ez olyan mintha Karácsony lenne!"
Igen, valami olyasmi...
Kezdetek itthon
A csütörtök és a péntek nagyon nyugodtan telt itthon.
A gyerekek még szombat reggelig Berci szüleinél mulatták az időt, hogy mi is rákészülhessünk a nagy változásra.
Boldizsár nagyon jó baba, gyönyörűen eszik és nagyon sokat alszik. Csütörtökön este 9-től éjfélig volt egy kis méltatlankodás de utána hajnali ötig aludt és hagyott engem is pihenni. Pénteken éjjel is hasonlóan mélyen és sokat aludt, egyszer evett mellettem de nem is ébredt fel.
Pénteken korán reggel bementünk a klinikára ahol kiszedte az orvos a varratokat (ez egyáltalán nem fájt), majd haza jöttünk reggelizni, Berci utána sajnos ment dolgozni.
Napközben eljött Anyu, főzött, rendet rakott, segített én pedig aludtam.
Délután a rettenetesen alapos és lelkiismeretes gyerekorvos jött ki megnézni Boldit, megállapította, hogy egészséges - bár van itt egy két dolog ami még utánajárást követel.
Egyik az anyagcsere szűrés amit meg kell ismételni, ezért kedden szúrják majd meg az ujját és be kell küldeni a klinikára mert amit ott levettek az nem lett jó, aztán a csípője egy kicsit kötöttebb de azt mondta Nazim Tan, hogy erre még nem lehet rámondani még változik a csípőszűrésig is, a harmadik dolog pedig, hogy a klinikán a bal fülének a hallásvizsgálata nem sikerült ezért azt meg kell ismételni 1 hónap múlva (ez lehet a még bent lévő magzatvíztől, vagy a kinti zajoktól de nem lehetett rendesen mérni).
Szerintem semmi baja a hallásának de ha kell megnézetjük azt a bal fülecskét.
Bárcsak a Lottó számokat álmodnám meg egyszer mert mostanában másodszorra álmodok önbeteljesítés szerűséget, egyik Kingáék haza útja volt a másik ezzel a füllel kapcsolatos. Még szülés előtt nem sokkal álmodtam, hogy megszületett a baba és az egyik füle nem volt szép. Ki is borultam, meséltem Bercinek azt mondta nyugodjak meg ezek csak a szorongásaim miatt vannak.
Aztán most mégis lett azzal a füllel valami, bár hibátlan és gyönyörű azért mégis csak meg kell vizsgáltatni még egyszer.
Na akkor nem álmodhatnám meg végre azt az öt számot?
Berci elég későn ért haza pénteken, mindent el akart intézni a jövő heti apai szabadsága miatt.
Aztán megfogta az ő kis veknijét. Olyan jól áll neki...
A gyerekek még szombat reggelig Berci szüleinél mulatták az időt, hogy mi is rákészülhessünk a nagy változásra.
Boldizsár nagyon jó baba, gyönyörűen eszik és nagyon sokat alszik. Csütörtökön este 9-től éjfélig volt egy kis méltatlankodás de utána hajnali ötig aludt és hagyott engem is pihenni. Pénteken éjjel is hasonlóan mélyen és sokat aludt, egyszer evett mellettem de nem is ébredt fel.
Pénteken korán reggel bementünk a klinikára ahol kiszedte az orvos a varratokat (ez egyáltalán nem fájt), majd haza jöttünk reggelizni, Berci utána sajnos ment dolgozni.
Napközben eljött Anyu, főzött, rendet rakott, segített én pedig aludtam.
Délután a rettenetesen alapos és lelkiismeretes gyerekorvos jött ki megnézni Boldit, megállapította, hogy egészséges - bár van itt egy két dolog ami még utánajárást követel.
Egyik az anyagcsere szűrés amit meg kell ismételni, ezért kedden szúrják majd meg az ujját és be kell küldeni a klinikára mert amit ott levettek az nem lett jó, aztán a csípője egy kicsit kötöttebb de azt mondta Nazim Tan, hogy erre még nem lehet rámondani még változik a csípőszűrésig is, a harmadik dolog pedig, hogy a klinikán a bal fülének a hallásvizsgálata nem sikerült ezért azt meg kell ismételni 1 hónap múlva (ez lehet a még bent lévő magzatvíztől, vagy a kinti zajoktól de nem lehetett rendesen mérni).
Szerintem semmi baja a hallásának de ha kell megnézetjük azt a bal fülecskét.
Bárcsak a Lottó számokat álmodnám meg egyszer mert mostanában másodszorra álmodok önbeteljesítés szerűséget, egyik Kingáék haza útja volt a másik ezzel a füllel kapcsolatos. Még szülés előtt nem sokkal álmodtam, hogy megszületett a baba és az egyik füle nem volt szép. Ki is borultam, meséltem Bercinek azt mondta nyugodjak meg ezek csak a szorongásaim miatt vannak.
Aztán most mégis lett azzal a füllel valami, bár hibátlan és gyönyörű azért mégis csak meg kell vizsgáltatni még egyszer.
Na akkor nem álmodhatnám meg végre azt az öt számot?
Berci elég későn ért haza pénteken, mindent el akart intézni a jövő heti apai szabadsága miatt.
Aztán megfogta az ő kis veknijét. Olyan jól áll neki...
Hazatérés
Csütörtökön haza engedtek minket.
Ezt a képet még reggel csináltam a kórházban, egyszerűen hihetetlen hogy figyel ez a négy napos kisbaba. Érzékenyen reagál mindenre, úgy érzem így pár naposan sokkal jobban kötődik hozzám és figyel engem mint a testvérei néhány napos korukban.
Különleges ez a pici fiú, Berci csak annyit mondott látszik, hogy sokan imádkoztak érte.
Haza értünk a kis csomaggal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)