Közel a vége

Az egyik felem reménykedik a másik meg retteg. Várom és izgulok, hogy megszülessen már ez a kis baba, ugyanakkor nagyon félek, hogy mi hogyan fog történni.
Rám törnek a fájások aztán abbamaradnak, ilyenkor a remény feléled bennem, hogy talán eljött az idő, ugyanakkor elönt a félelem, hogy mi lesz ha indulni kell...
Még nem kell...

A gyerekeket tegnap elvitték a Nagypapáék akik két hét alatt kinyaralták magukat úgyhogy most már csak azért vannak, hogy nekünk segítsenek.
Nem tudni meddig lesznek ott valószínűleg holnap már haza jönnek vagy utána, nekem már most nagyon hiányoznak de tudom, hogy tőlem most alig kapnának figyelmet mert egészen másfelé járnak a gondolataim. A játszótérre se lenne erőm lecipelni őket pedig nekik menniük kell, szép idő van, nem bírnák idebent.
De hiányoznak, megszeretgetném már mindet: Simi vékonyka testét, Kori pogácsa formáját és Nimródka fehér szöszös fejecskéjét!
Kori sokat kérdezett indulás előtt, várta, hogy menjenek már de ugyanakkor izgult is, hogy engem itt kell hagynia.

Az idő lassan telik nélkülük még kedvem sincs délután ledőlni, hogy pihenjek csak arra tudok gondolni, hogy most már nagyon közel van a pillanat.
Közel van de mégis nagyon messze hiszen bizonytalan az érkezése.
Eddig csak Simi született 4 nappal korábban, Kori és Ninó 40 plusz pár napra látták meg a napvilágot.

Mivel Pötty érzésem szerint is picurka, sokkal kisebb mint a többiek ilyenkor voltak, így azt feltételezem, hogy nagyon túlhordom. Ahhoz viszont semmi kedvem így negyedikre sem és elképzelni sem tudom mi lesz ha még jövő héten is így leszünk ketten egyek.
Azért az utolsó napos érzéseim megvannak: fáj ha felállok, fáj ha leülök, tekergek, sehogy sem jó, feszít, nyom állandóan és mindenhol de hogy ebből szülés lesz nemsokára az az egyik összehúzódásnál nagyon valós, a reggeli "tünetmentes" ébredésnél elképzelhetetlen.
A bizonytalanság.
Ki szereti azt?

Tegnap ctg után Berci elvitt a Mammuthot ahol az első gyerekesek érzésével bandukoltam kedvemre, sehova nem siettem, nem kellett időre haza érnem, akkor és azt ettem amihez kedvem volt, abba a boltba mentem be és addig maradtam amíg én akartam úgyhogy igazán úri életem volt.
222-es busszal haza jöttem mikor már elköltöttem minden nálam levő pénzt csupa fontos dologra természetesen (mint szempillaspirál, Siminek egy farmer, Korinak játék babaruha, elemcsere az órámba, gyros, baklava) és még így sem vettem meg mindent ami kell de már ez is túlzás volt így visszagondolva.
De az, hogy a gyerekek jó helyen voltak én pedig szabadon bóklászhattam délutánig, megfizethetetlen élmény volt.

A kórházi csomagot tegnap este raktam össze, nem siettem el a dolgot de most már egyre többször és többet fáj a hasam úgyhogy vagy így leszek még legalább egy hétig vagy nemsokára indulhatok szenvedni.

Ma takarítottam, kimostam az összes plüss állatot (vicces az erkélyen ez a sok puha szőrmók) amit itthon találtam na és pakolok és rendezgetek ahogy az ilyenkor lenni szokott.
Szülni vagy nem szülni ez itt a kérdés...

Vasárnap, még öttagú családként

Korinak köszönhetjük, hogy ma reggel eljutottunk a templomba.
A gyerekek már 7 körül fent voltak, ilyenkor átmennek a játszószobába mi meg még alszunk egy kicsit Bercivel. Berci mélyen én pedig félálomba mert valamelyik gyerek mindig bejön, megáll az ágyam mellett és vagy pisilnie kell vagy szomjas vagy fel akar öltözni, Nimród könyveket cipel mostanában és nyújtogatja felém, hogy olvassam.
8 után csak kikeltem az ágyból, Kori választott magának ruhát ő már egyedül öltözik, Simi is megtalálta a kedvenc gitáros pólóját, Nimródot tettem tisztába éppen amikor Koriék beszélgettek.

Kori: - Simi! Kilóg a kukid. (nem vett a nadrágja alá alsógatyát)
Én: - Kori, mi az hogy kilóg???
Kori: - Hát az, hogy nem melengeti semmi!
....

Simi: - Miért öltözünk? Hova megyünk most?
Kori: - Hát, templomba! Vasárnap van.

Én egy szóval sem mondtam, hogy ma vasárnap van és mivel Berci totál kiütve aludt még negyedkor nem is erőltettem mert rengeteget dolgozott a héten, gondoltam ma nem megyünk misére. De mikor Kori ezt mondta azonnal el kezdtem ébresztgetni Bercit mert az nem lehet, hogy miattunk ne menjünk mikor a gyerekek várják és számon tartják.
Kori és Simi bementek Bercihez és két dallal próbálták kicsalni az ágyból: "Jó reggelt itt a tej kótyagos a fej, szerbusz paplan, szerbusz párna öltözködni kell!".
Mikor ez nem jött be Kori kiszaladt, hogy most egy másikat énekelnek inkább. Mondtam, hogy jó.
Vissza mentek az ágy széléhez és a Te álomszuszék ébredj hasadra süt a nap kezdetű jól ismert slágert kezdték énekelni és táncoltak is hozzá. Iszonyatosan cukik voltak, Berci is felkelt úgyhogy 9-kor el is indultunk.

Imre atya volt szerencsére, (múlt héten "helyettesítették féltünk, hogy ma sem ő lesz de nem így volt) Berci figyelt én pedig csitítgattam a gyerekeket. Mostanában nagyon vadulnak a misén nem lehet bírni velük, Nimród hangoskodik ez felbuzdítja a nagyokat is a rosszalkodásra úgyhogy elég nehéz velük.
Kori az állandó részeket énekli, mindig hosszabban tartja a hangot mint bárki más, elnyújtja a sorokat és lelkesen hallatja a hangját - nekem gyönyörű, másnak mosolygásra ad okot.
Örülök, hogy már Simi is be mer menni mise végén a sekrestyébe és nem retteg többé.

Mise után vettünk a Kolosy pékségbe egy kis reggelit, majd felmentünk a Normafához mert lehet, hogy utoljára utazunk így ötösben ezzel az autóval. Nem azért mert új kocsink lesz hanem mert hatan ebbe már nem fogunk elférni úgyhogy Berci majd külön utazik ha vasárnap megyünk valahova.

A hegy tetején réteseztünk, aztán játszótereztünk végül haza jöttünk.
Nimród úgy kirándult mint egy igazi férfi, vándorolt, szedte a lábát mint egy kis miniember. Hamarosan nem ő lesz a legkisebb, kezd felnőni a feladathoz drága kis Nyünyikém.

2 + 1 helyett 3

Nimród 1 hét alatt nőtt fel Korihoz és Simihez. Szinte észrevétlenül történt, egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenhova követi őket, próbálja felvenni a ritmust, együtt nevet velük a bolondozásaikon, vadul velük az ágyon, matracon, ő is lefekszik minden birkózásnál velük a földre, utánozza őket, együtt olvasnak, a játszótéren is együtt játszanak a nagy mászókán, a fürdőkádban is este úgyhogy 2 + 1-ből 3 gyerek lett itthon. Nagyon vicces ahogy Ninó masíroz utánuk és mindent próbál ugyanúgy csinálni mint a nagyok.

Kori és Simi várandós anyukának maszkírozzák magukat. Néhány plüss állatot tömködnek a pólójuk alá...

Barkóba:

Kori: - Gondoltam.
Simi: - Ember?
Kori: - Igen.
Simi: - Lány?
Kori: - Igen.
Simi: - Hosszú a haja?
Kori: - Igen.
Simi: - Akkor ki az???

Barkóba 2.

Simi: - Gondoltam!
Én: - Ember?
Simi: - Nem, kérdezd azt, hogy bútor?
Én: - Jó. Bútor?
Simi: - Igen, és a boltban van!
Én: - Tolni szoktalak benne?
Simi: - öööö...igen.
Én: - Bevásárlókocsi.
Simi: - ... (hallgat majd felcsillan a szeme) Igen!

Korinak szeretetrohamai vannak: ilyenkor nagyon szeret, hozzám bújik, én vagyok a legszebb és leggyönyörűbb anya a világon és sokat segít nekem.
A játszótéren egyszer csak mellém ült a padra, lehajtotta a fejét a hasamra és ezt mondta:
- Anya, most elmesélem Pöttynek milyen a játszótér. Pötty, képzeld van itt hinta, csúszda, homokozó, mászóka, minden majd meglátod...


Én pedig a 39. hétbe léptem de egyáltalán nem érzem magam úgy mint aki napokon belül szülni fog, de remélem nem azért mert még hetek vannak hátra...
Pötty rengeteget mozog, tekereg, mintha egy kis játékot kergetne a hasamban, akivel meg találkozom az meg alig hiszi el, hogy 20-ra vagyok kiírva.
Más ez az utolsó időszak mint az előző babákkal volt. Bár a testem most is hatalmas méreteket öltött, a kezem lábam nem dagad és egyik terhességemnél se tudtam a 9. hónapban hordani a jegygyűrűmet, és ilyenkor már biztos nem jártam a játszótérre a meglevő gyerekekkel.
A türelmem viszont véges, rémképek gyötörnek, estére már rettenetesen ideges vagyok és esti filmnézésnél már nem bírok kényelmesen elhelyezkedni úgyhogy mégis csak lesz itt valami napokon belül.
De az számomra még mindig hihetetlen, hogy megint az lesz ami kitörölhetetlenül élénken él bennem: annak a pár órának a történései ami az itthon felismert első fájdalomtól a szülőszoba elhagyásáig történik.
Félek...

5 éve

5 éve, ezen a napon (augusztus 12-én) házasodtunk össze Bercivel.
A polgárit egy héttel hamarabb (augusztus 5-én) Csopakon tartottuk csak a két tanúval (Marci és Zizi), de mi az egyházi szertartást tartjuk számon mint a NAGY NAP-ot.
Aznap esett az eső ami áldást jelent az esküvő napján, Imre atya pedig pár héttel az életmentő szívműtétje után ott volt a Zugligeti templomban és össze adott minket.
Isten áldását látjuk életünkön, a házasságunkban, a gyermekeinkben, nem kívánok többet csak, hogy soha ne hagyjon el ez minket.

Napi Evangélium 2011. augusztus 12. – Péntek
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?”
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak
és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja
atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek?
Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten
egybekötött, ember szét ne válassza.”

Anyukám és az unokái

Bizonytalanság

Vagy elraboltak az UFO-k vagy normális ez a zaklatott állapot amiben létezem. Nem vagyok magamnál, ezerfelé járnak a gondolataim - a szülés előtt állok.
Nem szeretek egyedül lenni (az egyedül nem szó szerint értendő hiszen 3 gyerek mindig körülöttem nyüzsög), jó ha van itt még valaki ebben a pár napban még amig el nem jön a pillanat mikor indulni kell.

Ma eljött Anyu, elhozta az öcsémet Elődöt, itt is hagyta, még szerencse mert éjjel 11 óra és a férjem még a dolgozóban ül. Anyu ma Évi gyerekeire (Violára, Íriszre) vigyázott így ők is jöttek és 3-ig maradtak úgyhogy megint csak nagy volt a hangzavar körülöttem.

Kori és Viola két domináns nőszemély úgyhogy azon túl, hogy nagy rajongói egymásnak azért egyfolytában megy a harc és megsértődés aztán a sírás és árulkodás (most főleg Kori viseli nehezen hogy van amiben más ügyesebb mint ő).

Íriszt megeszem mert olyan kis rendes, csendes, csöndben sír ha sérelem éri, észre sem lehet venni és szalad azzal a kis egyenes hátával úgyhogy nagyon szeretnivaló kis hölgy.

Nimród eleinte félt Elődtől de most már támaszát látja benne, mert az öcsém felveszi, cipeli, játszik vele a játszótéren úgyhogy segítség nekem, játszópajtás neki.
Simi meg fel van villanyozva mert végre itt egy nagy fiú aki szívvel-lélekkel kardozik vele, vagy megküzd a pandával vagy csak mókázik és mindenki nevet.

Jó lenne ha Bercinek nem most lenne az a bizonyos gondterhelt időszak az életében, jó lenne ha nem érezném rajta, hogy aggódik a dolgok miatt pedig így van és ez nekem sem könnyíti meg a helyzetemet.
Rengeteg a dolga, sok a bizonytalan tényező a munkájában is, sok olyan dolog van amit megcsinálna ha lenne rá ideje és emellett folyton azon jár a feje, hogy mikor megyünk szülni és, hogy az után mi lesz.

Ekkora káoszban sem teszünk mást mint megpróbálunk úrrá lenni a helyzeten, túlnézni ezeken a dolgokon és bízunk abban, hogy minden szépen megoldódik ahogy az lenni szokott.

Vonatozás