Holnap megyek Afp vérvételre, Berci fog vinni. Ki nem állhatom mikor szurkálnak, meg is szokták kérdezni, hogy: "de hát ha ennyitől rosszul van akkor hogy fog szülni?" - nem mindig fárasztom őket a részletekkel, biztosak benne, hogy első terhességem, de ha éppen nem ájuldozom akkor azért bemondom a számot, hogy szörnyülködjenek.
Bánatom, hogy pont Hamvazó szerdára (Nagyböjt kezdete) esik a vérvétel mert a klinikai látogatások után általában finomságokkal szokott elhalmozni Berci - hát ez holnap elmarad.
Egészen jól érzem magam (elvétve hányinger, éhségroham, nem olyan kínzó fáradtság), a türelmetlenség is általában hullámokban szokott rám törni.
Úgy emlékszem Nimróddal rosszabbul voltam, nehezebben viseltem az egészet.
A legnagyobb nehézség szó szerint Nimród szállítása. Annyira nehéz, hogy alig bírom megemelni. Ha már felvettem akkor csúszik lefelé a kezemből az overál és egyéb súlyok na és a fizika törvénye miatt.
Holnapra elhívtam az unokatestvéremet, hogy ne kelljen a fiúkat vinnem amikor megyek az oviba mert ez a legnehezebb a napban, hogy a másodikról le, aztán be a kocsiba, ki a kocsiból, be az oviba, ki az oviból és Nimród nem jár csak úgy van a kezemben és nem bírom el.
Igaz, téli kis csizmája sincs (egyik gyerekemnek se kellett ekkora lábra csizma) csak kocsi cipője tehát még letenni se nagyon tudom.
Szóval nehéz, legalább ne kéne már ennyi ruha, talán könnyebb lenne.
Kori ma nagyon rossz passzban volt mikor érte mentem. Állítólag "bal lábbal kelt fel mikor Ildi néni kiszedte az ágyból délutáni alvás után, mikor ő még aludt volna". Azóta büntet minket, visított öltözésnél, aztán megverte Simit és szinte egész délután hisztériás rohamokkal küzd.
Vagy nagyon fáradt vagy beteg lesz de az is lehet, hogy csak rossz napja van, mindenesetre nagyon elkeserítő amikor ilyen kezelhetetlen.
Kori amikor családi rajzot készít (ez elég gyakran megesik, napjában többször is) akkor Pötty is felkerül a képre.
Szeretne már Pöttynek nevet adni.
Én is.
A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2011. március 8., kedd
2011. március 7., hétfő
Olyan helyen lakunk...
Olyan helyen lakunk...
... ahonnan látszik a János-hegyi kilátó.
... ahonnan pár perc séta a Vadaspark.
... ahol a házunktól 10 perces séta egy óriási mammut fenyő.
... ahol az utolsó házak mellett már az erdő kezdődik.
...és ahol az oviból haza felé jövet meg lehet állni lovakat nézni...
Nem cserélnék senkivel.
... ahonnan látszik a János-hegyi kilátó.
... ahonnan pár perc séta a Vadaspark.
... ahol a házunktól 10 perces séta egy óriási mammut fenyő.
... ahol az utolsó házak mellett már az erdő kezdődik.
...és ahol az oviból haza felé jövet meg lehet állni lovakat nézni...
Nem cserélnék senkivel.
2011. március 6., vasárnap
Babazsúr
Szombat délután Krisztiékhez mentünk vendégségbe.
Már vagy egy éve terveztük a nagy találkozót de mindig közbe jött valami, ha más nem akkor a betegségek.
Most végre össze eresztettük a gyerekeinket (összesen hatot), és amolyan zsúr formájában megemlékeztünk egy kicsit Zsófika és Nimród egy éves születésnapjáról is (Zsófi 1 nappal született hamarabb mint az én harmadikom ugyanannál a dokinál, ugyanabban a kórházban).
Fél ötre értünk a belvárosi házhoz, Korinak tetszett a nagy magas épület amilyet sosem lát a mi kis városunkban , Simi viszont el kezdett kicsit félni és egészen addig rettegett amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy biztonságos helyre érkeztünk, nem hagyjuk ott és nincs ott semmiféle háziállat.
Kori és Blanka már nagyon várták a találkozót, az elején akár csak az oviban egymás mellett, néha egymást kerülgetve játszottak magukban. Kori eltűnt a gyerek szobában amikor mindenki a nappaliban volt, majd megjelent egy koronában és egy lányos hajpántban (igazán nem félénk) és fel alá sétikált, nézelődött, nagyon jól érezte magát az első perctől fogva.
Blanka jól viselte, hogy Kori megszállta a birodalmat (playmobil házazott, könyvet nézegetett, lovacskázott) de igazán akkor lett jó mikor végre egymásra találtak a nagylányok, Blanka fejére is korona került és kézen fogva rohangáltak, bújócskáztak.
Simi a vaníliás karika elfogyasztása után derült igazán jó kedvre, a szájharmonikás előadás sikere után ő is bújócskázott a lányokkal.
Az ő kortársa Borika, akárcsak Simi sokkal nyitottabb és beszédesebb lett az előző találkozónk óta (ami nyáron volt).
Borika Nimród sétáltatásában lelte kedvét, néha pedig egy tányérból falatoztak (vagyis Ninó lopkodott).
Zsófika és Nimród legtöbbször a pultot támasztották és mindig tele volt a szájuk valamivel. Nézegették egymást, Nimród néha férfiasan meglegyintette Zsófit ahogy azt Simitől tanulta, amitől aztán lett egy kis nőies méltatlankodás.
Volt finom pizza, süti, evés-ivás és sok nevetés.
Az est fénypontja Kriszti ötlete: a közös esti fürdetés volt.
Zsófika, Nimród és Borika együtt fürdőztek, majd a nagyok Blanka, Kori és Simi a második menetben csobbantak.
Nimród az elején rettegett a nagy víztől és a nőktől, a többiek jól vették a vegyes pancsolást.
A fürdés után nehéz volt visszagyömöszölni a ruhájukba a Nagyokat, Simi volt a legelvadultabb...
Fél tíz volt mire haza indultunk, itthon ruhából pizsamába aztán mindenki kidőlt.
Kori már a vendégség első fél órájában közölte, hogy ő oda szeretne költözni és aztán mikor haza értünk akkor sem értette, hogy miért kellett haza jönnünk mikor ott olyan jó volt.
Otthon érezte magát (legalábbis reméljük, hogy csak erről van szó)...
Tényleg jó volt.
Már vagy egy éve terveztük a nagy találkozót de mindig közbe jött valami, ha más nem akkor a betegségek.
Most végre össze eresztettük a gyerekeinket (összesen hatot), és amolyan zsúr formájában megemlékeztünk egy kicsit Zsófika és Nimród egy éves születésnapjáról is (Zsófi 1 nappal született hamarabb mint az én harmadikom ugyanannál a dokinál, ugyanabban a kórházban).
Fél ötre értünk a belvárosi házhoz, Korinak tetszett a nagy magas épület amilyet sosem lát a mi kis városunkban , Simi viszont el kezdett kicsit félni és egészen addig rettegett amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy biztonságos helyre érkeztünk, nem hagyjuk ott és nincs ott semmiféle háziállat.
Kori és Blanka már nagyon várták a találkozót, az elején akár csak az oviban egymás mellett, néha egymást kerülgetve játszottak magukban. Kori eltűnt a gyerek szobában amikor mindenki a nappaliban volt, majd megjelent egy koronában és egy lányos hajpántban (igazán nem félénk) és fel alá sétikált, nézelődött, nagyon jól érezte magát az első perctől fogva.
Blanka jól viselte, hogy Kori megszállta a birodalmat (playmobil házazott, könyvet nézegetett, lovacskázott) de igazán akkor lett jó mikor végre egymásra találtak a nagylányok, Blanka fejére is korona került és kézen fogva rohangáltak, bújócskáztak.
Simi a vaníliás karika elfogyasztása után derült igazán jó kedvre, a szájharmonikás előadás sikere után ő is bújócskázott a lányokkal.
Az ő kortársa Borika, akárcsak Simi sokkal nyitottabb és beszédesebb lett az előző találkozónk óta (ami nyáron volt).
Borika Nimród sétáltatásában lelte kedvét, néha pedig egy tányérból falatoztak (vagyis Ninó lopkodott).
Zsófika és Nimród legtöbbször a pultot támasztották és mindig tele volt a szájuk valamivel. Nézegették egymást, Nimród néha férfiasan meglegyintette Zsófit ahogy azt Simitől tanulta, amitől aztán lett egy kis nőies méltatlankodás.
Volt finom pizza, süti, evés-ivás és sok nevetés.
Az est fénypontja Kriszti ötlete: a közös esti fürdetés volt.
Zsófika, Nimród és Borika együtt fürdőztek, majd a nagyok Blanka, Kori és Simi a második menetben csobbantak.
Nimród az elején rettegett a nagy víztől és a nőktől, a többiek jól vették a vegyes pancsolást.
A fürdés után nehéz volt visszagyömöszölni a ruhájukba a Nagyokat, Simi volt a legelvadultabb...
Fél tíz volt mire haza indultunk, itthon ruhából pizsamába aztán mindenki kidőlt.
Kori már a vendégség első fél órájában közölte, hogy ő oda szeretne költözni és aztán mikor haza értünk akkor sem értette, hogy miért kellett haza jönnünk mikor ott olyan jó volt.
Otthon érezte magát (legalábbis reméljük, hogy csak erről van szó)...
Tényleg jó volt.
2011. március 4., péntek
Hú, de péntek és a nagyot mondók
Péntekenként még tanítok, ez az egy munka a három közül amit csak ideiglenesen függesztettem fel arra 4 hétre amíg feküdnöm kellett.
Az újságírás most pihen - nem tudok rohangálni téma ügyben - a magán tanítás szintén az utazás miatt felejtős, de nyár elejéig még szól Budajenőre a szerződésem úgyhogy addig még csinálom.
Kori ma ment oviba (Virág alig akart menni ma mert Kori nem volt tegnap és azt hitte ma sem megy - micsoda barátság!), későn mentem érte fél 5 volt már de szerencsére Anitáék bent voltak úgyhogy jól el volt Virivel amig meg nem érkeztem.
Déltől Péter vigyázott a fiúkra (akkor kellett indulnom), 3- tól Anyu váltotta le és szórakoztatta a fiú unokáit. Zongoráztak, énekeltek, yoghurtot ettek.
Mikor haza értünk Korival, Anyu is felköszöntötte a Névnapost (egy csodálatos kocsit húzó lovat kapott babával). Nagy volt az öröm, az ugrálás, a lelkendezés, persze Simi nem kaphatta meg egy ideig csak mikor Kori kiment a szobából (Anna sem adta oda a kukacot Petinek - az elején).
Anyu elhozta a makói Dédszülők ajándékait is (egyenlőre Nimród születésnapiját mert azt még nem kapta meg), Éjszaka a vadonban c. hangot adó mesekönyv, és egy Simba állatos kocka volt a várva várt meglepetés. Nimród nem annyira értette, hogy ez mind az övé de Simi nagyon örült, hogy "ő is kapott valamit".
Évitől is megérkezett Kori ajándéka: Dóra a felfedező - foglalkoztató könyv - és egy hercegnős kártya. Sikert aratott mindkettő.
Nagyon szeretik a gyerekek Dorát és mi csak - Berci felfedezése után - Nagyfejű Dorának hívjuk a mesehőst mert tényleg nagy a feje. A legjobb mikor Korika teljesen természetesen felkiált: - "Nézd Anya! Ott van Nagyfejű Dora!".
Berci ma "szabadnapos", csak későn jön haza, egyedül vezényeltem le a péntek estét. Egész tűrhető volt bár mikor Ninó extra elviselhetetlen frekvencián üvöltözött az etetőszékében akkor azért azt már nem bírtam és betettem az ágyába (nagyon megsértődött).
Mostanában tényleg nagyon sokat nevetek az édes szövegeléseiken. Ahogy tudom azonnal leírom szóról szóra amit mondanak, így minden pontosan megmarad.
Simivel sétáltam ma haza a boltból. Egy Túró rudit eszegetett, a másik kezemet fogta közben.
Én: - "Simike nagyon szeretlek, te vagy az én kicsi fiam."
Simi: - "Igen...és a társad." - mondja csokis szájjal ("tájszad" - kiejtéssel).
X X X
Kori egyik reggel a következőt mondta szenvedő hangon:
- "Anya! Nem akarok oviba menni, itthon akarok maradni! Nem akarom elhagyni a családomat!"
X X X
Délután: írogattam az asztalnál mire Kori:
- "Anya, inkább itt írj az ágyon, akkor együtt vannak a lányok!"
X X X
A kedvencem: Berci készülődött reggel, oda mentem mellé, megfogtam a karját.
Erre Berci: - "Jaj ne!" - a reggeli hátráltatást méltatlankodva tűri.
Erre Kori aki az ágyon ült megszólalt: - "Na Apa! Anya csak szerelmes beléd!"
X X X
Kori bókol:
- "Anyuka! Te vagy a legjobb anya a világon! Tudsz enni, inni adni, mindent tudsz!"
X X X
A ma esti imát Kori így kezdte:
- "Atya, LÁNY, Szentlélek nevében Ámen."
kuncogok majd megkérdem: - "Kori miért mondod, hogy lány?"
Kori: - "Mindig csak fiút mondunk, most már mondjunk lányt is!"
Én ezeket annyira szeretem!
Az újságírás most pihen - nem tudok rohangálni téma ügyben - a magán tanítás szintén az utazás miatt felejtős, de nyár elejéig még szól Budajenőre a szerződésem úgyhogy addig még csinálom.
Kori ma ment oviba (Virág alig akart menni ma mert Kori nem volt tegnap és azt hitte ma sem megy - micsoda barátság!), későn mentem érte fél 5 volt már de szerencsére Anitáék bent voltak úgyhogy jól el volt Virivel amig meg nem érkeztem.
Déltől Péter vigyázott a fiúkra (akkor kellett indulnom), 3- tól Anyu váltotta le és szórakoztatta a fiú unokáit. Zongoráztak, énekeltek, yoghurtot ettek.
Mikor haza értünk Korival, Anyu is felköszöntötte a Névnapost (egy csodálatos kocsit húzó lovat kapott babával). Nagy volt az öröm, az ugrálás, a lelkendezés, persze Simi nem kaphatta meg egy ideig csak mikor Kori kiment a szobából (Anna sem adta oda a kukacot Petinek - az elején).
Anyu elhozta a makói Dédszülők ajándékait is (egyenlőre Nimród születésnapiját mert azt még nem kapta meg), Éjszaka a vadonban c. hangot adó mesekönyv, és egy Simba állatos kocka volt a várva várt meglepetés. Nimród nem annyira értette, hogy ez mind az övé de Simi nagyon örült, hogy "ő is kapott valamit".
Évitől is megérkezett Kori ajándéka: Dóra a felfedező - foglalkoztató könyv - és egy hercegnős kártya. Sikert aratott mindkettő.
Nagyon szeretik a gyerekek Dorát és mi csak - Berci felfedezése után - Nagyfejű Dorának hívjuk a mesehőst mert tényleg nagy a feje. A legjobb mikor Korika teljesen természetesen felkiált: - "Nézd Anya! Ott van Nagyfejű Dora!".
Berci ma "szabadnapos", csak későn jön haza, egyedül vezényeltem le a péntek estét. Egész tűrhető volt bár mikor Ninó extra elviselhetetlen frekvencián üvöltözött az etetőszékében akkor azért azt már nem bírtam és betettem az ágyába (nagyon megsértődött).
Mostanában tényleg nagyon sokat nevetek az édes szövegeléseiken. Ahogy tudom azonnal leírom szóról szóra amit mondanak, így minden pontosan megmarad.
Simivel sétáltam ma haza a boltból. Egy Túró rudit eszegetett, a másik kezemet fogta közben.
Én: - "Simike nagyon szeretlek, te vagy az én kicsi fiam."
Simi: - "Igen...és a társad." - mondja csokis szájjal ("tájszad" - kiejtéssel).
X X X
Kori egyik reggel a következőt mondta szenvedő hangon:
- "Anya! Nem akarok oviba menni, itthon akarok maradni! Nem akarom elhagyni a családomat!"
X X X
Délután: írogattam az asztalnál mire Kori:
- "Anya, inkább itt írj az ágyon, akkor együtt vannak a lányok!"
X X X
A kedvencem: Berci készülődött reggel, oda mentem mellé, megfogtam a karját.
Erre Berci: - "Jaj ne!" - a reggeli hátráltatást méltatlankodva tűri.
Erre Kori aki az ágyon ült megszólalt: - "Na Apa! Anya csak szerelmes beléd!"
X X X
Kori bókol:
- "Anyuka! Te vagy a legjobb anya a világon! Tudsz enni, inni adni, mindent tudsz!"
X X X
A ma esti imát Kori így kezdte:
- "Atya, LÁNY, Szentlélek nevében Ámen."
kuncogok majd megkérdem: - "Kori miért mondod, hogy lány?"
Kori: - "Mindig csak fiút mondunk, most már mondjunk lányt is!"
Én ezeket annyira szeretem!
2011. március 3., csütörtök
Kornélia
A mi egyetlen lányunk ma névnapos!
Reggel volt a köszöntés én pedig már tegnap este elhatároztam, hogy ma ne menjen oviba (ha nem szeretne - persze, hogy nem akart!), hanem inkább töltse velünk a napot, csavarogjunk, játszunk, olvassunk. Berci figyelmeztetett, hogy nagyon elfáradok de én akkor is azt akartam, hogy ma legyen velünk Kori. Tényleg elfáradtam de akkor is azt akartam, hogy érezze, hogy különleges ez a nap és nem az ajándékok miatt és ne csak pár órára délutántól mikor haza hozom hanem maradjon velünk végig a kis ünnepelt.
Nagyon boldog volt az ötlettől.
Simi izgult a köszöntés elején, kicsit ki is borult, hogy most nem ő kap ajándékot de aztán megragadta a zacskót és úgy énekelte a köszöntős dalt, hogy közben kinyitotta a csomagot és végig leste, hogy mi van benne. Annyira cuki volt! Nem is várta meg, hogy Kori kivegye hanem kiosztotta a meglepetéseket.
Korinka nagyon örült, először a "Kori könyvnek" amit régóta szeretett volna mert az olyan lányos és csak róla szól - gondolta ő -, ismertebb címén: Anna Peti Gergő, Anna könyv: A kezdetek; majd a társasjátéknak is miután kipróbáltuk és nagyon tetszett neki (Játszva megismerjük a színeket).
Anita adott ötletet, értelmeset és értékeset akartam, nekik rengeteg játékuk van ő amúgy is óvónő tudott segíteni.
Jól kitaláltuk!
Délelőtt elsétáltunk a boltba, ott választhattak olyan Túró Rudit amit akartak (Kori lila csomagosat, Simi xxl méreteset) és kaptak még egy-egy mini zsebkönyvet.
Ebéd előtt még kiolvastuk az új könyvet (persze minden Anna helyett Korit kellett olvasni, minden Peti helyett Simit, minden Gergő helyett Ninót) aztán aludtak majd szinte egész délután társasoztunk (a legjobb, hogy Nimród is tud dobni a dobókockával, bár vissza kell orozni tőle mert nem érti még a szabályokat - zokog is szegény).
Apa megjött átlagon felül korán (fél 6), bekeverte a gofri tésztát amit Kori rendelt, és sütött és sütött és sütött, mi pedig csak ettünk, csak ettünk, csak ettünk.
Fürdés után még egy társas, most meg bent alszanak Apával együtt a gyerekszobában.
"Anya olyan jó ez a játék az egész család tudja játszani!" - ujjongott Kori.
Hát ilyen egy névnap nálunk.
Reggel volt a köszöntés én pedig már tegnap este elhatároztam, hogy ma ne menjen oviba (ha nem szeretne - persze, hogy nem akart!), hanem inkább töltse velünk a napot, csavarogjunk, játszunk, olvassunk. Berci figyelmeztetett, hogy nagyon elfáradok de én akkor is azt akartam, hogy ma legyen velünk Kori. Tényleg elfáradtam de akkor is azt akartam, hogy érezze, hogy különleges ez a nap és nem az ajándékok miatt és ne csak pár órára délutántól mikor haza hozom hanem maradjon velünk végig a kis ünnepelt.
Nagyon boldog volt az ötlettől.
Simi izgult a köszöntés elején, kicsit ki is borult, hogy most nem ő kap ajándékot de aztán megragadta a zacskót és úgy énekelte a köszöntős dalt, hogy közben kinyitotta a csomagot és végig leste, hogy mi van benne. Annyira cuki volt! Nem is várta meg, hogy Kori kivegye hanem kiosztotta a meglepetéseket.
Korinka nagyon örült, először a "Kori könyvnek" amit régóta szeretett volna mert az olyan lányos és csak róla szól - gondolta ő -, ismertebb címén: Anna Peti Gergő, Anna könyv: A kezdetek; majd a társasjátéknak is miután kipróbáltuk és nagyon tetszett neki (Játszva megismerjük a színeket).
Anita adott ötletet, értelmeset és értékeset akartam, nekik rengeteg játékuk van ő amúgy is óvónő tudott segíteni.
Jól kitaláltuk!
Délelőtt elsétáltunk a boltba, ott választhattak olyan Túró Rudit amit akartak (Kori lila csomagosat, Simi xxl méreteset) és kaptak még egy-egy mini zsebkönyvet.
Ebéd előtt még kiolvastuk az új könyvet (persze minden Anna helyett Korit kellett olvasni, minden Peti helyett Simit, minden Gergő helyett Ninót) aztán aludtak majd szinte egész délután társasoztunk (a legjobb, hogy Nimród is tud dobni a dobókockával, bár vissza kell orozni tőle mert nem érti még a szabályokat - zokog is szegény).
Apa megjött átlagon felül korán (fél 6), bekeverte a gofri tésztát amit Kori rendelt, és sütött és sütött és sütött, mi pedig csak ettünk, csak ettünk, csak ettünk.
Fürdés után még egy társas, most meg bent alszanak Apával együtt a gyerekszobában.
"Anya olyan jó ez a játék az egész család tudja játszani!" - ujjongott Kori.
Hát ilyen egy névnap nálunk.
2011. március 1., kedd
Délelőtt a szomszédban
Nem egészen a szomszédban de nagyon közel.
Zsuzsiéknál voltunk vendégségeben, Ági a húga is eljött aki az egyetemen volt a legjobb barátnőm.
Zsuzsinak csak az egyik fia volt otthon, Martin pár nap különbséggel született Simivel.
Simike hatalmas hisztériát rendezett mert nem akart bemenni (nem tudta hova megyünk és félt az ismeretlentől) alig lehetett lenyugtatni de mikor kedves fogadtatásban volt része, a lányok és Martin is szeretettel várta, lassacskán lenyugodott.
Nagyon sok játék volt a gyerekszobában a kis művész lélek fiamnak egy filces törölhető rajztábla tetszett a legjobban, szinte egész délelőtt arra rajzolgatott majd takarosan törölgette.
A fiúk egy kis nézegetés után össze barátkoztak, mindketten második gyerekek úgyhogy nem volt nagy hatalmi harc, Martin kedvesen mutogatta a játékait.
Majd a közös hangot végül a humorérzékükkel találták meg, bolondoztak a tv-nél aztán őrült rohangálásba kezdtek és halandzsa szavakkal szórakoztatták egymást, dülöngéltek a földön.
Simike igazán jól szórakozott, néha a zongorához is leült leütni néhány akkordot, majd felszabadultan nagyon vidáman rohangált és nevetgélt a kortársával.
Jó volt nézni, hogy ilyen aranyosan el van egy másik kisfiúval, minden harc és vadulás nélkül. Nagyon örültem, Zsuzsi mondta, hogy menjünk máskor is, neki is tetszett, hogy a fiúk ilyen aranyosan játszottak.
Nimród sem fogta vissza magát, sokszor férfias üvöltésben tört ki, megevett két banánt, hagyta, hogy a nagyobbak szeretgessék, simogassák, nyomogassák és a rohangálós játéknál próbálta utolérni őket.
Ebédre haza jöttünk, utána 3 órát aludtak, elfáradtak.
Nekem jó kedvem van a délelőttől, a biztató kilátásoktól, a tavasztól és a gyerekeimtől.
Zsuzsiéknál voltunk vendégségeben, Ági a húga is eljött aki az egyetemen volt a legjobb barátnőm.
Zsuzsinak csak az egyik fia volt otthon, Martin pár nap különbséggel született Simivel.
Simike hatalmas hisztériát rendezett mert nem akart bemenni (nem tudta hova megyünk és félt az ismeretlentől) alig lehetett lenyugtatni de mikor kedves fogadtatásban volt része, a lányok és Martin is szeretettel várta, lassacskán lenyugodott.
Nagyon sok játék volt a gyerekszobában a kis művész lélek fiamnak egy filces törölhető rajztábla tetszett a legjobban, szinte egész délelőtt arra rajzolgatott majd takarosan törölgette.
A fiúk egy kis nézegetés után össze barátkoztak, mindketten második gyerekek úgyhogy nem volt nagy hatalmi harc, Martin kedvesen mutogatta a játékait.
Majd a közös hangot végül a humorérzékükkel találták meg, bolondoztak a tv-nél aztán őrült rohangálásba kezdtek és halandzsa szavakkal szórakoztatták egymást, dülöngéltek a földön.
Simike igazán jól szórakozott, néha a zongorához is leült leütni néhány akkordot, majd felszabadultan nagyon vidáman rohangált és nevetgélt a kortársával.
Jó volt nézni, hogy ilyen aranyosan el van egy másik kisfiúval, minden harc és vadulás nélkül. Nagyon örültem, Zsuzsi mondta, hogy menjünk máskor is, neki is tetszett, hogy a fiúk ilyen aranyosan játszottak.
Nimród sem fogta vissza magát, sokszor férfias üvöltésben tört ki, megevett két banánt, hagyta, hogy a nagyobbak szeretgessék, simogassák, nyomogassák és a rohangálós játéknál próbálta utolérni őket.
Ebédre haza jöttünk, utána 3 órát aludtak, elfáradtak.
Nekem jó kedvem van a délelőttől, a biztató kilátásoktól, a tavasztól és a gyerekeimtől.
Vicces Nagyok
Haza jöttünk a sétából, Simike jön felém és rángatja a kabátját:
"Anya nem tudok kiszabadulni!".
x x x
Reggelente megy a balhé, mindenki akar valamit. Elegem lett és leszidtam őket:
- "Jaj Simikém elegem van, hogy hol te nyafogsz, hol a Kori..."
Simike Korira mutat: - "Ott!"
x x x
Simi Korival közösen kipakolták az ékszeres, hajgumis, csatos dobozomat.
Simike elégedetten magára néz: - "Nézd anya, bedíszítettem magam!"
x x x
Korit kihoztam az oviból és beültettem a kocsiba. Megszagoltam a haját, adtam egy puszit:
- "Korika olyan ovi szagod van!"
- "Anya, neked meg házi szagod van!"
Haza értünk mire megkérdezte Kori: - "Anya, most már nekem is házi szagom van?".
x x x
Korival a fürdőszobában fogmosás közben nevettünk valamin.
Erre ő:
- "Anya, megszakad a röhögésem a boldogságtól!"
x x x
Nimróddal beszélgetünk.
Én: - "Hol a Kori?"
Ninó: - "Ottya!"
Én: - "Hol a könyv?"
Ninó: - "Ittya!"
x x x
Pötty is mulattat de ő bökdösések formájában.
A jobb oldalon bizonyára teljes erő bedobással jó nagyot rúg amiből én egy pöttyentést érzek és elképzelek egy ici-pici talpikát ahogy dobbant egyet.
Ő így jelez, de sosem akkor mikor kérdezem, általában teljesen váratlanul csak úgy meg bök: - "Itt vagyok!".
"Anya nem tudok kiszabadulni!".
x x x
Reggelente megy a balhé, mindenki akar valamit. Elegem lett és leszidtam őket:
- "Jaj Simikém elegem van, hogy hol te nyafogsz, hol a Kori..."
Simike Korira mutat: - "Ott!"
x x x
Simi Korival közösen kipakolták az ékszeres, hajgumis, csatos dobozomat.
Simike elégedetten magára néz: - "Nézd anya, bedíszítettem magam!"
x x x
Korit kihoztam az oviból és beültettem a kocsiba. Megszagoltam a haját, adtam egy puszit:
- "Korika olyan ovi szagod van!"
- "Anya, neked meg házi szagod van!"
Haza értünk mire megkérdezte Kori: - "Anya, most már nekem is házi szagom van?".
x x x
Korival a fürdőszobában fogmosás közben nevettünk valamin.
Erre ő:
- "Anya, megszakad a röhögésem a boldogságtól!"
x x x
Nimróddal beszélgetünk.
Én: - "Hol a Kori?"
Ninó: - "Ottya!"
Én: - "Hol a könyv?"
Ninó: - "Ittya!"
x x x
Pötty is mulattat de ő bökdösések formájában.
A jobb oldalon bizonyára teljes erő bedobással jó nagyot rúg amiből én egy pöttyentést érzek és elképzelek egy ici-pici talpikát ahogy dobbant egyet.
Ő így jelez, de sosem akkor mikor kérdezem, általában teljesen váratlanul csak úgy meg bök: - "Itt vagyok!".
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)