Babazsúr

Szombat délután Krisztiékhez mentünk vendégségbe.
Már vagy egy éve terveztük a nagy találkozót de mindig közbe jött valami, ha más nem akkor a betegségek.
Most végre össze eresztettük a gyerekeinket (összesen hatot), és amolyan zsúr formájában megemlékeztünk egy kicsit Zsófika és Nimród egy éves születésnapjáról is (Zsófi 1 nappal született hamarabb mint az én harmadikom ugyanannál a dokinál, ugyanabban a kórházban).

Fél ötre értünk a belvárosi házhoz, Korinak tetszett a nagy magas épület amilyet sosem lát a mi kis városunkban , Simi viszont el kezdett kicsit félni és egészen addig rettegett amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy biztonságos helyre érkeztünk, nem hagyjuk ott és nincs ott semmiféle háziállat.

Kori és Blanka már nagyon várták a találkozót, az elején akár csak az oviban egymás mellett, néha egymást kerülgetve játszottak magukban. Kori eltűnt a gyerek szobában amikor mindenki a nappaliban volt, majd megjelent egy koronában és egy lányos hajpántban (igazán nem félénk) és fel alá sétikált, nézelődött, nagyon jól érezte magát az első perctől fogva.

Blanka jól viselte, hogy Kori megszállta a birodalmat (playmobil házazott, könyvet nézegetett, lovacskázott) de igazán akkor lett jó mikor végre egymásra találtak a nagylányok, Blanka fejére is korona került és kézen fogva rohangáltak, bújócskáztak.

Simi a vaníliás karika elfogyasztása után derült igazán jó kedvre, a szájharmonikás előadás sikere után ő is bújócskázott a lányokkal.

Az ő kortársa Borika, akárcsak Simi sokkal nyitottabb és beszédesebb lett az előző találkozónk óta (ami nyáron volt).
Borika Nimród sétáltatásában lelte kedvét, néha pedig egy tányérból falatoztak (vagyis Ninó lopkodott).

Zsófika és Nimród legtöbbször a pultot támasztották és mindig tele volt a szájuk valamivel. Nézegették egymást, Nimród néha férfiasan meglegyintette Zsófit ahogy azt Simitől tanulta, amitől aztán lett egy kis nőies méltatlankodás.

Volt finom pizza, süti, evés-ivás és sok nevetés.

Az est fénypontja Kriszti ötlete: a közös esti fürdetés volt.
Zsófika, Nimród és Borika együtt fürdőztek, majd a nagyok Blanka, Kori és Simi a második menetben csobbantak.
Nimród az elején rettegett a nagy víztől és a nőktől, a többiek jól vették a vegyes pancsolást.

A fürdés után nehéz volt visszagyömöszölni a ruhájukba a Nagyokat, Simi volt a legelvadultabb...

Fél tíz volt mire haza indultunk, itthon ruhából pizsamába aztán mindenki kidőlt.

Kori már a vendégség első fél órájában közölte, hogy ő oda szeretne költözni és aztán mikor haza értünk akkor sem értette, hogy miért kellett haza jönnünk mikor ott olyan jó volt.
Otthon érezte magát (legalábbis reméljük, hogy csak erről van szó)...

Tényleg jó volt.

Hú, de péntek és a nagyot mondók

Péntekenként még tanítok, ez az egy munka a három közül amit csak ideiglenesen függesztettem fel arra 4 hétre amíg feküdnöm kellett.
Az újságírás most pihen - nem tudok rohangálni téma ügyben - a magán tanítás szintén az utazás miatt felejtős, de nyár elejéig még szól Budajenőre a szerződésem úgyhogy addig még csinálom.

Kori ma ment oviba (Virág alig akart menni ma mert Kori nem volt tegnap és azt hitte ma sem megy - micsoda barátság!), későn mentem érte fél 5 volt már de szerencsére Anitáék bent voltak úgyhogy jól el volt Virivel amig meg nem érkeztem.

Déltől Péter vigyázott a fiúkra (akkor kellett indulnom), 3- tól Anyu váltotta le és szórakoztatta a fiú unokáit. Zongoráztak, énekeltek, yoghurtot ettek.
Mikor haza értünk Korival, Anyu is felköszöntötte a Névnapost (egy csodálatos kocsit húzó lovat kapott babával). Nagy volt az öröm, az ugrálás, a lelkendezés, persze Simi nem kaphatta meg egy ideig csak mikor Kori kiment a szobából (Anna sem adta oda a kukacot Petinek - az elején).

Anyu elhozta a makói Dédszülők ajándékait is (egyenlőre Nimród születésnapiját mert azt még nem kapta meg), Éjszaka a vadonban c. hangot adó mesekönyv, és egy Simba állatos kocka volt a várva várt meglepetés. Nimród nem annyira értette, hogy ez mind az övé de Simi nagyon örült, hogy "ő is kapott valamit".
Évitől is megérkezett Kori ajándéka: Dóra a felfedező - foglalkoztató könyv - és egy hercegnős kártya. Sikert aratott mindkettő.
Nagyon szeretik a gyerekek Dorát és mi csak - Berci felfedezése után - Nagyfejű Dorának hívjuk a mesehőst mert tényleg nagy a feje. A legjobb mikor Korika teljesen természetesen felkiált: - "Nézd Anya! Ott van Nagyfejű Dora!".

Berci ma "szabadnapos", csak későn jön haza, egyedül vezényeltem le a péntek estét. Egész tűrhető volt bár mikor Ninó extra elviselhetetlen frekvencián üvöltözött az etetőszékében akkor azért azt már nem bírtam és betettem az ágyába (nagyon megsértődött).

Mostanában tényleg nagyon sokat nevetek az édes szövegeléseiken. Ahogy tudom azonnal leírom szóról szóra amit mondanak, így minden pontosan megmarad.

Simivel sétáltam ma haza a boltból. Egy Túró rudit eszegetett, a másik kezemet fogta közben.
Én: - "Simike nagyon szeretlek, te vagy az én kicsi fiam."
Simi: - "Igen...és a társad." - mondja csokis szájjal ("tájszad" - kiejtéssel).

X X X

Kori egyik reggel a következőt mondta szenvedő hangon:
- "Anya! Nem akarok oviba menni, itthon akarok maradni! Nem akarom elhagyni a családomat!"

X X X

Délután: írogattam az asztalnál mire Kori:
- "Anya, inkább itt írj az ágyon, akkor együtt vannak a lányok!"

X X X

A kedvencem: Berci készülődött reggel, oda mentem mellé, megfogtam a karját.
Erre Berci: - "Jaj ne!" - a reggeli hátráltatást méltatlankodva tűri.
Erre Kori aki az ágyon ült megszólalt: - "Na Apa! Anya csak szerelmes beléd!"

X X X

Kori bókol:
- "Anyuka! Te vagy a legjobb anya a világon! Tudsz enni, inni adni, mindent tudsz!"

X X X

A ma esti imát Kori így kezdte:
- "Atya, LÁNY, Szentlélek nevében Ámen."
kuncogok majd megkérdem: - "Kori miért mondod, hogy lány?"
Kori: - "Mindig csak fiút mondunk, most már mondjunk lányt is!"

Én ezeket annyira szeretem!

Kornélia

A mi egyetlen lányunk ma névnapos!

Reggel volt a köszöntés én pedig már tegnap este elhatároztam, hogy ma ne menjen oviba (ha nem szeretne - persze, hogy nem akart!), hanem inkább töltse velünk a napot, csavarogjunk, játszunk, olvassunk. Berci figyelmeztetett, hogy nagyon elfáradok de én akkor is azt akartam, hogy ma legyen velünk Kori. Tényleg elfáradtam de akkor is azt akartam, hogy érezze, hogy különleges ez a nap és nem az ajándékok miatt és ne csak pár órára délutántól mikor haza hozom hanem maradjon velünk végig a kis ünnepelt.
Nagyon boldog volt az ötlettől.

Simi izgult a köszöntés elején, kicsit ki is borult, hogy most nem ő kap ajándékot de aztán megragadta a zacskót és úgy énekelte a köszöntős dalt, hogy közben kinyitotta a csomagot és végig leste, hogy mi van benne. Annyira cuki volt! Nem is várta meg, hogy Kori kivegye hanem kiosztotta a meglepetéseket.

Korinka nagyon örült, először a "Kori könyvnek" amit régóta szeretett volna mert az olyan lányos és csak róla szól - gondolta ő -, ismertebb címén: Anna Peti Gergő, Anna könyv: A kezdetek; majd a társasjátéknak is miután kipróbáltuk és nagyon tetszett neki (Játszva megismerjük a színeket).
Anita adott ötletet, értelmeset és értékeset akartam, nekik rengeteg játékuk van ő amúgy is óvónő tudott segíteni.
Jól kitaláltuk!

Délelőtt elsétáltunk a boltba, ott választhattak olyan Túró Rudit amit akartak (Kori lila csomagosat, Simi xxl méreteset) és kaptak még egy-egy mini zsebkönyvet.

Ebéd előtt még kiolvastuk az új könyvet (persze minden Anna helyett Korit kellett olvasni, minden Peti helyett Simit, minden Gergő helyett Ninót) aztán aludtak majd szinte egész délután társasoztunk (a legjobb, hogy Nimród is tud dobni a dobókockával, bár vissza kell orozni tőle mert nem érti még a szabályokat - zokog is szegény).

Apa megjött átlagon felül korán (fél 6), bekeverte a gofri tésztát amit Kori rendelt, és sütött és sütött és sütött, mi pedig csak ettünk, csak ettünk, csak ettünk.

Fürdés után még egy társas, most meg bent alszanak Apával együtt a gyerekszobában.
"Anya olyan jó ez a játék az egész család tudja játszani!" - ujjongott Kori.

Hát ilyen egy névnap nálunk.

Délelőtt a szomszédban

Nem egészen a szomszédban de nagyon közel.
Zsuzsiéknál voltunk vendégségeben, Ági a húga is eljött aki az egyetemen volt a legjobb barátnőm.
Zsuzsinak csak az egyik fia volt otthon, Martin pár nap különbséggel született Simivel.
Simike hatalmas hisztériát rendezett mert nem akart bemenni (nem tudta hova megyünk és félt az ismeretlentől) alig lehetett lenyugtatni de mikor kedves fogadtatásban volt része, a lányok és Martin is szeretettel várta, lassacskán lenyugodott.

Nagyon sok játék volt a gyerekszobában a kis művész lélek fiamnak egy filces törölhető rajztábla tetszett a legjobban, szinte egész délelőtt arra rajzolgatott majd takarosan törölgette.
A fiúk egy kis nézegetés után össze barátkoztak, mindketten második gyerekek úgyhogy nem volt nagy hatalmi harc, Martin kedvesen mutogatta a játékait.
Majd a közös hangot végül a humorérzékükkel találták meg, bolondoztak a tv-nél aztán őrült rohangálásba kezdtek és halandzsa szavakkal szórakoztatták egymást, dülöngéltek a földön.
Simike igazán jól szórakozott, néha a zongorához is leült leütni néhány akkordot, majd felszabadultan nagyon vidáman rohangált és nevetgélt a kortársával.
Jó volt nézni, hogy ilyen aranyosan el van egy másik kisfiúval, minden harc és vadulás nélkül. Nagyon örültem, Zsuzsi mondta, hogy menjünk máskor is, neki is tetszett, hogy a fiúk ilyen aranyosan játszottak.

Nimród sem fogta vissza magát, sokszor férfias üvöltésben tört ki, megevett két banánt, hagyta, hogy a nagyobbak szeretgessék, simogassák, nyomogassák és a rohangálós játéknál próbálta utolérni őket.

Ebédre haza jöttünk, utána 3 órát aludtak, elfáradtak.

Nekem jó kedvem van a délelőttől, a biztató kilátásoktól, a tavasztól és a gyerekeimtől.

Vicces Nagyok

Haza jöttünk a sétából, Simike jön felém és rángatja a kabátját:
"Anya nem tudok kiszabadulni!".

x x x

Reggelente megy a balhé, mindenki akar valamit. Elegem lett és leszidtam őket:
- "Jaj Simikém elegem van, hogy hol te nyafogsz, hol a Kori..."
Simike Korira mutat: - "Ott!"

x x x

Simi Korival közösen kipakolták az ékszeres, hajgumis, csatos dobozomat.
Simike elégedetten magára néz: - "Nézd anya, bedíszítettem magam!"

x x x

Korit kihoztam az oviból és beültettem a kocsiba. Megszagoltam a haját, adtam egy puszit:
- "Korika olyan ovi szagod van!"
- "Anya, neked meg házi szagod van!"
Haza értünk mire megkérdezte Kori: - "Anya, most már nekem is házi szagom van?".

x x x

Korival a fürdőszobában fogmosás közben nevettünk valamin.
Erre ő:
- "Anya, megszakad a röhögésem a boldogságtól!"

x x x

Nimróddal beszélgetünk.
Én: - "Hol a Kori?"
Ninó: - "Ottya!"
Én: - "Hol a könyv?"
Ninó: - "Ittya!"

x x x

Pötty is mulattat de ő bökdösések formájában.
A jobb oldalon bizonyára teljes erő bedobással jó nagyot rúg amiből én egy pöttyentést érzek és elképzelek egy ici-pici talpikát ahogy dobbant egyet.
Ő így jelez, de sosem akkor mikor kérdezem, általában teljesen váratlanul csak úgy meg bök: - "Itt vagyok!".

A mogyoródi farsangi mulatság

Elmaradt ez a bejegyzés mert nagyon fáradt voltam a buli után ami múlt vasárnap volt és a képeket is ki kellett még válogatnom.

Pedig múlt hét szombat éjjel azon dolgoztam, hogy két kis mackó jelmezt készítsek Kodának és Kinájnak.
Drága Kori vasárnap reggelre róka akart lenni (a kis csapongó) Simi maradt az eredeti ötletnél (a kis hűséges).

Nagyon bolondosra sikerült a mogyoródi farsang.
Atika (doboló) rendőrnek, Évi párduc nőnek öltözött, Szabi "az ellenállásnak nincs értelme" volt.
Berci a Mátrixból Smith ügynök , Viola sárkány, Írisz nyuszi jelmezt öltött. Apu, Juci, Nimród meg én csak úgy voltunk.

A jelmezes felvonulást karaoke party követte ami elég őrültre sikeredett, a végén mindenki kiabált amennyire csak tudott (Juci hol nevetve, hol döbbenten figyelte az eseményeket), a gyerekek amikor éppen nem a földön fetrengtek akkor Ati papán lógtak.

Hatalmas lakomázás után Berci, Nimród és Írisz születésnapi köszöntése is belefért az egész napos programba.

Ezek után tényleg nagyon elfáradtunk mindannyian.
De nagyon nagy móka volt!

Éljen soká Nagymama!

Majdnem sikerült időben oda érni Imre atyához. A gyerekek a kis teremben rajzoltak, Berci kiment hallgatni amit csak tudott (sajnos ma nem volt kihangosítás így csak azok hallhatták a prédikációt akik a kápolnában vagy az ajtajában álltak), én a kicsikre figyeltem.
Simi kitalálta, hogy Imre atyának adja a rajzát. Ehhez a kezdeményezéshez többen csatlakoztak. A mise végén a gyerekek be szokták kísérni Imre atyát a sekrestyébe. Simi sose mer bemenni, oda áll az ajtóba de az ominózus pillanatnál mikor be kéne menni mindig megtorpan és tiltakozik annak ellenére, hogy Kori simán bevonul és hívják őt is. Ma is ez történt. Állt, szorongatta a rajzot de nem ment be csak velem amikor kinyílt az ajtó és a többiek kijöttek akkor oda mentünk Imre atyához és átadtuk neki amit Simi készített. Örült neki, szeretettel fogadta "Szelídkétől" - ahogy emlegetni szokta.

Kori miután kijött ezt mondta: "Anya, én mondtam Imre atyának, hogy ezt a rajzot adja oda Istennek!" - megpusziltam.

Mise után a Nagymama köszöntésére indultunk. A Labiba már vártak minket, mire oda értünk akkor indult a nagy csapat sétálni (Orsi, Acsó, Sebi, Peti, Klári, Borcsi), Berci és Simi is elmentek, Nimród, Kori és én pedig otthon maradtunk.
Egész kereken 2 órát voltak távol, az erdőben bandukoltak, Kis-Hárs-hegyi kilátóztak és rengeteget sétáltak a Szépjuhásznétól a Kuruclesiig, Simi is kitartóan vándorolt egy bottal nem kellett felvenni, jól bírta.

Ebéd után felköszöntöttük a Nagymamát, Kori sokat segített a Nagypapának a torta díszítésben - nagyon élvezte, hogy meglepetés készül - és amikor hozták kifele a tortát amin egy szál gyertya volt oda súgta a Nagypapának: "Nagypapa, a Nagymama most egy éves? " ... - aranyos.

Átnyújtották a gyerekeim a rajzaikat és az ajándékokat az ünnepelteknek (nem csak a Nagymama de a keresztgyereke Borcsi is pont ezen a napon ünnepli a születésnapját így neki is készültünk egy kis meglepetéssel).

Torta evés után délutáni alvás, utána játék, mese, vacsora majd haza utazás következett.
Természetesen a búcsú mindig fájó, sírás, nyafogás, hogy "nem akarunk haza menni" és szívszaggató mondatok: "Nagyon fogsz hiányozni Nagypapa és Nagymama!" - elengedhetetlen kellékei a búcsúnak.

Én úgy látom, hogy ezek az unokák nagyon tudnak szeretni.

Éljen soká Nagymama!