Délelőtt a szomszédban

Nem egészen a szomszédban de nagyon közel.
Zsuzsiéknál voltunk vendégségeben, Ági a húga is eljött aki az egyetemen volt a legjobb barátnőm.
Zsuzsinak csak az egyik fia volt otthon, Martin pár nap különbséggel született Simivel.
Simike hatalmas hisztériát rendezett mert nem akart bemenni (nem tudta hova megyünk és félt az ismeretlentől) alig lehetett lenyugtatni de mikor kedves fogadtatásban volt része, a lányok és Martin is szeretettel várta, lassacskán lenyugodott.

Nagyon sok játék volt a gyerekszobában a kis művész lélek fiamnak egy filces törölhető rajztábla tetszett a legjobban, szinte egész délelőtt arra rajzolgatott majd takarosan törölgette.
A fiúk egy kis nézegetés után össze barátkoztak, mindketten második gyerekek úgyhogy nem volt nagy hatalmi harc, Martin kedvesen mutogatta a játékait.
Majd a közös hangot végül a humorérzékükkel találták meg, bolondoztak a tv-nél aztán őrült rohangálásba kezdtek és halandzsa szavakkal szórakoztatták egymást, dülöngéltek a földön.
Simike igazán jól szórakozott, néha a zongorához is leült leütni néhány akkordot, majd felszabadultan nagyon vidáman rohangált és nevetgélt a kortársával.
Jó volt nézni, hogy ilyen aranyosan el van egy másik kisfiúval, minden harc és vadulás nélkül. Nagyon örültem, Zsuzsi mondta, hogy menjünk máskor is, neki is tetszett, hogy a fiúk ilyen aranyosan játszottak.

Nimród sem fogta vissza magát, sokszor férfias üvöltésben tört ki, megevett két banánt, hagyta, hogy a nagyobbak szeretgessék, simogassák, nyomogassák és a rohangálós játéknál próbálta utolérni őket.

Ebédre haza jöttünk, utána 3 órát aludtak, elfáradtak.

Nekem jó kedvem van a délelőttől, a biztató kilátásoktól, a tavasztól és a gyerekeimtől.

Vicces Nagyok

Haza jöttünk a sétából, Simike jön felém és rángatja a kabátját:
"Anya nem tudok kiszabadulni!".

x x x

Reggelente megy a balhé, mindenki akar valamit. Elegem lett és leszidtam őket:
- "Jaj Simikém elegem van, hogy hol te nyafogsz, hol a Kori..."
Simike Korira mutat: - "Ott!"

x x x

Simi Korival közösen kipakolták az ékszeres, hajgumis, csatos dobozomat.
Simike elégedetten magára néz: - "Nézd anya, bedíszítettem magam!"

x x x

Korit kihoztam az oviból és beültettem a kocsiba. Megszagoltam a haját, adtam egy puszit:
- "Korika olyan ovi szagod van!"
- "Anya, neked meg házi szagod van!"
Haza értünk mire megkérdezte Kori: - "Anya, most már nekem is házi szagom van?".

x x x

Korival a fürdőszobában fogmosás közben nevettünk valamin.
Erre ő:
- "Anya, megszakad a röhögésem a boldogságtól!"

x x x

Nimróddal beszélgetünk.
Én: - "Hol a Kori?"
Ninó: - "Ottya!"
Én: - "Hol a könyv?"
Ninó: - "Ittya!"

x x x

Pötty is mulattat de ő bökdösések formájában.
A jobb oldalon bizonyára teljes erő bedobással jó nagyot rúg amiből én egy pöttyentést érzek és elképzelek egy ici-pici talpikát ahogy dobbant egyet.
Ő így jelez, de sosem akkor mikor kérdezem, általában teljesen váratlanul csak úgy meg bök: - "Itt vagyok!".

A mogyoródi farsangi mulatság

Elmaradt ez a bejegyzés mert nagyon fáradt voltam a buli után ami múlt vasárnap volt és a képeket is ki kellett még válogatnom.

Pedig múlt hét szombat éjjel azon dolgoztam, hogy két kis mackó jelmezt készítsek Kodának és Kinájnak.
Drága Kori vasárnap reggelre róka akart lenni (a kis csapongó) Simi maradt az eredeti ötletnél (a kis hűséges).

Nagyon bolondosra sikerült a mogyoródi farsang.
Atika (doboló) rendőrnek, Évi párduc nőnek öltözött, Szabi "az ellenállásnak nincs értelme" volt.
Berci a Mátrixból Smith ügynök , Viola sárkány, Írisz nyuszi jelmezt öltött. Apu, Juci, Nimród meg én csak úgy voltunk.

A jelmezes felvonulást karaoke party követte ami elég őrültre sikeredett, a végén mindenki kiabált amennyire csak tudott (Juci hol nevetve, hol döbbenten figyelte az eseményeket), a gyerekek amikor éppen nem a földön fetrengtek akkor Ati papán lógtak.

Hatalmas lakomázás után Berci, Nimród és Írisz születésnapi köszöntése is belefért az egész napos programba.

Ezek után tényleg nagyon elfáradtunk mindannyian.
De nagyon nagy móka volt!

Éljen soká Nagymama!

Majdnem sikerült időben oda érni Imre atyához. A gyerekek a kis teremben rajzoltak, Berci kiment hallgatni amit csak tudott (sajnos ma nem volt kihangosítás így csak azok hallhatták a prédikációt akik a kápolnában vagy az ajtajában álltak), én a kicsikre figyeltem.
Simi kitalálta, hogy Imre atyának adja a rajzát. Ehhez a kezdeményezéshez többen csatlakoztak. A mise végén a gyerekek be szokták kísérni Imre atyát a sekrestyébe. Simi sose mer bemenni, oda áll az ajtóba de az ominózus pillanatnál mikor be kéne menni mindig megtorpan és tiltakozik annak ellenére, hogy Kori simán bevonul és hívják őt is. Ma is ez történt. Állt, szorongatta a rajzot de nem ment be csak velem amikor kinyílt az ajtó és a többiek kijöttek akkor oda mentünk Imre atyához és átadtuk neki amit Simi készített. Örült neki, szeretettel fogadta "Szelídkétől" - ahogy emlegetni szokta.

Kori miután kijött ezt mondta: "Anya, én mondtam Imre atyának, hogy ezt a rajzot adja oda Istennek!" - megpusziltam.

Mise után a Nagymama köszöntésére indultunk. A Labiba már vártak minket, mire oda értünk akkor indult a nagy csapat sétálni (Orsi, Acsó, Sebi, Peti, Klári, Borcsi), Berci és Simi is elmentek, Nimród, Kori és én pedig otthon maradtunk.
Egész kereken 2 órát voltak távol, az erdőben bandukoltak, Kis-Hárs-hegyi kilátóztak és rengeteget sétáltak a Szépjuhásznétól a Kuruclesiig, Simi is kitartóan vándorolt egy bottal nem kellett felvenni, jól bírta.

Ebéd után felköszöntöttük a Nagymamát, Kori sokat segített a Nagypapának a torta díszítésben - nagyon élvezte, hogy meglepetés készül - és amikor hozták kifele a tortát amin egy szál gyertya volt oda súgta a Nagypapának: "Nagypapa, a Nagymama most egy éves? " ... - aranyos.

Átnyújtották a gyerekeim a rajzaikat és az ajándékokat az ünnepelteknek (nem csak a Nagymama de a keresztgyereke Borcsi is pont ezen a napon ünnepli a születésnapját így neki is készültünk egy kis meglepetéssel).

Torta evés után délutáni alvás, utána játék, mese, vacsora majd haza utazás következett.
Természetesen a búcsú mindig fájó, sírás, nyafogás, hogy "nem akarunk haza menni" és szívszaggató mondatok: "Nagyon fogsz hiányozni Nagypapa és Nagymama!" - elengedhetetlen kellékei a búcsúnak.

Én úgy látom, hogy ezek az unokák nagyon tudnak szeretni.

Éljen soká Nagymama!

Farsang a templomban

Két hete terveztük már a mai farsangot az Irgalmasrendi Kápolna kistermébe. Rita nagyon aranyosan intézte a dolgot, email formájában informált mindenkit és mára összeállt a kép ki mit hozzon, mikor menjünk, hogyan legyen.

Bár a gyerekeket elég nehéz volt összeszedni a délutáni alvás után (nem akartak elindulni, öltözni, farsangolni, nem akartak semmit) főleg így, hogy Berci megint helyi fotózni való miatt nem tudott velünk jönni, alig bírtam elindulni velük.
Aztán csak sikerült az összes jelmezt, sütit, gyereket bepakolni a kis kocsiba.

Háromkor beadtam, Nimródot a Nagypapához - őt ott nagyobb szórakozás várta így hogy az egyetlen unoka volt ma délután a Labiba - a Nagymama pedig velünk tartott, hogy megnézze a kis farsangoló unokáit.

Éviéket az utolsó pillanatban hívtam el, gondoltam jól éreznék magukat a kislányok a jelmezbálban. Szerencsére igent, mondtak és ők is ott voltak a templomnál fél négy körül.

A mulatság beöltözéssel kezdődött, nézték egymást a kis jelmezesek (annyira édesek ahogy végig néznek egymáson és izgulnak, hogy ki mi lehet) majd mindenki kivonult a kapott sorszámmal, elmondta, hogy minek öltözött majd a zsákból húzhatott egy ajándékot (tombolát).

Édes kicsi Simikém annyira várta ezt a programot, hogy csak na, hogy ő maci és Kináj maci és ez milyen jó lesz. Annyira megijedt a buliban, hogy nagyon megsajnáltam. Legfélelmetesebb számára Jánoska volt aki rózsaszín malackának öltözött. Simi menekült előle, félt, rettegett.
Aztán velem csak ki ment az ajándékért de jó, hogy ott volt a Nagymama is mert nagyon szorongatta végig a kezét.

A bemutató után hatalmas lakomázás következett.
Az eszem-iszom után Rita játékokkal szórakoztatta a gyerekeket. Volt székes tánc, szobor tánc és kacsás játék. Rita nagyon jól, szeretettel vezette a versenyeket, mindenki nagyon jól szórakozott.
Simike egyikbe sem vett részt (a Nagymamával volt majd az én ölemben üldögélt), Kori viszont mindegyikben természetesen és nagyon aranyosan igyekezett. A szobor tánc és a kacsás játék nagyon jól ment neki a székesben persze kiesett ahogy nem talált széket de nem keseredett el egyáltalán, elment táncikálni.
Bevallom én jobban izgultam , nem bírom nézni ahogy valami sérelem éri a gyerekemet még akkor se ha az csak egy székhiány.

Violáék is jól érezték magukat, nagy sikert aratott a sárkány jelmeze és ő is boldogan táncikált és játszott ahogy Írisz, a katica is.

Elfáradtunk, haza indultunk élményekkel megpakolva és végül Simi is azt mondta az autóban, hogy jól érezte magát.
Annyira sajnálom ezt a kis Simikét, hogy ilyen félénk, rettegős, visszahúzódó.
Pénteken kivettem a suli könyvtárból Marék Veronika Laci és az oroszlán című könyvét. Nagyon szereti.
Bárcsak Simihez jönne már el az az oroszlán...
Szeretném ha könnyebb lenne neki.

Jó délután volt nagyon kedves társasággal.
Örülök, hogy sikerült megszervezni.

Az én Hercegnőm

Korinka nem akart mackó lenni mert "A macitól mindenki fél" - úgyhogy Hercegnő lett a mai óvodai farsangon.

Fotóztam az oviban: - " Kori , nézz ide!"
Erre ő: - "Jó anya de hogy néz egy Hercegnő?"

A kedvenc evőm, a zarándokhely és Anne Shirely

Nimród a kedvenc evőm. Olyan jó nézni ahogy befalja a főztömet. Nem vagyok nagy szakácsnő, nem tudok szuper dolgokat és sok félét, általában a biztosra megyek és reménykedem, hogy mindenki megeszi.
Nimród ma 3 tál borsólevest úgy befalt, hogy csak néztem.
Aztán még tonhalas tésztát is evett ezt már tényleg alig hittem el, hogy micsoda mennyiséget képes eltüntetni. Aztán mikor már nem bírt többet enni, hátradőlt az etetőszékben, kinyomta a pocakját és pilledt. Majd aludt 2 és fél órát.
Annyira édes, jó etetni!

Ma zarándokhely voltunk. Először Veronka (unokatestvérem) érkezett meg váratlanul fél négy körül, majd Zsófi (a testvére) is beállított 4 után, végül Péter jött (a bátyjuk, a pesztronka és mindenesünk 5 hete) a megbeszélt időben.

Az unokatestvéreim közölték, ha költözünk hozzák a fogkeféket, kérnek egy szobát, nálunk akarnak aludni, meg kicsit lakni is.
Mert nekik tetszik ez az őrültség ami nálunk van és ők is megőrülnek ha itt vannak velünk és ez jó.
Milyen sokat vigyáztam rájuk 15 éve és most ők babusgatják az én gyerekeimet! Jó ez így. Majd az enyémek is vigyáznak az övéikre?

Korit ma Anita hozta el az oviból, így ő Virággal tölthette a délutánt (ezek a kis nőcskék!). Érte estefelé mentem, Péter addig felügyelte a kicsiket (szuper volt, hogy nem kellett vinnem őket lépcsőn le és fel).
Korit elég nehezen szedtem össze, akárcsak Virág nálunk, ő sem akar távozni egykönnyen a vendégségből. Nagyon édik voltak, kirakóztak, bolondoztak, egyforma hercegnő koronát vettek. Engem ez nagyon megnyugtat, hogy van egy barátnője aki kedves, szép, intelligens és közel lakik.
"Kebelbarátnő, rokonlélek" - ahogy Anne Shirely mondaná.

Berci a kérésemre haza hozta dvd-n az Anne Shirely sorozatot.
Kértem, hogy senkinek ne mondja el (de én most még is leírom jó lesz visszaolvasni egyszer), hogy annyira de annyira sírtam az első részen miközben néztük, hogy többször kértem, hogy állítsa le a filmet mert én ezt nem nézem tovább.
A hormonok meg az emlékek meg minden...
Nagyon sokszor láttam régen azt a sorozatot, de nagyon régen láttam utoljára úgyhogy sok mindenre emlékeztem de nem minden részletre, meg gondoltam, hogy sírok is majd de azt hittem csak a végén.
Erre tessék, alig bírtam végig nézni mert már bosszantóan sírtam és nem bírtam abbahagyni.
De annyira édes ez az Anne Shirely...igazán jó film.
Az biztos, hogy megindító és szeretnivaló, nagyon értékes néznivaló.
Akkor is ez a kedvencem még 28 évesen is!

(Megjegyzem: Bercinek is tetszett.)