Csőtörés az oviban

Annak is meg van a varázsa ha mind a három gyerekem itthon van. Nagyon jól eljátszanak együtt (csacsisat, lovasat, gazellásat) és Nimród is bátrabban jön megy a lakásban ha mindenhol van valaki.

Tegnap Berci vitte Korit oviba és egy kislány bement a mosdóba, körülnézett majd méltatlankodva megszólalt: "Jaj ne! Már megint csőtörés van!" - nagyon édes lehetett.
Na ezért nem megy Kori mert szerelik az óvodában a csöveket és kérték, hogy aki teheti ne vigye már a héten a gyerekét. Én kicsit örülök is, egyrészt mert nem kell a délutáni alvás után felpakolni a fiúkat és elindulni a hidegben, másrészt hét közben nagyon hiányzik Kori és nagyon várom a délutánokat hogy láthassam. Az más kérdés, hogy ha itthon van mindig átértékelem ezt a gondolatot, mert rájövök miért jó, hogy oviban van és nem itthon unatkozik de ilyenkor mégis jó itthon tartani, "potyázni" egy kicsit. Bármennyire is csintalan már másnap dél körül azért nagyon boldog, hogy otthon maradhat velünk. Én bevallom néha megőrülök, főleg ebédnél, az altatásnál és délután is.

Nagyon szeretik Simivel a betű kirakós játékot. Ami felnőtt játék, a kockák minden oldalán van egy betű és azokból szavakat lehet kirakni. Egyre több betűt megtanulnak úgy, hogy Anya betű, Simi betű, Kori betű, Darázs betű ésatöbbi és rakosgatják, forgatják, nézegetik, felkiáltanak ha találnak megint valamit.
Ez nagyon aranyos játék most náluk.

Nimród pedig nagy falánk lett, uzsonnára két mandarin, vacsorára három szeletke májasos kenyér (belső) az simán lecsúszik. Tejet viszont továbbra sem kér, már a tejpép is kiesett, úgyhogy yoghurt és más fehérjefélék amíg be nem törik (mint annak idején Simike aki pontosan 1 éves korától másfél éves koráig a tejnek semilyen formáját nem fogyasztotta).

Így vagyunk most hétvége felé közeledve és megint folyik az orruk és mind a hárman köhécselnek. Kicsit több mint egy hét volt a tünetmentesség.
Szegény Ninóka az orrszívóval együtt fog felnőni...

Ez meg az

Vasárnap hivatalosan is kimozdultam otthonról. A nagyobb gyerekek szombaton a Nagyszülőknél alhattak, így Nimróddal és Bercivel a kényelmes vasárnapi elindulás után Imre atyához mentünk misére.
Mise után megrohamoztak az édesanyák, hogy hogy vagyok és mesélték, hogy a pénteki házas hittanon szóba kerültünk, Imre atyával imádkoztak az egészségünkért.
Nóra nevetve mesélte, hogy Imre atya így kezdte: "Hogy is hívják azt a vadorzót? És a törékeny kis liliomszál feleségét...." - persze azonnal mondták, hogy a Berci az meg én.
Zavarba ejtő és megható, hogy ennyien szeretettel gondolnak ránk nehéz volt ezzel vasárnap mit kezdenem és még most is ha erre gondolok.

Fáradt vagyok, hozzá szoktam a pihenéshez, de a héten már mi hozzuk Korit az oviból.

Jó itthon a fiúkkal, elég nyugalmas minden még le is tudok dőlni ha pihenni szeretnék, bár Nimród kézen fogva sétáltatása elég sokat kivesz a délelőtti programból (követeli ugyanis).

Simi mókás dolgokat mond és énekel.
Megy a gőzös Kanizsára befejezése: - "Elöl ül a masiniszta, hátul meg a GŐZÖS fejű palacsinta!"
Aztán: - "Kis kece lányom.....mondom, mondom fordulj ide MÁDÁM asszony, mondom, mondom fordulj ide MÁDÁM asszony" - befejezéssel zárul az ő előadásában.
Továbbá fa építő kockából Gyuri atya templomát (zugligeti Szent Család Templom) szokta felépíteni (amit aztán Nimród elég kegyetlenül lerombol).

Berci egyre jobban előre növőnek látja a pocakomat, nagyon fiú gyanús szerinte. Hiába népi hiedelem valamibe kell kapaszkodni, hogy ki lakhat oda bent (mert azért mégis csak izgalmas így negyedikre is). Én is fiút álmodtam a minap.

Kori még mindig "fenyegeti", hogy : "Ugye tudod, hogy kislány vagy?" - mi meg csillapítjuk a vágyát, hogy az sem olyan rossz ha egyedüli lány a tesók között hiszen akkor a lányos vásárlásokra ketten fogunk menni amíg a fiúk férfias programokon vesznek részt apával (na ez azért tetszett neki).
Érvel a kis Korinka:
"De anya! Az nem lehet, hogy még egy fiú szülessen hiszen már három fiú van a családban és mi csak ketten vagyunk!!!" - mondja felháborodva és tudálékosan.
Jogos és megértem de hát ezt akkor sem mi döntjük el...

Simike ha megéhezik a következőt mondja: "Anya, kérek kaját!".
Tudom, hogy a nevelés csődje ez a mondta de hát annyira szórakoztató mikor el kezd menetelni a konyha felé és közben a legtermészetesebben ezt mondogatja.

Tegnap átjöttek Anitáék. Már régóta terveztem, hogy Kori és Virág végre játszhassanak együtt nálunk, karácsony előtt voltak itt utoljára pedig nagyon szeretnek együtt lenni. Jó volt nagyon.

Mindig úgy gondoltam, hogy legyen kevesebb de annál szorosabb barátságom és ezt még mindig tartom.
Jó olyan emberrel lenni aki őszintén örül és őszintén megmondja a véleményét és ezt nem a hátad mögött teszi. Nem szeretem a felszínességet és az áskálódást ki is szűröm magam körül a kígyókat.
Sokan mosolyognak és egészen mást gondolnak, nem jó ez így, miért kell akkor mosolyogni? Senki nem írja elő.
Az igaz barátság kincs, a többire nincs szükség.
Az irigység pedig nagyon elpusztítja a lelket, magamon is tapasztalom és igyekszem felismerni és befejezni mikor az vagyok.

A gyermek pedig ajándék akárhova is érkezik. Én mindig örültem és sosem szörnyülködtem még a 6-7 gyerekeseknél és a 11 gyerekeseknél sem.
Az irigység vagy a társadalmi elvárás hozza ki az emberekből a szörnyülködést e téren? Mert ezt sosem értettem.
Én minden babának örülök. Akárhova érkezik.
Mert Isten ajándéka.
Nem biztos, hogy meg tudom ezt jól fogalmazni de a Teremtő létezésére nekem még mindig az a legnagyobb bizonyosság, ahogy a "semmiből" "valami, valaki": egy ember lesz, egyedi, megismételhetetlen, testtel és lélekkel.
Két parányi, láthatatlan kis sejtből egy olyan valaki lesz akiből nincs még egy olyan se kívülről se belülről.
Ha ebbe valaki igazán bele gondol hogyan is kételkedhet???

Pötty, akit nagyon várnak

Elmondtuk a gyerekeknek egyik reggel:

- "Tudjátok mi fog történni nyár végén?"

Kori felkiáltott: - "Együtt lesz az egész család???"

Én: - "Igen, és születni fog még egy kistestvéretek."

Kori még mindig kiáltozik: - "Éljen!!! És lány lesz???"

A csalódás elkerülése végett én úgy terveztem, hogy csak a következő ultrahang után mondjuk el nekik és akkor már azt is, hogy kis öcsi vagy kislány fog - e érkezni.
Kori minden alkalommal amikor elmondjuk, hogy valakinek babája lesz akkor mindig azt kérdezi először, hogy: "Lány lesz? Ugye lány lesz?".

Sőt már Nimródnál is, 2 és fél évesen mindig azt hajtogatta, hogy neki lány testvére lesz és Ildikónak fogják nevezni.
Aztán a 18. héten amikor megtudtuk, hogy kisfiú lesz akkor pár napig szomorú volt és csak úgy törődött bele a hírbe, hogy elmondtuk neki, hogy ezt nem mi döntjük el, hogy mi legyen, hanem Isten és ő úgy látta, hogy ebbe a családba most egy kisfiút szeretne ajándékozni de az is lehet, hogy lesz olyan, hogy majd egy kislányt is küld kicsit később.
Ezt teljes mértékben elfogadta és ezután ezt mondogatta nekünk is és mindenkinek úgyhogy így sikerült feldolgoznia a csalódását.

Hihetetlen, hogy most megint ez volt az első gondolata, hogy lány legyen. Nem szeretném hetekig azt hallgatni, hogy lányt szeretne csak és ha kiderül, hogy fiú akkor megint csalódott legyen.
Na ezért akartam várni még de nem akartam, hogy mástól hallják meg úgyhogy mégis beavattuk őket.

Azóta sok mókás dolgot mond ezzel kapcsolatban ez a kis Korinka.

Egyik délután telefonon beszéltem Bercivel, feküdtem az ágyban amikor Kori a hasam fölé hajolt és a következőt mondta:

- "Szia Kisbaba! Ugye tudod, hogy lány leszel???" - akkorát nevettünk Bercivel, hogy majdnem kicsordult a könnyünk és azóta is mindig emlegetjük a kicsit fenyegetős hangvételű édes huncut Korinkás kérdést.

Vacsoránál megint előkerült a téma és megint elmeséltem, hogy Isten dönti el, hogy kit ajándékoz egy családnak és még mi sem tudjuk mi lesz mert meglepetés ahogy ő is az volt sokáig és a testvérei is. Lehet, hogy lány lesz de az is lehet, hogy fiú, ezen mi nem tudunk változtatni, mindennek örülni kell.
Bólogatott, megértette.
Rövid hallgatás után ezt mondta:

- "Anya, de még imádkozom az ágyamba Istenhez, hogy döntse el, hogy lány legyen." - micsoda mondat már megint, egyszerűen megzabálom ezt a kislányt!

Kori a Nagynénémnek az oviból haza felé azt magyarázta, hogy neki kilenc testvére lesz és majd kell egy nagyobb autó meg addigra már úgyis kertes házban fogunk lakni, hogy elférjünk.

Simivel kinyomják a pocakukat és nevetnek, hogy "nézd nekem mekkora mindjárt megszületik a babám" és este a kádban is családosat játszanak, a fókáknak kicsinye születik (általában egy kis gumi elefánt mert az fürdős játék).

Úgyhogy nagyon készülnek és várják, hogy mikor lesz már óriási a hasam és mikor fog megszületni a kistestvérük.
Kori oda szaladt egyik este az ágyamhoz:

- "Hé Anyuka! Szülöd már azt a gyereket?"

Pötty

A legkisebb: 12 hetes 1 napos és 56 mm.

Pötty váratlanul érkezett hozzánk a tavalyi év végén.
Bercivel persze hamar rájöttünk de nem akartuk világgá kürtöli mint ahogy azt egyik gyereknél sem tettük a 12. hétig.

Azonban 3 hete váratlan dolog történt és nekem azonnal ágyban kellett maradnom és minél jobban óvni a kis magzatot, így a családot és néhány érintettet beavattunk a titokba.

Egyik babánkkal sem volt az elején ilyen félelmetes pár hét és egyik babánál sem bíztam ennyire Istenben, hogy minden rendben lesz.

Ibi barátnőm még sokkal régebben a kezembe nyomott egy könyvet: Gyermekszületés természetfeletti módon. Ahogy le kellett feküdnöm azonnal el kezdtem olvasni.
Volt szó a vetélésről, a félelemről, a hit erejéről, a fájdalom nélküli szülésről és csupa olyan dologról amiről a legszívesebben olvastam ebben a helyzetben.
Ami a legjobban megfogott és változást indított bennem az az volt, hogy űzzem ki a félelmet magamból, mert az nem Istentől való.

Valami miatt eddig ez nem tudatosult bennem.
Én tényleg egyfolytában féltem (az előző várandósságoknál is) és még most is sokszor de miután ezeket a sorokat olvastam és próbáltam alkalmazni, másképp éltem meg azt a 3 hét kényszerpihenőt.

Tényleg minden szempontból kizárólagosan egész napos fekvés volt előírva (azt, hogy ezt hogy bírtam a gyerekek mellett megoldani majd egy másik bejegyzés lesz), úgyhogy egészen eluralkodhatott volna rajtam a rettegés ez alatt a három hét alatt és még sem így történt.
El kezdtem bízni és ahogy éreztem, hogy félnék azt mondtam, hogy: "Te benned bízom Istenem". Persze kértem, hogy maradjon meg a baba de erősebb volt a bizodalmam mint a könyörgésem és a félelmem.

Egyre többen tudták meg a pár hét alatt, hogy feküdnöm kell a babával.
Nagyon sokan imádkoztak értem, gondoltak rám és nem túlzok, hogy ezt (majdnem) minden pillanatban éreztem.

Nem én lennék ha nem lenne továbbra is félelem bennem, hogy minden rendben lesz e ezután, hogy ezen most túl vagyunk de jön a többi és valójában csak akkor nyugszom meg ha a kezemben tartom a negyedik egészséges babánkat mert ez valószínű így lesz.
Viszont igyekszem nem rettegni és bízni. Mert csak így sikerülhet.

Pötty várhatóan augusztus 20-án fog megszületni.
Addig ígérem kitalálunk egy tökéletes nevet.
Bár nem lesz könnyű...

Alvótársak

Eddig csak Kori volt a hajnali átköltöző ami ezt jelenti, hogy megjelenik az ágyunknál és elfoglalja a "helyét" majd alszik tovább. Kori "helye" a kettőnk lábánál van, közöttünk, az én bal oldalamon.
Amióta nem jár oviba - mert beteg - azóta elvétve költözik hajnalban, legtöbbször csak korán reggel 7 körül jön, mert most átalussza az éjszakát. Ovis időszakban szinte mindig megjelent 3-4 körül és amikor nincs erőnk vissza kísérni és megbeszélni vele, hogy még aludjon egy kicsit a galérián és csak reggel jöjjön akkor nem valami pihentető az éjszaka hátralevő része, Kori ugyanis izeg-mozog, vetődik, tekereg közöttünk. 3 hete azonban tényleg csak ritkán érkezik. Holnaptól viszont megint megy oviba egy kicsit lehet, hogy visszatér az éjjeli ébredés - nem lenne jó.

Nimródot 5 körül kell áthozni mert felsír és nem akar a saját ágyában vissza aludni ezért gyorsan kikapom, magam mellé veszem nehogy a nagyok felébredjenek (ha még ott vannak egyáltalán) és egy kis tea után alszik tovább mellettünk és csak 7 - 8 körül kel.
Az ő "helye" kettőnk között a fejünknél van tehát Kori fölött úgymond. Hetek óta minden reggelünk ilyen. Nimród is szeret tekeregni és vetődni közöttünk, néha felsír mintha nem akarna tovább aludni de ha nem veszünk tudomást a akcióról akkor megunja és elalszik (csendesen vissza helyezni az ágyába viszont lehetetlen úgyhogy marad ez a megoldás amíg nagyobb nem lesz). A bal oldalamon kapott helyet.

A legújabb vendégünk Simi (mostanában Simkóta néven ismert). Ő a legszolidabb és legcsendesebb költöző. Eddig szinte kivétel nélkül végig aludta az éjszakákat, nem is emlékszem mikor kellett kelni hozzá talán ha néha felsírt akkor megnyugtattuk de őt nem kellett áthozni már nem is emlékszem mióta.
Pár napja azonban ő is eltulajdonította az ágynak egy maradék szegletét, a jobb oldalalom az ágy karfájára lapulva.
Észrevétlenül érkezik, bebújik mellém és meg sem mozdul, nem fészkelődik, ici-pici helyen elfér és nem zavaró.
Persze jobb lenne ha nem jönnének át, szívesen átaludnám az éjszakát úgy ahogy azt kell(ene) mert minden egyes gyerek érkezésére felébredek és odébb húzódom hol jobbra hol balra végül kitekert pozícióban fekszem csak, hogy ezek a kis megszállók aludjanak még egy kicsit reggel de az a hajnali pár óra már egyáltalán nem kényelmes és pihentető.

Azért jót mosolygok mert olyan édesek amikor megérkeznek és oda fészkelnek és helyet túrnak és elfoglalják a saját kis lakrészüket és alszanak tovább.
Ők egyre nagyobbak lesznek az ágyunk viszont nem nő velük arányosan úgyhogy nem tudom mi lesz később.
De ez most nem is fontos.
Ma reggel így néztek ki az ágyunkban miután egyszerre ébredtek:
Körjáték és szeretetáradat

Kori kérdez

Kori: - "Anya! Ha én is anyuka leszek akkor teljesen másképp fogok kinézni?"

Én: - "Igen."

Kori: (nevet) - "És akkor is fogsz bögyörgetni?"

Én: (nevetek)

A köszöntés

Szeretünk korán reggel az ágyban köszönteni, így megalapozzuk a napot, nem kell egész nap várni, hogy legyen már valami.

Nimród megszeppenve fogadta a tortát és az ajándékot, Simi és Kori lelkesen énekeltek és hozták a kis csomagot az ünnepeltnek.
Nimród örült a nyomogatós könyvnek, Kori is nagyon odáig volt és minden szép állat ő akart lenni benne, Simi a tortának esett neki és ő ette a legtöbbet aztán belőle.
Kori és Simi a hátukon hátizsákkal érkeztek, a gyerek szobából ugyanis bepakoltak néhány játékot a kis testvérnek (Kori labdával, Simi fa karikával kedveskedett Ninónak).

Nagymama váratlanul megérkezett a kis ünnepelthez és egy édes kismackót, egy Maszat épít könyvet és egy puha zoknit hozott az ötödik unokájának.
Még én is kaptam egy kis ajándékot - mint hős anya - egy nagyon finom csokit.

Ninót többen hívták, Anyu, Tündi és Zolika dédi, Éviék úgyhogy sokan gondolnak rá, még emailben is köszöntötték.

Ha meggyógyulunk körbe járjuk a családot és begyűjtjük a gratulációkat.
Mert ez a kicsi Ninó megérdemli.