Nimród: Kúszik mint egy kis bozótharcos.
Próbál felemelkedni, de gyorsabban jut előre ha lapulva halad. 1 hét alatt hihetetlen sokat fejlődött mozgásban, és játékban is. A nagyobb testvérei összes játékában próbál részt venni, ma a babaház berendezését szedte ki egyenként a helyéről. Kedvenc foglalatossága amikor ül a konyhában és a mellette levő fiókot kihúzza és egyenként mindent a földre dobál (főleg üveg fedőket). Jó étvággyal eszik, viszont inni nem akar, kiskanállal és nurofenes fecskendővel adagolom a folyadékot nagy nehezen a szájába (de ez még mindig kevés). Reggel és este szoptatom ha kisírja magának akkor napközben is kap. A tüdőgyulladásos eset óta megint szoptatom éjjel is legjobb esetben csak egyszer.
Berci és a Nagypapa első számú Nimród hordozók, Ninóka a karjukba kéredzkedik ahogy meglátja őket. Bújik akár csak Simike annak idején.
Hatalmas a teste.
Megzabálom.
Simi: Olyan hihetetlen sokat és választékosan beszél, hogy öröm hallgatni. Megnevettet sajátos humorával egyszerűen édes és cuki. Az az igazság, hogy ha hárman vagyunk itthon (Ninó, Simi meg én) akkor Simike kiegyensúlyozott és tárgyalóképes, ha Kori is otthon van akkor zaklatottabb és többet sír (egyértelműen beszorul és "elnyomódik"). Csak azért nem aggódom mert egyébként nagyon sokat és jól játszanak együtt. Simi középső, ez a helye egyenlőre ki kell harcolnia magának a jogait. Korira hallgat: ma este Kori addig beszélt neki elalvás előtt (amikor én már kijöttem a szobából), hogy Simi megnyugodott és elaludt.
Karácsonyra dínót és tortát szeretne.
Az állatokkal családosat szoktak játszani, a gyurmával közösen építenek tortát.
Simi dínó-rajongó, ha létrát lát felkiállt, hogy "itt a jelem!" és tiltakozik ha pelenkát akarok rá adni.
Nagyfiú de a legkisebb a három közül.
Vékony, minitestű.
Olyan kis ennivaló.
Kori: Énekel egész nap. Itthon és az oviban is dalolászik. Mindig izgulok mikor érte megyek, itthon ő a nagylány az oviban meg olyan picinek látom, hogy megsajnálom mindig. Ma is egyedül ült pedig majdnem tele volt a terem délután, de az ő barátnője már elment.
A kedvenc szoknyáját el kellett hozni mert azt nem volt hajlandó viselni az oviban, a legszebb, legfodrosabb, leglányosabb mályva színű ünneplőruháját kellett bevinni és egész nap abban van. Annyira aranyos!
"Nagyon fogsz hiányozni!" - mondta hétfőn reggel mikor mondtam, hogy indulnia kell apával. Össze szorult a szívem mert olyan őszintén mondta és nem tudom miért érdemlem ezt a mondatot mikor emlékeim szerint az elmúlt 3 hétben amíg itthon voltunk folyton csak fékeztem őt, vitáztam vele és csitítottam.
Ő kel a legkorábban és ő alszik el a legkésőbb. Kori aki amikor felébred nem csak fekszik és megvárja, hogy felkeljünk hanem azonnal beszél és kér (kakaót, mesét, minket).
Az oviban azonnal elalszik ebéd után, itthon majdnem egy órába telik neki onnantól, hogy befekszik az ágyába.
Karácsonyra nagyon sok mindent szeretne (fésülős lovat, sétálós kutyát, sárkánybébit, hátizsákot, cirkuszt...).
Sokat segít: hoz-visz, megnéz, felvesz, vigyáz.
Mindenhova kincsekkel jár: mindig más állatot hordoz a kezében.
Nagyon huncut mosolyú.
Nagyon okos.
