Kornélia beszokott. Reggelente vidáman ébred és nem tiltakozik amikor elindulunk az oviba. Ketten megyünk - Berci addig marad a fiúkkal - így hamar megjárom.
Az elválás sem nehéz, csak akkor engedi el lassan a kezemet amikor Virág vagy Ildi néni még nincs a közelben. Ma reggel Vera néni fogadott minket és Korinka kérésére egy kutyát kézműveskedtek miután elmentem.
Múlt héten már napos is volt és eddig minden délután szépen elaludt ebéd után.
Ma már gyümölcsöt is evett.
Egyre többet mesél nekem a benti élményekről, bár nem érti miért kérdezem meg többször ugyanazt a dolgot ("Anya ezt már mondtam, miért kérdezed?").
Érdekel, szeretem ha mesél, jó hallgatni, hogy elmondja milyen volt egy napja. Lassan áll benne össze a kép, sok minden csak este jut az eszébe amikor kérlel, hogy még ne menjek ki a szobából. Ma egy kicsit később mentünk érte mint múlt héten ezért délután az udvaron játszott mire oda értünk 4 körül, és a drága azt kérte most este, hogy holnap egy kicsit korábban menjünk, akkor amikor alvás után felébred.
Egyre több dalt ismer és énekelget csak úgy, Ildi néni sokat dalol velük.
Ma a humorát is megvillantotta Anitának: Virág és Kori is házat rajzoltak. Virág háza szép lett, láthatóan ház, Kori viszont színes ceruzákkal sok vonalat rajzolt és azt mondta, hogy az ő papírján is ház van. Anita mondta, hogy: "Kori de hát ez nem ház!" - erre Kori azt mondta: - "De! Szín-ház!".
Simi a középső
Simire több időm van mint eddig valaha. Ez sem sok hiszen itt van Ninó és a rengeteg tennivaló de sokkal minőségibb. Ezt ő is érzi és rengeteget mosolyog. Akkor amikor elmesélem a traktoros könyvet, vagy amikor csak az ő kedvéért felszállunk a buszra vagy amikor végig hallgatom amit mond nekem.
A legjobban azt szereti amikor ebéd után bebújunk az ágyba és elalszom mellette: "Simike megehetlek?" - kérdem én, "Igen!"- válaszol mosolygó arccal. Aztán megölelem, megpuszilom, ezt a játékot nagyon szereti. Két perc alatt elalszik.
Amikor ma délután beléptünk az oviba Simi a kapunál fájó hangon megszólalt: "Szegény Kojika..." - most már jobban sajnálja a nővérét mint magát. Nagyon szereti.
Nimród a kemény dió
A kis 10 kilós harmadik babánk nagyon sokat sír. Legtöbbször mikor itthon vagyunk és leteszem játszani (tehát nem fogom, nincs velem) de sokszor idegen helyen is. A 8 hónapos szorongást ötvözi a fogáttörés és az unatkozás. Ha leteszem a földre már egyedül érzi magát, a mászástól még távol van, a forgás pedig nem elég neki. Van, hogy eljátszadozik magában de ahogy észre veszi, hogy "egyedül" van azonnal sírva fakad és akkor már nincs vissza út addig üvölt amíg nem történik valami.
A hordozókendő sem megoldás hosszabb időre mivel 10 kilós és ide oda tekereg, mindent látni akar - nehéz. A pihenőszék pedig szerintem nem a legjobb hiszen jó lenne ha nem egy helyben ülne egész idő alatt amíg főzök, rendet rakok, teregetek.
Az erkélyen még mindig van babakocsi, amikor fáradt kiteszem, ez általában délelőtt 11 körül van - akkor alszik kint azt nagyon szereti.
Simi gyakran túl-szeretgeti ("Nínókám!" - mondja, nyomja), attól is hangos üvöltésbe kezd.
Éjjel is ébred, Berci kel hozzá, hajnalba kerül mellém akkor viszont reggelig markolász (már levágtam a körmeit).
Drága Ninókám bárcsak kevesebbet sírnál!
Anya három gyerekkel
Ez lennék én. Bármennyire is próbálok pozitív benyomást kelteni, nem sikerül elhitetnem senkivel, hogy ez könnyű dolog.
Már csak a hazamenetel sem az oviból amikor felpakolom a két gyereket, utána a babakocsit a buszvezető meg már csenget én még lent vagyok és vagy segít éppen valaki vagy nem, vagy amikor a boltba kell bemennünk tolom a babakocsit bal kézzel, jobbal pedig a bevásárlókocsit a két nagy gyerekkel és lavírozok a sorok között és épphogy semmit nem verünk le.
Haza felé Kori legtöbbször hisztit rendez, gondolom ilyenkor jön ki rajta a feszültség, hogy mégis csak távol van tőlünk napközben, ilyenkor szeretgetni figyelni kell rá, megnyugszik és akkor jön Simi műsora, hogy rá is figyeljünk.
Fáradt vagyok, egy kicsit elkeseredett is, hogy miért megy ez ilyen nehezen.
Pénteken dolgozom, késő délután kétfelől gyűjtöm be a három gyereket pont hétvégére jut a neheze.
Szeretném jól csinálni, hogy örüljenek, kevesebbet sírjanak.
Vannak erre jó irodalmak amit nem ártana beszerezni és időt szakítani rá (ami viszont mostanában a legnagyobb ellenségem - mármint az idő).
A férjem
Dolgozik és közben megtesz minden tőle telhetőt.
Szeretne egy negyediket is de nem most.
Szeretem ezért (is).
