Simi varázsol

"CIBIJÁ, CIBIJÚ, PIKK ÉSZ PAKK!"

Nimród lázas

Nimród lázas szombat óta. Olyan rosszul viseli a 38-39 körüli forróságot amit még egyik babánknál sem tapasztaltam. Nagyon rossz és szokatlan volt látni ahogy zihál, szenved, nyűglődik és nem tud pihenni, a másik kettő mindig alvással reagált az ilyen nehéz helyzetekre. Nimród nem.
Magam mellé vettem éjjelre mert csak az én közelemben talált megnyugvást és csak úgy, hogy a tej egész éjszaka csordogált a szájába. Nem aludtam egy percet sem, próbáltam "meglógni", odébb gurulni de sehogy sem hagyta. Mivel ilyen szolgáltatást nyújtva elaludni nem tudtam mellette így figyeltem és imádkoztam, néha elbóbiskoltam és kétszer hűtőztem.
Kori is mellém telepedett (köhögött), Berci pedig átvonult Simihez és a matracon aludt.
(Ilyenkor kevés ez a két szoba arra, hogy jól elkülönítsem őket és mentsem a menthetőt.)

Reggel persze első utunk a Doktor nénihez vezetett (a rosszul alvó részleg útra kelt), Kori sem volt túl jó állapotban de láza legalább nem volt. Nem sokkal azután, hogy elindultunk az autóval furcsa hangot hallottam és "egy-nem-jó-jel" is kigyulladt a kijelzőn. Az aksi.
Furcsa hang, akkumlátor fény és két beteg gyerek hátul a kocsiban nem túl jó hétfő reggeli kezdés.
Oda értünk, aztán haza is, Berci pedig kivitte a kocsit Perbálra a szerelőhöz.
Még jó, hogy nem tegnap ment tönkre, még jó, hogy nem kell Korit vinnem oviba, még jó, hogy haza tudtunk vele jönni. Az viszont nem jó, hogy megint egy halom pénzt kell rákölteni.
Jó lenne már végre eltalálni azt az öt számot...

Ninó remélhetőleg holnapra jobban lesz, Kori viszont nem megy a héten oviba.
Jó lett volna ha már bent alszik a héten de ha már így alakult annak örülök, hogy az én munkám csak a jövő héten kezdődik.

Nimród nehezen pihen és nem nagyon eszik. Amikor éppen nem lázas akkor édesen nevet, mintha be akarná pótolni a szenvedéssel elvesztegetett időt. Tényleg nagyon rossz neki, kínlódik. A torka is piros, a füle is hurutos kicsit és persze nehezen pihen úgy, hogy a nagyok állandóan hangoskodnak körülötte.
Nagyon sajnálom, olyan pici.
Viszont végre kint van az első (bal alsó) fogacska sarka!

Reménykedem, hogy ma könnyebb és pihentetőbb éjszakánk lesz.
De egy anya mindent kibír, ugye...

Simi bánata

"Elhagytam szegény Kojikát..."- mondogatta Simi bánatos hangon egész délelőtt mialatt Kori oviban volt...

Alakul

Pici Nínóval ma felkerestük a védőnőt ugyanis fél éves korban státuszfelmérés van (nagyon izgalmas...). A kis harmadik kevés öltözékben 9820 gramm volt ma.
Azért ez nem semmi!

Kori még tegnap elmondta, hogy kicsit szomorú arcot fog ma is vágni amikor ott kell maradnia az oviban ("Ilyet..anya nézd!" - és megmutatta tényleg elég bánatos), viszont ma csak itthon sírt reggel amikor mondtam, hogy siessünk mert vár minket Ildi néni.
Mikor belépünk mögém bújik, szégyenlős, rá sem ismerek de Ildi néni határozottan kézen fogja és akkor már nem ellenkezik, vele tart amikor pedig érte megyek akkor boldog és lelkes.



Simi egyenlőre létrát választott állítólag felszabadul jövőre az a jel és akkor pont egymás mellett lesz Korival a fogasuk (ha addig meg nem gondolja magát).

Ma rekordidőt pihentem, éjjel 5 órát aludtam egyhuzamban, se nyöszörgés, se látogató-kitúró csak csend és nyugalom.
Emiatt határozottan másképp indult a mai nap és volt türelmem Simivel és Ninóval ide-oda buszozni, vásárolni, bankozni, elázni amíg nővérkéjük ovizott.
Alakul...

Soroksári ünneplés

Ma volt a soroksári Dédimama (a Nagypapa Édesanyja) születésnapi köszöntése.
Ebédre oly sok idő után lementünk a Labanc utcába, hogy megnézzük a az újjávarázsolt fürdőszobát és együtt legyünk egy kicsit. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, mert több mint egy hónapja nem voltak Nagymamáék birodalmában.
Szépen ebédeltek, utána gyorsan elaludtak és jutalomként a "Napapa" autójával mehettek a vendégségbe Soroksárra.
Mi Bercivel kicsit később indultunk a kétszemélyes fehér autóval így végre kettesben utazhattunk és nyugodtan beszélgethettünk anélkül, hogy valamelyik kis csacsogó közbevágna.

Óriási vendégsereg gyűlt össze a Dédimama köszöntésére, volt torta, szendvicsek, sütik, kávé (juhéé!) és mindenféle rágcsálnivaló.
Simi rengeteg "tokisz" sütit befalt, boldogan lépegetett a finomságok között, Kori pedig a sok gyerekkel rendezett óriási bújócskázást és fogócskázást.

A minden évben szokásos Nagy családi fotó is elkészült amin legalább 39-en voltunk.

Itthon vagyunk. Már második este alszanak el egyszerre a Nagy-gyerekek. Jó lenne ha reggel is egyszerre ébrednének mindhárman. Éjjel pedig nem.

Korinak holnap ovi.
Várjuk.

Új lakótárs

Nimród be került a nagyok szobájába. Így az a kicsi szoba még kisebbnek tűnik ugyanis sehogy sem sikerült oda illő emeletes ágyat találnunk. Most 3 kis ágy díszíti a gyerek szobát, megannyi játék és egy hatalmas ruhásszekrény. Tele van.
Azért nem adtam fel a reményt, hogy hamarosan találunk egy kicsi emeletes ágyat még a fűtési szezon előtt (az ablak alatt és a konvektor mellett nem szívesen tárolok gyereket) és talán 1-2 héten belül a rávalót is sikerül valahogyan megszerezni.

Szóval Nimród ott alszik, velük úgyhogy mikor ma reggel bementem már mind két nagy testvére az ágya mellett állt és csendben beszéltek hozzá és közben simogatták a kis kobakját. Ő kilesett és kukucskált.
Az éjszaka nem egyszerű, senkinek nem válik a javára, hogy 1 óránál többet nem bír egy huzamban alvással tölteni (ezért is sürgettük az átköltöztetését), úgy döntöttünk Bercivel, hogy leszoktatjuk az állandó ébredésről. Így talán én is több türelemmel tudok nappal jelen lenni mert amióta Nimród megszületett én 2 óránál többet még egyszer sem aludtam egy huzamban.
Most úgy érzem, hogy fogytán az erőm, a türelmem, a lelkesedésem de tudom, hogy egy kicsit több pihenéssel és alvással ez vissza zökkenhet pozitív irányba.
Remélem hamarosan így lesz...

Második nap

Kori.
Ma nem akart menni oviba, aztán csak sikerült rávenni az indulásra. Azt mondta, hogy akkor elindul ha Simi és Nimród is elkíséri még úgy is ha ők nem maradhatnak ott vele. Azért sejtettem, hogy ez nem egészen igaz de azért felpakolva útnak indultunk négyen.
Ma nehezebb volt ott hagyni mert sírt, hogy ne tegyem. Teljesen normális reakció, én már nem emlékszem mit csináltam de hasonló lehettem. Ildi néni is mondta, hogy menjünk nyugodtan - nem volt nagy búcsúzkodás - így mikor 2 óra múlva érte mentem nyoma sem volt fájdalomnak a szemében és a szívében sem. Hozott viszont színezőt a jelével (amit már le tud rajzolni!), labdákat amit Ildi nénitől kapott és egy kis hajtogatott papírdobozt. Boldog volt és lelkes.
Az autóban haza felé azt magyarázta, hogy most sírt, hogy elmentem és máskor is fog sírni de aztán abba hagyja és megnyugszik ("Jó, anya?").

A fiúkkal ezalatt vásároltunk, Milka tehenet néztünk bár Simi nagyon félt tőle úgyhogy őt nem lehetett rávenni a fotózkodásra a "lila szörnnyel" de elhatároztam, hogy Korit is elviszem oda ovi után (el is mentünk délben és róla van fotó is).

Nagyon furcsa két gyerekkel jönni-menni, bár hiányzik Kori csacsogása, meglátásai, gondolatai és kérdései azért nem olyan kimerítő kettőt rángatni ide-oda mint hármat.

Simike viszont persze mint ahogy az várható volt nem hajlandó jól érezni magát nővérkéje nélkül. Pedig most az övé vagyok és persze kicsit Nínóé is de neki "vad Koji" kell.
Milyen jó lesz nekik jövőre mikor egy csoportba kerülnek majd!

Nimródról még meg kell említenem azt a szélesszájú kisbéka mosolyt amivel mostanában szórakoztat minket. Mert nem elég, hogy mosolyog mikor jó kedve van hanem még rá is erősít azzal, hogy össze húzza a szemeit egészen szűkre és teljes oda adással vicsorít azzal a fogatlan "íny-rengeteggel". Hát egyszerűen ennivaló!
Emellett hason rugózik mint egy "Kelj fel Jancsi" és vadul vigyorog ha biztatom.
Nagyon édes korszak (leszámítva a kitartó üvöltéseket és az "éjjeli lepkézést").

Haladunk előre, nagyon gyorsan telik az idő.
Egy gyerekünk már óvodás.
Egy a wc-be (is) pisil már.
Egy pedig forog, vigyorog és mindent felfal.

Változatlanul két dologra lenne szükségem: pihenésre és rendre.
Na de ez már unalmasan hangzik...