Forróság

Mivel az autónk némi javításra szorult ezért Berci tegnap elvitte este a szerelőhöz. Így a reggeli kánikulában gyalog vihettem Nimródot oltásra a Doktornénihez. Szerencsére a két nagyot otthon tudtam hagyni és nagyon jól tettem mert hihetetlen meleg volt már kora délelőtt is. A napon nem lehet kibírni, árnyékban is alig így nem is csodálkoztam nagyon, hogy oda-vissza körülbelül 10 embert láttam az utcán, többet nem. Elviselhetetlen a hőség.

Na nem panaszkodni akarok, mert nagyon szeretem a nyarat és sokkal jobban viselem a meleget mint a hideg időt de abban biztos voltam, hogy a gyerekekkel ma sem merészkedek ki délután 5 óra előtt.
Így is lett.
A beoltott Nínóval haza siettem, a melegtől megszédülten tettem-vettem otthon, pancsolót készítettem az erkélyen amibe a legkisebb is megmártózhatott sőt a horgászbotot is szorította bátyjával együtt.
Nagyon édesek voltak.

Délután hatkor is perzsel még a nap, így a gyerekek csak vánszorogtak vad motorozás helyett, Nínó viszont aludt mint mindig a kora esti séták alatt.

Itthon fürdés, vacsora, egy kis Bambi után mindenki ágyban volt már fél 9-kor amikor Apa haza érkezett.

Amíg én a nagyok ágyba helyezésén és ott tartásán fáradoztam a kis szobában, addig Nínó a mi ágyunkban az anyaszagú párnával játszott bújósat, így találtam meg : elaludt a párnámat ölelgetve.
Iszonyatosan édes és szeretnivaló kis uraság.

Nimród integetni is tud már, nagyon szép a mozdulat, csodálja a kezecskéit ahogy ritmikusan nyitja és csukja és amikor hozzá mondom a "pá-pá"-t és mutatom a saját kezeimmel akkor cinkosan mosolyog a dolgon. Vagy nagyon tudja, vagy nagyon nem érti.
Mindenesetre integet.

Már előre pityergek a holnap miatt amikor eszembe jut: Korit oda adom egyedül az anyukámnak.
Életében először több napra (tervezzük aztán meglátjuk).
Hogy ki lesz a legjobban megviselve, Simi vagy én azt még nem tudom de nagyon nehéz megválnom tőle és ezt megpróbálom a lehető legjobban eltitkolni.
Majd elbújok sírni...

Fergeteges mogyoródi gyerek buli

Dél körül érkeztünk meg Ati papáékhoz Mogyoródra. Kori és Simi izgatottan fogyasztotta el a "Welcome túrórudit" majd birtokba vették a házat.
Kori csalódott volt, hogy kis Atika a nagyszüleinél nyaral és ezért nem volt otthon de hamar megvigasztalódott amikor meglátta és ki is próbálhatta a dobfelszerelését.

Kerti sütögetést tervezett Ati papa és megérkezésünk után nem sokkal az én lelkes férjem már a húsokat forgatta (természetesen az árnyékba).



Hamarosan megérkeztek Éviék is Violával, Írisszel és Szabival, Juci mama csak kettő után jelent meg mert szegény addig dolgozóban volt.
Kori sikongatással és tánccal köszöntötte legkedvesebb barátnőjét majd játékos csintalankodásba kezdtek kora délutánig minden nagyobb összezördülés nélkül.



Három körül asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk azt a rengeteg finomat amivel készültek a vendéglátók (olasz zöldség leves, húsok, krumpli, saláta).
Fenséges lakoma volt és most nem túlzok, bár a gyerekek az izgatottság és a boldogság miatt alig bírtak a fenekükön megülni.
A fagyira persze mindenki azonnal az asztalnál termett és soha nem hallott csend vett minket körül.



A férfiak iszogattak, a nők beszélgettek, Évi a natúrkozmetikumok fontosságáról tartott előadást nekünk hosszasan. Közben sokat nevettünk, Kori, Simi és Viola nagyon mulatságos dolgokat műveltek az asztal körül (a legtöbb kiabálós mutatvány volt), Írisz aggódva figyelte a bolondokat az etetőszékből, Nimród a babakocsiban sziesztázott, mi pedig csak ettünk, ettünk és ettünk, néha ittunk is.
Juci mama és Ati papa kiválóan látták el nagyszülői feladataikat, hol a gyerekek kívánságait lesték, hol cipelték, hol pedig vigasztalták őket vagy éppen megnevettetésükön fáradoztak.

Délután hintázás, pancsolás a kertben majd kukoricázás következett, a végkimerülés után pedig a fájdalmas búcsú.






Kori zokogott, hogy még maradna, hiányzik neki Vilkó és Ati papa, még itthon is a nagy vendégséget emlegette.
Tényleg jó nagy volt!

Budakeszi fentről

Ma délelőtt gyönyörű házban voltunk vendégségbe.
Kriszti szervezte oda a találkozót Juditékhoz Budakeszi tetejére. Három felnőttre jutott összesen nyolc gyerek, de olyan sok minden jóban volt részük, hogy nekünk anyukáknak nem sok gondunk volt az aprókkal.

Kezdődött egy hatalmas pancsolással a teraszon ahol egymás után csúszkáltak a vízbe vezető csúszdán a kicsik és hangos röhögcséléssel fejezték ki, hogy mennyire jól érzik magukat. Még Simi is feloldódott az első perctől fogva (se bunyó, se dobálás, se nyavalygás) és boldogan zuhant a medencébe a nők közé.

A fantasztikus kialakításnak köszönhetően belátható volt az összes gyerek a házban és kint a teraszon is. A legkisebbek a fűben heverésztek, de amíg Zsófi baba izgett mozgott mint egy édes kis bogárka addig a vele egy idős ám 2 kilóval nehezebb óriás Nínó kiterülve várta, hogy felvegyem és onnan nézelődhessen.

Simi egy szem fiú létére nagyon jól el volt a lányokkal, játszottak a házban, a gyurmaasztalnál, az építőkockákkal, a kirakókkal és semmi vadulást nem tapasztaltam sőt még az ebédből is szépen evett mindkét nagy gyerekem.
Kriszti az övéiből kettőt elaltatott, Judit szintúgy aztán ebéd után lassan haza is indultunk, hogy ne maradjon el az enyémek délutáni alvása sem.

Legurultunk a hegyről, haza pici otthonunkba és negyed háromkor már mind a három aludt csak én nem mert még mindig a házon gondolkodtam, hogy mennyire szép és jó, gyermek - és családbarát az elrendezése.

Bercinek meséltem, azt mondta nekünk is lesz.
És én hiszek neki, mert eddig mindenben igaza volt.

8 sor

Az ima, a zene és egy kis dühöngés mindig átsegít a nehézségeken.
De bevallom egy kicsit több segítség azért nagyon jól jönne.
A tanácsok (mint hogyan tartsak rendet három gyerek mellett vagy hogyan lehet spórolni egy öt fős családnak) nem igazán húznak ki a csávából de a gyakorlati segítség az nagyon előre lendít.
Mindent köszönök.

Elég!

Este fél tíz körül beüt az "elegem van nem csinálom tovább érzés".
Amikor Kori nyavalyog, hogy nem akar egyedül lenni, Nimród az ágyában szenved a fogzás miatt, Simike "anuka fész"-t kiabál és akkor a konyhában a vacsora és ebédmaradványok eltakarítása után még a másnapi ebédfőzés vár(na) rám.
Berci persze sehol mert most éppen segít valahol, de ez már neki is sok úgy látom, ha itthon lenne ő aludna el elsőként a gyerekek szobájában.

A jövőben viszont még több feladatunk lesz amivel meg kell birkóznunk pedig néha tényleg azt érzem, hogy az összes szépségével együtt ez már annyira sok, hogy teljesíthetetlen.

Napok óta átjárnak hozzánk éjjel, Kori valami rókát emleget és 3 körül kiterül közöttünk (ezzel persze engem száműz a helyemről), én azért mégis próbálom meghúzni magamat a fal mellett de akkor biztos, hogy Simi is felsír, majd hajnalban Nimród is jajgat egy keveset amíg magam mellé nem veszem.

Tényleg bármennyit kibírunk?

Tízórai

Tízórai a legkisebb királyfinak is jut aki a legutóbbi mérés szerint nem kevesebb mint 8 és fél kiló!

Ó, úgy élvezem én a strandot...