3 éves Kornélia

Nehéz hétvége szép befejezéssel

Azért ez elég kemény hétvége volt és a jövő hét sem lesz könnyebb ha meg nem gyógyulunk sürgősen. Berci holnap már dolgozik de az elmúlt négy évben amióta ismerem csak egyszer láttam ilyen betegnek akkor is hamarabb túl volt rajta mint ezen. Most mindkettőnkre rá jár a rúd biztos a kialvatlanság és a nagy terhelés miatt. A gyerekek most jobban vannak, Kori már alig, Simi még jobban köhög. Ma Nimród is el kezdte a köhécselést jöttek a rém képek, hogy mi lehet ebből, bár hiszek a csodákban azért sejtettem, hogy nem úszhatja meg ezt makacs erős vírust ami több mint egy hete élősködik rajtunk és kiszívja a maradék erőnket is.

Berci szeret főzni és tud is. Az apukájától örökölte a jó érzékét a gasztronómiához és tőle leste el a szívvel lélekkel való főzés csínját bínját. Sokszor hét közben is besegít az én édes férjem, most hétvégén pedig a egész menüt ő készítette és fantasztikusan finom volt. Ha vendégek jönnek hozzánk akkor a tuti siker érdekében ő alkot és bár kicsit szégyellem, hogy nekem inkább feladat és kötelesség a főzés mint sem öröm azért nagyon büszke vagyok Bercire, hogy mindent el tud készíteni amit kigondol.

Ma utolsó erőnkből átmentünk Nagymamáékhoz, hogy Korit felköszöntsék és megkaphassa végre a kétkerekű csodajárgányt. Nagyon boldog volt az ajándékoktól, a tortától és legjobban attól, hogy az ő ünneplésére gyűlt össze az egész család. A könyveknek is örült és azonnal olvastatott belőle kint a kertben.
2 hét múlva Simi következik hiszen csupán 3 hét van a születésnapjuk között.
Jók ezek a tavaszi ünnepségek...

Kényszerpihenő

Mindenki beteg kivéve a legkisebb és legerősebb Királyfit.
Berci a legrosszabb, utána én, aztán a köhögős szekció azaz Kori és Simi.
Nimródot az anyatejjel és a friss levegővel védem többet nem tudok tenni. Remélem megússza.
Most nagyon nehéz...

Jaj ez a Simi!

Annyira aranyos! Olyan jól viseli, hogy beteg és nagyon köhög. Huncutkodik egyfolytában és próbál minden félét mondani. Néha nem értem mit mondott és akkor rákérdezek de ha nem jót mondok akkor csóválja a fejét, ha viszont eltalálom abból ahogy mondja akkor nagyon boldogan bólint: "U".

Nimróddal nagyon szeretetteljes. Próbálja mindig puszilgatni és hozzá bújni most néha menteni kell nehogy rá köhögjön de az igyekezete nagyon szívmelengető.

Ma itt volt a Dédimama. Simi teljesen fel volt dobva a jelenlététől ölelgette, boldogan rohangált a lakásban és kiabálta, hogy: "Dédi, Dédi". Ebédkor még táncra is perdült az etetőszékében. Jól belakmározott, majd egyszercsak felpattant és el kezdte riszálni a popsiját és vékény hangon cincogta megint csak, hogy: "Dédi, Dédi".
Nagyon megnevettetett minket.

Délután lementünk a Doktor nénihez mert még mindig makacsul köhécsel, gondoltam jobb ha meghallgatja. Mikor végeztünk az ajtóból vissza intett és köszönt: "Sió" - azaz Szia, ezen meg a doktor néni kacagott egy jót.
Haza felé majdnem minden pocsolyba bele léphetett és ennek borzasztóan örült de már alig várta, hogy az otthon maradt apáját újra láthassa: "Apa, Apa" - mondogatta.

Nimród ma jó sokat aludt a levegőn, kezd beállni valmaiféle rendszer az ő életébe is. Délelőtt és délután is alszik egy nagyobbat a levegőn, a héten az erkélyen mert nem tudtunk lemenni. Kint van a mózes kosárban, Simi gyakran oda szalad az ajtóhoz és kikabál: "Nínó".
Annyira szereti és még nem is sejti, hogy hamarosan milyen jókat fognak együtt játszani. De az is lehet, hogy már tudja és azért ilyen izgatott...

Pocsolyázás

Van úgy, hogy egy nap nagyon jól kezdődik. Hiába a kialvatlanság vagy a hisztik ha jó a kedvünk akkor egészen jól alkul a nap még ha a körülmények nem is olyan kedvezőek.
Ma lementünk sétálni. Kicsit esett még de nem érdekelt, kellett a levegő mindannyiunknak. Főleg mert Nimródot sem tudtam ma kitenni ugyanis megszállták a munkás bácsik a teraszunkat.
Korit csak azzal tudtam rávenni az indulásra, hogy megengedtem hogy beleléphet az összes pocsolyába amivel találkozunk út közben. Persze egyébként nincs kedvemre ez a fajta engedés de ma muszáj volt rávenni a sétára. Hiába rója itthon a köröket ez a kis energiabomba azért séta közben nagyon tud panaszkodni, hogy ő elfáradt és nem bírja tovább. Dehogy fáradt! Nagyon cseles mert séta után itthon még nagy erőfeszítésembe került, hogy lenyomjam ebéd után.

Simi itthon nagyon édesen viselkedik, minimálisra csökkentette a hisztiket. Az utcán viszont mindent bepótol, nem nagyon értem miért. Ha akar sétál, ha akar beülhet, ha akar pocsolyázhat de mégis kínlódott, nyöszörgött nem nagyon tdutam mi van de azért haladtunk előre.
Haza felé a kis mező mellett jöttünk el. Nincs kedvemre az eső főleg így, hogy nem tudtunk 2 napig kijönni annyira esett, de ahogy elnéztem a rügyező fákat és a gyönyörű méregzöld harmatos füvet a mezőn, örültem neki. Nagyon vágyott rá a természet, mert nem az a szutyogós, tocsogós eső volt hanem az a mélyen a földbe szívódó és a növényeket tápláló.
Nem is volt olyan rossz ez az eső. Meg a pocsolyák sem.

Kalapálás

Próbálunk nevetni de ilyen időben és ennyi impulzus mellett elég nehéz. Minden oldalról ütik a falunkat. A délutáni alvásom megint csak ábránd maradt mert a felettünk lakó becsöngetett az alvásunk közepén 2-kor, hogy meddig alszanak még a gyerekek mert ő kalapálna. Itt most hosszú sor csúnya gondolatnak kéne jönnie amit ilyenkor érzek de inkább Bercivel osztottam meg a telefonba minthogy itt leírjam.

Ez az időjárás is remekül passzol a betegségekhez és a felújítási munkálatokhoz meg a kalapácsoló szomszédokhoz. Nimródot délelőtt kitettem az erkélyre szerencsére ott egész nyugodtan aludt,a nagyokkal meg tudtunk kicsit bolondozni.
Kori viszont nehezen aludt ebéd után, mindent megtett, hogy engem kihozzon a sodromból majd nagy küzdelem után aludt 1 teljes órát, utána megjelent az én ágyamban és mondta, mondta, mondta....

Kéne valami jót is írnom, hogy el ne vegyem a kedvet a családalapítás előtt álló olvasóktól. Nos azért nagyon aranyosak a gyerekek de tényleg. Nimród például képes 5 percet is elleni az ágyában és rángatni a fölé szerelt csörgö varázst. Többet nem mert sír utánam. Nem is tudom ki mondta, hogy meglátom a harmadikkal már minden olyan könnyen megy. Én persze elhittem...mint azt, hogy a harmadik gyerek már nagyon könnyen megszületik : "kicsusszan". Hát nem így van, előbbi és utóbbi sem.

Kori számol: "Három tizen és négy." - éppen a tigáz számlát színezgeti.
Simi kijött: "Ninó" - azaz Nimród sír, vegyem fel.
A szomszédok kalapálnak.

Ezt valóban csak úgy lehet kibírni ha pihenhetek egy órát a nap közepén. Ez napok óta hiányzik. Már alig várom a holnapot...

Több a soknál

Ennyivel jellemezném a mai napot.
Éjszaka Kori kruppos lett ugatott szegény ahogy fél évvel ezelőtt (mert akkor volt utoljára beteg). Simike is regglre kezdett hurutozni úgyhogy lementünk apa és Nimród nélkül a doktor nénihez. Szerencsére szeretik a gyerekek mert nagyon szépen bánik velük úgyhogy ebből nincs gond ha oda kell menni csak nekem, mert azt jelenti, hogy baj van. Simi kicsit "zörög" de nem tüdőgyulladás, Kori kruppos piros torok nélkül. Aztán haza jöttünk, a szakadó esőben és szélviharban. Ekkor érkezett a szomszéd anyuka akik megvették a melletünk levő lakást, hogy ma zaj lesz a felújítások miatt de fél egytől fél háromig csend, úgyhogy akkor alhatunk. Rendes volt.
De nem ez lett.
Betuszkoltam őket délben az ágyba és háromnegyed kettőkor arra ébredtem a szendergésemből, hogy egy nagy fúró át akar törni a szobánkba (a másik lakásból). Akkor átmentem és kértem, hogy fél háromig ne legyen ha már megígértek (itt vagyok 3 gyerekkel ebből 2 beteg) de mire vissza jöttem Simi már ébredezett és nem sokkal később Kori is, Nimród meg pláne.

Úgyhogy 2-től bezárt program amit Kori visel a legnehezebben futja a kilómétereket a pár méter hosszú előszobánkban. És persze levezeti Simin a sok feszültséget.
Ettől persze ideges vagyok na de most jön a legjobb.
Zsófi unokatesóm felhívott, hogy jönne segíteni. Mondtam, hogy szuper jöjjön csak a gyerekeknek tök jó lesz úgy sem tudunk kimenni ebben a ronda időben, legalább játszanak. Na most Kori irtó undok volt és nem hagyott szóhoz jutni se engem se Zsófit, Simi közeledésére durva ellökéssel reagált, Nimród cumiját a kérésem ellenére nyalogatta (hátha ő is elkap valamit) és ugrált, kiabált, és vadult de játszani nem volt hajlandó Zsófival és Simivel sem.
Hú de csúnyákat gondoltam...

Ezek után a ráadás: Zsófi elment, Nimród rákezdett a sírásra, a felettünk lakó Józsi bácsi pedig az erkélye renováláshoz látott neki amiből én annyit észleltem, hogy valaki teljes erővel üti a vasat a fejünk felett.

Felhívtam Bercit, hogy elmondjam neki. Ő is gondolta, hogy nehéz napunk lesz.
Még jó, hogy a nagy eső miatt a házunk hőszigetelési munkálatai mára leálltak mert nem tudom mit kezdenék ezek mellett azzal, ha ma még kívülről is vernék a ház oldalát. Majd holnap az is lesz gondolom.
De persze minden napnak meg van a maga baja úgyhogy igyekszem ezekre koncentrálni. Illetve kizárni őket.
De ez most így tényleg több a soknál.