A hajtépő, a lökdösődő és a "megbulázás"

Délután van, általában este írok amikor elcsendesedik minden és van időm végig gondolni és leírni mi is történt aznap. Estére alig emlékszem az aznapi összecsapásokra - minden olyan szépnek tűnik amikor alszanak - ezért nem is részletezem a veszekedéseket de amit ma rendeztek az tényleg nem semmi. Először Cicó unokatestvéremmel próbáltam egy találkozót összeegyeztetni telefonon de már ezt sem nagyon hagyták de amikor apukám hívott, hogy beszéljünk egy kicsit akkor az egyik helységből a másikba menekültem előlük, hogy halljam magamat és a vonal túlsóvégét is - nem nagyon sikerült. Ez ma már a sokadik veszekedés volt közöttük. Ha nem éppen egy kis állaton vesznek össze akkor a fotelon, hogy ki üljön benne vagy a játék babakocsikon, hogy melyiket ki tolja de olyan is van, hogy az egyik jól el van egyedül a szobában és ezt a másik észerveszi és direkt közbeavatkozik erre a fiú hajat húz a lány pedig visít és segítségért kiabál nekem. Aztán ha nem megyek elég gyorsan a tett színhelyére akkor egyedül oljdák meg azzal, hogy csapkodják és lökdösik egymást, úgyhogy megy az "adok-kapok játék". A telefon túlvégén csak azt lehet ilyenkor hallani, hogy üvöltés van (de olyan igazi visítós) én meg egyre hangosabban beszélek de a zaj nem csitul mert jönnek utánam, hogy jelen legyek, lássam ahogy gyepálják egymást. Egyértelműen nekem szól de nem mindig vagyok vevő ezekre az akciókra - na általában ilyenkor vadul el a helyzet teljesen és addig csinálják amig igazságot nem osztok. Ma úgy történt, hogy letettem a telefont (ami egyébként lehetett volna a teregetnivaló ruha, az ebéd vagy uzsonna de akár Nimród is mert a lényeg, hogy nem érek éppen rá velük foglalkozni) aztán leültettem egyiket az egyik lábamra másikat a másikra és kibékítettem őket. (Na, erre csend lett, mondom, hogy nekem szól az egész.) Akkor vettem észre, hogy Simi arcán van egy kis vágott seb (biztos felhorzsolta valami az ütközetben) úgyhogy azt bekenegettem, aztán jött Kori is, hogy nagyon fáj a keze, na akkor azt is. Az Oroszlánkirályos ma érkezett örökölt ruhán is sikerült összeveszniük (Kori mondta Siminek, hogy nyugodtan vegye fel, meg is dícsértem érte milyen jószívű aztán egyszer csak rohamot kapott hogy azonnal adja vissza de akkorra már Simi is megszerette úgyhogy időbe telt mig vissza adta). Na és hol pihen eközben Nimród? Szegényt a konyhába menekítettem ahol sikerült megnyugodnia és elszenderednie de akkor Kori kereste fel mondván : "Jaj, hova tűnt a kistesóka?" - majd mikor megtalálta oda ment, hogy "megbulázza" (ezt a szót Kori találta ki még nem tudjuk pontosan mit jelent de ilyenkor amikor "megbulázza" általában a kezét szorongatja és közel hajol hozzá és beszél neki összeszorított szájjal - kicsit visszafolytva). Gondolom a szeretgetés szó helyett használja...reméljük!
Simit nehéz kezelni jó lenne valami kis útmutató hozzá mert nem akarja felfogni, hogy ne húzzon hajat és ne üssön fejre, amikor leszidom akkor meg elbújik a szék alá (gondolom szégyenében) de hát ezt sem kéne nem akarom, hogy lelkibetegeskedjen. Nem beszél és ettől még idegesebb mert Kori árulkodik de ő nem tudja elmondani a saját verzióját (csak hogy "Koji Koji")....pedig talán jobb lenne...
Úgyhogy ilyen napok is vannak mint ez a mai de hát minek is részleteznék minden egyes esetet. Akinek van gyereke az úgyis tudja hogy megy ez, akinek meg nincs az jobb ha nem tudja...és ezek után megkérdezik hogy bírom. Erre muszáj válaszolnom?

Mozgalmas hétfő

Kezdődött azzal, hogy 10-ig nem kellett felkelnem - köszönet Berci szüleinek akik vállalták a gyerekeket vasárnapi ott alvásra. Aztán Simit álomba merülve, Korit kicsit hisztisen kaptam vissza de mindkettőt nagyon jó volt újra látni és megölelni. Aztán Péter unokatestvérem elvitt minket a sebészetre, hogy megmutassuk a doktorbácsinak (aki szerint én biztos az óvodában kedztem szülni, mert csak így lehet már három gyerekem) Nimród szépen gyógyuló köldökét aztán siettünk is haza Veronka unokatestvéremhez és az itthon hagyott gyerekekhez. Kori sokat aludt ma (néha neki is be kell hoznia a lemaradást) Simi viszont keveset és sírva is ébredt sajnos a "vau-vau"-ját keresve (amiért be kellett ugranunk a Labanc utcába mert ott maradt a nagyszülőknél) hiszen a kutyája nélkül nem tud létezni. Aztán megérkezett Zsófi is. Ma nálunk gyűlt össze ez a sok unokatestvér (Péter, Vera, Zsófi) akiket nem is olyan régen még én altattam, ringattam, pelenkáztam a budajenői otthonukban. Zsófival sikerült egy kicsit beszélgetnünk amikor Kori hagyott minket szóhoz jutni (szóval nem sokat) a többieknek hamar menniük kellett. Jó volt, örülök, hogy közel laknak és szeretnek ide jönni. Annak idején sokat vigyáztam rájuk mikor ilyen kicsik voltak mint most az enyémek és tényleg mintha csak ma lett volna a sok bolondozás a gyerekszobájukban és a nagy lego ház építése - mert azt nagyon szerették.
Nagypapámnak ma van a nevenapja. Kori szívesen jött a telefonhoz és ő is felköszöntötte majd jól megnevetette dédpapáját mikor búcsúzóul ezt mondta: "Majd kapsz ajándékot. Bort meg kalácsot!".
Aztán Berci felhívott délután 5 körül, hogy Boldog Nőnapot kívánjon, azt mondta most tudta meg, hogy az van. Ez olyan Bercis, szeretnivaló...
Nimród ma 5 hetes és 5290 gramm. Még mindig sokszor eszembe jut mikor elöször behozták a csecsemősök a szobámba tiszta fehér pólyába csomagolva újszülött illattal körülvéve, (ici-pici fejecskéje alig volt nagyobb egy narancsnál) és átadták, hogy onnantól kezdve az "enyém", velem marad mindig. Olyan meghitt az a pillanat, mindegyik babámnál jól emlékszem milyen volt - boldog...
Annyi minden szépre tudok visszaemlékezni ha hagynak...de most nem ez van mert Kori egyfolytában engem akar, nem hajlandó az ágyában maradni pedig jócskán alvásidő van már úgyhogy most megyek és "megeszem" (megpuszilom, azt mondom hamham és ő nagyon nevet közben) aztán ezt mondja: " Anya, dehát ne egyél meg nem vagyok én vacsora!". Tényleg nem az, de jó puszilgatni és megnevettetni...

Mosolyog

Hétvége, ruhák és erős apa

Nimród ma reggel végre megszabadult a köldökcsonkjától pedig a hét közepén amikor voltunk vele a sebészeten még reménytelennek tűnt a helyzet és most végre mégis leesett. Holnap kontroll akkor még megnézi a doktorbácsi és el is felejthetjük ezt a cseppet sem kellemes és elhúzódó ügyet. Ennek örömére ma jó nagy vízben pancsolhatott az eddig megszokott rövid merítkezéssel szemben. Igaz, Kori és Simi sincsenek itthon (szokásos nagyszülős alvás) így ma is több időm volt minden mással foglalkozni, nem kellett egész nap a nagy csatákat hárítanom. Reggel fél kilencig lustálkodhattam Nimróddal, Berci intézte a nagyokkal a reggeli dolgokat (már sokadszorra a héten), és így volt energiám egész délután a "még nem jó" és a "már kinőtt" hatalmas ruhamennyiségtől megszabadítanom a gyerekszobát. Szinte minden ruhát örökölnek, megy körbe a családban sőt sokszor kívülről is kapunk - ennek nagyon örülök - és Kori is számon tartja, hogy mit kitől kapott sőt büszkén újságolja az ismerős gyerekeknek az adott ruhája eredetét. Azt hiszem bőven ráérünk még a ruhavásárlással nem akarok kis felnőttet csinálni belőle jó látni, hogy mennyire jó szívvel fogadja és megtisztelőnek érzi, hogy a nagy barátnőtől Violától vagy akár a nagycsaládos R. Matyiéktól jött ruhát viselheti. Édes kincs ez a kis Kornélia a maga hálás, nagy szívével...

Jó dolgunk volt ezen a hétvégén mert Bercinek semmi munka nem jött közbe úgyhogy a gyerekek játszóztak, sétáltak és sokat duplóztak apukájukkal (még szerencse hogy Berci nagyon szeret építeni és vonatozni). Az erőfitogtató és a figyelemfelkeltő akciók persze pár percenként ismétlődnek Kori és Simi között de amik ezek között vannak azok szép nyugalmas pillanatok amikor éppen szépen játszanak vagy nevetgélnek egymással. Szerencsére apa mindkét gyereket elbírja a nagy erős karjaival így azon nincs vita, hogy éppen ki legyen nála mert egyszerre lóbálja, pörgeti és szeretgeti őket. És ilyenkor nagyon boldogok...

Bizalom

Nimród, a legkisebb királyfi feküdt az ölemben velem szembe és le sem vette rólam a gyönyörű szép szemecskéit másfél órán keresztül amíg tartott a film. Olyan kis ártatlan és védtelen még szüksége van az oltalomra és a szeretetre és olyan hálás érte, hogy valóban öröm szeretgetni.
Még mindig képes megijeszteni magát, ha összerezzen vagy szokatlan mozdulatot csinál (például lengeti a karját és az neki koccan a pelenkázónak) akkor el kezd keservesen sírni - úgy sajnálom ilyenkor, annyira édes...
Még mindig nagyon hangosan lakmározik. Én már megszoktam hogy furcsa hangot ad ki amikor szopizik (hatalmasat nyel, kapkodja a levegőt, hogy minél nagyobb adagot magába szívjon kevés idő alatt) de aki először hallja az csodálkozik hogy miféle furcsa hang ez. Még mindig hasfájós (akárcsak Kori volt), főleg éjszaka kell megnyugtatni mert képes jó sokáig tekeregni és sírni mielőtt visszaalszik. Nem tart örökké ez sem, ezzel nyugtatom magam mikor hulla fáradtan próbálok enyhíteni a kínjain. De hát szüksége van rám nem is tudnám magára hagyni, természetes, hogy vigasztalom napközben is amikor sír. Sosem hagyom hogy azt érezze, hogy nem érdekel. Persze van, hogy a nagyok mellől nehezebben szabadulok vagy még befejezem a mosogatást, teregetést és csak utána sietek hozzá de mindig időben érek oda és ezért olyan hálás. Van, hogy csak simogatni kell egy kicsit, van úgy, hogy Koriék rohannak oda hozzá beszélgetni és attól is megnyugszik ha éppen nem éhségében zokog. De felveszem ha nagyon sír sosem várom meg, hogy majd abba hagyja és álomba bömböli magát és sétálok vele ha az jó neki mert szilárd meggyőződésem - és ebből nem engedek - , hogy ez ilyen idős korban nem elkényeztetés. Örülök, hogy vágyik a közelségemre, hogy hív és én mehetek hiszen egyszer úgyis el kell engednem nagy és önálló lesz de ennek a szoros köteléknek és biztos háttérnek meg kell lennie ahhoz, hogy bizalommal és magabiztosan induljon a nagyvilágba. Legalábbis én így gondolom...

Szabadság, szerelem

Kell néha egy kis szünet és olyan jó férjem van aki enged és ő addig vállalja a 3 gyerek felügyeletét (sőt játszik velük, fürdeti és altatja őket) amíg elszaladok egy kicsit "kikapcsolni". Nem könnyű feladat vigyázni rájuk még nekem sem pedig én minden időmet velük töltöm. Még senki nem vállalná egyszerre a hármat még egy órácskára sem úgyhogy egyedül megyek amíg Nimród akkora nem lesz, hogy nincs veszélyben a szülei nélkül - utána viszem Bercit is. Na nem nagy program ez ma sem mentem messzire csak vettem 3 pólót a közeli boltban (amibe beleférek így szoptatós anyaként) aztán Nimródnak pár kis ruhát (a soroksári Dédi "ajándékából") és tulajdonképpen ennyi mert többre nem is jutott időm siettem haza a családomhoz. Kell ez a kis szabadság egy kicsit több is jólesne de azt már férjemmel tölteném, csavarognánk, moziba mennénk, vagy csak örülnénk, hogy kettesben vagyunk mint nem is olyan régen amikor még csak álmodoztunk a gyerekekről.
Most nyáron Keszthelyre szöktünk csak ketten - igaz Nimród is velünk volt már akkor - de Korit és Simit a nagyszülőkre tudtuk hagyni egy napra Csopakon (megjegyzem nagyon jó dolguk volt nekik is). Remélem idén nyáron is végig autózhatunk a Balaton északi partján - mert az olyan romantikus - és talán meg is pihenhetünk valahol. Imádjuk a gyerekeinket de kell nekünk ez a kis szabadság...és a szerelem is...

Kire hasonlít?

Mikor Nimród még olyan egészen aprócska volt, hogy a pocakomban lakott Bercivel sokszor találgattunk, hogy kire fog hasonlítani. Annyira izgalmas dolog ez, elképzelni azt az emberkét aki hónapokig növekszik odabent, hogy vajon milyen lesz amikor előbújik és utána is ahogy telik az idő. Első babánál nem tudhatod mit hoz ki a génkeveredés, de általában az apára hasonlítanak (a tudomány szerint: "hogy elhiggye, hogy az övé"). Korinál tehát fogalmunk sem volt, csak izgalommal vártuk és el sem tudtuk képzelni milyen lesz amikor megpillantjuk a kettőnk gyermekét. Aztán gyönyörű volt és én nagyon boldog voltam, hogy Bercire hasonlít (mert őt is gyönyörűnek látom) és már alig vártam, hogy újabb babánk szülessen aki szintén hasonlítani fog valakire. Mikor meg tudtuk, hogy második gyerekünk fiú lesz Berci biztosan állította, hogy ő egy kis Indián lesz aki Zolikára (az én nagypapámra) fog hasonlítani. És így is lett, Simonka mindenki szerint a dédapjára hasonlít valaki szerint rám is nagyon (szerintem főleg a kesze-kusza kis szemöldöke, magamat nehezen látom meg benne). Nimródnál sem volt kevésbé izgalmas a várakozás főleg, hogy már volt lányunk is fiúnk is, vajon ő kire fog hasonlítani? Bercinek megint igaza lett, végig azt mondta: "Olyan lesz mint én!". Tényleg legjobban rá hasonlít és Kori babaképeire de látom benne a 6 hetes Simikét is főleg a férfias hajformában és a kíváncsi kukucskáló tekintetében. Persze a részletek csak nekünk fontosak a lényeg, hogy szépek és egészségesek de mégis csodálatos hogy nap mint nap felfedezhetjük bennük magunkat és őseinket.