Véget ért a tanév. Az államvizsgám másnapján már indultunk is nyaralni de előtte még megpróbáltuk kiüríteni a "menekültszállós" szobáinkat mert Berci szülői házában is két szoba felújításra lett ítélve.
A záróvizsga hatalmas stressz volt, nagyon izgultam előtte. A szakdolgozatomra gyönyörű értékelést kaptam (kaptunk: anyuval, nagymamámmal, dédivel, barátnőmmel közös munkánkra) kiváló értékeléssel. Június 25-én már csak meg kellett védeni egy kissé nagy összefoglaló anyag kíséretében. Nem volt könnyű de hála Istennek végig mentem a kijelölt úton és az eredmény jeles lett. Büszkén de kissé meggyötörten és plusz kilókkal gyarapodva (a vizsgaidőszakos falatozásnak köszönhetően) hagytam el az iskolapadot és kértem a családomat ha még egyszer ilyenre vállalkoznék akkor inkább üssenek le....
Mindenki boldog volt, hogy sikerült de leginkább a gyerekek akik el sem hitték, hogy VÉGE és többet nem kell tanulnom.
Közben az iskolában (munkahelyemen) is eltelt az idei év. Terveim szerint maradok, a tanítványaim nagyon megszerettek (bár néhányan kérték, hogy ne éneket tanítsak - mert azt nem szeretik - hanem valami mást) és hát már nekem is van némi kötődésem hozzájuk viszont sajnos bele kellett kóstolnom a módosított feltételek visszautasításába ami nem esett jól de a családom az első akkor is!
Kori és Simi gyönyörű bizonyítványt hozott, mindketten kitűnő tanulók lettek Istennek hála érte!
Nimród lesz az új iskolásunk, művészeti osztályba kerül. Az óvodás ballagásán ő vitte a többieket, elképesztő hangja van, bátorsága és lelkesedése. Megtanult olvasni, kezdi utolérni Simit (Geronimo könyv számban) és egészen el tud mélyülni a dolgok tanulmányozásában.
Nimródnak sok baráttól meg kellett válnia (máshova mennek iskolába) ami nagyon fáj neki de lesz egy-két ovis társ és amilyen szívesen barátkozó, lesznek újak is.
Boldi még mindig a kis fekete barika a Fecske csoportban de igyekeznek nagyon szeretni és figyelni rá de tudom én, hogy nem könnyű vele. Reménykedünk, hogy pozitív változást hoz neki Nimród távozása és talán megtalálja a helyét nem mint a lázadó hanem mint ügyes okos vagány Boldika (amilyen oldalát mi ismerjük).
Dominak nem sikerült megszeretnie a bölcsit úgy igazán. Sok a bizonytalan tényező, mert két gondozó is elment az utolsó hónapban. Maradt Mona akit nagyon szeret de mivel csak ő maradt a baba csoportban ezért minden kicsi rá tapad és nem tud szétszakadni. Utolsó bölcsis napon Domi elzuhant a kismotorral és letört egy nagy darab fog az amúgy is csorba első fogacskájából úgyhogy kis cápává változott amit később a tengeren kellőképpen hangsúlyozott.
Domival kapcsolatban az aggasztó rész még mindig a nem kimutatott allergia ami hol van hol nincs és valószínűleg laktóz, a bölcsiben figyelnek rá de nem tudnak eléggé és még itthon is hibázunk mert néha elég ronda a pelusa tartalma. DE eszik meg hízik és rengeteg rizstejet fogyaszt de akkor is van egy dolog ami sok imádkozást igényelne és később meg még egy vizsgálatot hátha kiderül mi van.
Berci pedig ezermillió erejével és energiájával dolgozik a házon és helyt áll a munkahelyein. Nem tudom hogy bírja (más már lehet megőrült volna) néha azt mondja nehezen de még akkor sem látszik rajta - csak a fáradtság.
Nagyon szeret minket, hogy erre képes, még a tengerről is lemondott miattunk az én drága férjem...
