Úgy néz ki most senki nem beteg. Örülök neki, sokat gyógyítottam őket és siker, hogy a rengeteg belefeccolt pénz és energia után senkinek nem kellett antibiotikum (csak nekem de én már örültem neki).
Domikát szeretném csütörtökön oltásra vinni, megkapná a 3 hónaposat (elmúlt 4 hónaposan) mert betegen nem lehetett oltani. Korit kéne fogszabályozásra vinni (a belvárosba kész rémálom), Domit könnycsatorna átmosásra az is messze van, nem tudom hogy meg mikor induljunk neki és, hogy hova tegyem a többieket.
Az, hogy napközben nincs itthon 3 gyerek hagy nekem némi szusszanást, rákészülést az estére. Várom őket haza, hiányoznak de aztán nem olyan mint ahogy elképzelem.
Ahogy délután haza jönnek az ovisok és Kori, hát onnantól őrültek háza. Berci minden nap késő estig dolgozott a héten, múlt héten és előtte is. Örülnék ha egy munkahelye lenne és haza jönne délután hozzánk de ez csak egy álmodozás a mi életünk más, értünk a lakásunkért,a jövőnkért hajtja szét magát.
Így elviselem, hogy ő nincs és küzdök a gyerekekkel, immár 5 gyereket kell esténként etetnem, fürdetnem és letenni aludni.
Nimróddal és Boldival manapság szörnyű küzdelmes az élet. Magammal is, hogy ne fenekeljem el őket mindenért. De visítanak és hergelik egymást, verekszenek és már már azt hiszem gonoszkodnak (Berci szerint egy 4 éves nem lehet gonosz, nem mondaná ha minden este itthon lenne).
Egyszóval vadállatok. Nem kéne mindenre ugranom, kiabálnom de úgy érzem csavargatják az agyamat amikor szétverik egymást. Lesz majd biztos, hogy nem zavar ennyire de amíg Domi kicsi addig ezt fogják csinálni.
Voltunk könyvtárba, megigérték az ajtó előtt, hogy jók lesznek. Bent rohangáltak, kiabáltak, ledobták a játékokat, összevesztek valamin. Rosszak a gyerekeim, ide vezet a nagy szeretetem?
Ma csak beküldtem őket az ágyba, hogy mindjárt megyek mesélni. Nimród neki vágta Boldit az ágynak (hogy feküdjön már le), Boldi üvöltött, majd egyre hangosabban kezdtek szócsatázni majd visítozni (mikor az egész házban már késő esti csend van) végül berontottam és szétcsaptam köztük. Utálom magamat ilyenkor, mert szeretem őket mindennél jobban de úgy érzem, hogy ez nem ér! Nem ér ezt csinálni! Nem ér kikészíteni és kihozni belőlem a legrosszabbat mert én jó anya akarok lenni. A rosszalkodással nincs bajom, a bunyóval sincs bajom de a szófogadatlansággal és az artikulátlan üvöltéssel (főleg este mese idejében) kikészítenek.
Nem vagyok következetes, nem vagyok elég szigorú. Lehet.
Viszont elég fáradt vagyok ahhoz, hogy ezt elviseljem.
Holnaptól új élet.
3
.JPG)
