Vér

Úgy látszik próbatételek kiállásra vagyunk hivatva.
Megint a poklok pokla volt ez az éjjel, az ima, a remény az elkeseredettség váltakozott bennem.
Olyan régen volt már: utoljára Boldika Meckeles kórházi története és csodálatos gyógyulása tavaly nyár elején.

Tegnap éjszaka kezdődött Boldinál, nagyon magas lázzal.
Napközben pedig elindult a megállíthatatlan hasmenés.
Egyfolytában láz és hasmenés volt közben itattam amennyire csak tudtam.
A nagyokat a Nagypapa hozta haza az oviból de hát kint szép idő volt Boldival nem lehetett mozdulni nagyon lassan telt az idő (szegény nagyok bezárva itthon) de gondoltam javul azért ha ilyen lázas hamar kimegy belőle.
Aztán este 8 körül kinyitottam a pelust és tele volt vérrel.
Nincs ennél ijesztőbb látvány nem beszéltem egy anyukával se aki ennyi vért látott volna a gyerekénél senkit nem ismerek aki ilyet tapasztalt már valaha. Én meg mondhatni többször már Korival az elején (1-3 hónapos koráig) aztán Boldival pár hónaposan aztán jött az a Meckeles dolog (ami valszeg bélösszecsúszás volt de nem lehet igazolni) úgyhogy vér vér abból nekünk jutott sok a gyerekek körül.
Rémisztő, leírhatatlan érzés, borzalmas látvány.

Hívtam Bercit hogy hozzon normafloret, hívtam anyut kicsit megnyugtatott, hogy kimarhatta a belét a vírus és ha nem ömlik belőle a vér akkor nincs baj de a reggelt várjuk meg.
De hát a vér mégis csak vér.
Kicsi Boldi meg lázas volt és egyfolytában itatni kellett, hogy ne száradjon ki.

Az éjjel így telt, rémképek lehetséges történések, diagnózis és imádkozás, hogy ne kerüljünk kórházba mert ott már többször voltam kisbabával (nem tudom miért jutott ez a sors de nagyon fájdalmas napok azok ott bent) és reméltem, hogy most nem kell bemenni.

Berci reggel elvitte a nagyokat oviba. Felhívtam a dokit és hála az égnek nem azt mondta, hogy irány a kórház (pedig borzasztóan alapos azt hittem azonnal beutal) hanem azt mondta, hogy vigyük le a gyereket a pelusával és csinál egy tesztet, megnézi Boldi vérét és székletét de gyanítja, hogy bakteriális fertőzés ami lázzal, hasmenéssel, vérrel jár.

Levittük, megnézte és a teszt kimutatta, hogy bakteriális fertőzés méghozzá elég komoly.
Felírt antibiotikumot célzott kezeléssel és elküldte tenyésztésre a kakit.
Boldi néhány szem keksztől megvígasztalódott de elég ramatyul van.
Egyébként bárhol elkaphatta kajától, tejtől, gyümölcs, zöldség, játszótér....pech.

A gyerekeket Berci szülei vállalják, jön a hétvége Berci leköltözik velük amig hat az antibio itthon, csillapodik a hasmenés és rendeződik a helyzet, itthon mindent lemosok fertőtlenítővel.

A nagyokat nagyon sajnálom, Korikának most szombaton lett volna a zsúrja, kiosztottuk az összes meghívót és most le kell mondanom az egészet. 
Nimródot kértem még este, hogy ne jöjjön most át, nem szabad a Boldi közelében lenni. Reggel mikor kiléptem a nagyszobába ott ült a földön és nézett ki az ablakon. Megdicsértem, hogy ilyen okos nagyfiú volt hogy nem jött be mellénk (pedig lételeme a reggeli összebújás).
Simikéhez is csak néhány szót tudtam reggel szólni pedig annyira mondta volna...

Most pedig mennek - hála Istennek van hova - remélem van értelem is, ezzel mindenkinek jobb lesz.

Végre itt a tavasz, olyan jó volt minden Berlin óta, úgy vártuk a jó időt a megújulást.
Aztán most itthon vergődöm a kicsi beteg bélfertőzött Boldival és reménykedem, hogy nem kapom el és a gyerekek sem és senki más és reménykedem, hogy szövődmény sem lesz mert abból is van jócskán.
1 hét alatt rendeződik ha megússzuk ennyivel.

6 éves a legnagyobb kislány

 6 éve ilyenkor már a kezemben tartottam.
Akkor megéreztem a Jó Isten hatalmas szeretetét és kegyelmét mert nem sokkal előtte azt mondták úgy néz ki nem lehet egy se...
A legelső, a legnagyobb az egyetlen lányunk ma lett 6 éves.

Isten éltesse sokáig!
Köszönjük, hogy elsőnek ez a hatalmas szívű, őszinte és nagyon okos kislány érkezett a családunkba!
SZERETÜNK KORI!

A tavaszi szünet

Kedden derült ki, hogy egész héten nincs ovi. Úgyhogy felvérteztem magam mert ilyen időben nem könnyű itthon szórakoztatni a bevadult tömeget. Nagyon elfáradtunk mindannyian a Húsvéti látogatásokban úgyhogy kedden mindenki nagyon nyűgös volt (főleg, hogy apa már dolgozott aznap).
Kedden délután könyvtáraztunk egyet (busszal mentünk a szaka esőbe).

A szerda egy fokkal jobban sikerült bár ez a havazás meg eső nagyon nyomasztó így április elején.

Aztán csütörtökön addig kérleltek, hogy kalandozni akarnak mígnem egyszer csak elindultunk fél 1-kor (alvásidőben!) a városba. Busz, villamos, trolibusz (még sosem utaztak trolin ma kétszer is úgyhogy teljes volt az extázis!) villamos és busz.
Megnéztünk egy cipőboltot a gyerekeknek de nem volt kedvemre való a cipők ára aztán felmentünk Évihez és meghívott minket ebédelni, még kávét is kaptam. Viola és Írisz nem voltak otthon, a fiúk kedvükre játszottak Írisz ridiküljével. Egy kis felfordulást hagytunk magunk után de az ebéd és a kávé nagyon finom volt, jó volt megpihenni  3 óra tájékán.
Aztán folytattuk utunkat mentünk a "mamut áruházba"  -ahogy ők hívják - ott a szökőkút, a mozgólépcső és  a lift a fő látványosság. Igazi kalandpark a kis vidéki gyerekeimnek.
Korinak próbáltam nőies szandált venni olyan nagylányosat de nem tetszett neki hogy állítólag" kijön a sarka mindegyikből". Én nem vettem észre de nagyon kényes az ilyenekre, tudom, hogy amit elsőre nem szeret azt később sem fogja jó szívvel hordani (ebben teljesen olyan mint én!). Ha már születésnapra választhat akkor már legyen jó és kényelmes de ennek a lánynak még a superfit 16 ezres szandálka sem volt lábára való (a kis Hamupipőkelábú). Úgyhogy némi mamut nézegetés után 5 óra tájékán haza indultunk a 22-es busszal.

Egy csodával határos véletlen találkozás után boldogan sétáltunk a supi cipős bácsi felé aki közel a házunkhoz dolgozik és akinél egyébként már nagyon sok cipőt vettünk és reménykedtem, hogy a szandálcipő amit csak 30-as méretig gyárt az még jó Kori lábára. Mivel ott kicsit más a számozás így jó lett úgyhogy félre tetettem, holnap megvesszük, vasárnap megkapja a Nagymamáéktól.

A szomszédban a cipő viszont az elégedettségükért volt itt mindenféle bkv járatozás, a cipő csak ürügy volt a lényeg, hogy ma nagyon elfáradtak és élményekkel tele zuhantak az ágyba.

Húsvét

A feltámadási vacsorát itthon ültük szombat este. Filmet néztünk Jézus életéről a gyerekekkel.
Kaptunk a finom sonkát (Berci apukájától) és gesztenyés bejglit is ami a kedvencem és csak miattam készül!
A gyerekek nagyon boldogok voltak, hogy együtt voltunk és beszélgettünk sokat, nagyon meghitt volt az este.
Vasárnap reggel mi Imre atyához mentünk a gyerekekkel, Berci Keszire jött. Sajnos szakadt az eső nem tudtunk vele menni a körmenetre, nagyon fájt, hogy elváltunk és eldöntöttük, hogy máskor nem lesz így de ez most így jött ki több dolog is közre játszott ebben.
A lényeg, hogy Imre atya megint nagyon örült nekünk, a gyerekeknek is külön mondta, hogy "örülök, hogy eljöttetek".
Mise után Nagypapa és Nagymama elvitte a 3 nagyot Soroksárra ahol a Dédi lakik (Berci apukájának az anyukája). Mi Boldival és Bercivsl később indultunk Budakesziről.
Soroksáron aztán nagy családi ebéd volt, sok unokatestvérrel és másod unokatestvérekkel.
Késő délutánig maradtunk, utána a Labanc utcába mentünk nyuszizni és aludni.

Hétfőn reggel ott ébredtünk. A fiúk meglocsoltak minket már korán reggel. Simike olyan izgatott volt, hogy majd kiugrott a bőréből. Nagyon boldogan ugrándozott, hogy mehet locsolókörútra. Nimród is lelkesedett.
Reggeli után elindult a nagy családi és baráti locsolkodás. Ilyenkor Berciék házában elindul a jövés menés, mindenki kannával vagy illattal de mindenképp verssel áll a hölgyek elé. Nagypapa barátai is megérkeztek, idén Anyu férje Tibi is útra kelt velük így anyu amikor elhozta őt, minket Korival és Boldival bepakolt és levitt Velencére. Berci, Simi és Ninó pedig elindultak a körútra (Veróék, Kingáék, Budajenő, Ági néni, Regináék volt az útvonal). 5 körül értek vissza de nagyon élvezték a férfias kalandot.

Kori Boldi Anyu és én dél körül voltunk Velencén. Ott volt Elődke és Éviék is. Ebédeltünk, a gyerekek játszottak a kertben nagyon jól mulattunk, Anyu mindenféle finomságot az asztalra tett nekünk.
Egész nap vidámság és játék volt hol a házban hol kint a kertben.
Este Anya haza vitt minket. Boldi nagy rajongója anyunak szerintem "emlékszik", hogy milyen sokat voltunk együtt amikor vártuk Boldi megszületését.

Itthon aztán még egy nyuszicsomag várt minket, Tündi és Zolika makói nyuszija jött egészen idáig.

Nagypéntek

Délelőtt Veró jött 3 lánnyal, aztán hozta Márit az ő négy gyerekével. (Már-már hagyomány, hogy nagyhéten összegyűlünk mi, és gyerekbulit tartunk. Eddig kertben voltunk idén muszáj volt lakásosat szervezni az idő miatt).
Rengeteg gyerek lett hirtelen, tizenegy 6 év alatti(!) az enyémek nagyon élvezték a társaságot főleg Kori mert jó sok lány játszótárs volt. Simi zavarában hol Mikulásnak, hol Kalóznak öltözött és sokat birkózott Nimróddal.
Boldi mindenkinek belenézett az arcába, megnyomkodta őket  a mutató ujjával, néha összekapott az ikrekkel egy-egy játékon de egyébként nagyon jó kis házigazda volt.

Egy óra körül már minden vendég haza ment ebédelni és letenni a kicsiket úgyhogy le tudtam én is tenni őket.
Aztán délután lakásnézők jöttek, utána leültünk a gyerekekkel tojásokat színezni.
Én kivágtam fehér papírból tojásformákat ők pedig filctollal kiszínezték. Közben zenét hallgattunk, majd szétosztottuk a lakásban a színezett tojásokat. Nagyon büszkék voltak a műveikre, boldogan nézték, hogy felkerülnek mindenhova a színes tojások. Olyan édesek voltak, komolyan ilyennek hogy tudnak örülni!

Aztán el kezdtem dúdolni a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjét (nagyon szeretem), megtaláltam a dvd-t és ott ragadtunk. Magyar feliratos angol énekekkel, tudom, hogy hippi, tudom, hogy laza de mivel szeretik a zenét is és a mozgást így tényleg nem tudtam csak egy részt megnézni velük az egészet akarták. Közben kérdeztek, magyaráztak bizonygatták nekem és maguknak, hogy csak film de hangsúlyoztuk, hogy valóban így történt, de Jézust és a többieket is színészek játsszák.
Ninó és Boldi (néha elaludt a karomban) az ölemben feküdtek, Kori Simi egy-egy oldalamon ültek egy kis széken. Nagyon összelapultunk.
Simi az utolsó kép után könnyekkel küszködve ezt mondta: "- Anya szerezzük meg a következő részt is amiben feltámad!" - olyan édes -  mert a film végén a keresztet mutatják csak és a naplementét.
Egy kicsit sírtunk a közepénél és a végén (a zenéjét nagyon szeretem), közben Berci haza ért Kori már az ölében nézte a végéig ("Papikó a kedvencem!" - kiáltotta és belebújt az ölébe).

Úgyhogy megnéztük mi történt ma, Nagypénteken és a feltámadásról szólót is keresi már Berci.
Örülök, hogy eszembe jutott és nem csak beszéltünk róla de a képekkel, a zenével közelebb került hozzánk a mai nap fájdalma. 
 

Havasi szünet

Talán azért nem utálom annyira ezt a telet mint az előzőket mert eddig nem volt ilyen.
Eddig minden telünk 80 százalékban köhögősen, krupposan, tele aggodalommal, kimerültséggel kétségbeesetten, kórházközeli élményekkel telt.
Ez az első, hogy felszabadultunk a sorozatos betegeskedés terhe alól. Persze minden köhintésénél lestem a mumust, hogy mikor jön elő és teszi rettegéssé a tél hátralevő részét - de hála az égnek nem jött.
Így azonban azonkívül, hogy sötét volt és nyomasztó nem éreztem a tél hátrányos hatását (számunkra az állandó betegeskedést jelenti) így most ez sem visel meg annyira, hogy havazik.

Hát persze, hogy a tavaszt szeretem,  a meleget, a megújulást, a kabátledobosat az estisétásat de nem siratom, hogy ez most nincs bár megjegyzem nagyon várom, hogy legyen.

Hála ezért a télért, hogy nem voltunk nagyon betegek - egyszerre egyáltalán nem - s bár nem tudom mit hoz a tavasz (reméljük nem a rotát meg a bárányhimlőt kullanccsal fűszerezve) de én jó szívvel emlékszem erre a télre ami az elmúlt évek egyik legjobban sikerültje volt - nekünk.

Az már más kérdés, hogy szerettük volna ha a nyuszi mindent elrejt a Labanc utcai kertben, de ezt is megoldja (mármint a nyúl) és talál majd helyet, a gyerekeknek mindegy csak jöjjön!

Az első szünetes nap nagyon hangosan indult, túlzottan és nagyon hangosan örültek neki, hogy nincs ovi. Az már jobban fáj mikor engem hívnak játszani , hogy Anya gyere játsszál velem! mert úgy lennék filmbeli hős aki eldobja a porszívót meg a teregetni valót meg a fakanalat és rohan játszani de ilyenkor mikor mindenki van, nem tudom megtenni.
Pörög a nap, mindent időben, mindent a helyére, mire mindenki reggelizett én még egy falatot sem ettem 10 körül mert Bercinek is kell a tea meg az ebéd összekészítése meg minden.
Úgyhogy ez nem az a láblógatós időszak ilyenkor mindenkinek kellek nagyon! És próbálok ott lenni nekik, mindenkinek és megfelelni és nagyon figyelek, hogy amit megígértem azt betartsam (akár egy kirakó akár egy vonatozás valami). Nagyon rossz még este is ha arra gondolok, hogy valami amit megígértem aznap azt nem csináltuk meg. Az nem nekem való, az ígérgetést nem bírom, törekszem rá, hogy betartsak mindent (nem mindig sikerül, nap végén jövők rá).

Korinak személyi kell az iskolai beiratkozáshoz. Keszin nem fogadnak csütörtökön, Budaörsről elzavartak azzal, hogy mindenki beteg és csak ketten dolgoznak menjek a Bocskai útra (39-41). Még az sem hatotta meg őket, hogy négy gyerek és Kesziről. Megtapasztaltam már máskor is, hogy a sok gyerek sokszor viszolygást vált ki némelyekből "minek ennyi?" ésatöbbi), ezt most konkrétan nem mondták de megkaptam már sokszor. Most sem érdekelte őket hiszen délben kiadtak már 10 sorszámot és fél 6-gi többet nem fogadnak még ezt az egy szem lányt sem akinek kb 3 perces ügyintézés első személyit csináltatni. Menjek a Bocskai útra vagy jöjjek vissza jövő héten sorszámért aztán majd egy másik napon az adott időben a gyerekkel. Kösz nem.

Elkocsikáztunk a Bocskai útra ahol viszont mesés környezet várt: játszó sarok, rengeteg ügyintéző, kiírt sorszámok egyszóval gyerekeseknek tuti hely. Fél órán belül meg volt a fotó és az igénylő papír is. Mindez a nap közepén alvás időben úgyhogy egy kicsit húzós volt, mindig más aludt el a kocsiban.
Budaörsre mentünk utána megígértem a játszóházat ha jók lesznek. Na ez feldobta őket, jók lettek és bementünk az IKEÁba ahol Boldit majdnem elhagytam miközben a másik hármat beadtam játszani.
Boldi veszélyes gyerek tényleg csak úgy elsétál mindenhova.

Játék után fagyit kértek aztán átmentünk a Decathlonba Korinak úszódresszért, Siminek úszógatyáért, ott az összes labdát szétdobálták, Nimród meg hisztizett de kibírtuk mert az utolsó állomás volt a hazaút előtt.
4 körül haza értünk, ebédeltek, 6-kor meg már nézték Mazsola és Tádét és utána nem sokkal úgy kidőltek hogy csak na!

Jó kis nap volt.

Márciusi szánkózás

Berci reggel vitte délután hozta a három ovist.
Ki sem ástam a Tojást, nem szívesen indulok el ilyen időben.
Kedd az egyetlen nap amikor Berci itthon van velünk este, a hét többi napján a vacsora, fürdés, mese, ima, altatás teljesen az én feladatom.

Egyre világosabb van délután, fél 6-kor simán felkerekedtünk délutáni szánkózásra.
Eddig a tél sötét volt és olvadós most legalább világos és fehér - bár igaz ez a tavasz és én is azt szeretném már ha a tél végleg elmúlna - de ha ez van hát gyönyörködöm benne mert azért szép.
Berci a hárommal a domboldalon szánkózótt, csúszkázott, mi Boldival a pékségbe mentünk csigáért mert a pénteki néptáncozás után annyira tetszett Nimródnak a pékséges csigázás, hogy azóta is azt emlegeti és kérdezi mikor megyünk már újra a pékségbe.
A pályához szállítottuk a csigákat de annyira esett a hó, hogy inkább otthon ettük meg.

Berci a ház előtt épített Korival egy Hó nénit, a fiúkkal hamarabb feljöttünk meleg fürdőt venni (Boldinak addig tetszett a kinti lét amíg szánkózhatott, utána csak vonyított az arcába ömlő hótól).

Este sokat beszélgettem a gyerekekkel, mire a végére érnek a mondandójuknak, azt veszem észre, hogy másfél órája bent vagyok náluk. Bevallom nem mindig van türelmem végig hallgatni de ma volt és ilyenkor sokkal könnyebben álomba szenderülnek én meg nyugodt vagyok, hogy mindenki elmondott mindent.
De ezt akkor könnyű így csinálni ha nem vagyok minden este egyedül.

Kori megkapta a papírt, hogy mehet iskolába. Édes kicsinek akkor lesz a beiratkozás amikor a születésnapja és még alig mozog az első fogacskája.

Nagyon tetszik nekik a Mazsola és Tádé mese, már olvastuk de most megtaláltam a neten és szeretik. Érdekes kettősség, hogy Simi a szuperhősökkel szeret azonosulni (bár igazán egyet sem ismer) és mégis odáig van a Bosszúállók előzeteséért (amit nyilván nem kéne nézniük de wow-zik amikor meglátja Vasembert repülni vagy Hulkot vadulni). Aztán elindul a Mazsola és Tádé és ez a pici Simi összemegy akkorára amekkora igazából. Picurka...most egy nyuszit szorít magához azzal alszik. Jószívűségből egy félkezű majmot adott nekem, hogy én azzal aludjak, legyen az az alvótársam.
Simi pici.