Boldog Karácsonyt!

Kívánjuk, hogy mindenki szívében szülessen meg a Kis Jézus, akinek az egész világ elfér a tenyerén!

Gyönyörű szép Karácsonyt kívánunk szeretettel!

Készülődés

Emlékszem tavaly mennyire nehéz volt megélni az Adventet, a karácsonyt.
Akkor mások tartották bennem a reményt, hogy lesz ez jobb is.

Valóban most, sokkal jobb mint tavaly bár az elmúlt napokat megint csak nem kívánom senkinek.

Amikor 4-ből valahány beteg.
Nem lehet kimenni, mert senkit nem lehet itthon hagyni egyedül. Nem tudom hogy vigyem orvoshoz azt aki beteg, miközben itthon kell hagyni azt aki nem az.
Aki beteg az szenved (most Simi jajgatott napokon át - volt ott lázálom, meg hasfájás, meg fejfájás), aki pedig nem beteg az unatkozik így hát tombol (most Nimród a leginkább) a többiekre hullámokban jött rá a "megőrülünk viselkedés" én meg azt hittem ez már így marad és végem.

Simike már kedd óta nem ment oviba, Kori azért szerdán még bement az ovis karácsonyra és nem is bánta meg de azt mondta a héten többet ő már nem szeretne menni - megértem. Kori egyébként rengeteget segít, olyan kedves, aranyos szeretettel teli a testvérei iránt és már nem alszik délután és szépen csendben rajzol amíg a többiek pihennek.

Javult a helyzet a hét eleje óta, de a tehetetlenség megőrjített mert nem tudtam sehova menni, semmit intézni, a gyógyítások miatt még egy mézeskalácsot sem tudtunk sütni mivel még a hozzávalók is hiányoztak mert Bercinek sincs ideje ilyesmire az élet nagy feladatainak ellátása közben.
Úgyhogy jegyzetelek itthon, ha elszabadulok mi mindent kell még elintéznem és számolgatok mert megint több a ki mint a be úgyhogy nem is tudom hogyan lesz.
Éjjel meg fent vagyunk, Boldi fogzik meg köhög, Simi néha lázaskodik, Berci meg hajnalban jön aludni mert dolgozik.

Holnap elvileg a miénk intézni amit még kell, ha senkire nem jön rá újabb lázas roham akkor mehetnek Berci szüleihez és akkor mindet megcsinálunk.
 Boldi rémesen rondán köhög de miután a rendelően volt egy sebes arcú bárányhimlős gyerek így hát nem vártam ki a soromat, hazamenekültem hallgatás nélkül. Most reménykedek, hogy a szünetben nem lesz semmi.

Hihetetlen, hogy ez a sok gyerek egy pillanat alatt az egekbe repít annyira boldogságos velük az élet, de ahogy betegek lesznek minden dől, nagyon-nagyon nehéz lesz az egész.

Nagyon várják a Jézuskát, Simike megint labilis lett lelkileg (nagyon nagy súly neki ez a várakozás), Nimród kért egy tortát és egy balettos fiú Barbit (Na ne már!!! ) és ma akkor is megsütjük a mézeskalácsokat miután két boltba is elfogyott sok fontos hozzávaló de én a harmadikban találtam szóval megsütjük mert ez jár nekünk és akkor is MAGNIFICAT!

Adventi ajándék

Ma valami igazán szépet kaptam, a gyerekeimtől.

Kori volt ma Mária a Betlehemesben, Simike pedig szintén szólót énekelt mint kovács (aki nem ad szállást).
Annyira gyönyörű volt az egész, olyan megható nekem.

Egyrészt gyönyörű volt Kori ahogyan viselte a szerepét, hogy nem egyszerűen csak eljátszotta hanem átérezte és annak megfelelően adta elő a Kis Jézus édesanyját.
Simi meg akkora meglepetés okozott hogy nem is mertem remélni, mert még a színpadra lépés előtt is sírt, hogy nem akar szerepelni és amint ő következett mint egy dalospacsirta úgy énekelte hangosan, szépen a dalát.

Mivel fotóznom is kellett Berci helyett (mert ő sajnos ma nem tudta megnézni) ezért a kamerát letettem és néha rángattam ide-oda ezért a felvétel elég amatőr de én mindent látok amit kell (kivéve Simit mert ő az első versszaknál kilógott a képből) de mindent hallani: az én Máriámat és a kis Kovácsomat.

Tele van a szívem boldogsággal.

http://www.youtube.com/watch?v=yJ5qQJJ5Acc&feature=em-share_video_user

A tél hozadéka

Hát igen....
A hideggel és a sötéttel még csak meg tudnék barátkozni de az ilyenkor esedékes betegségekkel nem.
Nem vagyok laza, komolyan veszek minden megfázást, köhécselést - ez a gyenge pontom - ha a gyerekem beteg egyfolytában aggódom. Biztos mert nincsenek jó élményeim ezzel kapcsolatban.

Boldi kezdi a nyavalyát, köhög, lázas, náthás, elég nyűgös és csak mellettem hajlandó aludni. Örlődtem, hogy levigyem e az orvoshoz de csak nem bírom magam lerendezni még a megfázást sem de most úgy néz ki, hogy egyenlőre ennyi, se fül, se torok, se tüdő. Megkönnyebbültem a két virrasztós éjszaka után, és azért is mert nem kellett órákat várni a rendelőben (állítólag a hullám lement tegnap akkor 7 helyett 9-ig volt rendelés).
Utána olvastam a 15 hós oltásnak (nekem nem szabad ilyenek miatt kutakodnom a neten) és elég sok borzalmat összehordtak a mellékhatásairól, éjjel még azon gondolkodtam, hogy az is lehet ettől szenved. Tan doki szerint nem, most indul a járvány valaki már javában benne van.
Nálunk persze  - lévén, hogy ennyien vagyunk - sosem egyszerű egy téli időszak de nagyon reménykedem, hogy most nem lesz olyan drasztikus és drága mint az előző években.

Városi Karácsony és a színházi Mikulás

Szombaton kettőkor Kornélia fellépett a Város karácsonyi ünnepségen.
A Csendes éjt énekelték és néhány szép verset szavaltak.
Az én lányom : csodálatos volt, magabiztos, bátor, lámpalázmentes, hibátlan és ünnepélyes. Eredetileg úgy volt, hogy ő lesz Mária a Betlehemesben. Nagyon készült, gyakorolt itthon, pénteken azonban lefújták a műsort az óvónénik hatalmi harca miatt (az egyik akarta, a másik nem akarta). Sajnáltam, hogy nem adták elő, de mikor kérdeztem Korit, hogy miért nem énekelte Mária dalát azt mondta: - De hát Anya! Én így is Mária voltam! - na ekkor megnyugodtam.

A fellépés alatt Nagypapa vállalta a kicsik altatását a Labiban, így Korival kettesben jártuk meg az ünnepséget. Jó volt nagyon, buszoztunk, csacsogtunk.

Aztán vissza érve a Nagyszülői házba, felpakolva a fiúkat és Nagypapát már indultunk is Tojással az Újszínházba, Nagymama munkahelyére ahol a Mikulás várta a gyerekeket.
Csoda volt nekik, nevettetős nekem, nekünk.
A Mikulás az Aranykönyvéből minden gyerekről mondott néhány kedves mondatot amin persze ők nagyon meglepődtek, hogy hát ezt meg honnan tudhatja vajon???

Korinak a testvérek körüli segítséget emelte ki, azt hogy jövőre iskolába megy és már nagyon várja és, hogy szereti a lovakat és a hercegnős dolgokat.

Simiről, hogy reggelente ő áll először készen felöltözve az ajtóban ("férfi létére ez milyen nagyszerű!"), hogy szereti a kalózos és a lovagos dolgokat és, hogy nagyon szeret pudingot főzni az anyukájával.
Simi kicsit félénken de azért válaszolt, hogy a csokis puding a kedvence.

Nimród beszélgetésbe bocsátkozott a Mikulással aki tudta róla, nem rég adta át az ágyát a kistestvérének és ő nagyfiús ágyba költözött, sőt azt is, hogy januárban megy az oviba és , hogy a Nagypapájával nagyon szeret főzni ("hát EBÉDET!" - mondta bátran).

Boldika pedig a Mikulás értesülése szerint a pancsolást, a cumit és a milánói makarónit szereti. Boldi vigyorgott ahogy csak tudott, érezte, hogy nagy a tét....

Mindenki megkapta a csomagját amiből nem sok maradt a színház látogatás végére.

Hazafelé este csodáltuk a kivilágított belvárost, tényleg szép ilyenkor, és a gyerekek nagyon örültek, hogy a Nagypapa velünk jött és ment.
Szegény Berci nem tudott velünk jönni mert egész nap a városi ünnepséget fotózta.
Úgy hiányzott pedig.
Azt sem láthatta mikor a Mikulás a "fogadóóra" végén mikrofont adott a gyerekeknek, hogy énekeljenek neki. Sebi unokatesó után Peti unokatesó, majd Nimród, Kori és Simi is megkapta (sőt követelte!!!) a hangosbeszélőt és a profikat megszégyenítve előadták a magukét. Kori a Hullik a völgyben a..., Nimród a Mikulás Mikulás édes Mikulás kezdetűt énekelte, majd Simi is ezt egy kicsit halkabban és velem együtt.


Vasárnap
Ma végre eljutottunk Imre atyához egy kis lelki táplálékért az Adventre.
Kaptunk megint mint mindig amikor oda megyünk, és a gyerekekkel sem volt olyan nehéz mint legutóbb (csak egy kicsit).
A kiskápolna hangulata, a légkör, az énekek az olyan, hogy már akkor meghatódom mikor belépünk...
Ebédre a Nagypapáékhoz mentünk unokatestvér összeeresztésre, közös ebédre majd délután családi születésnapos tortázásra.
Jó volt, jó volt, ha mindenki örül akkor az csodás.
És most mindenki örült....

Reborn Tojás

Tojás újra a régi!
Hála Anyunak és Tibinek akik szívükön viselik Tojás és utasai sorsát.
Új akkumlátort kapott, pár óra alatt sikerült megoldani a dolgot, itt Keszin betette egy kedves szerelő. Anyuék intézték és fizették.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy elintézték és hálás vagyok nekik nagyon!

Tegnap persze hatalmas boldogság volt a Mikulás csomagok megpillantásakor.
Annyira őszintén tudnak ezek a gyerekek örülni, hogy akinek nincs az nem tudja miről marad le.
 Csodálatos dolog adni, átadni, továbbadni - mindent amit kaptunk, tanultunk....
Azóta is falnak, fogat mosnak, falnak és fogat mosnak.

Nimródot behívta Vera néni az ovis Mikulásra.
Berci lefotózta ahogy figyelt, ráhagyta magát a nagyobb testvéreire.
A véget nem érő csokihalom fogyasztása után este 6-ra lementünk Berci szüleihez is ahol megint csak jött a Mikulás. Kifogyhatatlan az örömük és a lelkesedésük, jó látni ahogy örülnek!

Emlékszem, hogy Berci emlegette, hogy az autó hátsókerék meghajtású de hát ez nekem semmit nem mondott amíg vissza nem csúsztam a lejtőn. Csúszkál rendesen ez a nagy busz, nem jó vele csúszós úton menni tegnap pedig tükörjég volt itt minden utca. Mivel itt lakunk a hegyekben, ezért télen elég nehéz kijutni az utcánkból, ahol nem járnak buszok ott fagyott, csúszós vagy járhatatlan.
Izgalmas lesz, remélem nem lesz hosszú a tél, úgy karácsony után igazán véget is érhetne...

Ma bent voltunk a westendbe, a két kicsivel  mentünk Évi a nővérem segített elintézni a legfontosabbakat.
Ebéd után felszedtem a nagyokat és együtt mentünk Budaörsre folytatni az intézkedést.
Van ott egy kis vonat ami forog. Már másodszor indult el csak nekünk pénz nélkül. Kori szerint az Angyalok intézik ezt így nekünk.

Annyira szeretem őket, még így fáradtan és kimerülten is és még akkor is ha nem én vagyok a világ legjobb anyukája. Mert azt tudom az sosem leszek.

Mikulásváró tél

Megérkezett a tél.

Zsuzsinak fotóztam ezt a képet akinek az otthonában most fészkelünk. Olyan meleg ez az otthon, olyan gyerekbarát, jobbat most elképzelni sem tudnék. Kint hideg, itt bent pedig nagyon-nagyon meleg, gyerekeknek való.
Amikor kinézünk akkor pedig ezt látjuk:

A gyerekek azt kiabálták "aztaaaa!" amikor meglátták a több centis havat. Olyan fényes minden, olyan tiszta tényleg elfed, megtisztít mindent ez a fehérség.
És bár a tél nem a kedvencem ilyenkor feledem...nagyon is....

Minden nap eszembe jut milyen kiváltságos, hogy nem betegeskedtünk még idén (és amint leírom rettegek nehogy magunkra hozzam a bajt). Tavaly ilyenkor már javában nem tudtunk kikecmeregni a takonykórból, februárban pedig a szövődményes influenzánkkal mindent vittünk... (a patikából).
Most ez Isten ajándéka tudom én, hogy eddig ilyen jól bírtuk.

A napi egy levegőzés viszont elég kevés, Nimród rója a köröket itthon, de este nem igazán van már kedvem, energiám neki indulni a 40 perces öltözködés után a sötétségnek. Más lesz ez ha megmarad a hó és kénytelenek leszünk csatlakozni a domboldalon sikongató szánkózókhoz.

A  mai este levélírással telt: rajz a Mikulásnak, kitették a kitisztíott csizmák mellé.
Egész este izgultak, Simike hol hisztizett, zokogott, hol kacagott - értem én, az izgalom. Délután 5-kor már ment volna aludni hiszen arról volt szó, hogy még egy alvás és jön a Mikulás (aztán pontosítottam, hogy még egy éjszaka).
A feszültséget aztán Kori találmánya oldotta bennük: beöltöztek Mikulásnak, puttonyokat akasztottak magukra ami tele volt a gyerekszobából összeszedett játékokkal, téli kabát és sapka tette teljessé az öltözéket (Nimród a hitelesség kedvéért még egy napszemüveg felöltését is szükségesnek érezte).

A játékhoz hozzá tartozott, hogy a puttonyokból széthordták a lakásban a játékokat mintha gyerekeknek vinné házhoz a Mikulás (így elég rendetlenség lett a végén de hát a lelki egyensúlyért ugyebár mindent).

Boldi pedig így ünnepelt:

Nehezen, de elaludtak, reggelig remélhetőleg nem jönnek elő...